Híd, 1949 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám - Vladimir Majakovszki: Lenin temetése
2 Vtädimir Majakovszki.J Lenin temetése Szerszámja mellett, mint a golyó talán, amely agyába hut a munkást, az üzemben, így verte meg a hír. S mintha saját könnyétől és folyik szerte-széjjel. És a szegényparaszt, aki nyitott szemekkel nézte és várta mindig a halált, most elfordult asszonyától — ne lássa, nem sír, de elárulják a semmit görcsösen markoló ujjai. Kőember volt. Most nézz felé: ajkát harapja és vacog. Úgy bömböl az agy, mint a kiskölyök és a kisgyermek homlokán bús redők... És viszi a szél át a határokon és bezokog a börtönrácsokon: egy kis szobában, Moszkvában, valahol egy holttest fekszik... és fia. A forradalom atyja Vége. Vége. Vége. Ki hiszi el A város, melyet az uraktól elragadt? Hiszen minden utcakő ismerte Lenint! Rajtuk dobogott a legszentebb Október és mindent ő mondott, amit a zászló mond és minden lobogó csak Neki beszélt! amely most kicsordult teli pohár lenne.