Hevesvármegyei Hirlap, 1904. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
» igazat adott neki. — A közutak kiépítése s ezáltal a közlekedés megkönnyítése, a vasúti állomások és vízi utak megközelíthetővé tétele tette vezérelvét a „legnagyobb magyarnak“ is, mint azt a „Hitel“ czímű röpiratában olvashatjuk. A közutak kiépítésének fontosságától áthatva Heves vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy kőutakat létesít s az útépítés költségeinek fedezetére a közúti vám engedélyezését kéri a kereskedelmi minisztertől. A törvényhatóságnak dicséretreméltó törekvése a miskolczi kereskedelmi és iparkamara, továbbá a gyöngyösi kereskedelmi csarnok kebelében nem talált visszhangra. Nem az utak létesítése, hanem az útépítés költségeinek fedezetére szolgálandó közúti vám életbeléptetése ellen foglalnak állást s mozgatnak meg minden követ a terv megbuktatására. A miskolczi kereskedelmi és iparkamara véleménye szerint a közúti vámrendszer teljesen igazságtalanul egy érdekcsoportot nagy teherrel sújt. Az „érdekcsoport“ alatt kereskedőket, iparosokat és termelőket ért, kik a heves megyei állomásokon a fel- és leadás alá kerülő áruk után métermázsánkint 4 fillérrel lennének megadóztatva. A kamara álláspontját hosszú memorandumban fejtette ki s megküldötte a kereskedelmi miniszternek, ki ezen ügyben véleményezés végett a közigazgatási bizottsághoz fordult. A bizottság a kamara álláspontját erősen egyoldalúnak nyilvánította s mellőzésre ajánlotta. Ezzel tehát bővebben foglalkozni nem érdemes. Aktuálissá e kérdést a gyöngyösi kereskedelmi csarnoknak a m. kir. kereskedelmi miniszterhez intézett s a vármegye területén lakó egyes érdekelteknek aláírás és felterjesztés végett megküldött kérvény nyomtatványai teszik. Mintegy harmincz ilyen kérvényt jobbára illetéktelen tényezők adtak idáig be. Nézzük csak mit tartalmaz ez a hangzatos kérvény ? Magában foglalja azokat a sablonszerű s ily alkalmaknál rendszerint hangoztatni szokott érveket, melyek látszólag a közúti vámrendszer életképességének rovására szolgálnak. Pálczát tör elvileg a közúti vám létjogosultsága fölött, mely „kegyelemdöféssel“ fenyeget egyes termelési ágakat. Tönkreteszi az amúgy is gyönge lábon álló gabona-kereskedelmet, miáltal számos család kenyér nélkül marad stb. stb. Ezeket a keserves panaszokat, érzékeny kifakadásokat mintha már hallottuk volna. Hangoztatni szokta ezt ama bizonyos „érdekcsoport“ minden alkalommal, mikor a közúti vám életbeléptetéséről van szó. S hogy mennyire indokolatlan a közúti vám ellen táplált antipathiájuk, arra fényes bizonyság a más vármegyékben divó és virágzó közúti vámrendszer. De különösen Heves vármegye sajátos földrajzi fekvésénél fogva egyenesen hivatva van rá, hogy az építendő utak költségét a közúti vámból fedezze. Nézzük csak meg Heves vármegye térképét, látni fogjuk, hogy a legfontosabb vasúti vonalak mindenütt a megye szélén húzódnak keresztül. E körülmény következtében az érintett állomásokra jobbára a szomszédos vármegyék áruforgalma gravitál. Vegyük csak sorba. Itt van Hajdú megye felől: Tiszafüred. Temérdek hajdúmegyei terményt adnak fel a tiszafüredi állomáson, legalább is annyit, mint heves megyeit. Következik Poroszló. E községhez a borsodmegyei Ivánka, Négyes, Lövő csak egy nehány kilométerre fekszik, tehát itt is nagy összegre tehető a Borsod megyéből befolyandó kövezetvám. Borsodmegyétől szedné a kövezetvámot Mezőtárkány is. Vámosgyörk a Jászság tekintélyes búzatermelő