Heves Megyei Hírlap, 2020. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

2020-07-11 / 161. szám

A 2 A helyőrség szerkesztősem terepasztal MI ÉR MEG ÖT ÓRÁT? minap egy barátom javasolta, hogy üljünk le beszélgetni egy kávé­zóba. Egy franchise-ba. Ódzkodom az ilyen helyektő­l, így megpróbálta vonzóbbá tenni: van ott egy kávé, amit ki kell próbálnod, öt órán ke­resztül csöpögtetik, diffúzióval csi­nálják - itt kezdtem zavarba jönni -, ráadásul laborkávé. Amellett, hogy ennyi ideig készül, erős és fi­nom, ráadásul hideg is. Számomra a kávézás odáig silányult, hogy reg­gel benyomom a gombot a gépen, csinál nekem egy presszót, néha hi­deg tejet loccsantok bele, és egy cigi mellett megiszom. Gyakorlatilag a koffeinért. Ami mégiscsak durva a laborkávéban, az az öt óra. Meg h­ogy hideg, bár állítólag elég elter­jedt így inni,­ajon mi éri meg azt az öt órát? Legyen étel vagy ital. Egy laza étel másfél-két óra alatt megvan, pont annyi idő alatt, hogy ne un­junk rá a főzésére, de közben azért tudjunk mást csinálni. Egyébként egyértelmű a válasz: a húsleves és a pacal. De míg a húslevesnél látjuk, ahogy összeáll, az elején, ha megkóstoljuk, csak egy zsí­ros-vizes lé, a végére meg csodá­latosan egybeállnak az ízek, s ha nem gyújtottunk alá nagyon, még átlátszó is. Szép a szemnek. Nem hiába itt kezdődött Kis János kál­váriája. A másik a pacal. Van az a tévhit, hogy a pacal rossz, és van az a tév­hit, hogy aki nem szereti, az nem evett még jó pacalt. Persze nagyon könnyű megbecsteleníteni a gyom­rot, elég kevés ideig főzni. Aki sze­reti a jó pacalt - és remélem, töb­ben vannak, akik szeretik, de eddig csak rosszul elkészítettet ettek -, az tudja, hogy megéri várni, megéri szenvedni vele. Ha boltban is vá­sárolom a gyomrot, két-háromszor a három negyedórát, hiába van elő­főzve. Arányosabban fő a csülök­kel, ráadásul elveszíti a gyomorra jellemző szagát. Az első két vízcse­rekor borzasztónak érződik, har­madikra már jó, s amikor elkezdjük őzni, igazán jellegtelen kis fehér csimbókokat láthatunk úszkálni a fazékban. És ez így van jól, négy óra múlva omlósra, lágyra fő, rágni sem kell, mellette nagyon karakteres az íze is. Az elkészítésnek meg tényleg annyi módja van, hogy csak na. Ér­demes a nyugati gasztronómiát is tanulmányozni, mellé pedig Cser­­na-Szabó András pacalkönyvét. M­inél tovább fő a húsleves, annál finomabb, nincs ez másként a pa­callal sem. Hát a kávé? Általában két perc alatt kész egy adag. Igaz, az nem laborkávé. Meg nem hideg. Sem erős.­z említett két ételt viszont nem azért főzzük eddig, hogy meginut Leczo Bence ássuk, mennyire tudjuk eltartott kisujjal fogni a bögrét. Hanem mert az úgy jó, úgy finom, meg nem utolsósorban úgy ehető. Le­het szürcsölgetni a vizes-zsíros folyadékot, mikor még nem váltak ki az ízek, a kraft a húsból, lehet szopogatni a rágógumi-jellegű pacalt is. Lehet, de nem érdemes. Ugyanez igaz az ötórás kávéra. Nem éri meg. Ráadásul végig se kell szenvednem, amíg elkészül, nem tudok közben mást csinál­ni, nem felejtem el és kap oda az alja, mindenféle rizikó kivész be­lőle. Csak leülök, és megiszom azt, amivel más öt órát kínlódott. Semmi értelme. tárca OLAJPACA A DUNÁBAN város alatt szürkén