Hevesvármegye, 1940 (2. évfolyam, 1-79. szám)
1940-01-03 / 1. szám
Gyöngyös, 1940. január 3. Egyes számára 12 fillér. < II. évfolyam 1. sz. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egy évre 16 P. Negyedévre 4 PHirdetések díjszabás szerint. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Hirdetések ggy^isztök délig küldendők. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap. SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG: Dr. Katrics Kálmán Dr. Szabó Szilárd vitéz Dr. Sziráky Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth utca 48 sz. (Hevesmegyei Gazdasági Egyesület.) Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Megjelenik szerdán és szombaton. Egernek nagy szerepe lehet a magyar-szerb barátság kimélyítésében A magyar külpolitika egészséges fejlődése egyre szebben érleli a baráti viszonyt déli szomszédunkkal, Jugoszláviával. Valamennyien, akik az 1914—1918-as világháborút végigharcolták magyarok, nem gyűlölettel, hanem a hős ellenségnek kijáró őszinte tisztelettel emlékezünk a szerb katonára. A magyar még az ellenségben is meg tudja becsülni és értékelni a bátor férfit, az igazi hős katonát. Az ellenségből idővel jóbarát lehet és különösen jóbarát lehet abból, akit már mint ellenséget is becsülni tudtunk. Jugoszlávia népe, mint a magyar is, katona nép volt mindig a történelem folyamán és ezért is sok tekintetben rokon velünk. Mindig éreztük, hogy a bennünket körülzáró kisantant gyűrű legelsőnek a déli szomszédunknál, a legerősebb szomszédunknál fog enyhülni, sőt szorítás helyett kézszorítássá átváltozni. Az egész magyar nemzet együtt érzett Horthy Miklós kormányzó történelmi szavaival, amelyeket öt évvel ezelőtt a mohácsi csata történelmi mezejéről a déli szomszéd felé intézett és ezekben a szavakban a magyar-jugoszláv megbékélésnek, sőt barátságnak reményét ültette el mindkét nemzet szívében. Azóta nagyokat fordult a történelem kereke, a kisantant gyűrűje szétpattant, mert a velünk északról szomszédos, s Trianonban mesterségesen és hazugságok fundamentumára épített cseh-szlovák állam megszűnt létezni és a többi igazságtalanságok kapuit is döngeti a történelem pörölye. Olasz barátunk mellett délről egyre jobban erősödnek a baráti kapcsolataink Jugoszláviával és nyilván nem csalódunk, amikor úgy érezzük, hogy rövid időn belül ez az érlődő barátság kézzel fogható eredményeket is fog termelni mindkét nemzet számára. A magyar-jugoszláv kapcsolatok nem újak. A történelem kovácsolta egy ezredéven át egybe a két nemzet sorsát. A magyar és szerb rokonok lettek a közös sors által, a vállvetve vívott százados küzdelmekben, amelyeket a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a keresztény kultúráért vívtak a délről és keletről áradó és támadó veszedelmek ellen. A magyar és a szerb mindenkor közel érezte magához egymást. Nem érezte magát idegennek az egyik a másik hazájában, így volt ez a világháború előtti évtizedekben is és különösen kulturális téren egészen szívélyesek voltak a magyar-szerb kapcsolatok. Egerben például, ebben a nagy történelmi dicsőséget és ősi hagyományokat őrző ezeréves kultúrvárosban olyan magyarszerb barátság virágzott a világháború előtt, hogy az erre való emlékezés itthon is, Jugoszláviában is nagy szerepet játszhatna a két nemzet barátságának új kiépítésében. Az egri érseki jogakadémián számos szerb jogász tanult a világháború előtti évtizedekben. Évente sokszor legalább 15—20 szerb hallgatója volt az európai tekintélyű egri jogi főiskolának. Ezek a szerb jogászok nemcsak a hazai szerb nemzetiség gyermekeiből kerültek ki, hanem a Duna és a Száva mögötti ó-Szerbiából is feljöttek sokan Egerbe, hogy az akkori nagy egri professzorok előadásait hallgassák. A szerb fiúk megismerték Egert, Egeren keresztül a keresztény magyar kultúrát, a magyar államot és a magyar társadalmat. Az egri főiskoláról hazakerült szerb jogászok, akik ma még életben vannak, s örvendetesen nagy számban vannak még Jugoszláviában ilyenek, — majdnem valamennyien vezető szerepet töltenek be a nagy délszláv államban. Miniszterek, államférfiak, nagyobb közigazgatási egységek vezetői, publicisták, magas állású bírák és különféle nagy állami intézmények vezetői váltak belőlük. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek a volt egri jogász délszláv vezetők, akik lelkükben a magyar szellem és a magyar műveltség ifjúkori emlékeit és benyomásait őrzik, a többi honfitársaiknál is közelebb állnak hozzánk magyarokhoz. A mindkét nemzet részéről megindult s magyar-szerb barátság kiépítését szolgáló lelkes törekvések és áramlatok talán bekapcsolhatnák munkájukba Egernek ezt a kulturális és történelmi adottságát és szerepet juttathatnának az érseki városnak és főiskolájának a magyar-szerb barátsági és kulturális kapcsolatok kiépítésében. Az egri jogi főiskola valamelyik alkalmas ünnepére meg kellene hívni talán sajtó, rádió és névre szóló meghívók útján Eger egykori szerb jogászait és feleleveníteni a régi kapcsolatokat, amikor majdnem minden egri úri családnak megvolt a maga szerb jogásza és sok egri szép kislánynak a maga szerb jogász udvarlója. A jogakadémia régebbi hallgatói, az itthoniak, majdnem mind emlékeznek még rájuk, majdnem minden háború előtti egri jogásznak megvolt a maga szerb jogász kollégája és barátja. Ezek a kapcsolatok olyan tényezők lehetnének a magyar-jugoszláv kapcsolatok kimélyítésében, hogy mindkét nemzet részéről bizonyára hálásan fogadnák és megbecsülnék eredményeit. Ezúttal csak az eszmét vetettük fel itt, de szándékunk van részletesebben és nevek szerint is megemlékezni Eger egykori szerb jogászairól, akik ma oly nagy szerepet játszanak Jugoszlávia közéletében, hogy az ősi jogakadémia nemcsak magyar fiaira és azoknak pályafutására lehet büszke, hanem a jó tanítás sikerével és büszkeségével tekinthet messze délre is, ahol egy új, nagy és erős állam életében kiemelkedő szerep jutott az egri jogi főiskola egykori szorgalmas hallgatóinak. • K. A. Dr. Kálnoky István egri polgármester programmja: Keresztény nemzeti szellem, szociális igazság, harmonikus munka, rendíthetetlen hit a magyarság és Eger szebb jövőjében December 30-án délután Okolicsányi Imre alispán elnöklésével tartotta meg polgármesterválasztó közgyűlését Eger megyei város képviselőtestülete. Ketten pályáztak a polgármesteri állásra: Frank Tivadar polgármester-helyettes városi főjegyző és dr. Kálnoky István városi tanácsnok, szintén megválasztott polgármesterhelyettes. A választást nem előzte meg különösebb kortézió, mindkét oldalról betartották a jó ízlés s a férfias magyar gondolkozás követelményeit a választás előkészítésében. A városi képviselőtestület tagjai csaknem teljes számban megjelentek a közgyűlésen, amely ünnepélyes komolysággal folyt le. A közgyűlés Radi Károlyt és Nagy Kálmánt választotta. Okolicsányi Imre alispán vitéz Subik Károly prelátus-kanonokot és vitéz Polánkay Lászlót nevezte ki a kijelölő-bizottság tagjaivá. A kijelölőbizottság mindkét pályázót jelölte. A szavazatszedő-küldöttség elnökévé dr. Szabó Szilárdot, tagjaivá pedig dr. Petró Kálmánt és vitéz Kánya Nándort küldték ki a szavazás lefolytatására. Szigorú titkosság betartásával folytak le a szavazatok. A szavazás eredményét feszült érdeklődés mellett hirdette ki dr. Szabó Szilárd. A leadott 79 szavazatból 44 dr. Kálnoky Istvánra, 35 pedig Frank Tivadarra esett. Ennek alapján Okolicsányi Imre alispán dr. Kálnoky Istvánt Eger város megválasz-