Hevesvármegyei Hirlap, 1905. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Eger, 1905. január 1, vasárnap. 1. $Z&Blft. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre ..................— __ _ _ 12 korona Fél me............ .................. — 6 , Negyed ’évre............ ............................. 3 „ 1 Ügyes szám ára 10 011ór. —in Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. HIRDETÉSEK 5 fillér > NYÍLTTEREK 15 fillér □ czentim­éter térfoglalat szerint. D czentiméter térfoglalat szerint. Sz­erk­esztőséíj á­s fejadóh­ivatal: hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül­.......—t­eendők: Egri Nyomda-Részvénytársaság. —­=== Kéziratokat nem adunk vissza. =. Előfizetési felhívás! Lapunk immár a tizenharmadik pol­gári év számát viseli homlokán. A lefolyt tizenkettedfél év bizony­ságot tett arról, hogy lapunk képes az életre s joga van az élethez. Lapunk megindításakor részletez­tük s időnkint ismételtük annak pro­­gramm­ját. Immár jól ismernek. Fölös­leges volna ezúttal újból ismételni a többször megismételteket. Azok marad­tunk, a­kik voltunk s azok maradunk, a kik vagyunk. A minden irányban való független­ség és liberalizmus vezérlő csillagaink. Jelszavunk: igazság és objektivitás. Lapunk szelleme tehát nem változott s jövőre sem fog változni. A hetenkint kétszer megjelenő lap­nak előfizetési dija — vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre — — — 12 korona T' ’vre. ____ 6 „­­ *,f­edévre . — 3 Egyes szám .ara 1­ fillér. Babocsay Sándor főszerkesztő. Dr. Barchetti Károly Dr. Pásztor Bertalan főmunkatárs, felelős szerkesztő. 1905. Mikorra e sorok napvilágot látnak, már átléptük az uj esztendő küszöbét. Kitemettük a régit és javában üdvözöl­jük az újat. A réginek elmúlásán nincs okunk sírni, az újnak érkezésén nincs okunk az örömre. A fehér esztendő után, a­mikor a háromszázhatvanöt nap alatt egyetlen | .szakas­szal se szaporodott a magyar t­­örvénytár, — jött egy sivár, úgyszól­­j­ván semmi örömet nem nyújtó esztendő:­­ az 1964. év. Ez se volt nyugodalmas, s ez se volt boldog. És ha valamit a ja­­­­vára lehet írnunk, azt bizonyára oda­­ kell jegyeznünk, hogy a nemzeti­­ erő életjelt adott magáról. Saj­­­nos, az elmúlt évben is folytatnunk­­ kellett a létért való küzdelmet. És hogy az új évben is tovább kell küzdenünk, az már bizonyos. Maga az esztendő minden valószínűség szerint válasz­tási hadjárattal kezdődik. Szándé­kosan használom a hadjárat szót, mert bizony az a legtalálóbb. Az autokrata hajlamú Tisza István gróf bizonyára minden követ megmoz­dít, minden eszközt felhasznál, hogy a »nemzetre való appellálása“ balul ne üssön ki. Viszont a nemzeti érzés a kiegyezés óta nem volt olyan élénk, mint most, az önállóság vágya még nem tört ki olyan erővel, mint most. Egyik részen tehát a hatalom, a pénz, a kegy, a hivatal osztogatás — másik részen az­­ erős meggyőződés, a fölébredt nem­zeti erő. De hajh, hányszor állott már nem­zetünk az ilyen küzdelmek előtt! És­­ hányszor bukott el! Mert mindig akad­­­­tak olyanok, a­kik eladták magukat. A­­ Habsburg-politika pedig azt tartotta,­­ hogy minden embert meg lehet venni, s csak az árát kell tudni, csak azt kell­­ megadni. És számításuk legtöbb eset­­­­ben sikerült. Pedig ott és akkor nagy árakról volt szó és nem holmi szegény adózó alanyról, a megélhetési viszonyok, pedig tetemesen könnyebbek voltak mint ma! De tegyük fel, hogy a mostani­­ nemzeti felbuzdulás nem szalmaláng, s tegyük fel, hogy a nemzeti ügy diadal­maskodnék a választásoknál, tegyük fel, hogy a szövetkezett ellenzék több­ségre tehetne szert: mi lenne akkor? Ismét van szer a Habsburgok gyógy­szertárában : a divide et impera......... Bedobnák az ellenzék tömött sorai közé az Fris-almát és halásznának a ... zavarosban. És ha ez nem sikerül? Ott