Hevesvármegyei Hirlap, 1909. július-december (17. évfolyam, 52-104. szám)
1909-07-01 / 52. szám
2 katonás kiképzés tekintetében a mostoha gyermek szerepére lenne kárhoztatva. Félreértés elkerülése végett már itt megjegyzem, hogy a katonás nevelésbe, a hivatásos és tartalékos tisztek és altisztek az említett miniszteri rendelet alapján történő bevonását nemcsak helyesnek, hanem szükségesnek is tartom. Hiszen kik hivatottak inkább e magasztos cél elérésére, mint az érdemes tanárok és tanítók vállvetve a hivatásos tisztekkel? Ott kellene tehát kezdenünk a mozgalmat, hogy a leendő tanítókat kellene a katonás neveléssel tüzetesen megismertetni, fejleszteni. Sajnos, a legtöbb néptanítónak (kik pedig e tekintetben a legfontosabb tényezők lehetnek) még csak fogalma sincs e nagyfontosságú törekvésekről. Erre legalkalmasabb eszköznek mutatkoznék, elsősorban egy, a katonás neveléssel kimerítően foglalkozó olcsó füzetnek minél szélesebb körben való terjesztése, másrészt a katonai kiképzésre bevonuló tanítóknak kiképzés-idejök alatt ez irányban történő beható iskolázása, így válhatna a nevelés egyöntetűvé és eredményessé. Mielőtt a részletezésre mennék át, főbb vonásokban vázolni akarom az elérendő célt és a hozzá szükséges eszközöket. A katonás nevelésnek fő célja, hogy egészséges (erős), edzett, tettrekész, bátor és önfeláldozásra képes, gondolkozó egyént képezzen, akinek már a lövészetben is legyen lehetőség szerint némi ismerete. A legkevesebb pedig az, hogy legalább szeretettel lépjen a hadsereg kötelékébe. Elsősorban tehát egészségessé és edzetté kell nevelni fiainkat, szoktatnunk kell az időjárás viszontagságához, fáradalmak elviseléséhez. Bátor, tettrekész, önérzetes ifjút kell nevelnünk, aki önfeláldozásra is képes. Fejlesztenünk kell gondolkozó képességét, eszét; iparkodnunk kell, hogy őt lélekjelenlétre, gyors elhatározásra szoktassuk. A tett keresztülvitelénél legyen következetes, de mindig engedelmes. E kiképzéssel egyidejűleg történjék a lövészet iránti szeretet fejlesztése és ha eszköz áll rendelkezésre, katonai fegyverünk ismertetése és a lövés oktatása is főtárgya legyen gondolkodásunknak. (Folytatjuk.) Rendőrség államosítása. A vidéki városoknak állandó fejfájás a közrendészet ügye. Legtöbb helyen elviselhetetlen teher a polgárságra és még sincs meg a kellő eredmény, nem tud lépést tartani a folyton-foly ó „HEJE53ÍÍHWECVEI HIHL3P" TISRCÍJB. Akácnyilás után. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Szomorú sóhaj hél az akácfa lombján Mintha csak temetne . . . Menyasszonyi fátyla szerteszét zilálva Ott van lába előtt tépetten, leesve. De szép volt alatta, fülemüle ajka Dallal öt kereste . . . Fehér égi lekek oda, köré lengtek Egy-egy csókra minden holdvilágos este. A násznak zenéje felbúg még fülébe: De szép volt a nóta . . . Száz, ezer bogárka vette ajakára, Mikor a napisten homlokon csókolta. A szép szűzi párta holdas éjszakákba’ Már elveszett, óh jaj! Fülemüle dala, a rigónak szava Szerelemre híven már nem neki szólal. Néhány ifjú évem én is újra éltem Fehér fürtit látva. Az első csók méze az ajkamon égé, Míg menyasszony-fátyolt viselt az akácfa. Most borongva járok, ahol az akácok Lombja susog sírva . . . A lehullt virágon meghalt ifjúságom Kacagó világa megy vissza a sírba. Filius. HEVES VÁRMEGYEI HÍRLAP. vást fokozódó, fejlődő városi élet igényeivel. Legtöbb esetben nem egyéb hajdúskodásnál. Sokfélekép próbáltak ezen segíteni. Gyöngyös csendőrséget kapott. Mit ért vele ? Hirlapi felszólalás lett belőle, mégpedig oly heves, hogy a cikkíró a bíró elé került. S hogy fölmentették, bizonyítja : nem passzol bele a csendőrszurony a városi