Hevesvármegye, 1942 (4. évfolyam, 1-85. szám)

1942-01-07 / 1. szám

2 oldal HEVES VÁRMEGYE Dezséri Kluck­ó László: (i­.rö­g.)ős város a török h­ódoltság Idejében­ Gyöngyös város mai lakossága hihe­tőleg nincs tudatában annak, hogy városa történetének legérdekesebb szakasza a török hódoltság századai alatt telt el. Az „érde­kes“ jelző itt persze a történetkutató állás­pontját fejezi ki, mert a valóság bizony temérdek szenvedés, könny­, vér, pusztulás volt a megpróbáltatások hosszú évtizedei alatt. A történeti múlt azonban csodálatos erőkkel gazdag. A legnehezebb századok magyar élete vonzza leginkább azt, aki szeret a múltban elmerülni s a történeti kutatás leggazdagabb területei épen a ma­gyarság „zivataros századai.“ Bár Gyöngyös a hódoltság ideje alatt a mai szemmel nézve egészen apró telepü­lés volt, lakosságának lélekszáma 1606-ban­­ a legvérmesebb számítás szerint sem érte el a 3000-et, története mégis országos ér­deklődésre tarthat számot. Gyöngyös ugyanis a töröktől megszállt magyar al­földnek olyan pontja, ahonnan (mint Kecskemétről, Nagykőrösről, vagy Mező­túrról) a népesség sohasem fogyott el egé­szen, a magyar élet folytonossága sohasem szakadt meg s a földjéhez ragaszkodó szí­vós fajtát semminő viharnak nem sikerült innen kitépnie. Kevesen tudják, hogy Gyöngyös város levéltára, de a ferencrendi kolostoré, a felsővárosi plébániáé, a refor­mátus egyházé is tele van gyönyörű török oklevelekkel s belőlük páratlanul érdekes kép bontakozik ki a hozzáértő szeme előtt. Az országos kutatás már régen felfigyelt Gyöngyös e történeti kincsére, hasznosította is s a magyar életnek hódoltságkori rajzát sűrűn tarkítják gyöngyösi példák. Gyöngyös hódoltságkori története azért is felelte ér­dekes, mert ez a város a felekezeti békét­lenség tipikus földje. Ez az a hely, ahol sem a katolikus, sem a protestáns egyház nem tudott soha végleges és döntő egyed­uralomra jutni s a két felekezet százados erőpróbája éles ténnyel világít bele a ma­gyar múlt szellemi életébe. Mindezt azért mondottuk el elöljáró­jában, hogy megindokoljuk, milyen hasznos és értékes munkára vállalkozik az, aki Gyöngyös hódoltságkori történetének meg­írását tűzi ki céljául. A felhasználandó anyag óriási. Dezséri Bachó Lászlót azon­ban úgy ismeri Gyöngyösnek saját múltja iránt érdeklődő közönsége, mint aki min­den munkáját (Gyöngyös történetéből ez a nyolcadik!) igen széles adatgyűjtésre építi fel. Gyöngyös hódoltságkori története Bachó László könyvében három nagy részre tago­zódik: az első korszak 1526-tól 1606-ig, Bocskay István haláláig tart; a második az 1659. esztendővel végződik, ekkor adták ki Gyöngyös földesurai a város életét szabá­lyozó terjedelmes szabályrendeletüket; harmadik végül a hódoltság megszűntéig a számítható. A szerző azonban munkáját egész természetesen és igen helyesen XVIII. század fordulójáig, pontosabban a a Rákóczi-szabadságharc­ kitöréséig folytatja és így kapcsola­tot teremt a Rákóczi-korról megjelent munkájával. A könyv ismertetője zavarban van, mit emeljen ki Bachó László művének gazdag anyagából. Képet kapunk itt a poli­tikai események változásáról, a birtok­viszonyokról, a vallási élet fejlődéséről, a ferencrendi zárda, a református egyház két­­százados sorsáról, de sűrűn esik szó a­­ szellemi élet egyéb megnyilvánulásairól­­ (irodalom) is, a kereskedelem, az ipar sze­repéről, mégpedig mindenütt a helyi adatok I lehető teljes ,felhasználásával. Képet ad­ó­­ könyv arról a bonyolult jogi helyzetről is, amelyben Gyöngyös, a hódoltsági területén fekvő város a török, a magyar közigazgatás, (a vármegye), az erdélyi fejedelmi hatalom között vergődött. Különösen részletes és­­figyelemreméltó az a kép, amelyet a szerző a városnak a török hódoltság­ától való fel­­szabadulása folyamán elszenvedett meg­próbáltatásairól rajzol. Szemléltetésül ragadjunk ki egyetlen­ adatsort. Gyöngyösön a XVII. század má­­­sodik felében ferencrendi főiskola, jezsuita és református középfokú iskola volt. Ugyan­ezen időben, mint írók működnek Gyöngyösi Krizosztom