Hid, 1937-1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1937-11-01 / 1. szám

6 ■ Francois Villon: (Faludy György átköltése) Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térdért állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong, de a bohóc sírt trónja alján: „Mit sírsz” — rivált reá — , bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!” . . . S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje, s elfújta, mint a porszemet. — Kenyúrként éltünk mindahányat!, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiöntött harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Gót ablakában sirt az Orvos: „Uram, nektárod merre nő, amely­ir minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő.’ S az ajtó nyílt, keszeg magiszter táncolta végig a szobát, kezében mély ölomkehelyböl „Igyál e nedv hűs mint a­­ mámor, kínálva színtelen borát, s nincs seb, mit heggel nem takar, igyál ,testvér­e mély pohárból csupán az első korty fanyar... — Kontárok voltunk mindahányan­, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irtalmazz nekünk, Jézus Herceg! A kút kávánál állt a gyermek, szakadt gyolcsingecskébe s rőt , Japánban s nézte lenn a vízben képét, mely ját­szni hívta őt: . . . ,fia jössz, a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s mindezt pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot”. ,gjövök már!” — szólt s a viz senn nyálas siklót dagasztott zöld, hasán, rmg a Halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. —­Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a piroek, véred kiöntött harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Repedt tükrénél állt a Céda: ,Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény . . . ” s az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: , flopp Sára, hopp, gyerünk a táncra, ma, hóti szerelmeid torán hadd üljön nászlakmát a lárva ágyékod hervadt bíborán!” — Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiöntött harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhang szólt a berken át, midőn a­­Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál, s mikor kardot rántott a csontváz fülébe súgta: ,flondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincseket elviszem s a kincsek helyett eláslak téged, akit nem ás ki senkisem.” — Kufárok voltunk mindahányan,, s az évek szánták, mint a percek, véred kiöntött harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Aranypartiain ül a Dáma, s üvöltve sírt: „ne még, ne még”, de ő már átkarolta drága csípős karcsú, gót ívét, „engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivarrt ruhát, engedj csak még egy buja bókot, meg egy szerelmes éjszakát” — de ő rút foltot festve mellén, mely mint a rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. — Tunyán henyéltünk mindahányan, az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával Irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! Tűzönél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. „Isten, vagy ördög, egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre gerebjeim erre vitt, csak egy napot még, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig.” „Nem fejted” — szólt a hang —„nem fejted” s vállára tette jéghideg kezét, míg felrobbant a lombik: „Aludni mégy most mint a többiek”. — A Titkot űztük mindahányan, s az évek szállták, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz ítéktünk, Jézus Herceg! Szeptember hónapban tartotta Páriá­ban az Etats Generaux de la Je­­unesse Européenne az első kon­gresszusát. Annak magyarázatát, hogy miért csinálták, úgy hiszen könnyebben megtaláljuk a francia helyzet vizs­gálatában, mint az európaiéban. És ezt annál is inkább, mert ezt az Európa is minden nemzeti fitalságát összefogó moz­galmat a francia fitalság kezdeményezte kormányának legmesszebbmenő támoga­tásával.. A háborút nyert Franciaországban, a