Hevesvármegyei Hirlap, 1904. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)
1904-07-03 / 53. szám
2 Imre, Kemény Dezső és Pavlik Ágoston realisták kezükbe vették a turistabotot, hogy gyalog Paksba menjenek s az iskolai év elejére ugyanígy visszajöjjenek városunkba. Dicséretreméltó, merész terv. Ha a fiatal turisták megvalósítják szándékukat, elismerés lesz az osztályrészük. Lehet, hogy sok viszontagságon, fáradságon mennek át, de ennek nem fogják kárát vallani. Mert az a gazdag tapasztalat, melyet ez útjukban szerezni fognak, gazdag kárpótlást nyújt majdan minden nélkülözésükért. Egész életükön át fogják tapasztalni, hogy a fiatal gyerek-ember vállalkozása mily nagy és jó hatással van az ifjúember, férfi és agg életére, felfogására, gondolkodásmódjára. Egy ügyesen, okosan és mégis élvezetesen felhasznált szünidő egy egész emberi életen át hozza gazdag kamatait. Mekkora az ellentét e négy turista szünideje és az itthon maradottak nagy vakácziója között! Azok élveznek, ezek unatkoznak. A turista diákok látnak remek tájakat, élvezik az erdők üde, friss levegőjét, mig az itteniek szívják a város szennyes porát és a séta, melyet a forró aszfalton tán álló nap is végeznek, kimeriti, elsatnyitja őket. Hány diák nem tudja idehaza mivel agyonütni a két nyári hónapot! A tanulás nem ízlik, az olvasást megunja. Unatkozik s unalma jótettre sosem sarkalja őt. Pedig egyszerű a megoldás. Egy kis vállalkozó szellem és elindulhat turista útra. Ezt épenugy megteheti a gazdag család gyermeke, mint az, ki viskóban lakik. De nemcsak a turista it áll az ilyen fiatal diákok rendelkezésére. Ott van a vasút! Természetesen ez már anyagi áldozatokkal jár, melyet mindegyik nem bír elviselni. Ám ha szertenézünk fiatal diákjaink között, látjuk, hogy nem egy van, ki naponta szórakozásaira 2—3 forintot is rákölt. Miért nem megy az ilyen utazni? Pedig nálunk, magyaroknál, ez a főhiba. Nem tapasztalunk, nem ismerünk meg idegen népeket, országokat. Itthon ülvén, nem tanulhatjuk el idegenben azt, ami jó s viszont a hiba, melyet irtani kellene, nem ötlik annyira szemünkbe, mint ha látjuk az idegenben a tökéleteset. Játszva tanulni, utazva, járva tapasztalni, ez az élet jelszava. Erre a fiatalkor a legalkalmasabb idő s ha ezt elmulasztjuk, nagy vétket követünk el. Térjünk a jó útra, vegye kezébe a diák turistabotot, üljön vonatra, kinek módjában áll! Ne hagyjuk kiaknázatlan ezt a nagyszünidőt! Csermely. _HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1904. julius 3. hírek. Eger, 1904. julius 2. * Személyi hir. Balázs György kassai dandárparancsnok csütörtökön este városunkba érkezett az itt állomásozó honvéd zászlóalj felülvizsgálatára és a ma délutáni vonattal utazott el. * Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi miniszter Gyöngyösy László dr. bártfai állami főgimnáziumi tanárt, lapunk kiváló munkatársát, a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába nevezte ki. — Az egri járásban megüresedett erdőőri állást az erdei albizottság Galovszky Ferencz volt állami erdőőrrel töltötte be. Károly * Áthelyezések. Séra Kálmán egri és Varga székelyudvarhelyi állami főreáliskolai tanárokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte. — A budapesti kir. főügyész Steiner Lőrincz ipolysági kir. ügyészségi írnokot az egri ügyészséghez helyezte át hasonló minőségben. * Hivatalvizsgálat. Vármegyénk alispánja, Májzik Viktor a legutóbbi napokban pétervásári főszolgabiróság ügykezelését, a gyöngyösi közkórházat — a kórházvizsgáló bizottság élén — vizsgálta meg. Azonkívül az alispán meglátogatta, a szükséges intézkedések megtétele végett, a tűzvész által oly súlyosan sújtott Kompolt községet. Ugyanezen alkalommal az Eger-debreczeni th. után átépítés alatt