ferencrendi, Kereskényi István­­ jezsuita áldozópap, Szoboszlay Mihály, Nagy- S Aímási Márton és Otrokocsi Fóris Ferenc­­ református lelkészek, e korban születnek­­ Gyöngyösön a későbbi jeles egyházi írók: Széchenyi Pál kalocsai érsek és Gyöngyösi­­ Árva Pál református lelkész,. Szép termés :s egy nehéz jármot szenvedő apró hódoltsági város részéről! Csak ismételni tudju­k bevezető meg­állapításunkat, Gyöngyös múltjának legér­­t­­dekesebb szakaszát dolgozza fel e művében s a város fáradhatatlan kutatója s .Gyöngyös­­ művelt közönsége méltatlan lenne, ha e­­ munkát nem méltatná kellő figyelemre. I Illesse köszönet Gyöngyös város „nemes­­ tanácsát“ (így hívták a XVII. században képviselőtestületünk elődjét), hogy e művet a város költségén kiadatta. A méltó kiállí­tás is gyöngyösi vállalat, a Herzog-nyomda, i érdeme. Bán Imre Megölte a pásztói csendőrőrs parancsnokát egy ittas kovácslegény Megdöbbentő bűncselekmény történt a heves megyei Pásztó községben. Bagyinszky István 33 éves pásztói kovácslegény öccsé­vel, Bagyinszky Józseffel és Besenyei Balázs nevű barátjával előbb otthon mulattak, majd Fekete József korcsmájába tértek be. Éjfélig ittak a korcsmában és ezután el­mentek a Koronába, amely a Pásztó leg­­­­előkelőbb vendéglője. A koronában bort kértek a söntésben, de az éppen arra haladó Varga János 44 éves csendőrtiszthelyettes, a pásztói csendőr­ őrs parancsnoka meghagyta a pincérnek, hogy az ittas embereket, akik már nagyon hangosak voltak, ne szolgálja ki. Emiatt Bagyinszkyék megharagudtak. Bagyinszky István a Korona közelében meghúzódott az egyik kapualjba és kezében lestéglát szoron­gatva,, lesállásban várta az őrs parancsnokot, aki hazafelé indulva arra ment. Közvetlen közelből homlokon vágta a fél téglával az őrsparancsnokot aki védekezni sem tudott a váratlan orvtám­adás ellen. Az őrsparancs­­nok eszméletlenül esett össze. Bajtársai be«, szállították a pásztói Margit-kórházba. Súlyos­­ fejsérülésein az­ azonnal alkal­mazott orvosi műtét sem tudot­t­ már segí­teni, s rövid idő routva meghasít. A gyilkos Bagyinszky Istvánt azonnal elfogták. A csendőr holttestét f­elboncolták. Imregh L­ajos dr. törvényszéki tanácselnök, az egri törvényszék vizsgálóbírója és dr. Szilágyi József egri törvényszéki orvos vol­tak jelen a boncoláson. A gyilkost letartóz­­­tatták és bekísérték az egri ügyészségre. 7,700 («‘miliőnek, 33,000 család­ tagg­al 5500 doh­án­ykertésznek nyú­jt megélh­etést a magyar do­hán­jövedék A magyar állam bevételeinek csaknem egytizedét adja a levegőbe fújt dohányfüst. A dohányjövedék nemcsak fontos bevételi forrása az államkincstárnak, hanem szoci­ális és közgazdasági szempontból is jelentős tényező. A visszafoglalt délvidéki területet figyel­men kívül hagyva, a dohányjövedéknek 34 dohánybeváltó hivatala váltja be és képezi ki, a közel 30.000 kat. holdon termesztett dohányt. A 14 dohánygyárban körülbelül 2400 vagon dohányt dolgoznak fel. A dohányjövedék irányítását 449 tiszt­viselő végzi. A munkánál 291 altiszt segéd­kezik. A 6784 állandó és átlagosan 3200 főt kivevő időszaki munkással együtt a dohányjövedék alkalmazottainak száma csaknem 11.000 fő. A tisztviselők, altisztek fizetése és a munkások bére 18.9 milliót tesz ki. A tényleges és nyugdíjas alkalmazot­tak után betegsegélyző járulékra, a munká­sok gyermekneelési járulékára, a jutalmakra­ és jóléti célokra szánt összeggel együtt kö­zel 20.8 milliót költ a dohányjövedék alkal­mazottaira. A belföldi dohánytermelés 7700 do­hánytermelőnek nyújt tekintélyes jövedel­met és mintegy 22.000 családtagot számláló 5500 dohánykertész megélhetését biztosítja. A külföldről beszerzett dohány ellen­értékeként kiszállított ipari cikkek gyártása a hazai gyáriparnak nyújt lehetőséget nagy­számú munkásnak hosszú időn át való fog­lalkoztatására. A dohányjövedék messzemenően tá­mogatja a hazai dohánytermelést még az­által is, hogy 100.000 pengőt fordít dohány­­nemesítési és külföldi dohány meghonosítási kísérletekre és további 130.000 pengőt a dohánytermelők és dohánykertészek okta­tására.

Next