Hevesvármegyei Hirlap, 1907. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-03 / 1. szám

e­ zett tagjai is értelmes emberek, és nem viaszból valók; nem lehet azokat csak úgy kény és kedv szerint ide-oda hajlítani. A jelen volt törvénytu­dók és joghoz értők felől pedig talán csak nem értette azt, hogy ezek is könnyen tévedésbe ejt­­hetők ? Különben is ezen a közgyűlésen Alföldi úr is felszólalt és védeni igyekezett a maga állás­pontját, tehát nem egyoldalúan, nem csupán az én szavaim meghallgatásával, de az ellenérvek mérlegelése után is hozatott meg a határozat, hogy aztán úgy a laikusok, mint a törvény­tudók és joghoz értők nekem adtak igazat, az az általam és a dr. Rátvay Géza úr cikkében elő­adottakból láthatóan helyesen és alaposan történt. Nehogy cikkem hosszabbra terjedjen, csak még röviden érintem az alábbiakat. Alföldi úr azt mondja, hogy a vita két pontra zsugorodott össze. Örvendetes tudomásul veszem, hogy a többi pontnál leteszi a fegyvert. A két pont közül az egyikkel fentebb végezvén, csak még egy maradt hátra. T. i. a felirati ja­vaslatban idézett törvények közül a négy első­nél azt a szépséghibát említettem fel, hogy ezek nincsenek a magyar Corpus Jurisba felvéve. Erre nézve azt írja Alföldi úr: „Már Dutkay Pál úr is kénytelen elismerni, hogy a felhívott törvé­nyek hitelességéhez szó sem férhet.“ Tisztelettel kérdem: hol és mikor mondtam én, hogy ezek a törvények nem hitelesek? Mert ha ilyet nem mondtam s nem irtam­, — a mint hogy valóban nem is tettem, — akkor Alföldi úr ezen szavainak sem értelmük, sem helyük nincsen. Végezetül ennyit: Alföldi úr állásait nem tarthatván, a hazafis­ág mentsvárába menekül. Erre most csak az a megjegyzésem, hogy Heves­vármegye törvényhatósági bizottsága még haza­fi­s­á­g­b­ó­l sem volt hajlandó a tör­vén­y­eket tévesen idézni és erre ezentúl sem lesz kapható. Dutkay Pál: HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAK 1­907. január 3. Í Adalékok villam­világitásunk javajéhoz. Eger város képviselőtestülete múlt év decem­ber 22-én tartott ülésében kimondotta, hogy a villam­telep megváltásának ügyében megteszi a második lépést. (Az első lépés, mint tudvalevő, az 1905. évi december 30-án kimondott határozat volt, a­mely 86 szava­zattal 7 ellenében a szerződés felbontására és a megváltás előkészítésére utasította a kiküldött bizottságot.) A legutóbbi határozat szerint pedig a választott bíróság tagjait is megjelölte. A vá­lasztott bíróság két tagja teljes kezességet nyújt arra, hogy a megváltásnál (ha ugyan eljutunk addig) megvédelmezik a város érdekeit. A város e két kiváló polgára azonban mit se tehet a jövő érdekében. És épen a jövő alakulásai­ról ak­arok szólni. Mikor a Villamos Vállalatok Rész­vénytársasága 1905. végén megtette isme­retes ajánlatát, városunk közönségét elfogta az öröm. A­mint a városi főjegyző úr cikkei a most említett cég áregységeit köztudomásra hozták, nyilvánvalóan meg volt pecsételve a mostani szerződés sorsa. Előre és teljes bizonyossággal lehetett tudni, hogy a képviselőtestület csak a szerződés felbontását mondhatja ki, még­pedig egyhangúlag. Az egyhangú határozathozatalt­­ „nem“ zavarta meg, de — mint egyik helyi lap meg­állapította — „az a hét képviselő is inkább azért szavazott szemmel, mert nem látta tisztán a végső kibontakozást.