Hevesvármegyei Hirlap, 1910. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
Eger, 1010. január 2. vasárnap. 1. »Káin. Tizennyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉSI DU: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre .............................................. 12 korona Fél évre...................................................... 6 „ Negyed évre_____ ... .................... 3 „ . Egyes számára 10 fillér.------Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. — «..»>— HIRDETÉSEK 5 fillér NYÍLT TEREK 15 fillér □ centiméter térfoglalat szerint. □ centiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőség és Jöadóhivatal: hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül- 11 ■ ■- dendők : =z Egri Nyomda Részvénytársaság. ..: Kéziratokat nem adunk vissza. ...— ■ [UNK] [UNK]..— Előfizetési felhívás! Lapunk immár a tizennyolcadik polgári év számát viselni homlokán. A lefolyt tizenhetedfél év bizonyságot tett arról, hogy lapunk képes az életre s joga van az élethez. Lapunk megindításakor részleteztük s időnkint ismételtük annak programmját. Immár jól ismernek. Fölösleges volna ezúttal újból ismételni a többször megismételteket. Azok maradtunk, akik voltunk s azok maradunk, akik vagyunk. A minden irányban való függetlenség és liberalizmus vezérlő csillagaink. Jelszavunk : igazság és objektivitás. Lapunk szelleme tehát nem változott s jövőre sem fog változni. A hetenkint kétszer megjelenő lapnak előfizetési díja — vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ................ 12 korona Félévre..................... 6 „ Negyedévre ... ... — 3 „ Egyes szám ára 10 fillér. Babócsay Sándor főszerkesztő. Dr. Barchetti Károly Dr. Pásztor Bertalan főmunkatárs, felelős szerkesztő. A „B. u. é. k.“ ellen. Az újévi jókivánás nem mai keletű. Hogy honnét, mely időből származott, igazán nem lehet megállapítani; nem úgy mint a politikai újévi gratulációkat, melyeknek megteremtője III. Napoleon volt. Annyit tudunk, hogy a régi jó világban még verset is csináltak reá. Ezelőtt három-négy évtizeddel minden jóravaló tanító lelkiismeretes kötelességének tartotta, hogy tanítványaival valami pattogós újévi üdvözlő verset betaníttasson. Aki megsajnálta a fáradságot, az megtanulta az általánosan ismert rigmust: Adjon Isten három B-t, Három F-et, három P-t, Bort, búzát, békességet, Fűt, fát, feleséget, Pénzt, pipát, paripát . . . Evvel aztán mindent megmondottak a régi magyarnak, aki nem lelkesedett a tudományokért, művészetekért, hanem csak az anyagiakban kereste a boldogságot. Később, az írás terjedésével, levélben is gratulálgattak az emberek, majd pedig elővették a jobbik eszüket és a látogatójegyre írt négy betűvel (B. ú. é. k.) rótták le és rótták le az új évre való boldogság-kívánás szokását. Az a kérdés azonban, hogy a „még jobbik“ észnek nincs-e kifogása ez ellen a szokás ellen, amely csak pénz- és időpocsékolás — tartalom nélkül. A B. ú. é. k.-ás névjegyeknek küldözgetése merő gépiesség lett, amelynek semmi értelme nincs. Megírjuk a címet s elküldjük a címzettnek anélkül, hogy evvel az egész kívánsággal valami közössége volna lelkünknek; elmondjuk a jókívánságot anélkül, hogy éreznénk. Igazán olyan ez a társadalmi hókuszpókusz, mint a kínai polgártárs imádsága, amelyet az imádkozó géppel végeztet el; önmaga egyéb dolga után lát, vagy pedig szundikál, míg a gép kereke forog. A boldog-újév kívánás tehát merő alakiság, amelyre semmi szükség nincs. Akinek valóban jót kíván az ember, mindig, az évnek minden napján jót kíván. Az olyan emberrel pedig, akivel nem rokonszenvez valaki, minek akarja elhitetni, hogy B. ú. é. k. A B. ú. é. k. rossz szokása mellett tehát semmi se szól, míg ellene akármennyi érv. Első, hogy szinte mérhetetlen méreteket öltött. Aki nem hiszi, menjen el a postára és nézze meg, hogy például Egerbe is érkezik egy nagyon B. ú. é. k. nagy bosszúságára a józanabb gondolkodású embereknek és kétségbeesésére a postásoknak, akik 8—10 nap alatt is alig képesek feldolgozni a rettenetes „anyagot.“ A józanabb gondolkodású embereket az ejti kétségbe, hogy akárhogy szeretnék is kikerülni a B. ú. é. k. küldözgetését, kénytelenek legalább néhány gratulációra válaszolni, mert egyébként az udvariatlanság hírébe keverednek és okos gondolkodásuk eredménye neheztelés, vagy éppen harag lesz, így azután akarva-nem akarva még a B. ú. é. k. gyűlölője és kénytelen felfüggeszteni bizonyos esetekre nézve a bojkottot s kénytelen „úszni az árral.“ Ideje lenne már, hogy szakítsunk evvel az ostobasággal, mely különösen az üzletemberekre nehezedik nagy teherrel és mindenkinek csak kellemet I „BEJESIÍHMERTEJ HIRLIP“ TÉEll. Boldog új esztendőt! — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Magyarok Istene! Boldog új esztendőt, Bús, bajos jelennél Boldogabb jövendőt, Oh adj a magyarnak, Kit a jajok, bajok,4 nyomorúságok — Bár a Te végzésed Legyen szent és áldott — Oly sokat zavarnak! Minden esztendőben tobb új évet kérünk S az újban az ó-nál Még rosszabbat érünk . . . Mikor jön hát végre Silány jelen után Boldogabb jövendő, Boldogtalan után Boldog új esztendő A jó magyar népre ?! Ha termésünk sovány, Reméljük, hogy majd a Jövő év jósága A hiányt kihajtja S meg újra csalódunk. Rosszabb lesz a termés. A „rossz“ helyett „rosszabb“ . . . Ezer terhünk alatt Minden erőnk roskad S még jobban bajlódunk. Sötét volt a múltban Politikánk ege; Várjuk, hogy jövőben Fénynek lesz a helye S nyugalom vár reánk. Csalódás a sorsunk, Nincs nyugalom, béke, Csalfa ámításra Bármit áldoz érte Szegény Magyar hazánk. Sok hibánk volt mindig, Sok a hibánk ma is, Van közöttünk elég Pártoskodó, hamis; Méltán büntettetünk. Ámde esdeklésünk Irgalomért kiált, Mert több csapást, nyomort Talán már ki sem áll Megkínzott nemzetünk, Magyarok Istene! Boldog új esztendőt, Adj már valahára Áldásos jövendőt S légy irgalmas Atyánk! Hadd teljesülhessen Szívünk szent reménye, Legyen immár sorsunk Boldogság és béke S virágozzék hazánk! Poroszló, 1909. december 28. Jóscay Gábor: Beteg szobából. — A„Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Fényes cikcakkos vonal hasította ketté az eget, rá iszonyatos dördülés hallatszott. Vihar volt. A villám bevilágította fényével a kis város utcáit, melyeken az istenítélet elől az emberek sietve menekültek fedél alá.