gazdasági helyzet­ és a személyes sza­badság kérdése egész mostanáig a leg­előnyösebb volt, bizonyos változások ész­lelhetők. A francia tömegeket a háború utáni években elaltatta a győzelem tu­data és a korlátlan lehetőségek hite. A napi élet harcában ezek a tömegek szin­te észre se vették, hogy körülöttük meg­változott az egész világ. Gazdasági vál­ságok sorvasztják mindenütt Európát és a fegyverkezési verseny olyan méreteket ötlött, mint ezideig még soha. Természe­tesen ezek a fenyegetések elsősorban Franciaország mint Európa első hatalma ellen irányultak. A másik, a franciákat talán érzéke­nyebben érintő fenyegetés volt a sze­mélyes szabadságot letipró rezsimek uralma és az attól való félelem, hogy ide is átterjed, örökös fenyegetésként lebeg a francia tömegek feje felett. A veszélynek a közvetlen közel volta ébresztette fel a francia fiatalságot. Két­ségtelen nem vezeti őket, mint az előt­tük élő fiatalokat, a világmegváltás ká­osza. Ők sokkal reálisabbak. Ők a nem­zetüket akarják megmenteni. És ezt most különösképen ki kell hangsúlyoznunk, amikor Franciaországot, mint a nemzet­közi komunizmus oltalmazóját óhajtják egyesek beálítani. Igenis a nemzetüket, mert nincs a fran­cia fiatalsángak egyetlen alakulata, sem, bármely politikai hitet is valljon. Pestis-csengőkkel jött a dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt­ ,fiéked szereztem ezt a nótát, gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög: — légy pápa, vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek, M­eg a máglya kormain, misézhetsz len­n — én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!” — Álszentek voltunk minahánym, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiöntött harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg! A vén Paraszt már tudta s várta alkony tájt kinn az udvaron: „Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk’. Könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel már, szórd trágyának testemet szét a réteken!” A rábólintot­t vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pitracsot az őszi szél... — A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nekünk, Jézus Herceg­ ki ne az eminens francia érdekeket tartaná szem előtt. Viszont ezek a fiatalok elég intelligensek ahhoz, hogy észrevegyék a sorsuk Euró­pához kötöttségét. A sorsuk annyira ösz­­szefügg Európa sorsával, hogy az euró­pai nagy kérdések megoldása nélkül a francia kérdések sem oldhatók meg. Te­hát elsősorban Európa sorsát kell meg­oldani. Először is a súlyos szociális kérdések. A francia termelés nem veheti fel a ver­senyt az alacsonyabb munkáséletnívójú országok termelésével. Ennek következtében a fran­cia fiatal­ságnak, aki ezt látja, eminens érdeke, hogy Európa valamennyi országának a dolgozóit a francia munkásság életní­vójára emelje. Ahhoz viszont szükség van arra, hogy a munkásság kulturális nívóját is minde­nütt emeljék. Azután az im­periális kérdések. Tudják, vagy inkább még csak érzik, hogy a friss, erőszakos fasiszta országok előbb­­utóbb, ha máskép nem lehet, hát hábo­rúval kísérlik meg a nyersanyag, a gyar­mati és politikai hegemónia kérdésének elintézsét. Amennyiben az Európát fe­szítő nehéz kérdéseket a legrövidebb időn belül meg nem oldják, úgy a nyersanya­got birtokló és a kielégítetlen országok között a háború elkerülhetetlen. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldá­sára hívták meg az Etats Generaux de la Jeunesse Européenne első kongresszu­sára Európa valamennyi számottevő if­júsági egyesületének képviselőit. Egye­lőre csak Európa érdekli őket, mert amennyiben az európai problémák megol­dódnak sokkal könnyebb lesz megoldani a világ problémáit. Viszont távol áll tő­lük a Páneurópanisták föderatív Euró­pája. Számot vetnek azzal, hogy Európa or­szágaiban ellentétes politika felfogások uralkodnak, tehát az adott­ helyzetben kell megtalálni az együttműködés le­hetőségét. Az egyes országok bel­ügye csakis és ki­zárólag magát az illető országot érdekli. Éppen ezért ennek a fiatal mozgalom­nak az egyik legfontosabb alapszabálya — bár alapszabályokat még nem is csi­náltak — nem szabad beleszólni az egyes országok belü­gyeibe. Tehát nem indíta­nak keresztes hadjáratot egyetlen politi­kai rendszer érdekében vagy ellen sem. Európa valamennyi országának fiatal­sága válaszolt az E. G. J. E. meghívására és vagy egyesületi megbízottjukat, kik később automatikusan az egész ország fiatalságát képviselték, mint Franciaor­szág, Magyarország, Románia stb. vagy az illető kormányok hivatalos megbízott­jaival, mint Olasz-, Németország, Anglia, Ausztria, Csehszlovákia stb. képviseltet­ték magukat a kongresszuson. Az egye­sületi megbízottakat megkérte a kon­gresszus, hogy hassanak oda az orszá­gaikban, hogy az illető ország fiatalsá­gát összefogják a különböző egyesülete­ken keresztül a béke és az európai együtt­működés érdekében. Magyarország részéről csak a M.­EL EL H. U. Sz. felelt meghívásra, amennyi­ben képviselőjét elküldte az európai fiatalság összefogásának első kongresz­­szusára. A megbízottak nem akarták elsikkasz­tani az egyes nemzetek között fennálló ellentéteket Tudomásul vették, hogy ezek vannak, de valamennyiüket az a cél fű­tötte, hogy az együttműködés lehetősé­gét keressék az érdekellentétek meddő és végnélküli vitája helyett. Európa súlyos kérdéseiben komoly és megfontolt határozatokat hoztak. Jólle­het ezek a határozatok egyenlőre — amíg a fiatalok át nem veszik az uralmat — csak elméleti ú­­ határozatok maradnak, mégis komoly demonstratív jelentőségük van, mert első eset, hogy Európa fiatalsá­ga a háború után egyöntetűen a hang­ját hallatta. Különös jelentőséget tulajdoníthatunk a koloniális kérdésben hozott határozat­nak, mely szerint egyhangúan elítélnek minden fajta kolonizációt, mert a nyers­anyagokért és az emberi élet és méltó­ság szentsége ellen irányul. Ellenben kö­vetelik, hogy Európa országainak kor­mányai egy nemzetközi irodát létesítse­nek a nyersanyagok minden ország kö­zötti igazságos elosztása érdekében. Ugyancsak érdekes határozat volt, mit nagy szótöbbséggel szavazott meg a kon­gresszus, az ifjúsági nemzeti komiték, — melyek következésszerűen magukba fog­lalják az ifjúsági alakulatok minden ár­nyalatát — megalkotásából kizárják a kommunista egyesületeket azzal a meg­­okolással, hogy azok egy Európában, leg­alább is egy ekonomikus európai egysé­gen kívül eső hatalomtól kapják irányí­tásukat és ez összeférhetetlen az E. G. J. E. azon szabályával, hogy idegen ország belü­gyeibe egy másik ország bele nem szólhat. Ami a praktikus határozatokat illeti kétségtelen a magyar kiküldött indít­ványa a fiatalok országok közötti ki­cserélése érdekében. Az előterjesztés értelmében a kongresz­­szus egyhangúan elhatározta, hogy iro­dát létesít — egyelőre párisi székhellyel, — és az irodának a nemzeti komitékkal karöltve kötelessége megteremteni az egyetemi hallgatók, az iskolás és tanonc gyerekek országok közötti kicserélését, hosszabb, rövidebb időtartamra. Ilyen gyermekcserék a leghatásosabbak a népek egym­ás megismerésére és az európai ösz­­szefogásra. Magyar szempontból azt hiszem a ma­gyar fiatalságnak eminens érdeke a francia fiatalság mellé állni. Egyrészt a magyar problémák sem igen oldhatók meg az európai problémák megoldása nélkül, másrészt előbb-utóbb életkérdésünkké válik bekapcsolódni az európai fiatal mozgalmakba és gondolat­áramlatokba, mert egyetlen ország hatá­sának kitéve magunkat elsorvadunk. Azonkívül ránk, fiatal magyarokra sokkal súlyosabb szociális, kulturális és politikai problémák megoldása vár, mint bárhol a világon és harcunk egy magya­­rabb, és emberibb élet megteremtéséért a magyar földön sokkal könnyebb lesz, ha mögöttünk érezzük Európa egész fiatal­ságának a rokonszenvét. Rubletzky Géza Az európai fiatalok első összefogási kísérlete HÍD

Next