“ Hát én, bocsánatot kérek, de igenis láttam. Épen azért részemről (mint egy a hét közül) már akkor meg akartam írni az alábbiakat, de vissza­tartott egy körülmény. Az 1905. évi december 30-diki ülés után ugyanis a város néhány előkelő­ségével e kérdést tárgyalva, arról értesültem, hogy a Villamos Vállalatok Részvénytársaságának szerződéséről nem is akarnak komolyan beszélni. Az tisztán csak arra jó, hogy a mostani szer­ződő félt engedményekre szorítsa. Mondanom se kell, hogy ilyen magyarázat eloszlatta kételyeimet. Fölöslegesnek tartottam tehát véleményemet elmondani. Tekintettel azonban arra, hogy — íme — tovább mentünk egy lépéssel, mégis csak föltá­rom okoskodásom eredményeit. Jónak látom azt megtenni azért, hogy indokoljam „nem“ szava­zatomat és megcáfoljam a tájékozatlanság vádját. Nemcsak jónak, hanem szükségesnek is tartom az alábbiak közlését, mert alkalmas lehet arra, hogy eloszlassa a közönség vérmes reményeit, a­melyeket aligha lehet majd beváltani. Én legalább nem hiszem. Hogy tájékozatlansággal senki ne vádolhas­son, előre jelzem, hogy számítások alapján írok. Fölveszek minden lehető adatot. Nem na­gyítok semmit, nem kicsinyítek egyetlen tételt se. Egyszerűen világosságot akarok ebben a kérdésben. A Villamos Vállalatok Részvénytársaságá­nak ajánlata lényegében a következő volt: 1. a közvilágítást (650 drb. 16 os izzó és 16 ívlámpa) évi 31,000, majd később 30 ezer koroná­ért látja el; 2. a fentartásról, pótlásokról maga gon­doskodik ; 3. magánfogyasztók 6 fillérért kapnak egy hektowatt áramot, de ha legalább 24 korona árut (400 hektowatt) fogyasztanának egy évben, az áram egységára 4 fillérre száll le; 4. erőátviteli célokra 3 fillérért adja az áramot; 5. állandó működésben lesz a gyár éjjel­nappal ; 6. a város részt kap a tiszta nyereségből, ez a részesedés például a 10. évben nem lehet kevesebb 10.000 koronánál; 7. évi bért fizet a városnak 50 ezer koronát. A többi pontot nem is sorolom fel, mert az eddigiek is elég alapot nyújtanak a számításra; másrészt, ha fejtegetéseim során szükség lenne reájuk, ott említem meg. Vegyük most már alapul példának okáért a tizenegyedik üzleti évet, a­mikor már adómentessége nem lesz a vállalatnak, de viszont, a­mikor már kifejlesztette az üzletet és nem kell beruházásokba fektetni a pénzét. Először a számbavehető bevételek való­színű mérlegét állapítom meg, azután térek át a kiadásokra. Legelső­sorban bevétele a közvilágítá­sért kapott összeg, 30 ezer korona, azután a magánfogyasztóktól befolyó áramdíjak. Itt két kategóriát különböztetek meg, úgy­mint a kis- és nagyfogyasztókét. Itt ismét abból a föltevésből indulok ki, hogy a vállalatnak lesz ezer kisfogyasztója (üzletek, családok), úgy tudom egy hírlapi cikk­ből, hogy ma 560 körül van. Ezernél többet a jövőre se igen lehet fölvenni, mert minden vala­mire való üzlet és a legtöbb úri család, valamint nagyobb iparos eddig is villámmal világít. Kis­iparos és földműves fogyasztóra alig lehet szá­mítani, mert azokat részben a folytonos lakás­­változtatás, részben a berendezés költsége riasztja vissza a villamvilágítástól Részemről 60—70 koronát fizetek évenkint a világításért. Megjegyzem, hogy nem pazarlom az áramot, de nem is fukarkodom vele. Úgy hi­szem, hogy a kisfogyasztók fele vagy kéthar­mada ennyit ad világításra. Mivel azonban olyan is több akad, a­ki 100—120 — 140—160, sőt 200 koronát érő áramot használ el, középértéknek évi száz koronát veszek a mai viszonyok szerint. Ez hat filléres egységár mellett 60 ezer korona. Ne feledjük azonban el, hogy az új szerző­dés szerint, a­ki legalább 400 hektowattnyi ára­mot fogyaszt el évenkint, az nem 6, hanem csak 4 fillért fizet. Én egyetlen olyan fogyasztót se számítok, a­ki 400 hektowattal beérné, hanem egyre-másra ezer hektowatt fogyasztást veszek. Ez fejenkint 40, összesen (ezer fogyasztónál) 40 ezer korona. Feltételezem, hogy a nagyfogyasztók u. m. dohánygyár, kaszinók, kávéházak stb. (tudtommal eddig is mind be van kapcsolva) el­használnak majd egy negyedmillió hektowattnyi áramot, a­mi ismét 10 ezer korona bevételt je­lent. Fölveszek továbbá háromezer koronát, mint