Híd, 1940 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1940-01-01 / 1-2. szám - Balogh Edgár: Iratlan történelem
kezeti iskolát egészségügyi okokból bezárják s a magyar tanító őrjöngő fájdalmában egyedül marad. Ez a hulló magyar faluképlet azonban hovatovább a múlté. Sípos András evangélikus esperes csángó községe már összefog s új épületet emel, ha bezárás fenyegeti a régit. Sípos Domokos hőse, az elárvult tanító, összeroppan Sipos András hősei, a csángó gazdák és munkások, egy megújhodó és felemelkedő népélet jeleit ragyogtatják felénk. Tavaly ősszel határozta el a község egyházi tanácsa, hogy a gyermekek anyanyelvi oktatását új építkezéssel biztosítja. Egy fillér nem állott rendelkezésre, semmiből kellett csodát teremteni. S a csoda megtörtént. A régi iskola mögött egy emeletes, cseréptetős, vadonatúj épület emelkedik s világos termek, korszerű kétüléses padok, mintaszerű iskolai bútorok várnak kilencvenkilenc magyar kisfiút és kisleányt. Villanyvilágítás, vízvezeték, csempekályhák . . . boldogság lesz itt tanulni és tanítani. Ha megkérdezzük hogyan jött létre mindez, egy bűvös szó a magyarázat. Minden a kalákának köszönhető .Ez аз ősi népszokás, a magyar falu (s minden falu) eredendő demokráciája, ősztök-őszig egy milliós köz,vagyont teremtett, ötven szekeresgazda szállította a kavicsot és homokot, ingyen dolgoztak a hires csángó kőművesek, lelkesen jött s ajánlotta fel munkáját a magyar iskolának asztalos és lakatos, kályhás, ács és üveges. Láz fogta el a falut, a közös alkotás láza. Senki sem maradt el. Tudtunk egy szegény napszámosról, hattagú család fejéről, aki egyheti ingyenmunkát vállalt De . . pénz is kellett. Sok pénz. S a csángók kamatmentes kölcsönre felajánlották a hitközségnek minden készpénz-vagyonukat. Hol vannak már a régi iskolafenntartók! Itt nincs kegyúr, itt nincs hitbizomány, az iskolaépítők sem államtól sem megyétől, nem várhattak semmit, de még tulajdonpolitikai községüktől sem. A földművesek és munkások maguk váltak itt a közjó alkotóivá. Hosszú falu éppen ezzel ad most példát mindnyájunknak a népközösségi berendezkedésre. Íme: nemzeti műveltségünket a csángó példában dolgozók teremtő népisége őrzi meg. Éppen a történelmi Brassó megye nagy szülöttje, Apáczai Cseri János, küzdött az elsők közt erdélyi magyar közművelődésért. Ma már a tudós szülőfalujában, Apáczán, nincs magyar elemi oktatás ... a magyar uralom megszűntével nemcsak itt, hanem Erdély-szerte sokhelyütt elvesztettük régi szellemi hadállásainkat. Néhány kilométerrel arrébb azonban most kapott új hajlékot Apáczai Cseri János szelleme. A bomlásra újraéledés felel, hulló képletekre emelkedés jele. S mi úgy érezzük, hogy tulajdonképpen csak most találjuk meg igazán önmagunkat. A hosszúfalusi új iskola már nem uralomra épült, hanem a csángó kalákára. A magyar kultúrát itt már maga a nép váltotta magához s a nép örök. MAGYARFENES Aic falvainkat keresi, városainkban kezdje a nyomozást Az az ember felesleg, amit a falusi nyomor erdők és mezők ősi öleléséből országutakra hány, a kivándorlás lehetőségének megszűnte óta a belföldi városokban torlódik össze. Falvak és megyék hu 2 —