Híd, 1934 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1934-05-09 / 1. szám - Hídat verünk
Hidat verünk, pálya sem, amelyet ne borítana el küzdő, törtető embererdő az életbe induló ifjú előtt. Idősebbek és képzettebbek százezrei húzzák az igát a száraz kenyérért. Képzett munkások ezrei állnak dolog nélkül. Csak keserűséget érezhet az élet előtt álló fiatal. Háta mögött nem áll senki és semmi. Nincs szilárd alap, amelyen elhelyezkedhetnek és munkára sürget a kenyértelenség valósága. Ha pedig egyszer már elindult, hányszor és hányszor megáll a nagy bizonytalanságban. Elcsügged. Úgy érzi, kár minden erőfeszítésért, talán jobb volna visszafordulni, valami merész kalandba vetni magát és lesz ami lesz... Ide-oda kapkod, hányódik, verdik és ez az egész élete. A nagy, egyetemes problémák terén még ennyi tájékozódása sincs a mai fiatalok többségének. Nincs kialakult világnézetünk és csak töprengünk azon, hogyan lehetne úgy dolgozni az irodalomban, művészetben, tudományban és gazdasági életben, hogy jobbá, könnyebbé tegyük az emberek életét. Eddig kevés volt az ifjúság öntudata, de a legutóbbi években már mind több és több a rendszeresen gondolkozó, tágabb látókörű ifjú. Túl lassan ébred az ifjúság arra az öntudatra, amelyre pl. a szlovenszkói és erdélyi magyar kisebbségi ifjúság jutott: a maga felülvizsgálására. Mind súlyosabbá válnak a gazdasági viszonyok és a kenyörtelenség egyre parancsolóbban sürget: gondolkozz, térj öntudatra! A világháború után nagyot változtak az idők. A magyar ifjúságnak kötelessége, hogy az új körülmények között elhelyezkedjék és reális felfogással készüljön az életre. Lapot indítani mindig nehéz és kockázatos dolog volt. Mert amikor a megindulást akadályozó anyagi nehézségeket sikerül elhárítani, még mindig ott van a nehézség nagyobbik fele, az új lap iránti közöny eloszlatása. A Híd megindításánál is alaposan meg kellett birkózni az anyagi nehézségekkel. Az irodalmi és művészi mozgalmakkal szembeni hagyományos bácskai közöny is felütötte a fejét, azonban igaz örömmel tapasztaltuk, hogy a haladó szellemű ifjúság megérti, miről van szó; tudja, hogy szüksége vem egy fórumra, hol elmondhatja gondolatait, ahol megbeszélheti helyzetét, ügyeit és ahol áttekintheti a világ őt érdeklő dolgainak alakulást". A lap eszméje mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Frázisok mindig és mindenütt bőven teremnek és kitenyésztik a visszahatást is, a kétkedő szkepticizmust, amely már annyira általános, hogy sokszor a még induló jószándékú mozgalmat is rosszindulatú előzetes kritikával igyekszik elgáncsolni. Nem szeretjük a nagyhangú frázisokat. Nem mondjuk, hogy azután, ha a Híd megindul és eléggé elterjed, akkor minden délszlávországi magyar fiatalnak jobb lesz a dolga. De azt tiszta lelkiismerettel és mély meggyőződéssel hirdetjük, hogy a Hídnak jövője van,missziót teljesít, mert legalább is egy kis embercsoportnak utat kíván mutatni a jobb és igazabb emberi élet felé.