Hevesvármegyei Hirlap, 1906. január-június (14. évfolyam, 2-51. szám)
1906-01-07 / 2. szám
2 Régi farsangjainkra gondolva, szinte kaján irigységgel látjuk, mennyivel több jókedvű mulatság volt hajdanában, mint mostanság? Megye, tűzoltó, városi bál, ma már csak az emlékezetben él. Tudjuk, hogy ilyenek is voltak valaha Egerben, de most már feledésbe mentek. Kár. Mert az a testület, mely a munka terén dicséretesen végzi kötelességét, arra is hivatott, hogy a társas érintkezésben is vezető legyen. Mi, úgy látszik, már nem tudunk vigadni. A nagy szegénység, áldatlan politikai viszonyok, a kort jellemző idegesség lehet, hogy mind segítőj e körülménynek. De azért elhagyni nem szabad magunkat. A folytonos munka, izgalom közepette szüksége van a léleknek egy kis frissítőre, s vigasságra. S ha már benne vagyunk a farsangi elmélkedésekben, csak egy pár szó a táncokról is — s nemzeti szempontból. A tánc kétségtelen nemes élvezet. Élt és élt is vele a fiatalság mindenkoron. Mostanában különösen a specialitások divatosak a parketten. A boszton, ez a lágy, sima, elegáns tánc vezet. Szép, ha e téren is „európai műveltségre“ törekedünk. De gondoljunk arra is, hogy magyar táncosok vagyunk ! Ne hanyagoljuk el a mi földünk speciális táncait. A palotást, körmagyart már sehol sem járják. Sőt a csárdásra is bosztont táncol a sok magyar leány és fiú. Ejnye, ennyire még a tánc j kedvéért se szabadna menni! Adja az Ég, legyen vig farsangunk. Eddig mindössze három mulatságra van kilátás. Lesznek ugyan a szó szoros értelmében vett zártkörű, sőt szűken zártkörű estélyek is, de ép e tulajdonuk miatt nem számíthatók városunk farsangi naptárába, lévén azok inkább háziestély, zsúr jellegűek. Olyan nyilvános, nagy, vig farsangi mulatság kell nekünk minél több, hol: nagy a vigság, egész város táncol. Csermely. HEVES VÁRMEGYEI HÍRLAP. _ ____ 1906. január 7. HÍREK. Eger, 1906. január 6. Terpsychore. Január 6— február 27. Eddig tart a farsang, a vigság ideje. 53 nap. Hosszú idő. A sötét téli éjjelek mythologiai alakokkal elevenülnek meg. Mindegyik táncra, jókedvre, vigságra, szerelemre, kéjre hív. Elfeledi az ember gondjait, elsimulnak a homlok ráncai és egy a jelszó: mulassunk, vigadjunk, félre minden gonddal! És még a vigság idején is lehetetlen egy kissé el nem komolyodni. Nem a váltókat, a mulatságok nyomában a tracura-ként járó adósságokat értem ez alatt, se az erkölcsprédikációt, amiért e napok alatt annyi ember issza el a jobbik eszét. Komolykodás alatt itt azt a szomorú jelenséget kell értenünk, mit a báltermek mutatnak. Satnyul az emberiség, vele együtt mi magunk is. A régi kor magyarja három éjjel három nap is mulatott, táncolt egyfolyvást. Mégse dőlt ki, nem tört le. A mai ujfiak egy átlámpolt éjszaka után már oly petyhüdtek, mintha ki tudja, mióta nem pihentek volna a paplanos ágyban. Bsz ez a satnyulás jele. De ni, hisz’ a vigság idejét éljük, félre minden komolysággal! Nézzük inkább mit mond a farsangi naptár ? Kevés lesz a mulatság. Bízzunk a jobb jövőben, majd csak felszaporodik a számuk. Addig is készülődjünk a tervbe vett 3 mulatságra, amelynek sorrendje ez: Január 13. Az iparoskor humoros estélye. Február 3. „Dobó szobor“ mulatság. „ 10. A nőegylet nagy farsangi táncestélye. * Hírlapírók gyűlése. A Vidéki Hirlapírók Országos Szövetsége igazgatósági ülést tartott a napokban Budapesten az „Otthon“ termében. A január 7-én tartandó közgyűlés előkészületeiről tanácskozott az igazgatóság. Felvétettek a szövetség kötelékébe : Pásztor Bertalan dr. a „Hevesvármegyei Hírlap“ szerkesztője, Müller Menyhért, a „Kolozsvári Friss Újság“ szerkesztője, valamint a régebbi tagok közül újabb felvételre jelentkezettek : Richtzeit Artur kolozsvári, Somfai János nagybecskereki, Spitzer Zoltán bajai és Liptai Imre szegedi hirlapirók. Egy hirlapiró részére 60 korona segélyt utalványozott az igazgatóság. Az alapszabályok módosítására vonatkozó közgyűlési javaslatot és a beérkezett indítványokat tárgyalták ezután. Az