Hevesvármegyei Hirlap, 1902. január-június (10. évfolyam, 1-78. szám)

1902-01-01 / 1. szám

* De azért ne gondold eh jámbor halandó, hogy az újonnan kinevezett írnok is egyszerre belecseppen a 600 forintos fizetésbe. Ohó! nagy sora van még itt a dolognak. Az irnokság a legkisebb államhivatal, amely után levonás jár a szolgálati díj czímén. A szol­gálati díj pedig a 300 forinton felüli fizetés V* * része, tehát az újonnan kinevezett 600 forintos írnok kap az első évben kerek 500 forintokat. 100 forintot szerencsésen visszavesz tőle az állam a balkezével, a­­mely kéz nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az állam jobb keze segíteni óhajtotta az államgépzet legnyomorultabb pá­riáit. A régebben kinevezett 500 forintos hiva­talnokok már nagyobb urak. Tőlük, valamint a 800 forintos iroda­ tisztviselőkből és jegyzőktől 900 forintossá előavanzsírozott 30—40 embertől — nem igen jut ide több ember — már csak a 100 forint fizetési többlet Vj részét, vagyis 33 frt 33Vs krajezárt von le a mindenható állam. Ezek a boldog emberek, mondjuk a tisztviselők össz­­létszámából minden 50 ik embert, ér ez a sze­rencse, már 66 frt 66 és 2/s krajezár fizetésja­­vítást élveznek a jövő esztendőben — talán. Ebből pedig esik havonta 5 frt 55V* krajezár, a mi napjára épen 18V2 krajezárnak felel meg. Ez pedig épen elég arra, hogy a boldog halandó mindennap­­i kiló húsból főzessen levest nagy­igényű családja részére. 50 tisztviselő közül tehát egy kap napjára 18Vs kr. fizetés-többletet, mig 49 törülheti szemét s várhatja a jobb időket, amikor neki is a juttat a szeszélyes sors valami újabb „sztrájk­­nevű" mozgalom eredményeként egy kurta szi­varra valót naponként. Hejh, csak szomorú a magyar tisztviselő élete. De nem is csoda, kell a pénz, mint Tisza Kálmán mondta, ágyúra . . . Hm, pedig az öreg Tiszának is torkára forrt ez a kijelentés. Talán ha a tisztviselők most kezdenék a szervezkedést, nem a 12-ik órában, mint legutóbb is, még lehetne reményünk, hogy a jövő képvi­selőválasztás előtt az akkori kormány jobban megcsinálná a számvetést s nem minden 50-ik tisztviselőt főzne le napi 18V2 krajczárral, általa Különben okosabban tenné Lukács, ha az tervezett fizetésemelés helyett V« osztály­sorsjegyeket osztana ki a tisztviselők között, akkor talán egyik-másik tisztviselő meg is gáz- HEVESVÁRMEGYEI HÍRLA dagodnék, mert ott nagyobb az esély a nyere­ségre, mint ott, a hol testet-lelket ölő keserves munkájáért — krajczárokkal fizetnek. Nemű. 1902 január 1. h­írek. Eger. 1901. deczember 31. A kereskedelmi kör közgyűlése. Deczember 29-én d. u. 3 órakor tartotta a kereskedelmi kör rendes közgyűlését. Az ülés lefolyása röviden a következő volt. Az elnök megnyitó beszéde után Fejér H. titkár terjesz­tette a közgyűlés elé jelentését. Bemutatta azo­kat a fázisokat, a­melyeken a kör — alakulásá­tól mostanáig — átment. Majd a kör eddigi mű­ködését ecsetelte nagy vonásokban. Végül kérte a közgyűlést, hogy a tárgysorozat letárgyalása után adja meg a tisztikarnak a felmentést. Ezután a pénztáros számolt be a financzi­­ális ügyekről és egyúttal felolvasta a jövő évi előirányzatot. Miután a kör ezt tudomásul vette, az alapszabályok módosítására tértek át. Ennek megtörténte után a választások következtek. A választások eredménye az lett, hogy a régi gárda, a tisztikart és választmányt illetve, teljesen az előbbi stádiumában maradt. A közgyűlést este 8 órakor ismerkedési es­tély követte. A teríték számából ítélve a kör tagjai nagyon gyéren vettek részt az estélyen. Mindössze hetven és egynéhányon voltak. De a jelenlevők annál kedélyesebben töltötték az időt. Az első pohárköszöntőt Miliczer Gyula elnök mondta. A kör megalakulásának nehézségeit festi. Kifejti, mennyire szükséges a kereskedők egyesülése most, mikor a kereskedelmi világ el­len a legveszedelmesebb támadásokat intézik. Épen ez okból tömörüljünk még jobban, fűzzük a kapcsokat még szorosabbra — monda — hogy vállvetett erővel annál sikeresebben védekezhes­sünk a támadások ellen. Köszönetet szavaz ez alkalommal is a tisztikar minden egyes tagjának, a­kik őt ebbeli törekvéseiben mind­ a leglelki­­ismeretesebben támogatták.