Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
2. Pillantás a hétre Március a tavasz mellett a világpolitikai légkörben is jelentős változásokat hozhat. Legalábbis erre utalnak az első hét eseményei: páratlanul gazdag a hírügynökségek kínálata, minden napra jut az előrejelzésekből. HÉTFŐ: Egynapos thaiföldi látogatással kezdi ázsiai és ausztráliai körutazását Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Az útitervben még Ausztrália, Indonézia, Laosz, Kambodzsa, valamint Vietnam szerepel. KEDD: Jozef Czyrek, lengyel külügyminiszter Washingtonba utazik. A napokban megszűntek a Varsó elleni amerikai gazdasági szankciók, és ezzel megnyílt az út a két ország kapcsolatainak javítása felé. SZERDA: Genfben befejeződik az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások hetedik fordulója. Mihail Gorbacsov a szovjet szakszervezetek kongresszusán elmondott beszédében a tárgyalások tudatos lassításával vádolta Washingtont. CSÜTÖRTÖK: Az NSZK-ba látogat Husszein, jordániai király. Bonni tárgyalásain elsősorban a nyugat-európai országok közel-keleti politikai szerepéről és gazdasági kérdésekről lesz szó. PÉNTEK: A tanzániai elnök pekingi látogatása ismét az el nem kötelezett országok mozgalma felé irányítja a közvélemény figyelmét. Tanzánia a „hatok” egyikeként, részt vesz a két nagyhatalom számára ajánlásokat elfogadó csoport munkájában, s ez növelte az ország nemzetközi tekintélyét. SZOMBAT: Négynapos egyiptomi látogatással kezdi körutazását Prem Tinszulamond thaiföldi miniszterelnök. Kairó után Hollandiában, Nagy- Britanniában és Spanyolországban tárgyal majd a politikus. VASÁRNAP: Kína és Japán után Dél- Koreában tárgyal Schultz, amerikai külügyminiszter. Az Egyesült Államok ázsiai politikájában kulcsszerepet játszó országban jelenleg is tartanak a Team Spirit ’87 nevű, grandiózus hadgyakorlat manőverei. ESEMÉNYEK, KÉPEKBEN Moszkvában Mihail Gorbacsov, az SZK KB főtitkára fogadta Amintore Fanfanit, az olasz szenátus elnökét (Népújságtelefotó — EPA — MTI — KS) Párizsban megkezdődött a libanoni származású terrorista, G. I. Abdallah bírósági pere. A képen: a francia fővárosban rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a tárgyalás idejére (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) A hét elején nyugatnémet parasztok tüntettek az NSZK — holland határon a Közös Piac agrárpolitikája ellen. A képen csak a magángépkocsik tudták, átlépni a határt (Népújság-telefotó — Reuter — MTI — KS) A TÉRKÉPEN: EURÓPA A Szovjetunió új javaslata A Szovjetunió indítványozza, hogy kössenek haladéktalanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton este, Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon. Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében kijelentette: „A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában lévő közepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, kössenek külön megállapodást róla, mégpedig haladéktalanul. Ilyen lépésnek nem csupán alapja van meg, hanem megvan hozzá a gyakorlatilag kész egyezmény is. Reykjavíkban megegyezés jött létre arról hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a következő öt évben felszámolja Európában állomásozó közepes hatótávolságú rakétáit. Ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kategóriába tartozó szovjet rakéták célba juttató kapacitását olyan értelmezéssel, hogy az Egyesült Államok ugyanennyi közép-hatótávolságú rakéta-robbanótöltetet hagyhat a maga területén. Amint megtörténik az Európában állomásozó szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó egyezmény aláírása, a Szovjetunió az NDK-ból és Csehszlovákiából — e két ország kormányával való egyeztetés alapján — kivonja megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétáit, amelyeket a Pershing—2-es rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére válaszul helyeztek el. Ami az egyéb harcászati-hadműveleti rendeltetésű rakétákat illeti, készek vagyunk azonnal tárgyalásokat kezdeni számuk csökkentése és teljes ffelszámolásuk céljából." Bikini emléke Amikor a 83 évvel ezelőtti március 1-jén a csendes-óceáni korallsziget, Bikini közelében tartózkodott a Fukuru Maru (Szerencsés sárkány) nevű japán halászhajó, még senki sem sejthette, hogy később bekerül a politikai almanachba. A sors kegyetlen iróniája folytán az a nap egyáltalán nem bizonyult szerencsésnek a Szerencsés sárkány személyzete számára: az első amerikai hidrogénbomba felrobbantásának közelébe vezérelték őket az áramlatok. Szemtanúi lehettek a 15 megatonnás, a hirosimainál 750-szer erősebb atomfegyver detonációjának, majd halált hozó nukleáris eső ■ hullott rájuk. Egyikőjük a sugárzás miatt hamarosan meg is halt, Bikini sziigete teljesen megfertőződött, s a tudósok szerint mintegy 100 évig még nem is lehet életre számítani azon a tájon. A világ békeszerető közvéleménye — amely az események emlékére minden év március 1-jén tiltakozik a nukleáris fegyverek léte, s további felhalmozása ellen — joggal teszi fel a kérdést: miért? Mi szükség volt ártatlan emberek halálára, megbetegedésére, miért kellett lakatlanná tenni percek alatt a hosszú évezredek során formálódott földdarabot. Hiszen mennyi minden másra lehetne felhasználni a tudomány vívmányait és a fegyverkezésre költött milliárdokat — gondoljunk csak az éhínség száműzésére, vagy a fokozódó környezetszennyeződési ártalmak kiküszöbölésére. De úgy látszik, bizonyos szélsőséges katonai-politikai köröknek nem volt elég Hirosima, nem volt elég Bikini. Napjainkban is szinte leírhatatlanul hatalmas összegeket fordítanak a pusztítóbbnál pusztítóbb fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésére, annak reményében, hogy az erő pozíciójából diktálhassanak a nemzetközi porondon. Ezért próbál Washington a csillagháborús terveket visszafogó egyezmények alól kibúvókat keresni, ezért folytatja a föld alatti nukleáris kísérleti robbantásokat is — figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió rendkívül nagyvonalú egyoldalú robbantási moratóriumát is, amely több mint másfél évig volt érvényben. Bikini napja jó alkalmat szolgáltat arra, hogy emlékeztessünk : a felhalmozott atomtöltetek töredékének felhasználása is nukleáris telet idézne elő bolygónkon. Éppen ezért, ennek elkerülése érdekében kell latba vetnie lehetőségeit minden békeszerető embernek, hogy újabb 33 év múltán csak a történelemkönyvek lapjain szerepeljen a Bikini-sziget neve, a március 1-jei sajtóhírekben, megemlékezésekben azonban már ne. Ez azt jelentené, hogy az emberiségnek már nem kellene szembenéznie egy atomégés veszélyével. . . — daróczi — NÉPÚJSÁG, 1987. március 2., hétfő ~( Külpolitikai kommentárunk )~ Újabb lépés a megegyezés felé MIHAIL GORBACSOV szombati bejelentése valóságos szenzációként hatott. A korábbi szovjet álláspont feladása újabb gesztus az Egyesült Államok felé, s így újabb lépés is — a megegyezés érdekében. Moszkva ezzel ismét kinyilvánította kompromisszumos készségét, s felkínálta Ronald Reagannek a történelmi áttörés lehetőségét. Mi az új a szovjet javaslatban? Az, hogy a Kreml most hajlandó megbontani azt a csomagtervet, amit Rejkjavíkban még oszthatatlan egészként terjesztett a Fehér Ház elé. Az európai közepes hatótávolságú fegyverek öt év alatt történő felszámolását a hadászati csapásmérő rendszerek leépítése követte volna, miközben az Egyesült Államok felfüggesztette volna a csillagháborús tervek megvalósítását. Ez az eredeti elképzelés akkor azon bukott meg, hogy Reagan visszarettent a „hadászati védelmi kezdeményezés" leállítása miatti, otthoni