igazgatóság ez után is értesíti a január 7 iki közgyűlésre Budapestre utazó kartársakat, hogy a közgyűlés előtt, január 7-én d. u. 2 órakor a „Gambrinus“-hoz címzett vendéglőben, az Erzsébet körút és Wesselényi utca sarkán társas ebédet tart, melyről a kartársak külön értesítést is kapnak. Egy teríték ára 2 korona. A V. H. 0. Sz. Budapesten tartott legutóbbi ülésén felvették az egyesület tagjai sorába az első magyar hivatásos nő újságírót, Gárdos Mariskát, aki ez idő szerint a kolozsvári „Őr“ redakciójában dolgozik. * A Nőegylet jóltevője. Emberbaráti hivatását a Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet mindig a lehető legnemesebben teljesítette. Egy humánus egri uriasszony, özv. Vrabély Mártonná, hogy a nőegylet e szép célját még fokozottabban teljesíthesse, végrendeletében 2000 koronát és 12 drb. egri vasalásgyári részvényt biztosított az egylet részére, mely a kegyes adományt nagy örömmel vette s csütörtökön délelőtt 11 órakor egy 6 tagú küldöttség által mondott köszönetét a nemesszivü úrasszonynak. A küldöttség vezetője, dr. Ury Józsefné a nőegylet elnöknője, meleg szavakban fejezte ki a nőegylet örömét és háláját az egylet részére tett adományért. * Gyászhir. Őszinte részvéttel vettük a következő gyászjelentőt: Alulírottak a maguk, valamint az összes rokonság nevében megtört szívvel jelentik, hogy pótolhatatlan jó anyjuk, nagyanyjuk, illetve dédanyjuk özv. Gremsperger Ferencné szül. Kranz Mária rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 86 éves korában, folyó hó 4-én jobb létre szenderült. A boldogult hült tetemét Knézich utca 14. számú házból, folyó hó 6-án délután 3 órakor, a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint, a „Kisasszony“ temetőben hantolják el. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 8-án reggel 9 órakor fog a Mindenhatónak a szent Ferencrendiek templomában bemutattatni. Eger, 1908. január 4-én. Legyen oly nyugodt, mint a családi boldogság megteremtésében töltött nemes és fáradhatatlan élete megérdemli. — Áldás, béke poraira! Gremsperger Ágnes, Gremsperger Alajos, Gremsperger Rezső gyermekei. * Humoros estély. Iparoskörünk lázasan készül a jövő szombati humoros estélyére, melyre a rendezőség a következő szövegű meghívókat küldte szét: Meghívó az Egri Polgári Dalkör 1906. évi január hó 13-án, szombaton az egri Keresztény Iparoskör dísztermében saját pénztára javára rendezendő farsangi nagy humoros előadására. Belépődíj : Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. Kezdete 8 órakor. Műsor: A humoros estét a Polgári Dalkör Starck Huszárinduló férfikarával nyitja meg. I. A milliomos. (Teljes címe: A félszemű török, vagy állj odébb egy házzal.) Rövid foglalatja, hogy miként lehet milliomossá az, akinek csak egy pár hatosa van. Versben és dalban szavalja, recitálja, énekli, deklamálja, fütyüli, üvölti stb. egy arra való férfiú. II. A gépíró kisasszonyok, vagy a ketté tört napernyőnyél. Napernyőt ugyan látni se lehet ebben a darabban, de kisasszonyt se. Egyébként Yost és Remington nagyobb dicsőségére ketten éneklik, hol együtt, hol külön-külön. III. The Bell Edison Telefonograf avagy lassan a testtel. Soha nem látott csoda. Sokkal különb, mint Kempelen sakkozó gépe, mert ez nem sakkozik, hanem beszél, dalol. A tihanyi visszhang csak fénymáz ehhez képest. Ezt hárman csinálják, de a harmadikat csak a végén látja a közönség. IV. A kocavadászok, vagy hátrább az agarakkal. Valami csodálatos zenei alkotás. Ha szövege nem volna, a zene ütemeiből is megértené a hallgató, hogy mikor lövik a bakot. Roppant kedélyes társaság vonul fel és különféle változatban ad kifejezést örömének, bánatának, majd elszontyolodásának, mikor a hajtókát megserétezik. Egyébként lőnek: verebet, vadmalacot, elefántot, kengurut, foltos nyakorjánt (zsiráf) stb. stb. — Szerepelnek benne vagy negyvenen. A műsor lezajlását tánc követi. Akik meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek a Kör titkárához fordulni (Knezich