nyújtózik a folyó, mintha sohasem is lett volna oly kék a tükre, hogy zeneszerzőket ihlessen kerin­­gőre. Amott megy egy ember, kisebb lány­ka vagy fiúcska ül a karján, odébb néhány nyugdíjas lélek botorkál, mindannyian vállig látszanak csak, a fejük belevész a ködbe. N­égyezer kilométerrel távolabb Mr. Shark külföldi olajmágnás elégedett. Az­nap akadálytalan volt a kitermelés, a tan­kerei dagadnak az őslények és elhalt növé­nyek rothadásából nyert ragacstól. D­ehogyis rothadás! A mister inkább hisz abban, hogy a Föld mélyén valamely szervetlen anyagok titokzatos robbaná­sából keletkezik az ő haszna. E gondolat zárta az aznapi munkát, Shark tehát vette tarkóellenzős cowboykalapját, és bevágó­dott a sofőrrel megfejelt légkondis terep­járóba. O­tthon, a szintén lehűtött házban rá­gyújtott egy whiskyre - elvégre ő is a Ewingok háromszázötvenhét részes soro­zatán nőtt fel, s azt látta, amikor egy olaj­­cápa hazatér, azonnal a pohár után nyúl. E­wing, vagyis Shark úr harcos, európai gyökerű családból származott, s odaha­za azt látta, hogy a példa édeskevés, és a nehezen megkeresett milliók sem minden, abból illik elesett társadalmi rétegeket segíteni s világvédő gondosságról tanúbi­zonyságot tenni. lőtte azonban jólesőn végignyúlt a ka­napén (kárpitozott, antik darab), a talpát sütötte a hűvös kő, nemhiába szereltetett minden helyiségbe padlóhűtést; odakint tombol az arab tél, huszonnyolc fok ár­nyékban. M­onacooo... - búgta fülébe a klasszi­kus retró sztár, és Mr. Shark pillanatra átmenetinek érezte a sivatagi kalandozást. Könnyedén elhessentette a lázadó gondo­latot, mert csillaga fölfelé ívelt: a nyersola­jért újból hordónként hatvanhárom dolcsit adtak. H­ideg sört pattintott, a végére böffentett egy nagyot, és híréhes szemekkel bekapcsol­ta a tévét, ahol a legutóbbi Grand Prix is­métlését közvetítették; a versenyautók órá­kon át, mint megvadult darazsak keringtek a céltorony körül. Mr. Shark utálta az autó­versenyt, ő maga még csak nem is vezetett, de tudta, hogy a buisiness is buisiness, és boldogulása érdekében, s némi transzfor­mációt követően megállapodott a buisiness is jusual opciónál. mister szerencsétlenségére nem tu­dott magyarul, hogy mindezt sokkal frap­pánsabban kifejezhesse, ezért újabb sörre gyújtott, és régóta dédelgetett álmát föl­e­levenítendő a sivataghűtési üzletág felvi­rágoztatásán gondolkodott. atalmas jégkerekek felállítását tervez­te, amelyek napra ér lehelik a föld alatt ter­melt zúzmarát, sőt: ha úgy állítják be őket, akkor reggeltől estig hideg párát perme­­­­teznek a homokra. Vagyis homlokra. h, olyan már létezik! Mr. Shark az üz­leti életben nem ismert tréfát, viszont jól ismerte a piaci metszeteket, s tudta, hogy meglepővel kell kirukkolni. Mivel igazán újító hangulatban volt, felkiáltott: Nem hűteni kell, hanem fűteni! H­agyta magát elragadtatni, s bejáratott embereit utasította, hogy lehetőleg min­den évszakban gyújtsanak fel legalább egy őserdőt. Úgy is lett, Dél-Amerikától Kam­csatkáig időről időre lángolt az égnivaló, miközben hullt a férgese: állat­ növény, kastély-hangyaboly s mindaz, amit nem a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően te­remtett a Jóisten. Parkhoz