Hevesvármegyei Hirlap, 1899. január-június (7. évfolyam, 9-69. szám)
1899-01-20 / 9. szám
Eger, 1899. január 20. péntek. 9. _ás ®. r ELŐFIZETÉST DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: rgy évre_____ __ _ _ 6 frt — kr. !■ él évre _ __ __ _____.5 — . Negyed évre _ __ _ _ 1 » ÖU . POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap, hová, a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak és hirdi- *** tések küldendők : 1.gJM «Sára ára 5 krajcár. 1 *r nyomda-részv.-társaság: kéziratokat nem adunk vissza. Meghívó. A heves megyei ellenzék pártja folyó évi január hó 22-én este 7 órakor Egerben, az Ó-Casino termében pártértekezletet tart, amelyben való megjelenésre a párt megyebizottsági tagjait tisztelettel felkérem. Eger, 1899. január 11. Imre Miklós pártelnök: Régi dicsőségünk . . . Manapság ugyan még elismerik, hogy a történet az élet mestere, de tanításait nem igen szokták bevenni a mai kor politikusai, akik a magok tudományát mindenek fölött valónak látják és hirdetik. Mert a történet tanításához való ragaszkodás a teljes egyenesség, a törhetlen elvhűség útja; a mai vezérlő magyar politika pedig a körülményekkel való megalkuvás vagy elalkuvás girbegörbe ösvényén jár. De épen ily nehéz időkben ne legyen nap, amikor erről meg nem emlékezünk. A jelen nyomorúságai között ennek kell lebegni folytonosan szemeink előtt. Dicső és nagy nemzet voltunk csekély számunk ellenére is. Egy nemzetnél se alávalóbbak. Ha ilyenek voltunk sok száz éven keresztül, miért ne lehetnénk most? A magyar királynak döntő szava volt valamikor. István, László, Béla, Lajos, Mátyás király nélkül nem történhetett fontosabb dolog Európában. Lehetetlenség volna-e ez mostan? Vagyunk ma is annyian, ha nem többen, mint virágzó korunkban! Miért él nagy emlékünk csak az írásokban ? Miért van az, hogy csak lelkes történetíróink tanítanak erre bennünket, s ma már nem él ez az óhajtás szívünkben, cselekedeteinkben ? A nehéz körülmények közt forró óhajtásunk a függetlenségi párt révén hódított, tért nyert az elmékben. A nemzeti párt is ott van minden 67-es politikája mellett, hogy a körülmények és a törvény szerint az önálló vámterület mellett foglalt állást. A nemzeti önállóságnak és hatalmas dicsőségének evvel egy erős várát építjük meg, ahol sarkunkat megvetve folytathatjuk a küzdelmet tovább is. Egyelőre megérhetnek evvel is, mert okos ember, ahol nem lehet vágtatni, lépésben hajt. Azonban az országos mádi zsidó Bánffy a tályai, akarom mondani a bécsi vásárra való indultában megint csak Mádra jutott vissza. Magával viszi az ellenzéki békeajánlatot, amiben van még valami mag. De magával viszi Széll Kálmán titokzatos közvetítő tervezetét is, aminek alighanem a magját is kicsépelték a kormánypárt szérűjén. Legalább néhány év letelte után biztosítani akarja az ellenzéki békeajánlat, egyéb helyes újítások mellett, az önállóság egyik várát. A mádi zsidó felterjeszti a királynak, ami épen e vár feladásáról vagy valami olyasmiről szól, aminek a gyakorlati politikai életben értéke nem lehet, legföljebb mézes madzagnak válik be. Viszi pedig a tervezeteket a visszás szerepéről nagyon is ismeretes miniszterelnök, akinek fejét akarja venni az ellenzék, viszi azt a javaslatot, amely az ellenzéki békeajánlatnak épen a lényeges részét iparkodik elsikkasztani. Tegyük fel, hogy a koronát az engedékenység és a megegyezés hő vágya vezérli, még akkor is, vajjon melyik tervezetet fogja elfogadni? Különösen akkor, ha ezt a felterjesztést egy olyan miniszterelnök viszi és ajánlja élőszóval, akinek, ha az ellenzéki javaslat főbb részeiben elfogadásra talál, helyét kell elhagynia. A dolog, bárhogy ütjük-vétjük is, úgy fest, mintha Széll Kálmán ajánlatával lehetetlenné akarnák tenni az ellenzék békeajánlatát, így aztán nem is építjük meg a béke erős várát, az ádáz küzdelem folytatására van csak kilátás. Forgassák csak az írásokat a régi dicsőségről. —a királyt, hogy jogait akként gyakorolja, hogy az alkotmányos jogok mielőbb helyreállíttasanak. — Az indítványt ma veszi tárgyalás alá a főrendiház. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. A béketárgyalásoknak eddig semmi pozitív eredménye nincsen. Az ellenzék nem enged a követelményeiből, de nem is engedhet. A főrendiház tegnapelőtt ülést tartott. A közönség nagy érdeklődéssel nézett emez ülés elé. Napirend előtt felszólalt Vaszary Kolos herczegprímás s aggodalmának adva kifejezést ama megdöbbentő állapot felett, amelybe jutottunk felhívta a kormányt, hogy nyilatkozzék: mit tett és mit tesz a zavaros helyzet megszüntetésére. Bánffy ismét össze-vissza beszélt s a kibontakozás módjául az ellenzék megfékezését hirdette. Majd felállott Széchenyi Imre gróf s minthogy — úgymond — a főrendek nem nézhetik zsebretett kézzel a helyzetet, azt indítványozta, hogy a koronához föliratot intézzen a főrendiház, melyben arra kérjék az alkotmányos Hetedik évfolyam. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Vármegyénk törvényhatósági bizottsága — miként korábban megírtuk — e hó 23-án rendes évnegyedes közgyűlést tart. A most kibocsátott póttárgyjegyzékből felemlítjük a következő ügyeket: Az alispán előterjesztése a két rendezett tanácsú városban a folyó év első felében megejtendő képviselőtestületi tag választások vezetésére elnökök, úgyszintén a két város igazoló választmányába helyettes elnökök kiküldése iránt. A vármegyei segéd- és kezelő-, valamint szolga-személyzet drágasági pótlék iránti kérelme. Előterjesztése a parádi üveggyár igazgatónak az ugyanott felállítandó mértékhitelesítő hivatal tárgyában. A munkás-ügyek megfigyelésére kiküldött központi bizottság eddigi működéséről jelentést tesz s a további teendőket a vármegyei mezőgazdasági bizottság hatáskörébe utalni kéri. M. kir. honvédelmi miniszternek 59000/98. sz. rendelete az ujonczozási 1899. évi előmunkálatok tárgyában. Eger város polgármesterének jelentése, melylyel a 312/98. sz. képviselőtestületi határozat alapján az egri csapatkórház építése iránt Wind István vállalkozóval kötött szerződést bemutatja. Több község határozata községi népkönyvtár felállítása tárgyában. A diákok vasárnapja. Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy öreg parasztember így nyilatkozott előttem : — Nem ismertem senkit a városban, csupán X. ügyvédet, ahhoz fordultam tehát, mert az, ámbátor kormánypárti, mégis igen becsületes ember . . . A magyar parasztnak ez az adomaszerű gondolkodása jutott eszembe most, midőn Wlassitsnak legutóbbi rendeletét olvastam, s csaknem átengedem magamat a 48-as paraszt logikájának, midőn azt mondom, hogy „Wlassits, ámbátor a Bánffy-kormány tagja, mégis igen okos és népszerű ember.“ Hogy e kifakadásom mindenki előtt érthető legyen, kijelentem, hogy nem az egyetemi kör bezárásáról van szó, hanem a kultuszminiszternek arról a rendeletéről, amelyben a középiskolai diákok vasárnapjáról intézkedik, midőn elrendeli, hogy a középiskolai tanárok a házi feladatok és az otthoni tanulás tekintetében legyenek figyelemmel arra, hogy a tanulóknak a vasárnapja teljesen szabad legyen. Csak a családos apák képesek méltányolni ennek a rendelőinek az üdvös voltát, mert azok látták, azok érezték azokat a szenvedéseket, amelyek alatt az a szerencsétlen gyermek görnyedezett, aki egy egész boti erős munka után a vasárnapját házi feladatának keserves elkészítésében töltötte el. A tanár urak legnagyobb része ugyanis, tisztelet a kivételeknek, abban találta örömét, hogy a vasárnap rovására közkével és más írásbeli házi feladattal, térkép és egyéb rajzolással túlontúl elhalmozta azt az elsatnyult gyereket, akinek olyan, de olyan jól esnék a hat napi munka után egy kis pihenés.