Hevesvármegyei Hirlap, 1901. július-december (9. évfolyam, 80-156. szám)

1901-07-05 / 80. szám

•» HÍREK. Eger, 1901. július 4. * Kitüntetett alapvizsgázók. A jogaka­démián már véglegesen befejeződtek a vizsgák. Az eredmény különösen az első éven oly jó, a­milyen már nagyon régóta nem volt. 20 vizsgázó közül 7 vizsgázott le kitüntetéssel az első éven. Kitüntetéssel vizsgáztak: Deli Nándor, Gaizler Géza báró, Goldman Sándor, Lakatos Dezső, Moldoványi Géza, Popovity Boriszláv és Tep­­liczki Dezső első éves, Horánszky Miklós, Le­­h­ótzky Károly, Örömösy Zoltán és Vajda József másodéves joghallgatók. * Köszönet a Vörösmarty-szobor gyüj­­tőbizottságának. Az egri kaszinó e hó 1-én tartott rendes havi választmányi ülésében K­a­­pácsi Dezsőnek, mint a Vörösmarty-szobor gyűjtőbizottsága fáradhatatlan elnökének s a gyűjtő­bizottság többi tagjainak jegyzőkönyvi kö­­szönetet szavazott e téren kifejtett buzgóságukért. * Mikor jönnek a színészek. Megírtuk lapunk egyik előző számában, hogy Tiszainé El­linger Ilona színtársulata augusztus 10-én érkezik városunkba. Mint újabban értesítenek bennünket, a színtársulat már aug. hó 3-án, vagy 5-én városunkba jön s másfél hónapig marad itt. Bérleti jegyeket már előjegyezni is lehet Rá­cz Gyulánál. * Nyugdíjazás: Heves megye jegyzői nyug­díj választmánya Nemes Pál kerecsendi községi jegyzőt saját kérelmére nyugdíjazta. Nemes Pál 29 évig működött a jegyzői pályán s igy a nyug­díj választmány f. évi julius hó 1-től kezdődőleg részére évi 936 kor. évi rendes nyugdijat folyó­sított. Utódja Nomecz Pál, déméndi jegyző lesz. * Egy munkás kitüntetése. Nagy An­tal, a Nagy Zsigmond és Ferencz apátfalvi kör edénygyárának félszázad óta megbízható hű munkása az ezüst érdemkereszttel lön kitüntetve. * Katonai felülvizsgálat. Július hó 13-án Egerben, a megyei gyalogsági laktanya tornater­mében katonai felülvizsgálat fog tartatni. * Posta és távbeszélő gyakornokok. A m. kir. posta­ távirda- és távbeszélő igazgatósága 135 gyakornokjelölti állásra hirdet pályázatot. Ez állásokra mindazok pályázhatnak, a­kik kö­zépiskolát, vagy ezzel egyrangu más tanintézetet érettségi vizsgával sikeresen elvégezték, 18-ik életévüket betöltötték és magyar állampolgárok. E feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyít­ván­nyal fedhetetlen előéletüket, közha­tósági orvosi bizonyítván­nyal pedig ép, egész­séges, a posta-és távirda szolgálatra testileg al­kalmas voltukat tartoznak igazolni. A sajátkezű­­leg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bi­zonyítványokkal felszerelt kérvények, a már köz­­szolgálatban állók által felettes hatóságok — a közszolgálatban nem levők által pedig az illető főszolgabíró, vagy polgármester — utján folyó évi julius hó 31-ig, a szerint, ahol a pályázók alkalmaztatást óhajtanak nyerni, a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári, vagy zágrábi posta- és távirda igazgatósághoz nyújtandók be. * Nyilvános nyugtázás: Péter-Pál nap­ján tartott Az egri önkéntes tűzoltó- és mentő egy­let nyári mulatsága alkalmával felülfizetni kegyes­kedtek : dr. Szamassa József 40 kor.; Stepha­­novszky Sándor, Zander Nándor 20 kor.; dr. Szele Gábor, dr. Kozma Károly, dr. Párvy Sán­dor, Szmrocsányi Lajos, Bogovcsevics Róbert, Klein és Weinberger, magy. villamos részvénytár­saság. idb. Szamassa János, özv. Hartl Edéné 10—10 kor.; Imre Miklós 9 kor. 40 fill. dr. Kösztler József 9 kor.; Babics Aladár 6 kor.; özv. Gröber Ferenczné, Kiinovszky Albert 5 kor. ; dr. Alföldi