Hevesvármegyei Hirlap, 1902. július-december (10. évfolyam, 79-157. szám)
1902-07-02 / 79. szám
• Az a kis batyu a vándorló diák hátán becsesebb én előttem, mint az ezüsttel kivert útitáska. Többre becsülöm azt a magyar ifjút, aki a harmadik községig gyalogolt, mint az olyan magyar mágnást, a ki Afrikába megy oroszlánvadászatra. —* MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Eger város képviselőtestülete szombaton és vasárnap rendes közgyűlést tartott. A szombaton elintézett ügyekről már megemlékeztünk. A vasárnap elintézett ügyek közül felemlítjük a következőket : A Széchenyi-, káptalan- és hatvani-utczák kiépítésének ügye hosszas vitát provokált. Minthogy a közgyűlés nem látta a kérdést kellőleg előkészítve, az ügyet kiadta a jogügyi és építési szakosztálynak. A megüresedett építési szakosztályi tagsági helyre Elek Bélát, a közegészségügyire pedig Kapácsy Dezsőt választotta meg a közgyűlés. Dr. Csutorás László lemondása folytán a legeltetési szabályrendelet elkészítésével dr. Hubert Jánost bízta meg a közgyűlés. A közgyűlés a Kisasszony temető kelitkezési költségeire 50 kor. segélyt szavazott meg. ______HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP. ____ ______ 1902. julius 2._ hírek. őket találkozóra, a melyre heten jelentek meg, négyen pedig hiányoztak. 5 év múlva újabb találkozóra jönnek össze Kádár Gézánál Kőtelken. — A másik találkozó ma volt a Koronában. Azok ugyanis, akik 1862-ben végezték a tanítóképzőt Egerben, azok gyűltek össze. Bánkövy Sándor sátai kántor-tanító hívta össze volt kollégáit. 12-en gyűltek össze. Mind a két találkozó igen kedélyesen folyt le, s különösen az öregebbek könnyes szemekkel elevenítették fel a régi idők élményeit. * Ezüst koszorú egy tanárnak. Saád Henrik cziszterczita főgymn. tanárt, a kit tudvalevőleg Zirczre helyeztek át, kedves meglepetésben részesítették a VII. osztályú tanulók, akiknek az első osztálytól kezdve hét évig volt osztályfőnöke. A hálás tanítványok egy szép ezüst koszorút nyújtottak át a kitűnő tanárnak, aki könnyekig meghatva mondott köszönetet szeretett osztályának. * Papszentelések és újmisék. Az érsek a múlt héten kedden, szerdán és csütörtökön végezte kápolnájában a papszentelést,mely alkalommal áldozatokká szenteltettek: Grósz István, Melicher Kálmán, Nagy Emil és Pál Ferencz végzett papnövendékek, — Furmann István pedig subdiaconussá s Anvander András diaconussá ordináltattak. Az uj áldozatok közül Melicher Kálmán szombaton az irgalmas nővérek templomában, Zsasskovszky József kanonok mamductorsága mellett, Nagy Emil vasárnap reggel 8 órakor az angolkisasszonyok kápolnájában Molnár Ferencz szentmihályi plébános kézvezetése mellett, Pál Ferencz pedig ugyanaznap d. e. 10 órakor az irgalmas nővérek templomában dr. Párvy Sándor oldalkanonok manuductorsága mellett fényes segédlettel, rokonok és nagy számú ájtatos közönség jelenlétében mutatták be első szentmise áldozatukat. + Kapuzárás az iskolákban. Vasárnap, * Péter- Pál napján bezárták országszerte az iskolák kapuit s a diák nehéz, fárasztó munka után, mely tiz hónapon keresztül az iskola padjához kötötte, nyugodni tér avval a lelkiismerettel, melylyel kötelességét teljesítette. Nagy napot jelent a diák életében junius 29-ike! Tíz hónapi munka eredménye. Annak mérlegelését kapja ezen a napon, mit az ész, szorgalom, akaraterő vagy hanyagság által kiérdemelt. És avval az eredménnyel szétmennek a szélrózsa minden irányában. Bezárják egy időre azt a helyet, hol szorgalmat, kitartást egybevetve vívhatta ki igazi diadalát: a tanár önzetlen elismerését. A diákság nyüzsgő, eleven