Hevesvármegyei Népművelés, 1926 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-15 / 1. szám

2 iÓl’O. január 15HtVi:SVARMEGYEI NÉPMŰVEI.Í:S A tüdővész elleni küzdelem. Irta: D. D. (Harmadik közlemény.) fizelő szervezetből kijutott baktérium nem szaporodhatik és előbb-utóbb elpusztul, azonban igen szívós életképessége folytán sokáig veszélyes marad. Érdekes kísérletet tett Ekborn, ki tuberculotikus köpetet 3 és 1 hónapig tartott különféle hőmérsékleten, egész le 21 C’-ig, miközben többször felengedett és újból megaggott, ezen köpettel aztán nyulakat oltott be s mindegyiknél kifejezett tuberculosis fejlődött ki, jele tehát, hogy a baktériumok még életképesek maradtak. Szobai hőmérsékleten tartott köpetben D. C. Twichel még 5 és 12 hó múlva is tudott életképes baktériumot kimutatni. Hideget és meleget jól tűri, kiszáradást hónapokig elbírja, nyirkos helyen azonban a többi túlburjánzó másfajú baktérium 3-4 hét alatt elpusztítja; jobban szereti a sötét, mint a világos helyet, jól világított, szétszórt fényes helyen 8-10 nap alatt pusztul el, míg a direkt napfény behatása 20 perc 1 óra alatt végez vele. Vízszívó tulajdonsága folytán inkább a földön, szobák padlóján telepedik meg, honnan újólag kiszáradva, porverés útján kerül ismét a belélegzésre szolgáló levegőbe; fontos ezen tulajdonságát ismerni a védekezés szempontjából: a földön csúszkáló kisgyermek kezét fertőzi és ezen fertőzött kezét szopogatja, porverés a söprésnél a leülepedett baktériumokat a levegőbe hajtja és a belélegzési fertőzésre alkalmassá teszi. Ezen baktérium ha a szervezetbe jut, a behatolás helyén kis, kölesnyi, vagy ennél kisebb csomócska, gümő képződik, innen van a gümőkór elnevezés. Ha ezen elsődleges gümő kemény kötőszövetes burokkal vétetik körül, mi később mészszemcsék lerakodásával teljesen eltorkolódik, az esetben ezen fertőzés az egész szervezetre nézve egy időre, vagy esetleg állandóan veszélytelenné válik, az ily tuberculotikusan fertőzött egyén a köz szempontjából sem veszélyes, mivel nem termel és nem ürít ki új baktérium tömeget, az ily esetet „zárt“ tuberculosisnak nevezzük; mint látjuk, az ily eseteknél a természet gondoskodott arról, hogy a tüdővészes fertőzés gyógyuljon. Azonban nem minden fertőzés ily szerencsés kimenetelű, ha ugyanis a gümős csomó nem tokozódik el, hanem nő, s növés közben valami nyirokér ér falát (haematogén fertőzés 2) vagy falát (lymphogén fertőzés 2:1) áttöri, ez után a vérereken vagy nyirokereken át rövid időn belül számtalan új és új góctömegekkel árasztja el a szervezetet s így a bántalom általánossá válik; látjuk tehát, hogy egy gócból kiindulva rohamosan végezhet a szervezettel, pedig a kiindulás egy csekélység volt : tisztátalan ételtől a belek felől vagy egy kis seb elpiszkolásától, talán egy szuvas fogtól stb. A fertőzés harmadik és egyúttal legáltalánosabb útja a belélegzés által történik (aerogén fertőzés 21), azaz a belélegzett levegőhöz keveredett baktériumok a tüdőbe kerülnek; ezen háromféle fertőzési út ismeretére a védekezésnél szükségünk van. Folytatjuk: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. A kézimunka (síöjd) tanításról. Irta: SEBESTYÉN LAJOS áll. el isk. igazgató. Gyöngyös fi fiukat illető kézimunkatanítás nem a legnagyobb örömmel fogadott tantárgya népiskoláinknak. De mert a tanterv előírja és utasítást is ad ezen tantárgy tanításához, hát így belekerül az a fiúosztályok órarendjébe, anélkül azonban, hogy az osztálytanítónak esze ágában is volna különösebben törődni ezzel a tantárggyal. Így voltam ezzel én is a háború előtt azonban a földégés, mely nemzeteket perzselt fel, másokat felszabadított, az egyedeket szétdobta nem álmodott körülmények, helyzetek közé, vidékeket, országokat, népeket, földrészeket ismertetett meg egyesekkel és tömegekkel, bár a nyomorúságnak minden képzelhető válfaja között is: reám nézve - ki hat évig voltam Szibériában - volt némi haszna. Tapasztalnom kellett, hogy a pusztán szellemi munkás volt a hadifoglyok között a legtehetetlenebb, anyagi helyzetén változtatni sehogysem tudó egyed. Vele ellentétben az iparos, a kereskedő és a művészetek valamely ágához csak keveset is értő egyén könnyebben és hamarabb boldogult produktív munkája által. Így figyeltem meg, hogy egy hasonló körülmények között élő társam, aki itthon foglalkozott az agyagmunka tanításával, a hajdina (pohánka) és zablisztből készült kenyérbélből hogy készít figurális dolgokat. Természetes a kenyérbél ragadós s ha kiszáradt, kőkemény lett, nagyszerűen bevált a mesterségéhez. Megfelelő nagyságú golyókat készített a kenyérbélből, szépen összerakta ezeket, kiformálta a cseresznye, a szőlőfürt alakját, majd kis kosárkát gyúrt ki a kenyérből s a már szikkadt cseresznye és szőlőfüetöt beletette. Készen volt egy dísztárgy, mely barnásfekete színében is elárulta, hogy készítőjének ebből még haszna lesz. Úgyis lett. Papirossal, majd a szerzett festékkel, mésszel kipingálta a kosarat, a szőlőt a cseresznyét, majd eladta s a kapott néhány képek megvetette alapját jobb sorsának, éheznie nem kellett. És egy hét múlva a fél barakk dolgozott s a könnyen eltanulható mesterség, mely ötletesnél ötletesebb dolgokat teremtett és amellett némi jövedelmet is biztosított a vele foglalkozók számára, szépen virágzott. Sorolhatnék fel száz különféle esetet, filószőr, a tüzelésre adott fenyőfa, darabka bádog stb. a hozzáértő kezében kincset jelentett. fi körülmények, a helyzetek, az egyes emberben élő, de szunnyadó tehetséget, ügyességet kipattantották s azért gondolom megfontolandónak éppen a kézimunkatanítás fontosságát, hogy az egyes egyedekben élő, de eddig még meg nem nyilatkozott képességeket a foglalkoztatás alapján felszínre hozva, részünk legyen esetleg kiválóbb iparosok, művésztelkek felfedezésében. De ettől eltekintve, nekünk elsősorban tanítanunk, nevelnünk kell; márpedig a gyermekeket munkára szoktatni, velük azt megkedvelteini, közkinccsé tenni: az iskolának első, legfontosabb feladata. A népiskolai kézimunkatanítás anyaga főleg az agyag-, a papír-, a famunkát öleli fel. Minden ügyeskedés, mit a gyermek végez ezen anyagok és egyszerűbb eszközök segítségével: slöjd. Úgy