Híd, 1981 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám - Könyvek - Bori Imre: Vers a történelemről

KRITIKAI SZEMLE KÖNYVEK VERS A TÖRTÉNELEMRŐL Fehér Kálmán: Kantáta a szabadságról, Híd, 1981. 7—8 Szokás, hogy méltatás csak könyvről szólhat, mintha a könyv lenne csupán olvasási-írási szokásaink valamiféle alapegysége. Az irodalom akkor van, amikor könyvként kerül az asztalunkra, a napi produkciót, még ha figyelemmel kísérjük is, közelről sem olvassuk akkora alázattal, amekkorával a könyv után nyúlunk, holott egy-egy közlés és közlemény — vers, elbeszélés, folytatásos regény, esszé vagy drámaszöveg — tár­­gyilagosabb szemmel nézve nyilván megérdemelné. Mi mással lehet ma­gyarázni, hogy például Fehér Kálmánnak Kantáta a szabadságról című nagy verse még a nyáron megjelent a Hídban, közkézen forgott külön­nyomatban is, mindeddig azonban figyelmet felhívó, a költemény érté­keire mutató írással nem találkoztunk. Pedig az utóbbi évek legjelentő­sebb költői alkotásáról van szó, amelyben a költő teljes értékű kifeje­zést talált egy élmény teljessége megfogalmazásának. Ez a költemény azonban nemcsak műfajból következően polifonikus. Azzá teszi mondanivalója is, nemkülönben a költői szemlélet emelke­dettségét biztosító nézőpontja. Történelmi vers a Kantáta a szabadságról, egyúttal vers is a történelemről. Az ilyen típusú költeményeket szokta a magyar irodalmi-közéleti szóhasználat sorsverseknek nevezni, mint tette Domonkos István Kormányeltörésben című művével kapcsolatban is, amely — mondanunk sem kell — karakterénél fogva rokona Fehér Kál­mán alkotásának. E sorok írója azonban szívesebben minősítené Fehér Kálmán versét a számvetés költeményének. A vajdasági ember tekint itt teljes eszmei és érzelmi vértezetében a táj és a táj népei történelmi múlt­jába, abba, ami „volt”, és veszi számba, miként a költő a kantáta hang­­ütő, első pár sorában irta, „valós örökségét”, mert az. Tőled el nem szakad! A történelem Herehabos csatalova­g életünk mély vetésében kőkecskéinket vonszolta. Kitaposta.

Next