Hevesvármegyei Hirlap, 1899. január-június (7. évfolyam, 9-69. szám)

1899-01-20 / 9. szám

Eger, 1899. január 20. péntek. 9. _ás ®. r ELŐFIZETÉST DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: r­gy évre_____ __ _ _ 6 frt — kr. !■ él évre _ __ __ _____.5 — . Negyed évre _ __ _ _ 1 » ÖU . POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap, hová, a lap szellemi részét illető közlem­é­nyek, valamint az előfizetési dijak és hirdi- *** tések küldendők : 1.gJM «Sára ára 5 krajcár. 1 *r­ nyomda-részv.-társaság: kéziratokat nem adunk vissza. Meghívó. A heves megyei ellenzék pártja folyó évi január hó 22-én este 7 óra­kor Egerben, az Ó-Casino termében pártértekezletet tart, a­melyben való megjelenésre a párt megyebizott­sági tagjait tisztelettel felkérem. Eger, 1899. január 11. Imre Miklós pártelnök:­ Régi dicsőségünk . . . Manapság ugyan még elismerik, hogy a történet az élet mestere, de ta­­nításait nem igen szokták bevenni a mai kor politikusai, a­kik a magok tu­dományát mindenek fölött valónak lát­ják és hirdetik. Mert a történet tanításához való ra­gaszkodás a teljes egyenesség, a tör­­hetlen elvhűség útja; a mai vezérlő ma­gyar politika pedig a körülményekkel való megalkuvás vagy elalkuvás girbe­­görbe ösvényén jár. De épen ily nehéz időkben ne le­gyen nap, a­mikor erről meg nem emlé­kezünk. A jelen nyomorúságai között ennek kell lebegni folytonosan szeme­ink előtt. Dicső és nagy nemzet voltunk cse­kély számunk ellenére is. Egy nemzet­nél se alávalóbbak. Ha ilyenek voltunk sok száz éven keresztül, miért ne lehet­nénk most? A magyar királynak döntő szava volt valamikor. István, László, Béla, Lajos, Mátyás király nélkül nem tör­ténhetett fontosabb dolog Európában. Lehetetlenség volna-e ez mostan? Vagyunk ma is annyian, ha nem töb­ben, mint virágzó korunkban! Miért él nagy emlékünk csak az írásokban ? Mi­ért van az, hogy csak lelkes történet­íróink tanítanak erre bennünket, s ma már nem él ez az óhajtás szívünkben, cselekedeteinkben ? A nehéz körülmények közt forró óhajtásunk a függetlenségi párt révén hódított, tért nyert az elmékben. A nem­zeti párt is ott van minden 67-es poli­tikája mellett, hogy a körülmények és a törvény szerint az önálló vámterület mellett foglalt állást. A nemzeti önálló­ságnak és hatalmas dicsőségének evvel egy erős várát építjük meg, a­hol sar­kunkat megvetve folytathatjuk a küz­delmet tovább is. Egyelőre megérhetnek evvel is, mert okos ember, a­hol nem lehet vág­tatni, lépésben hajt. Azonban az országos mádi zsidó Bánffy a tályai, akarom mondani a bécsi vásárra való indultában megint csak Mádra jutott vissza. Magával viszi az ellenzéki béke­­ajánlatot, amiben van még valami mag. De magával viszi Széll Kálmán titokza­tos közvetítő tervezetét is, a­minek alig­hanem a magját is kicsépelték a kor­mánypárt szérűjén. Legalább néhány év letelte után biztosítani akarja az ellen­zéki békeajánlat, egyéb helyes újítások mellett, az önállóság egyik várát. A mádi zsidó felterjeszti a királynak, a­mi épen e vár feladásáról vagy valami olyas­miről szól, a­minek a gyakorlati poli­tikai életben értéke nem lehet, legföl­jebb mézes madzagnak válik be. Viszi pedig a tervezeteket a visszás szerepéről nagyon is ismeretes minisz­terelnök, a­kinek fejét akarja venni az ellenzék, viszi azt a javaslatot, a­mely az ellenzéki békeajánlatnak épen a lé­nyeges részét iparkodik elsikkasztani. Tegyük fel, hogy a koronát az en­gedékenység és a megegyezés hő vágya vezérli, még akkor is, vajjon melyik tervezetet fogja elfogadni? Különösen akkor, ha ezt a felterjesztést egy olyan miniszterelnök viszi és ajánlja élőszóval, a­kinek, ha az ellenzéki javaslat főbb részeiben elfogadásra talál, helyét kell elhagynia. A dolog, bárhogy ütjük-vétjük is, úgy fest, mintha Széll Kálmán ajánla­tával lehetetlenné akarnák tenni az el­lenzék békeajánlatát, így aztán nem is építjük meg a béke erős várát, az ádáz küzdelem foly­tatására van csak kilátás. Forgassák csak az írásokat a régi dicsőségről. —a­ királyt, hogy jogait akként gyakorolja, hogy az alkotmányos jogok mielőbb helyreállíttasanak. — Az indítványt ma veszi tárgyalás alá a főren­diház. