Hévíz, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Makay Ida: A szigetlakó (vers) - Szirtes Gábor: "Imbolyogva hajlong a hit". Makay Ida új kötetéről (kritika)

relem és az elválás, az agónia és a gyönyör mind a létezés teljességének a része, egy­mástól el nem választható attribútuma (Egység, Jégvirágcsokor, Megkoronázott). A Kérdezem a Kérdezhet ellent című versében írja: „Émelyítő körforgás. Miért? Megállíthatatlan, szédítő hinta. A reggel, este. A fény meg sötét. Értelmetlenül ismételt sorminta. Bölcső, temető, születés, halál. A hajnalokra törvényül az alkony. Kérdezem a Kérdezhetetlent. Az Arctalanhoz fordítom arcom." Makay Ida kétségkívül egyéni hangot képvisel a mai magyar költészetben. Új kö­tete­k témájában is, színvonalában is a pálya kiteljesedésének dokumentuma” - véleke­dik róla a költőtárs, Bertók László. Makay „lírájának nem kiterjedése, hanem mélysé­ge van. Nem horizontálisan, hanem vertikálisan építkezik. Régiesen szólva kevés hú­ron játszik, de vonzó, megszólító erejű és értékes dallamot.. .A kötet megjelenése a mai magyar líra gyarapodását szolgálja” - írta Tüskés Tibor. A Nyugat és az Újhold költőin iskolázott­­ Lengyel Balázs egyenesen az Újhold utolsó költőjének tartotta Makayt - „hideg, de izzó lírát” (Bertók László) tartalmazó kötet érzelmi mélységével, expresszivitásával, a formai megújulás irányába tett lépé­seivel jól jelzi e költészet lehetséges továbbfejlődésének irányát. (Pro Pannónia Kiadó, Pécs, 1999) 48

Next