álló nagyobb műtárgyak építkezésének menetét is megtekintette és ellenőrizte, ezúttal már negyed ízben. * A honvédség köréből. A király arnótfalvi Arnótfalvy Istvánt, a miskolczi 10. honvédgyalogezrednél létszám felett vezetett, a 81. honvéd-gyalogdandár parancsnokság ideiglenes vezetésével megbízott ezredest, a kolozsvári VI. honvéd kerületi parancsnokságnál rendszeresített tábornoki helyre ideiglenesen beosztotta. * Jubileum. Derék tűzoltóink nagy ünnepre készülődnek. E hó 12-én lesz 80-ik évfordulója, hogy az Egri Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakult. Városunk e fontos intézménye érdemes múltra tekinthet vissza. És e visszaemlékezés ünnepe lesz július 12-ike. Reggel 8 órakor dísztakarodó és ünnepélyes „Te Deum“ nyitja meg a jubileumi ünnepséget, amely után d. e. 10 órakor a laktanyában díszközgyűlés lesz. Este 8 órakor bankett fejezi be az ünnepséget, melyet a parancsnokság a városi tanács működő és választmányi tagjai tiszteletére rendez a laktanyán. * Hymen: Mentusz József felsőtárkányi tanító ma délelőtt vezette oltárhoz Kiss Ilonkát, Kiss Alajos rajztanár leányát. * Te deumok. Az iskolákban csend uralkodik, elhangzott a „Te Deum“ szivemelő éneke. Péter- Pál napján az iskolák nagy részében végbement az évzáró ünnepély. A főgimnázium „Te Deum“-án szépszámú és előkelő közönség vett részt és Kassuba Domokos igazgató értekezése a nemzeti nevelésről nagy hatást keltett. A főreáliskola, mint minden évben, úgy ez idén is, nagyon jól sikerült ünnepéllyel zárta be az iskolai esztendőt. A fiatal diákok éneke, szavalata, majd pedig a zenekar preczíz játéka nagy műélvezetben részesítette a jelen volt nagyszámú és előkelő közönséget. Az ünnepély érdekességét nagyban emelte a hét elején megtartott tornaverseny jutalmainak kiosztása. Ezen a napon tartották meg az évzáró ünnepélyt az elemi iskolák is és az érseki tanítóképezde is. * Papszentelés. Az érsek Péter Pál napján szentelte föl a theológia IV. évfolyamán végzett papnövendékeket papokká. Összesen 7 fiatal papot ad ez idén az egri szeminárium az egyházmegyének. Ra fölszenteltek a következők: Blickhardt Tivadar, Demján Ákos, Hamza Jenő, Kriskó László, Szenessy Zsigmond, Terepy Béla és Török Dezső. * Találkozó. E hó 5-én ismét találkozó lesz városunkban. Azok a férfiak jönnek e nap össze, kik 25 évvel ezelőtt tették le a czisztercziek helybeli intézetében érettségi vizsgájukat. Kozma Endre dr. törvényszéki bíró, Kovács Demjén cziszterczi rendű áldozat és főgimnáziumi tanár, Kassa Endre dr. orvos és Preszter Ármin dr. ügyvéd ez alkalomból felhívják volt iskolatársaikat, hogy julius 4-én, este a „Korona“ kerthelyiségében megjelenni szíveskedjenek. * SVleghivó. A „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület“ igazgató választmánya elhatározta, hogy ez év november havában Gyöngyösön nagyszabású borvásárt rendez. Ez életrevaló terv célja, hogy a szőlőművelést kiállítás útján lendítse fel és a bortermelő gazdáknak alkalmat adjon boraik értékesítésére. Az egyesület igazgató választmányának kiállítási bizottsága, tekintettel az ügy közérdekű és fontos voltára, a borvásár ügyében e hó 10-én előértekezletet tart. Az előértekezlet czélja a vásár módozatainak megbeszélése lesz. Az egyesület az előértekezletre meghívót bocsájtott ki a környék szőlősgazdáihoz és a szőlőművelés fellendítésének barátaihoz. A Ju<ífir«*íyti ftírlap“ tárczája. Margit. A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tárczája. — írta: Pogonyi Nándor. Hárman ültünk a nem dohányzó kupéban. Rados Gusztáv, egy időses földbirtokos, én és egy előttünk akkor még ismeretlen hölgy. Ez volt Margit. Magas, karcsú alak volt, vakítóan fehér arczbőrrel és szeszélyesen fésült, vörösbe csapó aranyszőke hajjal. A szemeit