Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám
4* MŰVÉSZETI DÍJASOK '86 Almási Éva — kiváló művész Almási Éva arra is képes, ■ ami talán a legnehezebb: két órán keresztül egyedül uralni a színpadot, lekötni a néző figyelmét, ezernyi színt felvillantani egyetlen nagy — dalokkal megszakított — monológban. Egyedül — annak a drámának is ez a címe, amelyben partnerek nélkül játszik, amelyben torokszorítóan idézi fel egy színésznő, egy magányossá vált ember, Dómján Edit portréját. Almási Éva éppen csak érettségiző diáklány volt, amikor Dómján Edittel felváltva játszotta el Polly szerepét a Petőfi színházbeli Koldusoperában. — Még el sem kezdtem főiskolai tanulmányaimat, amikor Szinetár Miklós, a Petőfi Színház alapítója és igazgatója szerződést ajánlott. Melyik tizennyolc éves lány tudna visszautasítani ilyen lehetőséget? Egy hályogkovács öntudatával játszottam, s tulajdonképpen csak a nyolcadik, tizedik előadás után döbbentem rá, hogy odafönnt vagyok a trapézon, de nincs alattam védőháló, hogy mennyire nem tudok mozogni, beszélni, jelmezt viselni. Egy év múlva vettek fel a főiskolára, Simon Zsuzsa osztályába kerültem, s boldogan ittam magamba a tanárok szavait, örömmel tanultam, készültem a nagybetűs Pályára. 1965-ben végzett, aztán négy évadot töltött Angyalföldön, a József Attila Színházban. Sorozatban játszott el kihívó, dekoratív nőket, könnyűvérű lányokat. A skatulyán ez volt a címke: démon. Tizenhat éve, 1970-ben került jelenlegi munkahelyére, a Madách Színházba. S lett egyik vezető színésze, akire — mint mondani szokás — színházat lehet alapítani. Aki egyforma magas színvonalon játszik Shakespeare-t, musicalt, mai magyar drámát, akitől nem áll távol a humor, a zene és a tánc sem. Nem panaszkodhat arra, hogy sok a szabadideje, a színházán kívül foglalkoztatja a szinkron, a rádió, a televízió. — Az évek során sok szerepet eljátszott. Melyeket tartja fontosnak, emlékezetesnek? — A Gellérthegyi álmok lányalakját, azt hiszem, ez hozta meg számomra az igazi kiugrást. A Vígszínházban vendégként játszottam el a Popfesztivál női főszerepét, nagyon szép feladatnak tartom ma is. De említhetném Ibsen Hedda Gableriót, vagy a Spanyol Izabellát Illés Endre drámájában. S természetesen nagyon közel áll a szívemhez az Egyedül színésznő hőse, Zsuzsa, már csak azért is, mert Dómján Edit jó barátom volt. De nem akarom kihagyni a Macskákat sem, amely talán még húsz év múlva is telt háziakkal menne a Madáchiban. — Milyen újabb feladatokra készül, min dolgozik? — Két filmben kaptam nagyon szép szerepet, mindkettő a televízió számára készül. Az egyik a Bánk bán, Szőnyi G. Sándor rendezésében (ebben Gertrudist játszom), a másik a Kreutzer szonáta, amelyet Zsurzs Éva rendez. Tolsztoj híres regényének tévéváltozatában Liza szerepét alakítom. Kárpáti György NÉPÚJSÁG, 1986. április 6., vasárnap AMIÉRT A PYRKER-KÉPTÁR ELKERÜLT EGERBŐL Megteremtve a Szépművészeti Múzeum alapjait Az 1828 és 1844 közötti időszakban Egerben látható volt Pyrker János László érsek világhírű festők alkotásait is magába foglaló gyűjteménye, amelynek történetéről egyelőre keveset tudunk. Százötven évvel ezelőtt, 1836- ban ajánlotta fel az érsek a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ez volt Pest és Buda első önálló képzőművészeti kiállítása, majd 1906-ban az Esterházy-képtárral együtt a Szépművészeti Múzeum értékes alapjává lett. Ma is ott látható Pyrker a képeket még lilienfeldi apátként kezdte gyűjteni Ausztriában, de többségükhöz Velencében jutott hozzá, ahol pátriárka volt. Innen magával hozta azokat Egerbe, ahol azonban hozzáfogott a Líceum és a bazilika közé eső érseki palotaszárny átépíttetéséhez, amelynek az emeleti része bemutatóterem lett. Még ennek elkészülte előtt látta a festményeket Kazinczy Ferenc is, akit az érsek hívott meg a gyűjtemény megtekintésére. A kollekció városunkban is tovább gyarapodott ajándékozás, megrendelés, öröklés, stb. útján. Külön említést érdemel Markó Károly A Szent Hajdan Gyöngyeiből című festménye, mint a gyűjtemény egyetlen magyar művész által készített alkotása. Különösen szorosan kapcsolódott az összeállításhoz Josef Danhauser bécsi festő munkássága, aki több évet töltött a városban az érsek meghívására. Foglalkozott restaurálással, másolta nagy mesterek alkotásait, saját eredeti festményeivel járult az anyag színesítéséhez. Az országgyűlésen a Magyar Nemzeti Múzeumnak