­­ Az elnök után Fischer Lajos alelnök emelkedett szólásra. Ő is tömörülésre inti a kereskedőket, tömörülésre a haza érdekében, mert egy ország virágzása sem képzelhető el a kereskedelem és ipar fej­lettsége nélkül. Poharát a kör elnökének egészségére illeti.­­ A harmadik teszt Fejér H. titkár ajkáról hangzott el. A kör szerepét méltatja és erre egy hasonlattal él. Gr. Andrássy Gyula egyszer azt mondta: A Duna nem azért folyik­­ Pest és Buda között, hogy e két várost szétvá­lassza, hanem hogy összekösse. Ilyen a szerepe a körnek. Nem azért jött létre e kör, hogy az agraristákat és merkantilistákat szétválassza, ha­nem hogy összekötő kapcsul szolgáljon e két iránynak.­­ Sok-sok tósztet mondtak még azu­tán (annyit, hogy le se győzné írni az ember) és víg poharazás között, zene hangjai mellett hajnali három óráig maradt együtt a társaság. * Kinevezések. Vármegyénk főispánja tiszteletbeli állásokra a következőket nevezte ki : a dr. Grósz Kálmánt és dr. Kassa Endrét tisztelet­beli megyei főorvosokká; Kóthy Dezső péter­­vásári szolgabirót tb. főszolgabíróvá; Dicenty Géza gyöngyösi ügyvédet tb. alügyés­szé ; Mocsáry Lajos andornaki földbirtokost tb. szol­­gabiróvá. * Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter M­i­k­u­s László egri főreáliskolai tanárt a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába léptette elő. * Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter Debreczeni Sándor hatvani kir. járásbirósági írnokot a szegzárdi kir. törvényszékhez helyezte át. * A cziszterczi rendház uj épületeinek fölszentelése. A cziszterczi rendház és gimná­zium új épületeinek fölszentelése alkalmával reg­gel 8 órakor apáti nagymise lesz, mely alatt a főgimnázium ifjúságának énekkara válogatott miseéneke­ket ad elő Brunnertől, Mittertől és Moli­­tortól. Graduáléra „Adesto fideles“, Offertoriumra „Ave maris Stella“ Ett-től. A szent mise után fog történni az intézet új épületeinek ünnepélyes megáldása. — Délelőtt 11 órakor az intézet tor­natermében ünnepség lesz a következő program­mal : 1. Ünnepi dal, Hallertől; zenekari­ kiséret­­tel előadja a főgimn. ifjúság énekkara. 2. A gim­názium épületének története ; felolvassa K­a­s­s­u­b­a Domokos, főgimn. igazgató. 3. Részlet Kienzl „Bibliás ember“ cz. operájából. Zongora és har­monium kísérettel előadják Franek Döme VIII., Gallasy Lajos, Póta Aladár III. oszt. tanulók és a gyermekkar. 4. Az intézet átadása. 5. Himnusz Erkel Ferencztől. Előadja a főgimnázium ének­kara. * Karácsonyi ajándék. Az egri érseki lyceum nyomdász teeyzeti részire Lovag Tóth István 1897 ben 10000 korona alapítványt tett. Az alapítvány kamatait, 500 koronát az idén már negyedszer osztották ki a lyceumi nyomda személyzete között. * Az Egri Keresztény Iparoskor táncz­­mulatsaga Az Egri Keresztény Iparoskor könyv- A „1téVes Vármegyei Jt­rlsp“ tárulja. Zalár József költeményei.