számos szakértő csatlakozott, és kimutatták, hogy a bolygó befűtéséből számos előny származik. Emelkedik az átlaghőmérséklet, a forró légáramlatok hatalmas esőzéseket okoznak, valamint felvirágzik a hő- és víz elleni és biztosí­tási biznisz, s csak sorolódtak tovább a változatos üzleti lehetőségek. M­r. Shark már a gondolattól is világfejedelemnek érezte magát, aki lám, a megzabolázhatatlannak hitt időjárást is uralma alá hajthatja, a folyami kishalak meg döglődjenek, elvégre van belőlük elég. Saját ötletétől annyira feldobódott, hogy a következő hetekben alig tudott az olaj­­kitermelésre figyelni, miután az egyik kút kialudt, azután a másik, majd néhány hét alatt az összes.­övidesen fellélegeztek a budapesti la­kosok is, a fejük megjelent a nyakukon, kiderült, hogy a karonülő fiú vagy lány, és lassanként a szobafogságra ítélt aggódók is előbújtak. Mindenki boldogan sétált, futott, andalgott, kódorgott, egy porszem azonban megzavarta a gépezet működé­sét: képtelenség volt üzemanyaghoz jutni, amellyel sérült a szórakozáshoz való jog. mister kútjai ugyanis gondozás hiá­nyában kiapadtak, és szerte a világban száraz uszályok várták a korrodálódásba fulladó véget. Megszűntek az autóver­seny-közvetítések, az utazási reklámok és a légkondicionálás, és Mister Shark döbbenten nézte a pusztulást. Mivel ru­galmas szellemű üzletista volt, gyorsan váltott. a olajra mutatkozik igény, legyen hát olaj­, süvöltötte, és hűtlen dervisként rohant volna vissza hűs sivatagjába. Ám­somagolás közben új dimenziók nyíltak számára, mert egy telefonhívás, amely úgy tűnt, hogy inkább a hiúságára, mint a pénztárcájára hat, megváltoztatta az éle­tét. Idonsült eszmetársa kérte, álljon a zöldmozgalmak élére, elvégre ő mint az üzemanyaghiány első számú előidézője, már így is sokat tett a jó levegő visszaál­lításáért. Az egykori olajcápa nem tétová­zott, s hátat fordítván a keleti kényelem­nek, vállalta a házi feladatot o lyannyira, hogy a választási ciklus közepén, lakóhelyén polgármesternek vá­lasztották. Hogy elhivatottságát bizonyít­ Horváth Júlia Borbála a, a nevét magyarra fordította, és első intézkedésként visszavonta a dugódíjat, úgysem volt már szükség rá. N­éhány hónappal később azonban újabb éghajlat-módosítási kísérlet tör­tént, de Cápa úr agya légkondicionálás híján az újabb változtatási kényszert nem bírta feldolgozni, s hogy lehűtse magát, egy vidámnak mondott délelőttön leug­rott a Szabadság hídról. Mohón bukott alá a langyos vízbe, s az áramlat finoman dél felé, a kiapadt tartályhajói irányába so­dorta. A teste körül olajos tócsa remegett a felszínen, s kékítőt oldott a Duna vizé­ben. E­z Szécsi Margit faragott somfa botjai (1961-1965) 3[1175m­' helyőrség IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: helyorseg,szerkesztosegCitymail.com, postacím: Petőfi Irodalmi Ügynökség, 1394 Budapest 62. Pf. 394. 2020. július • Főszerkesztő: Szentmártoni János • Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő, Oláh János-ösztöndíjas), Farkas Wellmann Endre (vers) Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca) • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Nádai László • Kiadja a Mediaworks Hungary Zrt. A i a

Next