Hevesvármegye, 1942 (4. évfolyam, 1-85. szám)
1942-01-07 / 1. szám
2 oldal HEVES VÁRMEGYE Dezséri Kluckó László: (i.rög.)ős város a török hódoltság Idejében Gyöngyös város mai lakossága hihetőleg nincs tudatában annak, hogy városa történetének legérdekesebb szakasza a török hódoltság századai alatt telt el. Az „érdekes“ jelző itt persze a történetkutató álláspontját fejezi ki, mert a valóság bizony temérdek szenvedés, könny, vér, pusztulás volt a megpróbáltatások hosszú évtizedei alatt. A történeti múlt azonban csodálatos erőkkel gazdag. A legnehezebb századok magyar élete vonzza leginkább azt, aki szeret a múltban elmerülni s a történeti kutatás leggazdagabb területei épen a magyarság „zivataros századai.“ Bár Gyöngyös a hódoltság ideje alatt a mai szemmel nézve egészen apró település volt, lakosságának lélekszáma 1606-ban a legvérmesebb számítás szerint sem érte el a 3000-et, története mégis országos érdeklődésre tarthat számot. Gyöngyös ugyanis a töröktől megszállt magyar alföldnek olyan pontja, ahonnan (mint Kecskemétről, Nagykőrösről, vagy Mezőtúrról) a népesség sohasem fogyott el egészen, a magyar élet folytonossága sohasem szakadt meg s a földjéhez ragaszkodó szívós fajtát semminő viharnak nem sikerült innen kitépnie. Kevesen tudják, hogy Gyöngyös város levéltára, de a ferencrendi kolostoré, a felsővárosi plébániáé, a református egyházé is tele van gyönyörű török oklevelekkel s belőlük páratlanul érdekes kép bontakozik ki a hozzáértő szeme előtt. Az országos kutatás már régen felfigyelt Gyöngyös e történeti kincsére, hasznosította is s a magyar életnek hódoltságkori rajzát sűrűn tarkítják gyöngyösi példák. Gyöngyös hódoltságkori története azért is felelte érdekes, mert ez a város a felekezeti békétlenség tipikus földje. Ez az a hely, ahol sem a katolikus, sem a protestáns egyház nem tudott soha végleges és döntő egyeduralomra jutni s a két felekezet százados erőpróbája éles ténnyel világít bele a magyar múlt szellemi életébe. Mindezt azért mondottuk el elöljárójában, hogy megindokoljuk, milyen hasznos és értékes munkára vállalkozik az, aki Gyöngyös hódoltságkori történetének megírását tűzi ki céljául. A felhasználandó anyag óriási. Dezséri Bachó Lászlót azonban úgy ismeri Gyöngyösnek saját múltja iránt érdeklődő közönsége, mint aki minden munkáját (Gyöngyös történetéből ez a nyolcadik!) igen széles adatgyűjtésre építi fel. Gyöngyös hódoltságkori története Bachó László könyvében három nagy részre tagozódik: az első korszak 1526-tól 1606-ig, Bocskay István haláláig tart; a második az 1659. esztendővel végződik, ekkor adták ki Gyöngyös földesurai a város életét szabályozó terjedelmes szabályrendeletüket; harmadik végül a hódoltság megszűntéig a számítható. A szerző azonban munkáját egész természetesen és igen helyesen XVIII. század fordulójáig, pontosabban a a Rákóczi-szabadságharc kitöréséig folytatja és így kapcsolatot teremt a Rákóczi-korról megjelent munkájával. A könyv ismertetője zavarban van, mit emeljen ki Bachó László művének gazdag anyagából. Képet kapunk itt a politikai események változásáról, a birtokviszonyokról, a vallási élet fejlődéséről, a ferencrendi zárda, a református egyház kétszázados sorsáról, de sűrűn esik szó a szellemi élet egyéb megnyilvánulásairól (irodalom) is, a kereskedelem, az ipar szerepéről, mégpedig mindenütt a helyi adatok I lehető teljes ,felhasználásával. Képet adó könyv arról a bonyolult jogi helyzetről is, amelyben Gyöngyös, a hódoltsági területén fekvő város a török, a magyar közigazgatás, (a vármegye), az erdélyi fejedelmi hatalom között vergődött. Különösen részletes ésfigyelemreméltó az a kép, amelyet a szerző a városnak a török hódoltságától való felszabadulása folyamán elszenvedett megpróbáltatásairól rajzol. Szemléltetésül ragadjunk ki egyetlen adatsort. Gyöngyösön a XVII. század második felében ferencrendi főiskola, jezsuita és református középfokú iskola volt. Ugyanezen időben, mint írók működnek Gyöngyösi Krizosztom