nem láthattuk, mert alighogy elhelyezkedett a kupéban, lehunyta szempilláit és úgy tett, mint aki erőnek erejével aludni akar. Mi azonban nem tudtunk hasonlóan cselekedni. Felizgatta képzelődésünket e tüneményszerü alak. Utitársam egy pillanatra le nem vette volna róla a szemét. Oly bánatosan, oly esengve nézett rá, hogy szinte megesett rajta a szívem. — Ugye szép nő, kérdem tőle halkan, hogy fel ne ébredjen a szép alvó. — Épen olyan, mint az én feleségem volt, mikor az oltár elé vezettem. Szinte a fejére képzelem a mirtusz koszorút, szólt fojtott hangon, miközben szemeiben két könycsepp tűnt elő. Nem folytattam tovább a témát, mert tudtam, hogy a szegény embert csodaszép felesége pár évi együttélés után elhagyta. Megszökött tőle egy huszárhadnaggyal. Azóta eltűnt. Hírét sem hallotta többé. Azt sem tudja, hogy hol van. De azért még mindig imádja azt a hirtelen, szép asszonyt, bár már több, mint tíz éve, hogy az eset történt . . . A vonat dübörögve haladt odább, mi pedig hallgatag ajakkal szemlélgettük tovább a szép alvót. Egy kisebb állomásnál a vonat hirtelen megállt. A kupék nagy zökkenéssel csapódtak össze. A szép ismeretlen ijedten nyitotta fel szempilláit. — Jézusom, hol vagyunk, mi történt velünk ? Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, csak a mozdonyvezető ügyetlenül állította meg a vonatot. — Jaj, úgy megijedtem, mondta ő, hogy nincs bátorságom tovább is aludni, s azzal aztán csacsogó, kedves hangján különféle dolgokról kezdett velünk beszélgetni. Udvariasan bemutattam magamat neki. Ah, ön aradi, mondta látható örvendezéssel. Akkor talán ismeri is Téglás Gábort? — Hogyne, mondom neki, régi jó barátom. — Igaz, hogy megházasodott? — Igen, már kislánya is van. — És boldog? — Amennyire ember lehet. — Hála Istennek, mondta ekkor oly különös hangon, mely nagy, lelki megkönnyebbülésre mutatott. Majd egy kisvártatva hozzátette : — Úgy féltem, hogy boldogtalan talál lenni és akkor . . . Tovább azonban nem folytatta, csak mereven nézett maga elé. Látja, nagyságos asszonyom, mondtam ekkor én neki, pedig volt idő, mikor Téglás Gábor nagyon, de nagyon boldogtalan volt. — Tudom, felelte ő alig hallhatóan. — És tudja, kiért volt ő boldogtalan? . . . Önért, nagyságos asszonyom, mert ön ugye Margit, Sőtéry Margit, a leánynevén ? — Honnan tudja ezt maga? — Kitaláltam s csak most tudom igazán felfogni annak a szegény fiúnak a gyötrelmeit, amikor önt színről-színre látom. — Hogyan, talán beszélt rólam valamit?... — Soha egy szót sem. Még csak a nevét sem hallottam tőle kiejteni, de tanúja voltam annak, mikor megkapta az ön eljegyzési kártyáját.. . Tehát ön volt az a szép hirtelen, a ki miatt az a szegény fiú csaknem életét veszité? — Hűtlen? én hűtlen? . . . kérdő a szép asszony büszkén kiegyenesedve. Csalódik uram, én soha, de soha nem voltam hűtlen senkihez, de legfőképen nem Téglás Gáborhoz. — És az eljegyzési kártya s a Gábor szánalmas kétségbeesése? . . . — Ezek természetesen összefüggenek. A dolog lényege különben az, hogy Téglás Gábor szerelmes volt belém anélkül, hogy tőlem viszonzást várhatott volna. Vágyott szegény fiú az elérhetetlen után, hitt a hihetetlenben s kétségbeesett akkor, mikor a dolgok rendes menetét látta. Különben, ha nem untatja a dolog, elmondom röviden. Utitársunk már úgy is elszunnyad s mi legalább eltöltjük ezt az unalmas éjszakát beszélgetés közt. — Végtelenül hálás leszek, ha megismerem ezt az előttem igen érdekes dolgot a maga valóságában. — És ez így helyes is lesz. Mert az igazat megvallva, ön nem is helytelenül következtet a dolgok ismerete nélkül. A Téglás Gábor kétségbeesése s az én érdeklődésem könnyen hamis fonalat adhatnak az előbb történteket illetőleg az ön kezébe. De látja, az én érdeklődésemnek az