Híd, 1955 (19. évfolyam, Műkedvelő Színpad, a Híd melléklete 1. szám)

Műkedvelő Színpad, 1955-01-01 / 1. szám

junk vele kicsit többet, magyarázzunk meg neki mindent s hagyjuk őt gondolkodni, ve­sződni, erőlködni, hogy megkeresse magában a megfelelő hangot, taglejtést, mozdulatot,­­ akkor aztán, ha az övét csinálja, nem pedig valami kívülről ráerőszakolt dolgot, akkor az csakugyan gyökeresen az övé lesz és jó lesz! Akkor tökéletes biztonsággal mozog majd a színész a színpadon, mert a saját élményé­nek tüze hajtja ... De a rendezői utasításokhoz feltétlenül tartsuk magunkat. A rendező nemcsak egy színészt mozgat a színpadon s ennek a sok egészből és részletből álló színpadi képnek minden részvevő szerves része e képben meg­van pontos helye. Mármost ha önkényesen cselekszünk, felborítjuk ezt a rendet, meg­bontjuk azt az egészet, amit a rendező és kol­légáink sok-sok vesződéssel felépítettek. Ez a színészi fegyelem kérdése. Mint minden ARKADIJ AVARCSENKO, kollektív erőfeszítésekkel létrehozott mun­kában, úgy a színpadi munkában is a fe­gyelem óriási jelentőségű tényező. Ez pedig igen gyakran a műkedvelő színjátszás legér­zékenyebb pontja. Mindenképpen szorgal­mazni kell, mert olykor az egész munka sor­sát veszélyeztetheti! Tehát, kedves műkedvelő színész- és ren­dező-kollégák, a legfontosabb tudnivalókat elmondtuk ennek a néhány stúdió-órának fo­lyamán, így hát, jó munkát és sok sikert kí­vánunk! Ha átlapozzák az előbbi stúdió-órák szövegét és figyelmesen elemzik azok szöve­gét, azt hiszem megtalálhatják bennük a vá­laszt mindazokra a kérdésekre, amelyek egy műkedvelőt foglalkoztatnak. Ha itt-ott mé­gis hézagok lennének, kérjük írjanak és kér­dezzenek. Lányi István Az én legjobb barátom Vígjáték egy felvonásban Személyek: BILEVICS BEREGOV mérnök, a barátja LIZA, Bilevics szobalánya Történik Bilevics lakásán, éjjel. Díszes dolgozószoba Bilevics lakásán, balról és középen ajtó. Balról nagy íróasztal, teljes fel­szereléssel, rajta telefon. Jobbról garnitúra, dí­vány, asztal, karosszékek vagy fotelek. A falon néhány festmény. Pohárszék italokkal, poharak­kal. Középen perzsaszőnyeg. Amikor a függöny felmegy, Bilevics otthonosan öltözködve éppen telefonál. BILEVICS (nagyon idegesen, kétségbeesetten): Tehát ön megmarad amellett, hogy közöttünk vége mindennek? Jó ... Emlékszik még, úgy-e, arra, amit mondtam magának ... (határozottan): Ha elhagy, meghalok ... Igen, igen ... ez nem volt tréfa!... Csak azt nem értem, hogy mi történt? Mért nem jött fel hozzám?... Hogy lehet ilyesmit csak úgy telefon útján közölni?... Tessék? ... Mit mond? ... Nem mert idejön­ni? ... (felkiált) Ah! Mást szeret! Ügy (dühös) Livia Mihajlovna, szégyelje magát!... Én nem vagyok beképzelt ember, de tudom, hogy meg fogja bánni, amit tett... És még az éjjel. . Halló Halló... Letette a kagylót! (leteszi a­ kagy­lót idegesen jár le s föl. Küzd egy elhatározás­sal, majd az íróasztalhoz lép, egy fiókból revol­vert vesz elő. Leül az íróasztal elé, lassan fel­emeli a revolvert a homlokához). LIZA (ebben a pillanatban lép be, megpil­lantja a revolvert, Bilevicshez ugrik és rövid, de heves harc után kitépi a kezéből a fegyvert): De Bilevics úr! Az istenért! Mit csinál?! BILEVICS (energikusan): Azonnal add ide a revolvert! Hallottak már ilyet?! Mi közöd neked ahhoz, hogy én mit csinálok? Azonnal add ide! LIZA (az izgalomtól majdnem sírva): Bilevics úr, hiszen ez bűn! De hogy is.. hát mi történt? BILEVICS: Nem hallottad? Azonnal add ide a revolvert! LIZA (háta mögé rejti): Nincs az a pénz! Ne is tessék kérni, úgysem adom. Istenem, hogy ilyesmit... Nahát! (sírva kifut): 82

Next