ferencrendi, Kereskényi István jezsuita áldozópap, Szoboszlay Mihály, Nagy- S Aímási Márton és Otrokocsi Fóris Ferenc református lelkészek, e korban születnek Gyöngyösön a későbbi jeles egyházi írók: Széchenyi Pál kalocsai érsek és Gyöngyösi Árva Pál református lelkész,. Szép termés :s egy nehéz jármot szenvedő apró hódoltsági város részéről! Csak ismételni tudjuk bevezető megállapításunkat, Gyöngyös múltjának legértdekesebb szakaszát dolgozza fel e művében s a város fáradhatatlan kutatója s .Gyöngyös művelt közönsége méltatlan lenne, ha e munkát nem méltatná kellő figyelemre. I Illesse köszönet Gyöngyös város „nemes tanácsát“ (így hívták a XVII. században képviselőtestületünk elődjét), hogy e művet a város költségén kiadatta. A méltó kiállítás is gyöngyösi vállalat, a Herzog-nyomda, i érdeme. Bán Imre Megölte a pásztói csendőrőrs parancsnokát egy ittas kovácslegény Megdöbbentő bűncselekmény történt a heves megyei Pásztó községben. Bagyinszky István 33 éves pásztói kovácslegény öccsével, Bagyinszky Józseffel és Besenyei Balázs nevű barátjával előbb otthon mulattak, majd Fekete József korcsmájába tértek be. Éjfélig ittak a korcsmában és ezután elmentek a Koronába, amely a Pásztó legelőkelőbb vendéglője. A koronában bort kértek a söntésben, de az éppen arra haladó Varga János 44 éves csendőrtiszthelyettes, a pásztói csendőr őrs parancsnoka meghagyta a pincérnek, hogy az ittas embereket, akik már nagyon hangosak voltak, ne szolgálja ki. Emiatt Bagyinszkyék megharagudtak. Bagyinszky István a Korona közelében meghúzódott az egyik kapualjba és kezében lestéglát szorongatva,, lesállásban várta az őrs parancsnokot, aki hazafelé indulva arra ment. Közvetlen közelből homlokon vágta a fél téglával az őrsparancsnokot aki védekezni sem tudott a váratlan orvtámadás ellen. Az őrsparancsnok eszméletlenül esett össze. Bajtársai be«, szállították a pásztói Margit-kórházba. Súlyos fejsérülésein az azonnal alkalmazott orvosi műtét sem tudott már segíteni, s rövid idő routva meghasít. A gyilkos Bagyinszky Istvánt azonnal elfogták. A csendőr holttestét felboncolták. Imregh Lajos dr. törvényszéki tanácselnök, az egri törvényszék vizsgálóbírója és dr. Szilágyi József egri törvényszéki orvos voltak jelen a boncoláson. A gyilkost letartóztatták és bekísérték az egri ügyészségre. 7,700 («‘miliőnek, 33,000 család taggal 5500 dohánykertésznek nyújt megélhetést a magyar dohánjövedék A magyar állam bevételeinek csaknem egytizedét adja a levegőbe fújt dohányfüst. A dohányjövedék nemcsak fontos bevételi forrása az államkincstárnak, hanem szociális és közgazdasági szempontból is jelentős tényező. A visszafoglalt délvidéki területet figyelmen kívül hagyva, a dohányjövedéknek 34 dohánybeváltó hivatala váltja be és képezi ki, a közel 30.000 kat. holdon termesztett dohányt. A 14 dohánygyárban körülbelül 2400 vagon dohányt dolgoznak fel. A dohányjövedék irányítását 449 tisztviselő végzi. A munkánál 291 altiszt segédkezik. A 6784 állandó és átlagosan 3200 főt kivevő időszaki munkással együtt a dohányjövedék alkalmazottainak száma csaknem 11.000 fő. A tisztviselők, altisztek fizetése és a munkások bére 18.9 milliót tesz ki. A tényleges és nyugdíjas alkalmazottak után betegsegélyző járulékra, a munkások gyermekneelési járulékára, a jutalmakra és jóléti célokra szánt összeggel együtt közel 20.8 milliót költ a dohányjövedék alkalmazottaira. A belföldi dohánytermelés 7700 dohánytermelőnek nyújt tekintélyes jövedelmet és mintegy 22.000 családtagot számláló 5500 dohánykertész megélhetését biztosítja. A külföldről beszerzett dohány ellenértékeként kiszállított ipari cikkek gyártása a hazai gyáriparnak nyújt lehetőséget nagyszámú munkásnak hosszú időn át való foglalkoztatására. A dohányjövedék messzemenően támogatja a hazai dohánytermelést még azáltal is, hogy 100.000 pengőt fordít dohánynemesítési és külföldi dohány meghonosítási kísérletekre és további 130.000 pengőt a dohánytermelők és dohánykertészek oktatására.