Hevesvármegye, 1939 (1. évfolyam, 1-57. szám)
1939-02-11 / 1. szám
fi i igenííyes,lOMO február 11. Egyes szám ára: 20 fillér. HEVESVÁRMEGYE ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egy évre 16 P. Negyedévre 4 P Hirdetések díjszabás szerint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Hirdetések csütörtök délig küldendők. Politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZERKESZTŐ -BIZOTTSÁG: Dr. Katrics Kálmán Dr. Szabó Szilárd vitéz Dr Sziráky Károly. 1. évfolyam. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth utca 48 sz. (Hevesmegyei Gazdasági Egyesület.) Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Megjelenik minden szombaton. BEKÖSZÖNTŐ Irta: dr. Hedry Lőrinc Hevesvármegye főispánja “ Új lap indul el ma útjára, hetilap, mely homlokán ezt a büszke, szép nevet viseli: „Hevesvármegye“. A név kötelez, kötelez arra, hogy mindazt nyújtani fogja, amit a cím kifejez: „Hevesvármegye“, e névben benne érződik a magyar sorsnak, — a magyar közösségnek egy vármegye keretébe foglalt minden mozzanata: a nagy magyar család Heves vármegye határán belül élő minden tagjának érdeke, életküzdelme, vívódása, nemes elnevezés alatt kell, hogy formálódjanak tudatossá, tanulsággá, eredménnyé, egyetemes magyar közkinccsé, célkitűzések, törekvések és sikerek éppúgy, mint meddősült harcok, emberek emberi sorsa. adat Nehéz munka, de gyönyörű felmegkeresni a népszerűségnek, a közkedveltségnek a bizonytalanságban, a valahol messziségében rejtőző kulcsát, mely megnyitja a magyar sziveket, — összefogja a tétovázva szerte tapogatózó kezeket és azok akaratából, — azok munkájából erőt, — közvéleményt, — formál. Mi a cél és mik a teendők? Valahonnan a föld mélyéből tör fel valami roppant sugallat és meggyőz minket arról, hogy társadalmi válaszfalakon, előítéleteken, minden széthúzó megrögzött acsarkodáson túl, mennyire összetart minket az egy vér, az ezer év óta bennünk élő magyar lélek ereje. Széttéphetetlen közösség vagyunk, — azzá tesz a nemzeti együvétartozás velünk született érzése. Ez az, amit úgy nevez el a mai idők krónikása, hogy nemzeti szolidaritás. Koreszme, melyet csak clgálni, melyért csak lelkesülni ehet, de amely iránt közömbösnek maradni az sem tud, aki szószátyárodással akarja leplezni magyar lelkének dinamikus vonzását és amelynek ellenszegülni annyi, mint kifeszített mellel megállítani akarni a gyorsvonatot. A cél tehát a nemzeti szolidaritás szolgálata ! Ha már most arra a kérdésre akarok választ adni, hogy minő módon és minő utakat járva jut el akár az egyes ember, akár az összesség, akár a szó, akár az írás a magyar szolidaritás céljához, — úgy eszméket, mozgató, hatóerőket találok, melyek benn élnek mindenkinek a lelkében, legyen az munkás, labiner, úr, vagy paraszt. A keresztény gondolat, melynek jelével születtünk, mely elkísér a síron is túl, amely erkölcsi életünk fundamentuma, amelynek örök Krisztusi törvényei szabályozzák egész életünket. A nemzeti eszme. Érzés, mely szemünk elé eszményi ideált: a hazát állítja. Betölti a lelket, olyan, mint a levegő, — nem látható, mégis ha nincs, úgy nélküle nincs élet sem. Sajátos lelki húr, mely könnyet facsar a szemünkbe, ha messzi idegenben magyar szó üti meg fülünket. Hatalmas erő, mely néptömegeket vértengerbe hajt, amely évszázadok történelmét készíti. Népi egység. Az előrejutás, az izmosodás, a nemzeti produktivitás kifejlesztésének forrása. — Létrejön akkor, ha lebomlik magyar és magyar között minden válaszfal, ha minden magyar erő érvényesül úgy, amint részt vesz a nemzet szolgálatában, nem Szociális igazságosság. Mint eszme új, de új mint alap, melyre modern országoknak épülete, —• a rombadőlés veszélye nélkül — felépülhet Új, mert lelki megújhodást, lelki revíziót kíván, mert újból rétegezi a nemzeti vagyon elosztását, mert áldozatokat követel az egyéntől az összesség érdekében. Oly probléma, melynek megoldásához nem elegendő a karitatív szeretet, hanem kell a szociális igazságkeresés vágya, — a kiegyensúlyozás parancsának önmagunkon is való kérlelhetetlen végrehajtása. Ezeknek az eszméknek szolgálatára induljon útra a „Hevesvármegye“. Találjon helyet mindenütt e vármegyében minden magyar ember asztalán, minden heves megyei magyar szívben. Egyesítsen és kiegyenlítsen, buzdítson és támogasson és segítsen megteremteni. Ősi magyar földön új magyar életet ! Werner Adolf zirci apát halála közelről érinti Heves vármegye társadalmát is, mert Tiszafüreden született 1867-ben és a ciszterci rend kötelékében Egerben lépett 1890-ben, itt tanárkodott 1906—1914 között, majd átmeneti bajai igazgatóság után 1917—1924-ig volt az egri ciszterci gimnázium igazgatója. Egyike volt a legkiválóbb magyar főpapoknak, a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesitett ciszterci apátságok apátja, a ciszterci rend zirci kongregációjának prézese, a magyar felsőház tagja, m. kir. t. t., kit XI. Pius pápa külön brevében a viola színű papi föveg és a pileolus viselésének kedvezményével tüntetett ki. Nagy koncepcióját egész seregalkotás hirdeti, ő építtette a budapesti ciszterci gimnáziumot, az új rendházat, újjáépíttette a bajai és pécsi, továbbá a székesfehérvári rendi gimnáziumokat, felépíttette a Szent Imre városi új plébániatemplomot. Szociális téren úttörő példaként ő vezette be elsőnek a rend mintaszerű előszállási uradalmában a családi bérrendszert. Más városok mellett Egernek is díszpolgára volt, Tiszafüreden pedig emléktábla jelöli meg szülőházát. Temetése az egyházi és világi élet kitűnőségeinek részvétele mellett február 9-én volt Zircen s ugyanakkor mondottak érte gyászistentiszteletet a ciszterciek egri templomában is.