utca 8. szám.) A rendezőség. * Az újoncok sorshúzása. Eger város katonaügyosztálya a következő felhívást teszi közzé: Az 1885-ik évben Egerben, vagy ugyenezen évben más helyen született, de Egerben illetősége nyert I-ső korosztálybeli hadkötelesek részére sorshúzás 1906. évi január hó 15-én d. e. 9 óra A „de$tfármgyei Jairlap“ tárczája. Eger vára. — Irta s az egri áll. Tanítótestület 1905. nov. 18-iki ülésén felolvasta : Türk Frigyes. — (Folytatás.) Az 1686-iki visszafoglaláskor a székesegyház rom. Fegyvertár lett. Zinzendorff császári parancsnok garázdálkodott. Utoljára kondultak meg a várbeli székesegyház harangjai és nemzeti örömünnepet hirdettek . 1704. febr. 28-ikán, midőn II. Rákóczy Ferenc Egerbe bevonult. A Szt. János-székesegyházon kívül még két templom volt a várban: a Szent István királyról nevezett, az Ó-kaputól balra, a mai Brünauer-ház fölött; és a Szt. Péter templom mely — mint Bartalos Gyula dr. megállapította — a Sáncban, a szőlő-utcában, Egey Gyula honvédfőhadnagy háza előtti téren állott. Alapfalai ott, a Szokolay-villa alatti szörnyű mély és jó vizű kúttól (a hajdani „jancsárok kútja“) kijövet, még kivehetők. Az Ordinariusból tudjuk, hogy jelesebb ünnepek alkalmával a székesegyházból kiinduló körmenet ezt a két templomot körüljárta. (Tudnivaló, hogy az Ordinarius korában a keleti rész, a Sánc, még nem volt elszakítva a vártól.) A Szt. István templomában történt virágvasárnapján a barkaszentelés. A Szt. Péter- i templom a török időben mecsetté alakult át, miként egy 1695-iki almagyari határjáró levélből , tudjuk. A székesegyház előtt volt a tornyostetejű püspöki lak, északra pedig, a Tömlöcbástyánál, a káptalan várdaszerű, sarktornyokkal ellátott társasháza. Az utóbbi fennmaradt, a honi védlaktanya épületét képezi. Gótikus, egymást keresztező, bordás ívezetű tornáca becses maradvány, a XIV. századra vall. Ez alatt az épület alatt, az északra néző Tömlöcbástyában voltak a börtönök, nevezetesen a törökök által épített 46 börtön. Borzasztó, élők temetője a föld alatt! Hat méter vastag falak fogták körül. Belőlük nyílott az u. n. „holtak útja“. A börtönökből ugyanis egy kőcsatorna vezetett le az északnyugati nagy domb alatti üregbe, ahová a szerencsétlen hullákat — miután összezúzták — lebocsátották. A török időkben sok szegény magyar rab sínylődött ezekben a börtönökben. Az egyikben pl. a falra ez van karcolva: „Itt szenvedett Veress Estvány ártatlanúl Budu Máté helyett 1651-tűl sokájig.“ Ezeknek a börtönöknek más szomorú lakóját is ismerem. A majd száz éves török uralom alatt Eger és a vidéke teljesen elpusztult. Szőllőske, Cigléd, Almagyar és Tihamér, virágzó községek, akkor pusztultak el. Lakosai nem bírták az egri basák által rájuk vetett adót, megszöktek. Nagytálya is beszélő adat abból a szaladó világból. Eredetileg az Andornak és Maklár közötti malom helyén volt ez a község. A törökök alatt elpusztulván, épült újra a mai helyén, Maklárral mintegy összeforrva. Érdekes, megható a borsodmegyei Vata község sorsa. Az egri aga rajok üzent, hogy bizonyos napra szolgáltassanak be ennyi meg ennyi sarcot. Szegény vataias ép a határnapon jöttek befelé Egerbe a rájok vetett sarccal. Mentek ám már a spahik (török lovasok) is harácsolni. De más úton mentek, nem találkoztak: felgyújtották Vatát. Aztán a község más helyen épült. Mert hogy a török urak a tréfát nem ismerték, csak Husszain agának a meggyaszóiakhoz intézett s Vég-Egervárában 1665. dec. 3. kelt kemény levelét olvassuk el: „Mi, az hatalmas győzhetetlen Császárunk Végh-Egervárának, Tisza és Duna között való helyeinek s hadainak gondviselő ura s parancsolója, Tekintetes és Nagyságos vitézlő Ibrahim pasának gondviselő fő kalmakámja s képebeli embere, vitézlő Husszain aga és az egri vitézlő nemesi rendnek zászlóa fő olajbégje. Ti megnevezett Megyaszai Bírák és Polgárok, ennek előtte is az a földes Uratok Vitézlő Sapher Aga sok ízben szent s az a pasa címeres levelét is küldötte, hogy begyüjetek az hódolásra,