Hevesvármegyei Hirlap, 1900. január-június (8. évfolyam, 1-77. szám)
1900-01-03 / 1. szám
POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. ELŐFIZETÉSI 1>1.J . Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre _ _ _ _ ... 12 korona fél évre .......................... 6 „ Negyed évre.................................. 3 „ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. *** Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések küldendők : Egri nyomda részv.-társaság. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési felhívás! Lapunk immár a nyolczadik polgári év számát viseli homlokzatán. A lefolyt hetedfél év bizonyságot tett arról, hogy lapunk képes az életre s joga van az élethez. Lapunk megindításakor részleteztük s időnkint ismételtük annak programmját. Immár jól ismernek. Fölösleges volna ezúttal újból ismételni a többször megismételteket. Azok maradtunk, akik voltunk s azok maradunk, akik vagyunk. A minden irányban való függetlenség és liberalizmus vezérlő csillagaink. Jelszavunk: igazság és objektivitás. A hetenkint háromszor megjelenő lapnak előfizetési díja — vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . Egész évre...............12 korona Félévre .................... 6 „ Negyedévre............. 3 Egyes számom 10 fillér. Babocsay Sándor főszerkesztő. Dr. Barchetti Károly Dr. Pásztor Bertalan főmunkatárs, felelős szerkesztő. B. u é. k. Nem tudom, hány száz milliószor írták ezt le a 3—4 utolsó nap alatt. A világ összes statisztikusai sem tudnák kiszámítani azt, hogy ilyenkor mennyi pénzt adnak ki az emberek vizitkártyákra, levélborítékokra meg postabélyegekre. Egy bizonyos — és pedig az, hogy igen-igen sokat. Óriási mérvű ilyenkor a posta levélforgalma. Izzadhatnak a postások, kidőlhetnek a levélhordók, de a becsület meg van mentve. Mindenki megírta a maga „B. u. é. k.“ját s mindenki megkapta a maga konveniencziális jó kivánatait boldogtól, boldogtalantól. És vájjon mire való ez a rengeteg szorgoskodás? Semmire. Mi a czélja ennek a nagy hűhónak ? Semmi. Mi haszna van ebből a gratuláló emberiségnek? Semmi. Így áll a dolog és mégis a legtöbb ember úgy van vele, hogy évről-évre meghozza az áldozatot ennek a helytelen szokásnak. Duhog ellene, de azért megteszi. Gratulál, pedig bizony sokszor az ellenkezőt kívánja annak, akit a maga négy betűjével felkeres. Ideje volna már, hogy a XIX. század utolsó évében felhagyjunk ezzel az értéktelen és költséges, sőt azt is mondhatnék: rossz szokással. Igaz, hogy a szokás második természete lesz az embernek s az is igaz, hogy ez a szokás csaknem egészen általános, de azért meg lehetne tőle szabadulni. Tegnapelőtt kezdték el használni a kötelező koronaérték szerint való számítást. Sok bajjal fog járni eleinte. Minduntalan forintra megy majd a szánk és tollunk, de azért csak bele szokunk majd lassacskán. És el fog tűnni a föld színéről a krajczár meg a forint, valamint eltűnt s csak nagyritkán jelentkezik a garas meg a bankóforint. Pedig hát a pénzt gyakrabban emlegetjük, mint a B. u. é. k.-t. Ha arról el tudtunk szokni, miért ne tudnék elhagyni ezt is. Bizony nagyon ideje volna már! Ha felhagynánk vele, kevesebb terhünk lenne egygyel s kevesebb neheztelést vonnánk magunkra. Mert úgy van biz’ az, hogy az a négy kis betű igen sok embernek sok pénzébe kerül s a mellett igen sok embert sértünk meg azzal, hogy semmit sem csináltunk, t. i. még B. u. ó. k.