Pyrker 1836-ban 154 festményt ajánlott fel. Az okot eddig többféleképpen magyarázták. Ezek közül az egyik legismertebb változat szerint, a befogadó épület elkészülése után az érsek felkínálta az alkotásokat a városnak, amely azonban nem vállalta a fenntartási költségeket. Egy másik verzió szerint az érsek és a vármegye, illetve a város közötti politikai ellentétekben kell keresni indítékot. A valóság a következő: a „Megyei rendek” örömmel fogadták az elajándékozás hírét, és megbízták az országgyűlési követeket a törvénybe iktatás keresztülvitelével, amire sor is került. Az 1836. évi XXXVIII. törvénycikkely 2. paragrafusában ugyanis ez olvasható: „Felső — Eőri Pyrker János László, Patriárcha és Egri Érseknek azon nemes tette, minél fogva ritka jelességű képgyűjteményét a Nemzeti Múzeum gyarapításául a Hazának felajánlá." Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a gesztust azon a napon tette, amikor az országgyűlés megszavazta a Magyar Nemzeti múzeum jelenlegi épületének pénzügyi fedezetét. Eredetileg bizonyára Egerben maradtak volna a művek, mert Pyrker egy szellemi és művészeti központ kialakításán fáradozott. Ezt bizonyítja az ország első magyar nyelvű tanítóképzőjének létrehozása, rajziskola létesítése, a bazilika felépíttetése, és a korabeli városszépítő egyesület, az „Egri Szépítő Comissió” megszervezése. E törekvésekhez szorosan kapcsolódott a képtárépítés is. Ezeket figyelembe véve kétségtelen, hogy az ajándékozás Pyrker hazafias cselekedete volt. A reformkor idején valósult meg több nagy országos hatókörű művelődési intézmény. Ezek létesítésénél az önkéntes felajánlás formája volt a meghatározó, amelynek két alapvető változata terjedt el a gyakorlatban. Az egyik esetben széles körű gyűjtést indítottak, s ki-ki saját tetszése szerint támogathatta az így meghirdetett tervet, de meg is tagadhatta hozzájárulását. Az adomány nem csak pénz lehetett, hanem épület, telek, stb. is. Ily módon gyűlt össze például a Nemzeti Színház költsége is. A másik esetben valaki saját kezdeményezéssel gyűjteményét az országnak ajándékozhatta, egy intézmény felállítására vagy továbbfejlesztésére. Így jött létre a Nemzeti Múzeum Széchényi Ferenc gróf ajándékából, s ide tartozik az érsek tette is, e múzeum régi képtárának alapját vetette meg. A kollekció 1836-tól kezdődően Egerben, mint „A nemzeti musaeum képtára” volt látható. Amikor Barabás Miklós ide érkezett, hogy megfesse az érsek nagyméretű képét, itt Tizianót másolt. A festményeket Pestre szállították 1844- ben, a Nemzeti Múzeumba, ahol a következő évben ki is állították ideiglenesen azokat. A hivatalos megnyitásra 1846-ban került sor, « ekkor azonban már nem 154, hanem 190 alkotást láthattak az érdeklődők. De nem maradtak látnivaló nélkül a képzőművészet barátai. Alig fél évszázaddal a festmények elszállítása után már kialakult Pánthy Endre nagyprépost magángyűjteménye. Ebben néhány olyan kép is volt, amely egykor az érsek szobáinak falait díszítette. Néhány alkotás vendégként is visszakerült: Szmrecsányi Miklós kérésére a Szépművészeti Múzeum igazgatója 12 festményt adott át ideiglenes letétként, az Egri Érseki Líceum Múzeuma számára. Így érkezett „haza” a Főegyházmegyei Könyvtár híres mennyezetfreskóját megfestő Kracker János Lukács egyik alkotása is. Ezt a tucatnyi festményt annyira féltették, hogy tűzkár elleni biztosítást is kötöttek rájuk. A képeket egészen addig megtekinthették, amíg a háború miatt 1944-ben be nem zárt a múzeum, s 1949-ben visszaszállították a Szépművészeti Múzeumba Budapestre. Kiss Péter Giorgione: Ifjú képmása Gentile Bellini: Cornaro Katalin királyné képmása Világirodalmi adomák Lambrecht Kálmán és Varró István szerkesztésében a húszas évek elején látott napvilágot A világirodalom anekdotakincse című, kétkötetes összeállítás, amelyben a szerzők színes csokorba szedték a világtörténelem nevezetes egyéniségeiről elterjedt anekdotákat. A megörökített történetek főhősei között nem csak külföldi politikusok, írók, tudósok, művészek szerepelnek, szép számmal találhatók magyarok is. ★ Hampel József egyetemi tanár a Nemzeti Múzeum régiségtárának az igazgatója volt. Egy alkalommal bevittek hozzá egy karosszéket, amely állítólag Liszt Ferenc hagyatékából származott. A tudós, akit éveken át zsába kínzott, szerette váltogatni a székeit: hol kemény, hol puha ülőhelyet használt. Ráült hát az új székre és így szólt: — Az nem biztos, hogy ez a szék Liszt Ferencé volt, az viszont bizonyos, hogy a zsábámnak jót tesz, tehát megvesszük! •k Möliere-t, anyjától örökölt tüdőbaja egész életén át kínozta. Már egészen fiatalon különös ellenszenvvel viseltetett az orvosok iránt, darabjainak orvosszerepei is erre vezethetők vissza. Tőle származik a következő epés megjegyzés: — Boldog emberek az orvosok. Eredményeiket napfény világítja, tévedéseiket pedig föld borítja! ■k Alexandre Dumas francia írót egy alkalommal gyűjtőívvel keresték fel, s kérték, adakozzék egy szegény elhunyt adóvégrehajtó temetésére. — Mennyibe kerül a temetés? — tette föl a kérdést Dumas. — ötven frankba — hangzott a válasz. — Akkor itt van száz frank! Temessenek el még egyet! Heinrich Heine, a költő már utolsó napjait élte, amikor egyik barátja felkereste. Két ápolónő éppen akkor tette a beteget friss, tiszta ágyba, amikor a barát belépett. — Hogy vagy, Heinrich? — kérdezte a látogató. — Igen jól, pajtás — válaszolt a beteg költő. — Amint látod, engem az asszonyok még mindig a tenyerükön hordoznak k Napóleonnak ■ lengyelországi diadalútja során egy ünnepségen bemutatták G. W. híres művésznőt, aki kissé tolakodó modorban azzal fordult a hódítóhoz, hogy ajándékozza meg őt az arcképével. — Itt van, tessék! —szólt a császár. A zsebéből kihúzott egy 100 sous-s Napóleon-tallért, és a művésznő kezébe nyomta. Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, a maga korának jelentős tudósa, beszédhibás volt, dadogott. Valaki megkérdezte tőle: — Darwin úr, a dadogást nem találja egy kissé kényelmetlennek? — Nem, uram — válaszolt nyugodtan a tudós —, mert közben van időm gondolkozni, s a beszélgetés során nem teszek föl szemtelen kérdéseket. k Schopenhauer, a világhírű filozófus, amikor barátját, W. Gwinnert felkérte végrendelete végrehajtójául, a megbízott az iránt érdeklődött, hogy a filozófus megengedi-e tetemének a felboncolását. — Nem engedem! — szólt rövid gondolkodás után Schopenhauer. — Ha az orvosok eddig sem tudtak, úgy ezután se tudjanak meg rólam semmit! i ” Bolyai Farkas, matematikus orvosi tanácsot ritkán vett igénybe. Aranyerét dr. Szotyori József orvosbarátja kezelte, de nem sok eredménnyel. Végül naponkénti lovaglással tett kísérletet, s a módszer bevált. Egy ilyen lovaglásból hazatérve találkozott az orvosával, és nevetve kiáltott oda: — Barátom, vedd le a kalapod a lovam előtt. Ez a jószág kigyógyított, amire te nem voltál képes. K. Gy. M. Megalakult az Országos Közművelődési Központ A közművelődés irányítási rendszerének fejlesztése, a feladatok hatékonyabb, összehangoltabb megoldása érdekében a Művelődési Minisztérium — tevékenységük önállóságát résziben megtartva — egységes szervezetbe kapcsolta össze a Művelődéskutató Intézetet és a Népművelési Intézetet. Az új szervezet, az Országos Közművelődési Központ vezetésével főigazgatóként Vitányi Ivánt bízták meg. A központ létrehozását többek között az indokolja, hogy az elmúlt években változások voltak a közművelődés fejlődésében, illetve társadalmi és gazdasági környezetében. Az irányítás fejlesztésének célja többszektorúvá vált közművelődés, az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, a szövetkezetek, az egyesületek közművelődési tevékenységének hatékonyabb összehangolása, illetve e szervezetek és a tömegkommunikációs eszközök ilyen irányú munkájának fejlesztése, a rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerűbb és takarékosabb felhasználása. E célokkal összhangban határozzák meg az új szervezet feladatait, amelyeket a szeptemberre elkészülő részletes szervezeti és működési szabályzatban rögzítenek. Az előzetes elképzeléseknek megfelelően az Országos Közművelődési Központ tevékenységi köre kiterjed a kulturális értékek alkotásával, befogadásával összefüggő kérdések vizsgálatára, a kultúra társadalmi és gazdasági vonatkozásainak kutatására, a különböző területeken folyó kiemelt kulturális kutatások koordinálására, illetve önálló kutatások végzésére. Fontos feladata lesz továbbá a művelődési mozgalmak szakmai támogatása, tapasztalatainak elemzése, illetve elterjesztése, valamint szakemberek képzése és továbbképzése az amatőr művészeti mozgalom egyes területein. E szerteágazó feladatokat az intézmény a részben önálló szervezeti egységként működő Művelődéskutató Intézete és Módszertani Intézete — a korábbi Népművelési Intézet — útján oldja meg.