Dávid, Petravich Bertalan, Greskovics Bertalan 4—4 kor.; dr. Fodor László 3 kor. 60 fill. Strampel József, Dr. Schvarcz Dávid, Feny­­vessy Sándor, Rozmás Péter 3'40—3'40 kor.; dr. Udvardy László, Dr. Hi­bay György 3 — 3 kor. ; Papp N. 2 kor. 80 fill.; Majzik János, Volt­ Ká­roly, Alexovics Sándor 2­40—2­40 kor.; Generál Rudolf, Szabó Rafael, Pogonyi Sándor, Ruzsir, Bertalan, Szegő László, Hanák Gyula, Légmán Imre, dr. Grünblatt Ármin, dr. Schvarcz (setét) Sándor, dr. Lefévro Dezső, Lipcsei Péter, Bauer Kálmán, Nagy László, Krikova József, Révi Fe­rencz, özv. Kállaim., Ury József, Bucher Gusz­táv, ifj. Gröber Ferencz, özv. Köllner Lőrinczné, özv. Békeffy Lipótné, Molnár Sándor, dr. Rátvay Géza, Piánk Kálmán, Korányi Imre, N. N., N. N. 2—2 kor.; Balkay Béla 1 kor. 80 fill.; Mül­ler Ferencz, Bessenyei János, özv. Kövér Berta­lanná, Lukács Ferencz, Brozicsovics Ferencs, Ru­­zsin Manó, Michalek Manó, Fehér Imréné, Sán­dor Ferencz, dr.­­Brünauer Ambró, dr. Brün­ner Bálint, dr. Czigler Henrik, Henczler György, Zsaskovszky Károly, Bajor Henrik, Marossi Zsiga, László János, N. N., N. N. P40—1‘40 kor.; Csáka Róbert, Szalay László, Becse Dezső 1­20—1­20 kor.; Kelemen Antal, Zah­radnik Károly, dr. Lipcsey Péter, Dal­os Mihály, Braun Károly, Urbán Mihály, Markasov Vilmos, Tarbay Béla, Spilier Ödön 1 — 1 kor.; Kiss József, Hiba György, 80-80 fill.; Csia Károly, N. N. N. , 60-60 fill.; Marsa­ János, N. N. 40-40 fill. Szamassa János érseki jószágigazgató 2 mét tűzifa. Úgy az adományozók, valamint mindazok, kik az egylet érdekében készséggel közreműköd­tek, fogadják ez után az egylet hálás köszönetét. A Parancsnokság. * Elmebajos zenetanár. Egy szerencsétlen elmebajos ember járt tegnap a szerkesztőségünk­ben. A külső megjelenése különös, elhanyagolt. A kalapja tölgyfa levéllel volt körülrakva, rövid nadrágot, fehér harisnyát s bocskort viselt. A múlt napokban Hatvanban volt, a hol a templom ajtóban hált s a templom körül lakók arra éb­redtek, hogy rettenetesen verte a templom ajta­ját. Szerkesztőségünk egy tagja itt találta épen akkor, midőn az alábbi levelet megirta, melyet kuriozumképen itt adunk : Tekintetes Szerkesztő Úr! Folyó hó­l­ én este 8 órakor bemegyek a Széchényi-féle kávéházba, kérem a főnököt, en­gedjen pár nótát hegedülni jótékony czélra, ő ezt mondja: nem lehet, menjek ki, mert nem engedi meg, két pinczér karomnál fogott és kivezetett, én azt mondtam, ne húzzon, úgy is kimegyek, ez nem illik, rendőrért megyek, sajnos sehol se találtam, pedig ott kell a segít­ség, ahol veszély van. Kérem az ügyet lapjában fölvenni, és satis­ factiót követelni nevemben az illetőtől. Eger 1901. julius 3. id. Pap Béla nyug. tanító, zenetanár és 48-iki képviselőjel Vácz. * Lópatkólási tanfolyam Egerben. A földmivelésügyi miniszter elhatározása foly­án a f. év november havától 6 hónapon keresztül — minden vasár és ünnepnap tartandó előadással — Egerben lópatkólási tanfolyam rendeztetik. Ezen résztvehet minden kovácsmester és oly le­gény, ki már 2 évig gyakorlatban volt, 17 éves, múlt, magyar állampolgár s az illetékes községi hatóságtól jó erkölcsi bizonyítványt kap. A tan­folyam tartalma alatt, minden előadási napon, az erre felvett hallgatók napidijban, egriek 60 fillér, vidéki egy korona s azon felül a fuvar megtérítésében részesülnek. A községi és erkölcsi bizonyitván­nyal felszerelt kérvényeket a hó vá­ "Jó éjszakát . . . Szép csöndes nyári éj! Merengve hallgat minden . . . S mint titkos sejtelem Lágy szellő szárn­ya