-t sem küldtünk neki. Sokszor elgondolom, hogy milyen sok pénzébe kerül némelyik embernek az újév. Különösen sok pénzt kell kiadni erre a czélra azoknak, akik nem egyes emberektől, intézményektől, hivataloktól, hanem a nagy közönségtől élnek. Ezeknek minden alkalmat meg kell ragadniok arra nézve, hogy annak a százszemű és lelkű Molochnak hiúságát legyezzék, így szomorú kötelességük az iparosoknak és kereskedőknek az is, hogy minden megrendelőjüknek és vevőjüknek küldjenek újévkor egy-egy gratuláló kártyát. Csak két krajczárba (azaz pardon: négy fillérbe) számítsunk egy-egy gratulácziót és tegyük fel azt, hogy másfél százat kell elküldenie, már akkor is hat korona a kiadás. Hát még azután az a nagy munka, amibe a sok czimzés kerül! De vegyük a dolognak a másik káros oldalát. Senkinek sem lehet olyan memóriája, hogy mindenre kiterjedjen figyelme. Lehet, hogy kifelejt valaki s akkor kész az apprehenzió. Boldog újévet akart kívánni másoknak és csak saját magának szerzett bajt. Az ilyen boldog újévből pedig nem kér senki. Nem igen szeretünk a saját költségünkön szerezni haragosokat. Ha már az olyan gratulánsoktól nem tudunk szabadulni, akiknek a mellékjövedelmei közé tartozik az újévi üdvözletek után járó bevétel, legalább szabadítsuk meg magunkat egymástól. Nem kellene semmi egyéb, mint azt az összeget, amit az újévi gratulácziókra kellene adnunk, adjuk valami jótékony czélra. Annak a czélnak is javára válnék, meg — mint fölebb kimutattam — magunknak is. X. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. A kvótára vonatkozó királyi döntés egyidejűleg jelent meg a magyar és az osztrák hivatalos lapokban — az év utolsó napján. E szerint a király a kvótát egy félévre — a preczipitim beszámításával — 34.4 , illetve 65.6 százalékban állapította meg. Az újévi üdvözletek során semmi figyelemre méltó nyilatkozat nem hangzott el. A miniszterelnök ígérte, hogy ezentúl nem pusztán kijelentésekkel, hanem eredményekkel is fog dolgozni. Majd meglátjuk! Kossuth Ferencz hazafias, szép beszédben hirdette az elvek szigorú, dogmatikus körvonalazásának szükségét. Ugron Gábor sikerült beszédében megjelölte az utat, amelyen Magyarország függetlenségét elérni lehet. Külföldi Hir szerint a cár megszünteti Oroszországban a sajtócenzurát. A sajtó szabaddá tételét czélzó akár a keleti egyház újéve napján, vagyis a mi időszámításunk szerint január 13 ikán lépne életbe. Szilveszter-estély az Egri Clubban. Az Egri Club minden tekintetben kitünően sikerült estéllyel búcsúzott el az ó évtől. Méltó befejezése volt ez azoknak a kedélyesség tekintetében szinte felülmúlhatatlan estélyeknek, melyeket az Egri Club az elmúlt évben tagjainak szórakoztatására annyi és annyi alkalommal rendezett. Igazán páratlan az a figyelem, mellyel ezen egyesületnek ügybuzgó vezetősége a tagokat elhalmozta. Zeneestélyek, családi estélyek váltogatják egymást a Club ízlésesen berendezett termeiben, melyeknek mindegyikéről teljes megelégedéssel távoznak a jelenlevők. Több kedélyességet, jobb mulatást s a családias jellegnek teljesebb elérését már kívánni sem lehet, mint a minő a Club estélyein feltalálható. Ennek megteremtésében természetesen a vezetőségnek van legnagyobb része, s nem túlzás azon állításom, hogy estélyeinek kitűnő sikereiért a két ügybuzgó rendezőt, Nagy László századost és Herszényi László főhadnagyot illeti a legnagyobb dicséret. Pompás estély volt a vasárnapi is. A tagok nagy számmal sereglettek össze a Club helyiségeiben, hogy kellemes szórakozások közepette temessék 1899 et. Vágyuk teljesült is, mert midőn világos reggel átlépték a tánczterem küszöbét, méltán kelt ajkaikon a sóhaj: Beh rövid ideig tartott! Pedig a reggeli harangszót hordta szét már akkor a szél . . . Vacsora alatt házi ezredünk zenekara adott elő szebbnél-szebb darabokat s szórakoztatta a közönséget. Vacsora után következett a tombolajáték. Ezzel szokta a Club vezetősége minden évben összekapcsolni Szilveszter estélyét s értékes tárgyakat szerez be nyereményekül. Most is csinos nyeremények voltak, melyekkel az ó-év ravatalánál Fortuna istenasszony kegyeltjeit meg