Híd, 1955 (19. évfolyam, Műkedvelő Színpad, a Híd melléklete 1. szám)
Műkedvelő Színpad, 1955-01-01 / 1. szám
junk vele kicsit többet, magyarázzunk meg neki mindent s hagyjuk őt gondolkodni, vesződni, erőlködni, hogy megkeresse magában a megfelelő hangot, taglejtést, mozdulatot, akkor aztán, ha az övét csinálja, nem pedig valami kívülről ráerőszakolt dolgot, akkor az csakugyan gyökeresen az övé lesz és jó lesz! Akkor tökéletes biztonsággal mozog majd a színész a színpadon, mert a saját élményének tüze hajtja ... De a rendezői utasításokhoz feltétlenül tartsuk magunkat. A rendező nemcsak egy színészt mozgat a színpadon s ennek a sok egészből és részletből álló színpadi képnek minden részvevő szerves része e képben megvan pontos helye. Mármost ha önkényesen cselekszünk, felborítjuk ezt a rendet, megbontjuk azt az egészet, amit a rendező és kollégáink sok-sok vesződéssel felépítettek. Ez a színészi fegyelem kérdése. Mint minden ARKADIJ AVARCSENKO, kollektív erőfeszítésekkel létrehozott munkában, úgy a színpadi munkában is a fegyelem óriási jelentőségű tényező. Ez pedig igen gyakran a műkedvelő színjátszás legérzékenyebb pontja. Mindenképpen szorgalmazni kell, mert olykor az egész munka sorsát veszélyeztetheti! Tehát, kedves műkedvelő színész- és rendező-kollégák, a legfontosabb tudnivalókat elmondtuk ennek a néhány stúdió-órának folyamán, így hát, jó munkát és sok sikert kívánunk! Ha átlapozzák az előbbi stúdió-órák szövegét és figyelmesen elemzik azok szövegét, azt hiszem megtalálhatják bennük a választ mindazokra a kérdésekre, amelyek egy műkedvelőt foglalkoztatnak. Ha itt-ott mégis hézagok lennének, kérjük írjanak és kérdezzenek. Lányi István Az én legjobb barátom Vígjáték egy felvonásban Személyek: BILEVICS BEREGOV mérnök, a barátja LIZA, Bilevics szobalánya Történik Bilevics lakásán, éjjel. Díszes dolgozószoba Bilevics lakásán, balról és középen ajtó. Balról nagy íróasztal, teljes felszereléssel, rajta telefon. Jobbról garnitúra, dívány, asztal, karosszékek vagy fotelek. A falon néhány festmény. Pohárszék italokkal, poharakkal. Középen perzsaszőnyeg. Amikor a függöny felmegy, Bilevics otthonosan öltözködve éppen telefonál. BILEVICS (nagyon idegesen, kétségbeesetten): Tehát ön megmarad amellett, hogy közöttünk vége mindennek? Jó ... Emlékszik még, úgy-e, arra, amit mondtam magának ... (határozottan): Ha elhagy, meghalok ... Igen, igen ... ez nem volt tréfa!... Csak azt nem értem, hogy mi történt? Mért nem jött fel hozzám?... Hogy lehet ilyesmit csak úgy telefon útján közölni?... Tessék? ... Mit mond? ... Nem mert idejönni? ... (felkiált) Ah! Mást szeret! Ügy (dühös) Livia Mihajlovna, szégyelje magát!... Én nem vagyok beképzelt ember, de tudom, hogy meg fogja bánni, amit tett... És még az éjjel. . Halló Halló... Letette a kagylót! (leteszi a kagylót idegesen jár le s föl. Küzd egy elhatározással, majd az íróasztalhoz lép, egy fiókból revolvert vesz elő. Leül az íróasztal elé, lassan felemeli a revolvert a homlokához). LIZA (ebben a pillanatban lép be, megpillantja a revolvert, Bilevicshez ugrik és rövid, de heves harc után kitépi a kezéből a fegyvert): De Bilevics úr! Az istenért! Mit csinál?! BILEVICS (energikusan): Azonnal add ide a revolvert! Hallottak már ilyet?! Mi közöd neked ahhoz, hogy én mit csinálok? Azonnal add ide! LIZA (az izgalomtól majdnem sírva): Bilevics úr, hiszen ez bűn! De hogy is.. hát mi történt? BILEVICS: Nem hallottad? Azonnal add ide a revolvert! LIZA (háta mögé rejti): Nincs az a pénz! Ne is tessék kérni, úgysem adom. Istenem, hogy ilyesmit... Nahát! (sírva kifut): 82