vidékének feladó állomása, melynek áruforgalma úgyszólván teljesen a szomszédos Árokszállás és Jász-Dósa községekből telik ki. Hatvannak Pest- Pilis Solt-Kis-Kun megye szolgáltatná bőségesen a kövezetvámot, mig az apezi állomás Nógrádmegyébe lévén beékelve, e vármegyéből nyeri áruforgalma túlnyomó részét és igy ennek arányában a kövezet vámot is. Ugyancsak e kategóriába sorozható Pásztó és Bátony is, mely állomások Nógrád megye felé közvetítik a forgalmat. Másfelől a mátravasúti állomások közül kiemelhető Kisköre, Tarnaszentmiklós és Heves, mely községek állomásait J.-N.-Kun-Szolnok megye veszi igénybe áruik és terményeik feladásánál. E tények felsorolása után a közúti vámrendszer életképességének támogatására nem szükséges semmiféle kommentár. A megyének kedvező geográfiai fekvése, a határszéli állomások áruforgalmi góczpontjai elég ékesszólóan hirdetik a közúti vám létjogosultságát. S hogy mégis miért fogadják némelyek a közúti vám megvalósításának eszméjét oly különös ellenszenvvel, arra nem nehéz rájönni. Igen egyszerű az oka. Azok, akik kígyót, békát kiáltanak a közúti vámra, már mindenfelé pompás kőúton járnak. Azt mondják az illetők, hogy ezt meg is érdemlik, mert elég magas útadót fizetnek. Ez igaz! De neelejtsük el jónvnak, hogy ugyanezt a magas útadót fizetik a megye azon községeinek lakosai is, a kik a kőutat csak híréből ismerik. S vannak e községek közt olyanok is, melyek egymagukban ötször annyi útadót fizetnek, mint tíz mátrajárási községecske. S vajon igazságosnak tartják-e azt jó uraim, hogy egyenlően megosztott közteher-viselésnél egyik pompás kőuton haladjon, a másik pedig — különösen télviz idején — csülökig dagasszon a feneketlen pocsolyában ? Hol itt az osztó igazság ? Az útadó nem nyújt fedezetet új utak épitésére s igy nem marad más hátra, mint a közúti vám életbeléptetése. A gyöngyösi kereskedelmi csarnok megfejti ugyan, hogy a tervezett utak némi változással, úgy az útadó emelése, mint a közúti vám kivetése nélkül 10 év alatt kiépíthetők lennének, de abból a nevetséges feltevésből indul ki, hogy egy kilométer út építési költsége csak 6000 koronára rúg, miután a tervezett utak mindenütt kőben bővelkedő helyeken vezetnének keresztül. Hát hol van a kő Tiszafüreden, Poroszlón, Tarnaszentmiklóson, Tiszaszőllősön, Hevesen, Ludason? Legfeljebb csak a temetőben. Azok is mind keresztekre vannak kifaragva. De ha még csupa kőbányák mentén haladnának is a kiépítendő utak végig, 6000 koronából még akkor sem telnék ki egy kilométer út építési költsége. Az útépítési költségvetést bízzuk az államépítészeti hivatalra; legyünk meggyőződve, hogy valamelyest ért hozzá! Kárpáti Sándor. ft Jürlap“ tárczája. Korvin János. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tárczája. — Futott a csatából Mátyás király fia: Kinizsivel nem is lehetett vívnia. Fejét csak éjfélkor mosta ki a vértől. S akkor keserű könny csordult a szeméből: Óh elvakult nemzet! Kigyósemvü papok! Apám emlékére de rátapodtatok! Legyen hát az áldás, amint imádkoztok: idegen a király, ha idegent hoztok! Idegen ! idegen ! ki magának kapar! a ki sohse mondja: Nemzetem a magyar! Panaszodra siket, vigaszodva néma, lelkében is balog, nagy lépésre béna! Ha édesnek mondod, érezd keserűnek, ha apádnak mondod, mostohakezűnek, s ha mondod, a király a leghívebb barát, ellenséges fogát vicsorítsa reád! Bánatot szántsatok! Könnyeket vessetek ! Mátyásról sóhajtva így emlékezzetek! 