Hevesvármegyei Hirlap, 1910. július (18. évfolyam, 53-56. szám)

1910-07-03 / 53. szám

J_____________________________________________ miniszter a román kereskedelmi szerződés beczikkelyezésére, Hazai Samu honvédelmi miniszter pedig az 1910. évi újonclétszám megállapítására és az újoncok megajánlására vonatkozó törvényjavaslatokat. Hieronymi ezenkívül az 1910. évi népszámlálásra vonatkozó törvényjavaslatot is benyújtotta. (A népszámlálást a nemzetközi megállapodások szerint ez év végén kell megejteni.) A petíciók beadásának határideje lejárt. Igen sok kérvény érkezett a Kúriához, persze jobbára a munkapárti képviselők ellen, mert hiszen ezek kezdették a hazát boldogító „nemzeti“ munkájukat etetéssel, itatással, megfélemlítéssel, megvesztegetéssel s más eféle jeles cselekedettel. A vándortárlat. Negyedik éve már annak, hogy az orsz. magyar képzőművészeti társulat, kiindulva budapesti otthonából, az ország 7 nagyobb felvidéki városában vándorkiállítást rendezett. Nem remélt nagy siker koronázta a társulat törekvését s Eger városa legelső lett e siker kivívásában. Újra közeledik az idő, mikor a képzőművészeti társulat a kiállítást megismétli. Csendben folynak az előkészítő munkálatok, de ezalatt a városok minden eszközt megragadnak, hogy a támogatásban az elsőséget maguknak biztosítsák. Versengenek az elsőségért, hogy fejlődő kulturális életünk továbbfejlesztésében, a magyar művészet támogatásában nevük a haladás korát jelezte. Miskolc város közönsége a múlt kiállítás alkalmával, a siker nagyságát tekintve, a második lett. Most ismét igen erős törekvés indul meg a minél lelkesebb és önzetlenebb támogatás biztosítására. Báró Vay Elemér főispán lelkes hangú felhívást intézett a borsodmegyei pénzintézetekhez és kaszinókhoz s felszólította azokat a minél nagyobb anyagi támogatásra. Hangsúlyozza a főispán átiratában, hogy a pénzintézeteknek és kaszinóknak tevékeny részt kell venniök a nemzeti kultúra, a nemzeti művelődés támogatásában, mert ezáltal egyrészt együtt dolgoznak a nemzettel a nagy nemzeti célok megvalósításában, másrészről pedig elősegítik ama törekvésünket, hogy a külföld előtt is mint kultúrnemzet tűnjünk fel. Ez utóbbi törekvésünknek pedig épen leghathatósabb előmozdítója a művészetek pártolása, melyeknek fejlettsége már ma is irigylésre méltóvá tesz bennünket a többi nemzetek előtt. A főispán felhívása épen eme részében a legnagyobb jelentőségű, mert olyan tényezőket szólít fel a nemzeti közművelődés és a nemzeti művészet haladásának előmozdítására, melyek eddig legkevésbbé törődtek e célok ápolásával. Pedig mi sem lehet könnyebb, mint hogy azon társadalmi és pénzintézetek, melyek évi mérlegüket nagy nyereséggel szokták lezárni, e nyereség néhány százalékát a művelődés ügyének előmozdítására áldozzák fel. A külföld hasonló intézményei e kötelességük teljesítésével igen nagy mértékben használtak saját nemzeti művelődésük ügyének s mindig irányítólag hatnak a nagyközönség elhatározására. S ha nálunk is sikerül e tekintetben a művelt Nyugatot követnünk, magyar művészetünk ily hatalmas pártolás folytán csakhamar a fejlődésből a teljes virágzás fokára emelkedhetik. Heves vármegye s Eger városának hasonló intézményei mindenkor készséggel tettek eleget eme kulturfeladatuk teljesítésének s a nemzeti közművelődés ügye bőkezűségüknek már nagyon sokat köszönhet. Az idén rendezendő vándortárlatot is nagy részben ezen intézetek pártolása és anyagi támogatása folytán fogja a remélt siker koronázni. S ezen tényen, valamint az eszme továbbterjedésén csak örülnünk lehet. Midőn a csendben, de hatalmas arányokban fejlődő nemzeti művelődésünknek ily széleskörű felkarolását látjuk a társadalom különböző rétegeiben, annak jövője iránt a legszebb reményeket lehet táplálnunk. Így érhetünk el majd oda sikeresen, hogy nemzeti sajátságainkat híven visszatükröző ifjú