felzúdulástól. (Persze, nem a néptömegek tiltakoztak volna, hanem az SDI-ban érdekelt tőkés monopóliumok.) A Szovjetunió most kiemelte azt a kérdéskört, amelyben a két fél álláspontja a legközelebb állt egymáshoz Reykjavíkban, s amely rövid távon talán a legközvetlenebb hatással van a világpolitikai légkörre. Tudvalevőleg Európában állnak egymással szemben a két katonai tömb fő erői, itt összpontosul az atomfegyverek jelentős része, s itt van számis célpont is a rakéták számára. Ha Európából kivonnák az 1983-tól telepített Pershing 2-es rakétákat és a manőverező robotrepülőgépeket — no meg, válaszul az NDK-ban és Csehszlovákiában levő szovjet rendszereket —, ezzel egy csapásra megnőne az egész világ biztonsága, s megnyílna az út a stratégiai fegyverrendszerek felszámolása felé is. Ez pedig Mihail Gorbacsov eredeti elképzeléseinek, az atomfegyverektől mentes ezredfordulónak az esetleges megvalósulását hozná közelebb. Nem véletlen, hogy Max Kampelman, az USA genfi tárgyalóküldöttségének vezetője szerint most már akár fél éven belül is tető alá lehet hozni egy egyezményt. Sam Nunn, az amerikai szenátus hadügyi bizottságának elnöke, azonnal a hadászati fegyverek csökkentésének esélyeiről nyilatkozott. Friedhelm Ost, az NSZK kormányszóvivője pedig kiemelte, hogy a Szovjetunió feladta a „mindent vagy semmit” elvét Nagy kérdés még, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei miként reagálnak majd a szovjet ajánlatra. Korábban több NATO-politikus fenntartásait hangsúlyozta — hivatkozva a hagyományos fegyverek terén állítólag a Varsói Szerződés felé billenő egyensúlyra. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti felhívása óta azonban már jóval nehezebb e mögé a látszatérv mögé bújni, mint korábban, hiszen a szocialista országok készek a hagyományos fegyverzetekről is tárgyalásokat kezdeni. ELSŐ PILLANTÁSRA látszik, hogy a Szovjetunió ismét óriási jelentőségű kezdeményezést tett. A labda újból az amerikai térfélen van (úgy is fogalmazhatnánk, hogy az amerikai térfélen maradt), a világ választ vár. ‘Gyors, konstruktív, őszinte választ — mindannyiunk érdekében. Horváth Gábor A MEGÚJULÁS JEGYÉBEN Befejeződött a szovjet szakszervezeti kongresszus A szovjet szakszervezeti kongresszus szombati zárónapján befejeződött a beszámolók feletti vita. A zárt ülés idején a kongresszuson részt vevő külföldi küldöttségek — köztük a magyar szakszervezeti delegáció tagjai koszorút helyeztek el Lenin mauzóleumánál és az Ismeretlen Katona sírján. A délutáni órákban, tartott befejező plenáris ülésen a kongresszus küldöttei jóváhagyták a szakszervezetek szervezeti szabályzatának módosításait, amelyek tükrözik a szovjet szakszervezetek egyre növekvő társadalmi szerepét. A küldöttek megválasztották a szovjet szakszervezetek új központi tanácsát és központi revíziós bizottságát. A záróülésen bejelentették, a központi tanács elnöke ismét Sztyepan Salajev lett. Az újra megválasztott elnök 57 éves, tagja az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének. A tanácskozás berekesztése után a szovjet szakszervezetek központi tanácsa fogadást adott a kongresszus külföldi vendégeinek tiszteletére. Ezen részt vett a Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vezette magyar küldöttség is. Az esti órákban tartott záró sajtóértekezleten Vlagyimir Lomonoszov, a szovjet szaktanács elnökhelyettese megállapította, hogy a most véget ért XVIII. szakszervezeti kongresszus a megújulás kongresszusa volt, amelyen az építő szellemű bírálat és az alapos önbírálat jegyében tárgyalták meg milyen feladatok hárulnak a szovjet szakszervezetekre az átalakítási és gyorsítási folyamat során. A kongresszuson a 140 milliós tagság képviseletében 5000 küldött vett részt, közöttük a pártonkívüliek aránya mintegy 40 százalékot ért el.