Híd, 1934 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1934-05-09 / 1. szám - Hídat verünk

Hidat verünk, pálya sem, amelyet ne borítana el küzdő, törtető embererdő az életbe induló ifjú előtt. Idősebbek és képzettebbek százezrei húzzák az igát a száraz kenyérért. Képzett munkások ezrei állnak dolog nélkül. Csak keserűséget érezhet az élet előtt álló fiatal. Háta mö­gött nem áll senki és semmi. Nincs szilárd alap, amelyen elhelyez­kedhetne­k és munkára sürget a kenyértelenség valósága. Ha pedig egyszer már elindult, hányszor és hányszor megáll a nagy bizonytalanságban. Elcsügged. Úgy érzi, kár minden erőfeszíté­sért, talán jobb volna visszafordulni, valami merész kalandba vetni magát és lesz ami lesz... Ide-oda kapkod, hányódik, ve­rdik és ez az egész élete. A nagy, egyetemes problémák terén még ennyi tájékozódása sincs a mai fiatalok többségének. Nincs kialakult világnézetünk és csak töprengünk azon, hogyan lehetne úgy dolgozni az irodalom­ban, művészetben, tudományban és gazdasági életben, hogy jobbá, könnyebbé tegyük az emberek életét. Eddig kevés volt az ifjúság öntudata, de a legutóbbi években már mind több és több a rend­szeresen gondolkozó, tágabb látókörű ifjú. Túl lassan ébred az ifjú­ság arra az öntudatra, amelyre pl. a szlovenszkói és erdélyi magyar kisebbségi ifjúság jutott: a maga felülvizsgálására. Mind súlyosabbá válnak a gazdasági viszonyok és a kenyörtelen­ség egyre parancsolóbban sürget: gondolkozz, térj öntudatra! A világháború után nagyot változtak az idők. A magyar ifjú­ságnak köt­elessége, hogy az új körülmények között elhelyezkedjék és reális felfogással készüljön az életre. Lapot indítani mindig nehéz és kockázatos dolog volt. Mert amikor a megindulást akadályozó anyagi nehézségeket sikerül elhárí­tani, még mindig ott van a nehézség nagyobbik fele, az új lap iránti közöny eloszlatása. A Híd megindításánál is alaposan meg kellett birkózni az anyagi nehézségekkel. Az irodalmi és művészi mozgal­makkal szembeni hagyományos bácskai közöny is felütötte a fejét, azonban igaz örömmel tapasztaltuk, hogy a haladó szellemű ifjúság megérti, miről van szó; tudja, hogy szüksége vem egy fórumra, hol elmondhatja gondolatait, ahol megbeszélheti helyzetét, ügyeit és ahol áttekintheti a világ őt érdeklő dolgainak alakulást". A lap eszméje mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Frázisok mindig és mindenütt bőven teremnek és kitenyésztik a visszahatást is, a kétkedő szkepticizmust, amely már annyira álta­lános, hogy sokszor a még induló jószándékú mozgalmat is rosszin­dulatú előzetes kritikával igyekszik elgáncsolni. Nem szeretjük a nagyhangú frázisokat. Nem mondjuk, hogy azután, ha a Híd megin­dul és eléggé elterjed, akkor minden délszlávországi magyar fiatal­nak jobb lesz a dolga. De azt tiszta lelkiismerettel és mély meggyő­ződéssel hirdetjük, hogy a Hídnak jövője van,­missziót teljesít, mert legalább is egy kis embercsoportnak utat kíván mutatni a jobb és igazabb emberi élet felé.

Next