Hevesvármegye, 1939 (1. évfolyam, 1-57. szám)

1939-02-11 / 1. szám

fi i ­igenííyes,lOMO február 11. Egyes szám ára: 20 fillér. HEVESVÁRMEGYE ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egy évre 16 P. Negyedévre 4 P Hirdetések díjszabás szerint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Hirdetések csütörtök délig küldendők. Politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZERKESZTŐ -BIZO­T­T­S­Á­G: Dr. Katrics Kálmán Dr. Szabó Szilárd vitéz Dr Sziráky Károly. 1. évfolyam. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth­ utca 48 sz. (Hevesmegyei Gazdasági Egyesület.) Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Megjelenik minden szombaton. BEKÖSZÖNTŐ Irta: dr. Hedry Lőrinc Hevesvármegye főispánja “ Új lap indul el m­a útjára, heti­lap, mely homlokán ezt a büszke, szép nevet viseli: „Hevesvármegye“. A név kötelez, kötelez arra, hogy mindazt nyújtani fogja, amit a cím kifejez: „Hevesvármegye“, e névben benne érződik a magyar sorsnak, — a magyar közösségnek egy vármegye keretébe foglalt minden mozzanata: a nagy magyar család Heves vármegye határán belül élő minden tagjának érdeke, életküzdelme, vívódása, nemes elnevezés alatt kell, hogy for­­­málódjanak tudatossá, tanulsággá, eredménnyé, egyetemes magyar köz­kinccsé, célkitűzések, törekvések és sikerek éppúgy, mint meddősült harcok, emberek emberi sorsa. adat Nehéz munka, de gyönyörű fel­megkeresni a népszerűségnek, a közkedveltségnek a bizonytalanság­ban, a valahol messziségében rejtőző kulcsát, mely megnyitja a magyar sziveket, — összefogja a tétovázva szerte tapogatózó kezeket és azok akaratából, — azok munkájából erőt, — közvéleményt, — formál. Mi a cél és mik a teendők? Valahonnan a föld mélyéből tör fel valami roppant sugallat és meg­győz minket arról, hogy társadalmi válaszfalakon, előítéleteken, minden széthúzó megrögzött acsarkodáson túl, mennyire összetart minket az egy vér, az ezer év óta bennünk élő magyar lélek ereje. Széttéphetetlen közösség vagyunk, — azzá tesz a nemzeti együ­vétartozás velünk szüle­­tett érzése. Ez az, amit úgy nevez el a mai idők krónikása, hogy nemzeti szolidaritás. Koreszme, melyet csak clgálni, melyért csak lelkesülni ehet, de amely iránt közömbösnek maradni az sem tud, aki szószátyár­­­odással akarja leplezni magyar lel­kének dinamikus vonzását és amely­nek ellenszegülni annyi, mint kifeszí­tett mellel megállítani akarni a gyors­vonatot. A cél tehát a nemzeti szolidaritás szolgálata ! Ha már most arra a kérdésre akarok választ adni, hogy minő mó­don és minő utakat járva jut el akár az egyes ember, akár az összesség, akár a szó, akár az írás a magyar szolidaritás céljához, — úgy eszméket, mozgató, hatóerőket találok, melyek benn élnek mindenkinek a lelkében, legy­en az munkás, lab­iner, úr, vagy paraszt. A keresztény gondolat, melynek jelével születtünk, mely elkísér a síron is túl, amely erkölcsi életünk fundamentuma, amelynek örök Krisz­tusi törvényei szabályozzák egész életünket. A nemzeti eszme. Érzés, mely szemünk elé eszményi ideált: a hazát állítja. Betölti a lelket, olyan, mint a levegő, — nem látható, mégis ha nincs, úgy nélküle nincs élet sem. Sajátos lelki húr, mely könnyet facsar a szemünkbe, ha messzi idegenben magyar szó üti meg fülünket. Hatal­mas erő, mely néptömegeket vér­tengerbe hajt, amely­ évszázadok tör­ténelmét készíti. Népi egység. Az előrejutás, az izmosodás, a nemzeti produktivitás kifejlesztésének forrása. — Létrejön akkor, ha lebomlik magyar és magyar között minden válaszfal, ha minden magyar erő érvényesül úgy, amint részt vesz a nemzet szolgálatában, nem Szociális igazságosság. Mint eszme új, de új mint alap, melyre modern országoknak épülete, —• a rombadőlés veszélye nélkül — fel­épülhet Új, mert lelki megújhodást, lelki revíziót kíván, mert újból rétegezi a nemzeti vagyon elosztását, mert áldozatokat követel az egyén­től az összesség érdekében. Oly probléma, melynek megoldásához nem elegendő a karitatív szeretet, hanem kell a szociális igazságkeresés vágya, — a kiegyensúly­ozás paran­csának önmagunkon is való kérlel­hetetlen végrehajtása. Ezeknek az eszméknek szolgá­latára induljon útra a „Hevesvár­­megye“. Találjon helyet mindenütt e vármegyében minden magyar ember asztalán, minden heves megyei magyar szívben. Egyesítsen és kiegyenlítsen, buzdítson és támogasson és segítsen megteremteni. Ősi magyar földön új magyar életet ! Werner Adolf zirci apát halála közelről érinti Heves vármegye társadalmát is, mert Tiszafüreden született 1867-ben és a ciszterci rend kötelékében Egerben lépett 1890-ben, itt tanárkodott 1906—1914 között, majd átmeneti bajai igazgatóság után 1917—1924-ig volt az egri ciszterci gimná­zium igazgatója. Egyike volt a legkiválóbb magyar főpapoknak, a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesitett ciszterci apát­ságok apátja, a ciszterci rend zirci kongre­gációjának prézese, a magyar felsőház tagja, m. kir. t. t., kit XI. Pius pápa külön brevé­­ben a viola színű papi föveg és a pileolus viselésének kedvezményével tüntetett ki. Nagy koncepcióját egész sereg­alkotás hirdeti, ő építtette a budapesti ciszterci gimnáziumot, az új rendházat, újjá­építtette a bajai és pécsi, továbbá a székesfehérvári rendi gimnáziumokat, felépíttette a Szent Imre városi új plébánia­templomot. Szociá­lis téren úttörő példaként ő vezette be első­nek a rend mintaszerű előszállási uradal­mában a családi bérrendszert. Más városok mellett Egernek is díszpolgára volt, Tisza­füreden pedig emléktábla jelöli meg szülő­házát. Temetése az egyházi és világi élet kitűnőségeinek részvétele mellett február 9-én volt Zircen s ugyanakkor mondottak érte gyászistentiszteletet a ciszterciek egri templomában is.

Next