*­ A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: Breonay Imre, Erdélyi János, Gyulai Pál, Szász Károly, Beöthy Zsolt és Négyesy László után birálhat-ó az én csekélységem? Mert nem kisebb nevek gazdái foglalkoztak a Zalár költészetével s nem kisebb emberek írtak munkáiról esztétikai méltatásokat négy évtizeden keresztül. Ilyen nevek után én semmi esetre se lehe­tek bíráló. Talán igy gondolkoztak a napilapok is, a­melyek tübbnyire pár sorban tértek napirendre a Zalár bárót» kötete fölött. Mig holmi ifjú uj­­ságiró-poétának könyvéről egész tárczák zenge­­deznek, addig a mi ősz költőnknek alig jut tíz­­tizenkét sor. Értem a dolgot. A mai kicsiny kor nagy emberei nem lehetnek hivatottak arra, hogy a nagy idők egyik kis emberét birálgassák. Mert a szabadságharcz kezdetén még kis ember volt a mi nagy remeténk! A múlt század közepének le­gendás évei növesztették nagyra. S mi azt a kort csak írott sorok és szájhagyományok után ismer­jük. Ő pedig benne élt. Táborban, harczi zaj kö­zepette erősödött meg benne költészetének leg­hatalmasabban zengő ereje — a hazaszeretet, annyira, hogy beszédeiben, verseiben, szóval és tettel, mindig és mindenütt csak azt hirdette. Avag­y ki ne emlékeznék arra a pohárkö­szöntőre, melyet 1896. május 12-én — a He­ves vármegye ezredéves diszgyülése után tartott lakomán — mondott megyénk aranytollú alis­pánja? Úgy volt, hogy a főispán a királyt, a koronát éltette. Lelkes volt a hangulat, mikor Zalár felállott s csak ennyit mondott: „Szent a korona minden magyar szívnek s szent a fő, melyet a nemzet azzal megkoronáz, midőn szuverenitása egy részét ráruházza. D­e van nekünk egy még nagyobb szent­ségünk: ezeréves hazánk, mely mindazt, a mi előttünk becses, drága, magasztos, fölséges és szent, tehát a koronát is, mint a mennybolto­zat a csillagokat, magában foglalja. E szentségre emelem poharamat. Éljen a haza!“ Lehet-e ennél rövidebben s ennél többet mondani? — De a hatás se volt mindennapi! ” Azonban úgy veszem észre, hogy eltértem a tárgytól, mert most a költőről kell be­szélnem. A Vachott Sándorné emlékirataiban olvasom: „Mielőtt még Heves vármegyét elhagytuk, egy fiatal rajongó, egy ábrándos kispap közelítő Sándorhoz szerényen, tartózkodva, néhány költe­ményt közölve vele s véleményét kérve ki azok értékére nézve. Hiezel József volt a fiatal költő valódi neve . . . Sándorom valódi tehetséget fe­dezvén föl az ifjú műveiben, bátoritá, biz­­tatá őt, lépne az irodalmi pályára. Ismeretségünk első következménye az jön, hogy Hiezel József nem lévén még fölesküdve, kilépett a papságból . . második következmé­nye pedig, hogy németes hangzású nevét meg­változtatni, magyarosítani kívánta s engem kért föl, választanék számára nevet, melyet mint költő és ember a jövendőben viselni fogna. Rajongó vonzalmát férjemről teám is átru­házta s én elfogadva vezetékneve választására a keresztanyaságot, Zalár névvel ruházám felét.“ (V. Sándorné: Rajzok a múltból. II. köt. 91. lap.) így született Zalár József, a költő. S a következő évben (1849.) már megjelentek a „S­z­a­b­a­d­s­á­g­d­a­l­o­k", majd öt évvel később a „Zalár költeményei“. Erről a két kötetről jegyzi meg Négyesy László: „Zalár az ötvenes évek uj lírikusai kö­zül egyike volt a legjobbaknak, meg­áldva erős képzelettel és m­erész hévvel, de lí­ránk akkori áramlatához képest ő is az eredeti­ség túlzásába tévedt; hazafiság, szabadság, csa­ládi és baráti érzés voltak erősen érzett indítékai, eszméit azonban sokszor képzavar homályosítja el, szerkezete se mindig tiszta. Mindenesetre erős hangulatokat tudott kelteni. A kritika akkor rá­mutatott túlzásaira s Zalár következő kötete, a „Boruraderű“ (1860.) sokkal kif­orrotabb alak­ban mutatta be művészetét­. De még ez az újabb keletű kritika se kell ahhoz, hogy a Zalár értékét fölfoghassuk. Az az ember, a kinek Vachott Sándor, Sárosy Gyula (az „Arany trombita“ szerzője), Vörös­marty Mihály, Jósika Miklós báró, Bajza József, Tompa Mihály, Szász Károly stb. stb. mind jó barátja volt, az nem *) Zalár József­ Költeményei. Három kötet. 8 ° 812-4-2804-335 11. Budapest, 1981. Singer és Wolfner. A három kötet ára fűzve 9 korona.

Next