tiszta hasznot a berendezéseknél, végre pe­dig esetleges számítási eltérésre tízezer koronát adok a bevételhez. Ebben az esetben így alakulnak a bevé­telek 6, illetve 4 filléres egységár mellett: 1000 kisfogyasztó a 1000 E bőkezű bevételi tételek ellenében a vál­lalat pontosan fölvehető kiadásai a követ­kezők : sincs. Igen, de még egyetlen kilogramm kőszén egyetlen napszámos sincs, nem hogy tisztviselői kar lenne. A villamgyár a mostani viszonyok között — úgy tudom — mintegy 200 vagyon kőszenet fogyaszt évenkint. (Ezt különben a kövezetvám­­bizottság is tudhatja.) Mivel azonban a jövőben éjjel-nappal üzem lenne, tehát nem 18, hanem 24 órai, ezt a fogyasztást is emelni kell 33 °-v­al. Lenne tehát 266 vagyon, de én csak 250-et vettem fel 120 koronájával. Ez összesen 30 ezer korona. Megjegyzem, hogy olajat nem is veszek számításba, pedig azt hiszem, az is kell egy pár ezer korona értékű. Hátra van még a személyzet kérdése. Ez is nagyobb lesz a jövőben, mert nagyobb forga­lomra számíthatnak. Hatszáz könyvelési tétel helyett ezernél több, árammérő-felvétel ugyanígy, lámpagyujtogatás szintén. Az állandó üzem miatt két gépész se lesz elegendő, meg 3 fűtő se, mint eddig. Egy igazgató, 2 könyvelő, 1—2 más tiszt­viselő, gépészek, fűtők, szerelők, lámpagyujtoga­­tók, irodaszolga, kocsis stb. mind kellenek. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem lövök túl a cé­lon, ha a személyzetre, továbbá irodai, üzemviteli stb. kiadásokra összesen csak 30 ezer koronát veszek fel. (Nem akarom itt ezeket részletezni, de megjegyzem, hogy ezt az összeget is teljes való­színűség szerinti részletekből állítottam be a a kiadások rovatába.) Hozzáadva e kétszer 30 ezer koronát az eddigi 66 ezerhez, 126,000 koronára fog rúgni a kiadások összege. Arra is hajlandó vagyok azonban, hogy a nem fix kiadási tételekből (66 ezer korona) eset­leg a számítási tévedésekre levonok — mondjuk — 20 °/o-ot, kereken 13 ezer koronát. Ebben az esetben is 113 ezer korona a kiadás, míg a be­vétel csak 93 ezer korona, tehát húszezer korona fedezeti hiány mutatkozik évenkint. Számadataimat, úgy hiszem, a legelfogul­tabbak is elfogadhatják. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ha valahol tévedés van, nem helyes a tétel: csak a vállalat javára téved­tem, de kárára semmi körülmények között nem- Várható jövedelmeit busásan számítottam, ki­adásainál a minimumot (vagy talán ennél is ke­vesebbet) vettem. Mégis húszezer korona hiány mutatkozik évenkint. Nagy kérdés, hogy honnét teremti ezt elő a Villamos Vállalatok Részvénytársasága, a­mely különben semmit se kockáztat ezzel az üzlettel. Tudvalevő ugyanis, hogy összes biztosítéka egy évi bérösszeg, vagyis 50 ezer korona lesz. Mivel azonban az első évben nem fizetne bért, ergo : nincs semmi biztosítéka. Az a vállalat tehát vagy nem tud számí­tani, vagy nagyon jól tud és talán az általa, de a mi terhünkre eszközlendő 400 ezer koronás át­alakításból számít olyan nyereségre, a­melyért érdemes egy pár hónapot Egerben tölteni. Szóval, bizonyos, hogy a jövő nem olyan rózsás, mint a­minőnek látszik és szó sem lehet arról, hogy mi 6, illetve 4 fillé­res áramot kapjunk. hektowatt­­................ 40.000 kor. a nagyfogyasztók ........... 10.000 „ közvilágításért.................. 30 000 „ esetleges számítási eltérés 10.000 „ berendezések tiszt. jöv.... 3.000 „ Évi összes bevétel:... ... 93,000 kor. Évi bért fizet .................. nyeremény-részesedés mi­nimuma­.......................... adók, illetékek stb........... kövezetvám 250 vagyon kőszén ä 4 kor............. beruházások, javítások, megújítási alap ........... Eddig összesen ........... 50.000 kor. 10,000 „ 2,000 „ 1,000 „ 3­ 000 „ 66,000 kor.

Next