8 ha kínja nőttével sörényét borzolván megrázná a lánczát a fölkelt oroszlán, sápadtan írja le az idők írója: „A magyar szabadság fája a bitófa. “ Gárdonyi Géza: HEVES VÁR MEGYE! HÍRLAP, 1904. január 3 . íREK. Eger, 1904. január 2. * Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gúta Józsefet, az egri m. kir. állami felsőbb leányiskola érdemes igazgatóját — állásában végleg megerősítette. Gratulálunk ! * Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Deák János egri pénzügyi fogalmazót a pozsonyi kir. pénzügyigazgatósághoz pénzügyi segédtitkárrá, Székely János volt megyei főpénztárnokot segédtitkárrá, Mintzér József volt főszámvevőt számvizsgálóvá, Majzik Jánost számtisztté, Nagy Gyulát adóhivatali segéddé, Lovassy József egri felmérési irodadíjnokot ideiglenes minőségű, kataszteri irattárt kezelő irodatisztté nevezte ki. * Előléptetések. A földmivelésügyi miniszter Benkóczy Flórián egri és Turcsányi Antal hatvani állami állatorvosokat a IX. fizetési II. fokozatába, Guttman Soma gyngyösi állatorvost pedig a XI fizetés osztály 11. fokozatába lépteti til.* Gyorsírók köre. Az egri áll. főreáliskolában Czunja Sándor főreáliskolai tanár vezetése alatt gyorsírókör alakult, melynek czélja: a gyorsírást a tanulóifjúsággal megismertetni s megkedveltem. A kör, — mely ha teljesen kifejlődik, négy évfolyamból fog állani, most, az első évben már 50 tagot számlál. * Uj ügyvéd. Dr. Sipos Dezső, ki nemrégiben tette le az ügyvédi vizsgát, Egerben telepedett le s irodáját a Nemzeti Szálló épületében, Káptalan-utcza és Jókai Mór utcza sarkán megnyitotta. * Uj joggyakornok. Az igazságügyminiszter Greskovits Ernő egri kir. törvényszéki dij- A leány. — Szellemes emberek mondásai. — — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárczája. — Összegyűjtötte: Kolacskovszky János. A leányaik piczi malom, Édes czukrot őrl’nek azon. Czukrot csenni, Molnár lenni, Követ kőhöz dörzsölgetve, Mindenkinek volna kedve. Logan.* Kétszer látni egy embert, sohasem beszélni vele és szeretni őt, ez olyan gyakori eset a leányok életében, mint a falusi gyerekeknél szilvaéréskor a hideglelés. Lux Terka. * Tánczos lányból ritkán válik jámbor asszony. Magyar közmondás.* A leányoknál az első férfi nagyon gyakran egyet jelent az első bűnnel. Márkus József. * Balatonon jár a hajó, A lány szeretőnek való , Szerelem az evezője, Fejkötő a kikötője. Torony nélkül mi a város ? Mit ér a lány, ha nem páros ? Hejo-huja, lakodalom, Magam is megházasodom. * Népdal. Az öregek gyanakvók szoktak lenni. Azt hiszik, egy fiatal leány nem lehet egy óráig sem együtt egy fiatal emberrel anélkül, hogy bele ne szeressen! G. Rovatta. * A legelső meggondolatlan szóra, melyet a nő jelenlétében ejt ki a könnyelműség, felszökik a hajadon arczába a szemérem szent pírja és tiltakozik mindaz ellen, ami illetlen, legyen az akár hizelgő bók, akár tolakodó tekintet. És a férfiú alig mer olyasmit remélni, mire őt a nő szemének megvillanása föl nem jogosította. Ruschek Antal: + A jegyesség puszta ígéret, amikor is a „nem ” helyett „igen“-t mondanak egymásnak a szerelmesek. Saphir. * Ki megnősül, bizony bohó ! A lány szeretőnek való ! * Tompa Mihály. Festéket, rizsport sohse használj, ha férfiak előtt jelensz meg. Még a szeplő is szebb a festékes zománcznál.* Bármily csalódás éri a leányt a szerelem terén, mindig arra kell gondolnia, hogy ilyen baj nélkül alig van leány, aki valaha boldog lett Fiatal leánynak hitre van szüksége, szerelmi dologban ép oly erős hitre, mint a vallás terén.