csoportja nem fogja tarkítani jó ideig az utczákat. A diák repül a nádtetős kis házba, hogy keblére szorítsa azokat, kiket oly sokáig nélkülözött s kiket oly igazán szeret. S megkezdődik a vakáczió, a boldog álmodozás. Mert hiszen a diákélet aranyos álmai a vakáczióhoz fűződnek. De nemcsak pihennek, hanem erőt, kitartást is merítenek a jövő skolai évre. + Halálozás. Barabási Kún Kálmán nyug. törvényszéki bíró e hó 24-én meghalt Miskolczon. Az elhúnyt kiváló fia volt a városnak, a megyének s a református egyháznak, melyeket nagy tudásával, nagy eszével mindig önzetlenül támogatott. Temetése 26-án délután ment végbe óriási részvét mellett. * Tanulmányi kirándulás. Az egri évs. róm. kath. tanítóképző 38 növendéke Venczell Ede igazgató-tanár, Breznay Imre és Révész Károly tanárok vezetése mellett tanulságos kirándulást rendezett a „Te Deum"1 előtti napokban. Az ut végső pontja Miskolcz volt, ahonnét junius 28-án a reggeli vonattal tértek vissza Egerbe. A lényegesebb rész persze az eger— miskolczi út volt, melyet gyalog tettek meg a Bükk főgerinczén keresztül. Felsőtárkánytól a Barát-réten, Nádasbárczon s Tebe-, továbbá Gyertyánvölgyön át kilencz és fél órai gyaloglás után jutottak Újhutára, ahol csütörtökön este meghaltak s a következő nap fáradalmaira gyűjtöttek erőt. De szükség is volt reá, mert másnap a kora reggeli óráktól esti 7—8 óráig alig pihentek két óra hosszát. Nem is csoda, mert az Újhutától Miskolczig terjedő útvonalon úgy a természet, mint az emberi ész valósággal remekelt. A valóban gyönyörű vidék legszebb pontjait (Lillafüred, Hámor, a tó, vízesések, óriási sziklák, a diósgyőri vár romjai stb.) gazán áhitatos csodálattal szemlélte a fia alság, mely igy Magyarhonnak legalább egyes szépségeit ismeri meg. De nem kevésbbé kötötte le figyelmüket a hámori székgyár (hajlított fákból dolgozik), a papírgyár, melynek roppant épületében maga a tulajdonos, Kolba Miksa kalauzolta a tanulmányozókat. Legszebb volt azonban a diósgyőri áll. vasgyár, ahol valódi magyaros vendégszeretettel fogadták az egrieket. 3—4 óránál tovább tartott, mig alapos magyarázatok mellett, végig látogatták a gyár műhelyeit. Megnézték a Bessemer- és Martinaczél készítését, vasöntést, sinkészitést stb. stb. Megtekintették továbbá a remek berendezésű iskolákat s a mintaszerű kórházat. Szóval a folyton jókedvű s kitartó fiatalság sok szép emlékkel és ismerettel gyarapodva jött haza. * Jönnek a színészek. Szálkai Lajos színtársulatával néhány nap múlva városunkba érkezik és megkezdi a nyári színkörben előadásait. Nagy örömünkre szolgál, hogy a társulatról a legEger, 1902. julius 1. + Egyházmegyei hírek. Dutkay Pál t. kanonokot érseki első titkárrá, Ri dárcsik Imre szentszéki aljegyzőt érseki másodtitkárrá léptették elő; érseki udvari káplánná s az egyházmegyei hivatal iktatójává pedig Kriston Endre főkáptalani karkáplán neveztetett ki. + Kinevezés. Örömmel értesülünk róla, hogy Nagy László őrnagy a 60-ik gyalogezredhez Clam őrnagy helyébe hadkiegészítő parancsnoknak neveztetett ki. Nagy László városunkban közszeretetben és tiszteletben állt, s ezen szeretetet és tiszteletet bizonyára fokozni fogja visszatértével. + Képviselők Egerben. Ifj. Zichy János gróf és Molnár János apát országgyűlési képviselők tegnap városunkba érkeztek s pár napig itt fognak időzni. * 25 éves és 40 éves találkozó. Azok, akik 1877-ben végezték Egerben a tanító képezdét, tegnap gyűltek össze a Koronában 25 éves találkozóra. Kádár Géza kőtelki tanító hívta össze Remegni kezdtem. Mit akarhat a feleségem a köpczös kis szappanosnéval, aki boldog