Híd, 1982 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám - Art Lover: Álneves művészek

ÁLNEVES MŰVÉSZEK* Monty Cantsin levelei és saját jegyzetei alapján közzéteszi ART LOVER Amikor első ízben próbáltam felvetni az álnevet használó művészek problematikáját, s jegyzeteimet Marcel Duchamp, illetve Rrose Sélavy esetével igyekeztem bevezetni, még csak nem is sejtettem, hogy a zajló élet egyik eseménye új dimenziót ad majd Duchamp névhasználatának. A való véletlennek köszönhető, hogy a balkáni események sodrása olyan újabb művészettörténeti adalékot vetett napvilágra, amilyet még Des­­nos sem volt képes megálmodni, holott az a mendemonda terjedt el ró­la, hogy álmában másokkal azonosította magát: „Leggyakoribb »mása« a New Yorkban élő első dadaista-szürrealista festő, sakkmester, tréfacsi­náló és szójátékfaragó, Marcel Dunhamp. Desnos annyira »azonosul« képzeletbeli másával, hogy nevében — álnevén: Rrose Sélavy — nyilat­kozik, s az eredetihez némileg hasonló szójátékokat álmodik (Duchamp gyakran szignálta műveit e szójátékálnéven: Rrose Sélavy — olvasva: Eros c’est la vie, tehát: Érosz az élet) .’^Erőteljes álombéli aktivitása ellenére Desnos minden bizonnyal megfeledkezett a Rrose Sélavy álnév eredeti viselőjének, Marcel Duchamp polgári nevének egy csupán mi­nimális korrekciót igénylő, a délszláv kultúra kontextusához idomuló változatáról, melynek egyik fonetikai előnye, hogy a szláv ajkú mű­vészetkedvelők számára jóval megkönnyíti Duchamp elő- és utónevé­nek helyes kiejtését olyankor, amikor az eredeti ortográfiai változatá­ban jelenik meg: „Marcel Duchamp.” Bár a szerbhorvát helyesírási sza­bályok értelmében az idegen név megtarthatja kiírásának eredeti for­máját is — ilyenkor okoz bajt a beavatatlannak a helyek kiejtés­e, a gyakorlatban mégis a fonetikus kiírás az elterjedtebb, jórészt a cirill írásmód túltengésének köszönve. Marcel Duchamp ilyenkor Marsei Di­ * Első része megjelent az Új Symposion 183—184/1980 számában.­­ Román József: Max Ernst, Gondolat, Budapest, 1978, 90. oldal

Next