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. A béketárgyalásoknak eddig semmi pozitív eredménye nincsen. Az ellenzék nem enged a kö­vetelményeiből, de nem is engedhet. A főrendiház tegnapelőtt ülést tartott. A közönség nagy érdeklődéssel nézett emez ülés elé. Napirend előtt felszólalt Vaszary Kolos herczegprímás s aggodalmának adva kifejezést ama megdöbbentő állapot felett, a­melybe jutot­tunk felhívta a kormányt, hogy nyilatkozzék: mit tett és mit tesz a zavaros helyzet megszün­tetésére. Bánffy ismét össze-vissza beszélt s a kibontakozás módjául az ellenzék megfékezését hirdette. Majd felállott Széchenyi Imre gróf s minthogy — úgymond — a főrendek nem néz­hetik zsebretett kézzel a helyzetet, azt indít­ványozta, hogy a koronához föliratot intézzen a főrendiház, melyben arra kérjék az alkotmányos Hetedik évfolyam. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Vármegyénk törvényhatósági bizott­sága — miként korábban megírtuk — e hó 23-án rendes évnegyedes közgyűlést tart. A most kibo­csátott póttárgyjegyzékből felemlítjük a következő ügyeket: Az alispán előterjesztése a két rendezett ta­nácsú városban a folyó év első felében megej­tendő képviselőtestületi tag választások vezetésére elnökök, úgyszintén a két város igazoló választ­mányába helyettes elnökök kiküldése iránt. A vármegyei segéd- és kezelő-, valamint szolga-személyzet drágasági pótlék iránti kérelme. Előterjesztése a parádi üveggyár igazgatónak az ugyanott felállítandó mértékhitelesítő hivatal tárgyában. A munkás-ügyek megfigyelésére kiküldött központi bizottság eddigi működéséről jelentést tesz s a további teendőket a vármegyei mezőgazdasági bizottság hatáskörébe utalni kéri. M. kir. honvédelmi­­ miniszternek 59000/98. sz. rendelete az ujonczozási 1899. évi előmunká­latok tárgyában. Eger város polgármesterének jelentése, mely­­lyel a 312/98. sz. képviselőtestületi határozat alap­ján az egri csapatkórház építése iránt Wind Ist­ván vállalkozóval kötött szerződést bemutatja. Több község határozata községi népkönyvtár felállítása tárgyában. A diákok vasárnapja. Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy öreg pa­raszt­ember így nyilatkozott előttem : — Nem ismertem senkit a városban, csu­pán X. ügyvédet, ahhoz fordultam tehát, mert az, ámbátor kormánypárti, mégis igen becsületes ember . . . A magyar parasztnak ez az adomaszerű gondolkodása jutott eszembe most, midőn Wlas­­sitsnak legutóbbi rendeletét olvastam, s csaknem átengedem magamat a 48-as paraszt logikájának, midőn azt mondom, hogy „Wlassits, ámbátor a Bánffy-kormány tagja, mégis igen okos és nép­szerű ember.“ Hogy e kifakadásom mindenki előtt érthető legyen, kijelentem, hogy nem az egyetemi kör bezárásáról van szó, hanem a kultuszminiszter­nek arról a rendeletéről, a­melyben a középisko­lai diákok vasárnapjáról intézkedik, midőn elren­deli, hogy a középiskolai tanárok a házi felada­tok és az otthoni tanulás tekintetében legyenek figyelemmel arra, hogy a tanulóknak a vasár­napja teljesen szabad legyen. Csak a családos apák képesek méltányolni ennek a rendelőinek az üdvös voltát, mert azok látták, azok érezték azokat a szenvedéseket, ame­lyek alatt az a szerencsétlen gyermek görnyede­­zett, a­ki egy egész boti erős munka után a va­sárnapját házi feladatának keserves elkészítésé­ben töltötte el. A tanár urak legnagyobb része ugyanis, tisz­telet a kivételeknek, abban találta örömét, hogy a vasárnap rovására k­özkével és más írásbeli házi feladattal, térkép és egyéb rajzolással túlon­túl elhalmozta azt az elsatnyult gyereket, a­ki­nek olyan, de olyan jól esnék a hat napi munka után egy kis pihenés.

Next