családi életet él a harmadik emeleten, tőszomszédságunkban. — Épen előttem jött ma haza. Láttam hátulról . . . — Az mindegy: élülről vagy hátulról! A fő az, hogy láttad. Nos? — Mit nos? — Nem tűnt fel semmi rajta? Két mélyet szippantottam britanikámból s gondolkoztam. Igaz! A bal czipőjének a sarka már nagyon elkopott. Igazán vehetne már másikat, vagy legalább új sarkot tétethetne reál És azután olyan fakószínű barna harisnyát manapság még a szappanosnék sem hordanak . . . Erre a feleletre feleségem arczáról eltűnt a bűvös mosoly. Kisebb villámok kezdtek czikázni szemében. — Igen ? Csak ezt láttad ? Persze, férjem uram még ma is csak a lábacskákat meg a harisnyákat nézi . . . Egyébre ki sem terjed a férfiaknak a figyelme. — De, édesem! Hiszen amiket elmondottam, látnom kellett, ha nem vagyok vak. Tudod, sár van az utczán. Bocskorné takarékos asszony, kíméli a ruháját. Természetesen nem akarta besározni. Fölemelte és én láttam . . . — Csak mentegesd magad, jó mákvirág! Ismerlek . . . Képzelem, mily örömmel futottál a gömbölyű lábszárak után . . . Talán még a harisnyakötőit is láttad? Persze feljebb nem is terjed ki a figyelmed ? — Feljebb? Nem . . . — Pedig érdemes lett volna a magasba is pillantani, férjem-uram! Bocskornénak olyan gyönyörű piros kalap födi bogárfürteit, aminőt csak az angyalok viselnek ... Nem láttad ? Ismét vettem egy mély stukkert szivaromból, hogy emlékeimet felelevenítsem. A piros kalapra nem tudtam emlékezni. Melancholikusan válaszoltam : — Nem láttam . . . — Persze, persze! A kalap nagyon messze van a harisnyától . . . — És a harisnya a kalaptól! — szóltam közbe, hogy mondjak valamit. — Nem vagyok kiváncsi a maga vicczeire! Sajnálom, hogy nem nézte meg a Bocskorné kalapját. Szerettem volna véleményét kikérni , mert én úgy hiszem, hogy a jobb karimájának kissé le kell hajolni, azután meg hat pipacs kevés rajta. Legalább tizenhárom szükséges reája. Hathat kétoldalt s egy középen. Ez a középső olyan szeczessziós, kimetszett szirmú pipacs is . . . Talán aranyos, vagy ezüstös ? Mit gondolsz ? — Igen . . . Aranyos vagy ezüstös . . . — Vagy nem gondolod, hogy sokkal poetikusabb volna a középső pipacsra fecskefarkú lipét akasztani? Természetesen csak úgy könnyedén. — Talán két oldalt meg egy-egy nyelvet öltögető gyíkot és néhány szarvasbogarat kellene reá rakni? mondottam, hogy komikus hangulatba tereljem át a társalgást. — Már megint gúnyolódol ? — pattant fel kedves Lenkém — Te szívtelen emberi Te nem vagy képes megérteni a női szív jogos vágyait! Te bedugod füleidet, mikor feleségednek valami óhajtása van! ... De kinyitod, ugye szemeidet, mikor a kaczér asszonyok bokáikat mutogatják? Oh, én szerencsétlen asszony! Nincs a teremtésben vesztes, csak én! . . . — Mondotta Bánk bán . . . — Mondom én! — sikoltott Lenkém. — Kérlek, esak mondjad! Tudod, végtelenül szeretem, mikor a magyar klaszikusokból idézgetsz . . . — Nem kérdeztem, hogy szereted-e, vagy nem! Most nem engedek! Elvégre talán csak nekem is vannak jogaim? Egy piros kalapot fogsz nekem délután venni . . . — De, édesem, gondold meg, hogy az nagyon ízléstelen. Amit egy szappanos mester felesége megtehet, azt nem utánozhatja egy miniszteri hivatalnoknak, egy nemesembernek a neje . . . — Szinte tudtam, hogy ezzel hozakodol elő . . . Egy miniszteri hivatalnok, egy nemes ember! Hahaha! Mintha bizony mágnás asszonyok is nem hordanának piros kalapot ? Csak én nekem ne legyen? — A rikító színek mindig rossz benyomással vannak a szemlélőre . . . — Igen ? — szakított félbe gúnyosan — De a fakó harisnyák nemde gyönyörködtetik a sze-