lebben . . . Megrezdü­l a fa lombja, Majd minden csöndes újra . . . — Álomra int a némaság — Jó éjszakát!, jó éjszakát! Ébren magam vagyok Az éjben elmélázva. Vagy mást is elkerül Az éj nyugalmas álma? Más is virraszt most ébren Búbánattal szivében ? Hiába int a némaság, Jó éjszakát jó éjszakát! S a­míg a holdsugár Oly búsan hull a földre, Az ő szemének is Keservesen hull könnye ? — Akkor szelíd és álma Ringasd öt boldogságba, Oh hadd felejtse bánatát, S adj néki adj jó éjszakát! S mig lelkem igy mereng, Fejem, valami vonja . . . Majd lassan, csöndesen Lehajtom két karomra ... S ah! mintha szférák zengnék A szív boldog szerelmét — Álmot hint rám a némaság ... Jó éjszakát! jó éjszakát! Fedor Géza. HEVES VÁRMEGYEI HÍRLAP. __ __ ____ 1901. julius 5. Steinitzer Róbi. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: Pogonyi Nándor. (Folytatás és vége.) Az öreg asszony reszketett az ijedelemtől. Az orvosok is reszkettek. Erzsi a szobalány azonban nem reszketett, hanem egy tál sonkával s a pipával kezében dudorászva jött a konyha felől és be akart menni Kóbi úrhoz. Az orvosok azonban útját állották. — Nem szabad bemenni a beteghez. — Micsoda beteghez? — A Kóbi úrhoz — Nem beteg az. — De nagyon is beteg. — Nincs annak semmi baja, lám milyen szépen ki tudta dobni az urakat is a szobából. — Abból is látszik, hogy beteg, elmebeteg. — Az hát! Hát még mi? Okos ember az inkább, mert nem hagyja magát bolonditani ma­guk által. Most pedig, sipircz az utamból, mert az én gazdám éhes, meg pipázhatnékja van. Azzal aztán szót sem várva félre­lökte ut­­jából az orvosokat és besietett a fiatal úrhoz. Kóbi úr az ágyán ült és mosolygott, mint a pongyola pitypang. — No, maga ugyan jól letromfolta azokat a felcsereket. Erzsi . . . — Le ám, még jobban is letromfoltam volna, ha el nem hallgatnak. Még azt merték mondani, uram bocsá hogy a nagyságos úr elmebeteg, az az hétköznapi szójárás szerint bolond. De hi­szen mondják csak még egyszer, tudom Istenem, úgy kiszedem azokat a hegyes szemüket, hogy nem akad több dolga vélők a kányának. — A nagyságos úrhoz szeretnék a legjobb lenni egész életemben. De ne fecsegjünk annyit, hanem itt a sonka, egyék a nagyságos ur, azu­tán majd pipaszó mellett elmondhatja, a­mi még a szivén fekszik. És Kóbi úr nem hagyta magát biztatni az evésre, hanem neki látott emberül a falatozásnak. — Ejnye be paprikás kedvében van, Erzsi. — Abba vagyok én mindig, ha az én ked­ves gazdámat bántja valaki. — Maga jó lány Erzsi. — Na, a­hogy vesszük. Jó vagyok ahhoz, a­kihez jó vagyok, de a­kihez nem vagyok jó, annak aztán nem tanácsolom, hogy velem cse­­resznyézzen egy tálból, mert megkeserüli. — Hát én hozzám jó akar lenni? — rosszul! kiáltott fel Erzsi, csaknem el­felejtettem, hogy az én édes gazdám a sonka után bort is akar inni. Na, hozok mindjárt, hogy mire kell, hát legyen. Azzal azután jó kedvvel sietett, hogy egy átalaggal hozzon abból a jó tokaji máslásból, a­mivel Kóbi úr szokta volt öblögetni úri torká­nak serény garatját. Odakint azonban csakhamar bura fordult a jó kedve. Az öreg Steinitzerné ugyanis mint egy furia úgy rohant rá, a­miért őt az orvosok előtt előbb kompromittálta, és egy hatalmas szidalom zápor után kijelentette, hogy azonnal takarodjék a házából. Erzsi sírva vitte be a bort Kóbi úrnak, és elpanaszolta, hogy mily méltatlan elbánásban ré­sült az öreg nagysága részéről. Kóbi úr először megitta a bort, azután rá­gyújtott a pipájára és egynéhány hümmögés után szóra nyitotta az ajkát.

Next