van a házfeloszlatás! Tisza István gróf szerint mindaddig, a­m­íg csak alkalmas Házat nem tud toborzani. A bécsi politika valósággal meg akarja győzni a nem­zetet arról, hogy nem szabad élnie, csak akkor, ha ő is úgy akarja, és nem szabad tennie, kiváltképen ő ellene. Mert vajjon mit tett a magyar az elmúlt évben? Küzdött a nemzet leve­gőjéért, az alkotmányos szabadságért. Nem engedte, hogy rázárják a koporsó­­fedelet. Tehát élni akart, akaratát nyil­­­­vánítani merte, sőt küzdött is érte. Nosza lett kétségbeesés a gemütlich bécsiek között! Lett nagy vészkiabálás. Hannibal ante portás. A magyar élni akar, szólni mer, tiltakozni merészel! Micsoda hang ez?! Miféle vakmerőség? És rögtön kész volt a terv, hogy nem­­ engedik lélegzethez jutni. Nem sikerült­­ a tervük, gyengéknek bizonyultak ők­­ maguk, gyarlóknak az eszközeik. De azért tovább folytatják az akna­­i munkát. Nem is hagyták abba egy pil­­­­lanatra se. A patkány egykönnyen nem riad vissza a sziklafaltól se. Még azon is sokszor kísérletezik. El lehetünk tehát készülve arra, hogy csökönyös ellenféllel lesz dolgunk. Bátran számít­­hatunk arra, hogy egy perczre se pihen­hetünk meg az uj esztendőben. De nem is szabad pihennünk addig, m­íg ki nem vívtuk a diadalt. Ha a nemzet résen áll, ha egy pil­­­­lanatra se tántorodik el, akkor az uj évszám nevezetes lesz a magyar törté­nelemben. A­ki tehát jót akar a ma­gyarnak, ne boldog újévet kívánjon hanem erőt és kitartást a nagy nemzeti harczhoz, a­melyet eb­­ben az évben vívunk meg. Ha­­ sikerül, a boldogság már majd csak meglesz. Adja Isten! POLITIKAI SZEGLET Belföld.S úgy látszik, csakugyan feloszlatják a kép­­­­viselőházat. A deczem­ber 28-iki ülésen Tisza István gróf miniszterelnök azt proponálta, hogy : a legközelebbi ülést január 3-ikán tartsák; akkor­­ — úgymond — előreláthatóan közölheti a Házzal,­­ hogy mikorra tűzetett ki a feloszlatásra vonatkozó trónbeszéd megtartása. A Ház 28-iki ülése különben­­ élénk volt és zajos. Tisza után Andrássy Gyula gróf, majd Hock János, Ugron Gábor, Rakovszky­­ István és Eötvös Károly, előbb pedig Apponyi­­ Albert gróf beszélt. Óva intették a miniszter­­­­elnököt attól az újabb merénylettől, a­melyet az­­ ex-lexben való házfeloszlatással akar elkövetni, s A meggyőző érvekre Tiszának alig akadt szava. A­mit régóta vár és remél az ország, úgy­­ látszik, hovatovább bekövetkezik: Apponyi Albert gróf egész táborával belép a függetlenségi pártba. Erre czélzott Károlyi István gróf a minapi Szemere­­i lakomán, midőn pohárköszöntőjében kimondta, hogy ha a törvénytelen házfeloszlatás megtör­ténik, akkor az eddigi közjogi alap nem alap többé és új alapon kell az ellenállásnak sorakoz­nia. „Közel látom — úgymond — a jövőt, mikor Magyarország boldogulását egyesegyedül a függet­lenségi alapon láthatom csak biztosítva“. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Eger város képviselőtestülete csütörtökön d. e. 10 órakor — Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt — rendkívüli közgyűlést tartott. Az elintézett ügyek közül felemlítjük a követke­zőket : Dr. Lipcsey Péter és társainak a fogyasztási adókra vonatkozóan beadott indítványa élénk vitát keltett. Az indítvány lényege az volt, hogy a közgyűlés helyezze hatályon kívül ama korábbi határozatát, a­mely szerint csak a termelő fogyasz­tókkal lehet kiegyezni. A közgyűlés a kiegyezés kérdésének elintézését a fogyasztási adóbizottságra bízta. Fontosabb tárgya volt még a közgyűlésnek a pénztár és számvevőség ügykezelésének meg­vizsgálására kiküldött bizottság jelentése. Ugyanis egyik előző közgyűlés egy bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a pénztár és számvevőség ügykezelését s tegyen jelentést: mi az oka annak, hogy a pénztár régibb idő óta hátralékban van nagyobb összegű fizetésekkel ? —

Next