közrendbe. Korántse akarjuk ezzel a csendőröket bántani. Szükséges ilyen ultima ratio, amelyik nem packázik. Tisztelet nékie. De ép azért nem jó a városokban, hol, hiába, a közrendnek tapintatos szigort kell tanúsítani, amit persze a csendőr reglama nem ismer. Mégis egyik felvidéki város: Nagymihály, csendőrség szerzésben mesterkél legújabban. A vidéki városok közrendészetét egészséges alapon csak a rendőrség államosítása valósíthatja meg. Mert egy centralizált, állami rendőrszervezet ezt a célt olcsóbban és mégis sikeresebben fogja megoldani. Elesik az a sok visszásság, ami most divatos. Puszipajtáskodás révén nem rendőrtalentumok jutnak pozícióhoz, hanem akinek épen atyafisága, jó összeköttetése van. A rendőrlegénység abból a népből kerül ki, amelyik ép odavaló is, ki tán maga volt nemrég a bóstya leghíresebb verekedője. Hogy lehessen így annak a rendőrségnek tekintélye ? Államosítás esetén ez mind elesnék. Állami alkalmazottak lennének a rendőrség emberei, kiket ott lehetne alkalmazni, ahol ép legjobban beválnak. Állami fegyelmezettség, a bármikori áthelyezés olyan biztosíték lenne, mi mellett a közbiztonság mentén legjobb lábra állana. Ellenvetik sokszor az államrendőrségnek, hogy az áthelyezés könnyen megbénítaná működését, mert helyi ismeret kell a jó rendőrnek, mivel az idegenből jött nem rendelkeznék. Igaz. De csak parciális volna az áthelyezés. Egy-két ember új lenne, a többi azonban ismerné a helyi viszonyokat s ezektől az újonnan jött megismerne mindent. Mint minden oly államhivatalban, hol szükséges a lokális ismeret, itt se okozna bajt az áthelyezgetés, így minden érv amellett szól, hogy mielőbb államosítsák a rendőrséget. Nekünk is ezen kell lennünk. Mert igaz, hogy új rendőrkapitányunk példaképe a rátermettségnek s a rendőrség államosítása esetén is érdekünk lenne őt pozíciójában, hol már eddig is annyi érdeme van, megtartani, de hiába, a rendőrlegénység aránylag ma is kevés. E nélkül meg fejlett, ideális közbiztonság nem lehet. Ezen egyedül az államosítás segíthet, mi ha megvalósul, közbiztonságunk még 1909. julius 1. mintaszerűbb lesz és költségünk nsem volna több semmi esetre se a mainál, inkább talán kevesebb. Ezért várhatja Eger is közbiztonságának kifogástalan megszilárdulását a rendőrség államosításától. HÍREK. Eger, ú..ás SO. ír Tájékoztató. Julius 2. Növendékpapok fölvétele. , 3. Előadás az esperanto nyelvről. „ 3. Eger város közgyűlése. * 3—4. Siketnéma int. tanárok orsz. közgyűlése. .. 4. Az öreg honvédek majálisa. , 5. A közig. bizottság ülése. „ 5. Katonai utóállítás. „ 5. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Keséden. » 5—6. Országos vásár Egerben. „ 7. A tiszafüredi főszbíró tárgyalási napja Sarudon. „ 14. A pétervásári főszolgabíró tárgyalási napja Mátramindszenten. „ 15. Katonai utóállítás. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban. A Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesületének közgyűlése. Egri török rabság 1655-ben. — A Hevesvármegyei Hírlap eredeti tárcája. — Közli: Babocsay Mihály. A XVII. század leghíresebb német regényének, Grimmelshausen János Jakab Kristóf „Simplicissimus“-ának, óriási sikere következtében számos utánzata keletkezett. Közülök nemcsak ránk, magyarokra nézve legérdekesebb, de általános szempontokból tekintve is legkiválóbb, legértékesebb a Magyar Simplicissimus (Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus, vorstellend seinen wunderlichen Lebenslauf und sonderliche Begebenheiten gethaner Reisen. Nebenst wahrhafter Beschreibung des vormals im Flor gestandenen und öfters verunruhigten Ungerlands, sodann dieser Ungarischen Nation ihrer