Híd, 1936 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-20 / 1. szám - Lévay Endre*: Megyünk tovább...
Megyünk tovább... Munkavállalásunk újabb fordulópontjához érve, e számunkkal a harmadik évfolyamba lépünk. Nagy reményekkel indultunk az elmúlt év elején s a biztató optimizmus fűtött bennünket akkor is, amikor az évközbeni nagy megpróbáltatások, akadályok falai tornyosultak előttünk. Nem álltunk meg. Ma ismét reményeket csillogtat előttünk a búzatermő rónaság. Legyűrjük magunkban a megnem értésnek, a közönynek és a visszhangtalanságnak szomorú és visszautasító emlékeit: újult erővel tovább megyünk... Visszatekintve, az elmúlt évi munkásságunkban láthatjuk, hogy azt a programot, amelyet az elmúlt év elején adtunk, nagyrészben feldolgoztuk. Ezúttal maradéktalanul felmérjük múltunkat, levonva a több-kevesebb eredményt s a már-már kitaposott úton újabb lépést teszünk az ismeretlen jövő felé. A kisebbségi új magyar nemzedék életmegoldásának égető problémáit erőinkhez képest, a körülményekkel számolva, olvasóink elé tártuk. Mi, a tőlünk telhető legnagyobb alapossággal dolgoztuk fel ezeket a súlyos kérdéseket , hogy mégis maradtak üresen hagyott kérdések, hogy nem dolgozhattuk fel százszázalékig nemzedékünk gazdasági és kulturális helyzetét, nem mindenben érhet bennünket vád. A visszhangtalanság és az egyetemes munkába való szerves bekapcsolódás hiánya az, amely legfőképp kerékkötője volt az egyetemes kulturális munka előrehaladásának. Falu-tanulmányaink sajnos nem mindenben feleltek meg a követelményeknek. A monográfiák hézagos feldolgozása, a statisztikai adatok összegyűjtésének úgyszólván mellőzése nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Bár a fősúlyt erre fektettük és minden számunk megszerkesztésénél nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a falu-monográfia kellő feldolgozással kerüljön az olvasók elé, azonban a falu-ismerőink nem olyan szorgalmasak, mint az erdélyiek, a román diákok, akik nemcsak hogy benne élve, megírják azt, hanem hosszas megfigyeléseket szentelnek a nép rejtelmes lelkének kikutatására. Ez nálunk úgyszólván elképzelhetetlen. A falukutatási munka eredménytelensége nálunk a vidéki intellektuelek nehézkes mozgását és kevésbé öntudatosságát jellemzi. Ezt csak olyan munkával lehetne eltüntetni, amely hatással lenne a falusi intellektuelek fejlődésére. Az összefogásnak és az egyetemes széles munkásságnak kell ezt kiépítenie. A további programadásunkban utalva kisebbségi életünk különböző osztályainak helyzetére, úgy az értelmi, egyetemi, mint a