magyar nemzeti művészetünk szépségének ellenállhatatlan varázsával hódolásra kényszeríti a Nyugat művészetét. S eme vágyunk táplálásában biztató reményt nyújt, hogy Eger városa már egy alkalommal első lett e nagy nemzeti óhaj kivívásának támogatásában s erősen hiszszük, hogy a közeljövőben is hű marad önmagához s ismét mint a kulturális haladás győzhetetlen bajnoka kerül ki a 7 város versengéséből. — szülő, testvér, rokon híján — gyermekségétől fölhalmozódott lelkében, mind benne volt abban az értelemben, amely most szivét betöltötte. Lábujjhegyre állva, arcát hozzádörzsölte a férfiéhoz, két karjával szorosan átfogta nyakát s úgy mondogatta: — Na, cukros bácsim, de mégis — csak egy kicsit . . . ugye egy picit mégis csak szeret? S a férfi össze-vissza csókolta ilyenkor s azt felelte: — Nem én, kis csúnyám, nem én! Nem talált semmi illetlenséget abban, amit tett. Egy éve, amióta együtt dolgozik Hódossi Bélával, ki nem mint fiatalember szerepel az Ő szemében, hanem mint apja, testvére, mindene ... Bízott benne, amit mondott, mindent elhitt, amit akart, mindent megtett. Az egész leány volt maga a tiszta szeretet megtestesülése. És ez a ragaszkodás, ez a határt nem ismerő szeretet, a rajongás, ez nyűgözte le a férfit. Lehetetlennek tartotta, hogy ő azt a kislányt csak egy szóval is meg tudná bántani, vagy hogy bármely körülmények között megcsalná . . . Visszagondolt a közeli múlt napjaira, amikor apai örökségét pazarolta a a nagyúri társaságban, képtelen volt olyanra találni, kit szeretni tudott volna. És most . . . amikor szegény lett, amikor már azt hitte, az élet minden örömét kiélvezte, hogy az már semmit se tartogat számára s csak anyja miatt foglal állást, megismeri ezt a kislányt, az első pillanatra igénytelen Horváth Mártát, aki mindig mosolyog, mindig vidám, aki olyan nagy megadással körmölgeti reggeltől estig a hivatalos jelentéseket, rójja tele vékony betűivel a lapokat. Nem tudja, mi történt vele, nem tudja, mikor szerette meg. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1910. julius 3. Eger, 1910. julius 2. * Egyházmegyei hírek. A felsőjász kerület esperesi állására Bárdos Pál jákóhalmi lelkészt, az alsójász kerület esperesévé pedig Varga Sándor jászalsószentgyörgyi lelkészt nevezte ki a bíboros-érsek, kik egyszersmind lelkészi javadalmaikra kánoni beiktató oklevelet is kaptak. * Változás a ciszt. rendi tanárok sorában. A ciszterci rend helybeli konventjének tanári karamikor lett úrrá lelkén, csak azt tudja, hogy annak az érzelemnek a kifejezésére, ami szivében lüktet, hitvány és üres ez a büszke szó : szerelem. II. A báli közönség együtt volt a berkesi kaszinóban. A cigány lelkesen húzta a szebbnélszebb nótákat Horváth Márta fülébe. A berkesi szép, de már nem fiatal leányok irigykedve nézték a fehérruhás „kis jegyzőt“, mint ahogyan a faluban elnevezték Mártát, mint sürögnek körülötte a valamire való fiuk és hogyan keresi kedvét principálisa, Bauer Emil főjegyző. Márta azonban halovány volt és szomorú. Szemével szüntelenül bácsiját kereste. De Hódossi is figyelemmel kisérte őt, habár látszólag a szép Kerekes Juditot szórakoztatta is. Keserűség fogta el, amint látta, hogy az ő szép fehér kislánya miként figyel a főjegyző üres bókjaira. Úgy látszik, Bauer nem tágít a kicsi mellől, gondolja. Egy hosszú tűr után ismét Márta oldala mellett sétált a főjegyző s olyan tekintettel nézett reá, mintha másnak nem is volna joga azt a leányt mulattatni. Szembe jött velők Hódossi magas, délceg alakja s látszólag nyugodtan, de szikrázó szemekkel szólt: — Na főjegyző uram, megint szembe kerültünk ! — Igen, mint mindig ezután ! — felelt az önhitten. — Na sok szerencsét, mondá Hódossi, átható pillantással nézve Mártára s elhatározta, hogy félre áll. Nekem nem szabad önzőnek lennem. Ennek a gyermeknek boldognak — nagyon boldognak kell lennie . . .! — Szeretettel vegyes ban Vajda Ödön zirci apát rendelkezése folytán változások állanak be. A bekövetkező iskolai évben ugyanis Küzdy Aurél és Korilly Szilveszter megválnak az intézettől. Küzdy Aurél apáti megbízás folytán a jövő iskolai év első felében a regensburgi egyházzenei tanfolyamra megy, az év másik felét pedig a külföldi középiskolák zenetanításának tanulmányozásával fogja eltölteni. Küzdy Aurél távozása igen súlyos csapásként nehezedik úgy a főgimnázium, mint az egész város zenei életére. Míg a főgimnázium nagy tudásu és fáradhatatlan buzgalmu énektanárát veszti el benne, a város közönsége a magas színvonalon álló, értékes zeneelőadások kiváló tehetségű rendezőjének hiányát fogja érezni Küzdy Aurél eltávozása után. Vigasztal azonban bennünket az a tudat, hogy egy év múlva ismét körünkben tisztelhetjük s alkalmunk nyílik fokozott szorgalommal még jobban képzett nagy zenei tudásában gyönyörködnünk. — Korilly Szilveszter Zircre megy apátsági jegyzőnek. Helyébe Kovács Piusz hittanár jön vissza, ki tanulmányainak kiegészítése végett csak egy évre távozott el az intézettől. Küzdy Aurél helyébe a fizikai tanszékre Czakó Ambró dr. jön, ki a múlt iskolai évfolyama alatt a freiburgi és bécsi egyetemen végezte tanulmányait. * Kispapok felvétele. Az egri szemináriumban július hó elsején tartották meg a kispapok felvételi vizsgálatát a biboros-érsek elnöklete alatt. Felvételre jelentkeztek 3o-en, ezek közül azonban csak 12-t vettek fel az egyházmegye papnövendékei közé. Ezek közül Erdőssy Gyula a theologia I. évfolyamára vétetett fel az egri főgimnázium VIII. osztályából. A főgimnázium VII. osztályára vétettek föl: Csák Boldizsár, Mednyánszky Mihály, Lados Ferenc, Etzékfy Béla, Tóth András az egri; Dorniss János az eperjesi; Jéger József a gyöngyösi; Kovács Sándor a jászberényi; Tóth Ferenc a sátoraljaújhelyi ; Gáspár Jenő és Kállay Géza pedig a csiksomlyói főgimnázium VI. osztályából. * Uj lap Egerben. A múlt hó közepén megszűnt Egri Híradó helyébe új lap indult meg városunkban Eger címmel homlokán. Ez a lap folytatása az Egri Híradó megjelenésével beszüntetett régi Eger újságnak s épen ezért a mostani első száma is mint a 33-ik évfolyam első száma jelent meg. Az uj lap — Beköszöntője szerint — politikai irányát tekintve, pártoktól függetlenül fog működni. Célja, melyet irányításával követni akar, az, hogy „a haza legyen erkölcsökben, fájdalommal nézett Márta után s táncra kérte Kerekes Juditot. III. A községháza csendes. A főjegyző a bíróval utóállitásra ment a járás székhelyére s ilyenkor a felek nem zavarják a hivatal csendjét. Azalatt a két hónap alatt, ami a berkesi híres kaszinóbál után elmúlt, Hódossi keveset beszélt Mártával, csak a falusiak emlegették, hogy a kisjegyzőből „nagyjegyzőné“ lesz. Bauer Emil egy bizalmas társaságban ki is nyilvánította ebbéli szándékát. Hódossi, hogy ne legyen alkalma a leányt folyvást látni, az adóügyi jegyzőhöz ment át dolgozni egy külön helyiségbe s a nagy adófőkönyvekbe ölte bele minden keserűségét. Ma, ezen a csendes napon is egyedül dolgozott. Márta átjött hozzá, megállt a pénztár rácsánál, s nézte a kollegáját, a bácsiját. Majd lassú léptekkel megkerülte a könyvektől hozzáférhetetlen asztalt s megállt közvetetlen mellette. Lekönyökölt a főkönyvre, megfogta a férfi kezét, kivette a tollat belőle, majd simogatni kezdte azt a hosszas fehér kezet és szólt szomorúan: — Azt mondták, elmegy. . . Itt akar hagyni. Igaz ez ? — Igaz, Márta . . . — Azt hiszi, én ezt elbírom, azt hiszi, belenyugszom? . . . Édes bácsim, ne menjen el, nincsen senkim . . . árva leszek . . . nyomorúságosan elhagyott. Senkim nincsen! . . . Mondja , miért haragszik? — Lehajolt, megcsókolta a férfi arcát és úgy suttogta: — Meghalok, ha itt hagy. — Mondja, mi történt magával, mert nem szeret már? Na csak egy picit, cukrosom . . . drágám ... jó ?