Sitten, Gebrauch, Gewohnheiten und führenden Kriege. Denckwürdig und lustig zu lesen. Herausgegeben vom gedachten Dacianischen Simplicissimo, 1683). Szerzőjét nem ismerjük, csak annyit állapíthatunk meg felőle bizonyossággal, hogy sziléziai ember volt, aki Magyarországon hosszabb ideig tartózkodott, amint ezt a regényébe beleszúrt számos, persze alaposan elferdített magyar szó és kifejezés is bizonyítja. Ezt a művet újra kiadta Leipzigben Leiz Kristóf 1854-ben, magyarfaló előszóval; nemrégiben pedig az eredeti után átdolgozva, vagyis a visszataszító, értelmetlen és a jelenkori felfogástól távoleső részletek kihagyásával. Urbanek R. (Der Ungarische Simplizissimus. Lebensschicksale eines Schlessers. Breslau, 1906.) Mig Grimmelshausen Simplicissimusa a harmincéves háborúnak adja megkapó, sokszor A magyar siketnéma-intézeti tanároknak kicsiny, de érdemes státusa Egerbe jön pénteken, hogy Dobó városának falai között tartsa meg évi rendes közgyűlését. Olyan tisztelettel üdvözöljük őket evvel az alkalommal, aminő tiszteletet ezek az önfeláldozó, emberbaráti munkások, szellemi harcosok megérdemelnek. Az emberiség legszerencsétlenebbjeit, a beszéd áldásától megfosztottakat nevelik ők emberré, értelmes lénnyé , szinte emberi erőt meghaladó munkával, csodás türelemmel, önfeláldozó szeretettel. Már pedig az önfeláldozás tiszteletet, az emberbaráti szeretet hasonlókép szeretetet ébreszt. Fokozott a mi örömünk evvel az alkalommal azért, mert a mai kornak emez érdemes szellemi harcosai — megérkezésük után azonnal a régi kor fegyveres harcosainak vezérét tisztelik meg a Dobó István szobrához vonulnak, hogy kegyelettel áldozzanak a törökverő egri hős szobra előtt. A mi nagy emberünk szobránál leteendő koszorú fényes bizonyítéka annak, hogy együtt éreznek velünk a múlt megbecsülésében. Jóleső érzéssel jegyezzük ezt fel abban a reményben, hogy Eger város közönsége megragadja ezt az alkalmat és szeretetével, megjelenésével tüntet a siketnéma-int. tanárok mellett: üdvözli, fogadja őket oly lelkesedéssel, borzalmas képét, addig a Magyar Simplicissimus hazánknak a török hódoltság ideje alatt volt szomorú, rettenetes állapotát rajzolja, beleillesztve saját könnyűvérű, kalandos életének hol vidám, hol fájdalmas, de mindig érdekes, lebilincselő hatású epizódjai közé. Jellemző Urbaneknek a felfogása arra nézve, hogy miért nevezi magát a sziléziai — ő szerinte kétségen kívül breslaui — ifjú magyarnak. „Míg — úgymond — nyugati Európában a kereszténység hívei marcangolták egymást, addig keleten a kereszténység az iszlámmal viaskodott. A fanatikus mohamedán rajokkal szemben nyugat felé irányuló zsákmányoló útjaikon a leghathatósabb ellenállást a magyarok fejtették ki, akik hazájuk és vallásuk védelmében tanúsított energiájukkal kelet bástyáivá lettek. A török háborúk korszaka volt Magyarország hősikora és a tizenötödik századtól kezdve e merész lovasnép fegyvertényei a legragyogóbb fényben tündökölnek. Nagyon természetes tehát, hogy az a sziléziai ember, akinek volt otthona, de nem volt politikailag hatalmas hazája s aki a török háborúkban személyesen is részt vett, a magyar dicsőség köntösébe burkolódzik s abban lép olvasói elé.“ Simplicissimusunk magyarországi korrajzában, mely annyira gazdag érdekfeszítő részletekben, igen sok a történeti, nép- és földrajzi ferdítés, nem is szólva a politikai jellegű tévedésekről. De ezeket most, amikor regényének azt a fejezetét akarjuk tüzetesebben ismertetni, mely a 250 esztendővel ezelőtt Egerben uralkodott törökvilágot ecseteli reális színekkel, talán hallgatással is mellőzhetjük, sőt élete folyásáról is csak annyit kell feljegyeznünk, amennyi épen szüksé