Híd, 1984 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11. szám - Könyvek - Papp György: Hasznos sorozat színvonalas indulása

írt A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályaiban (Bp. 1965.) sem. Ez a kis kézikönyv számol a körülményeinkkel, azzal a realitással, hogy használójának bizonyos kérdésekben egyetlen segédeszköze lesz, mert benne találja meg a szabály megfogalmazását, útmutatást, a sza­bályok „emberközelbe” hozását, logikájának feltárását. Számítania kell arra is, hogy többnyelvűségi körülményeink között a gondok nem a hogyan írjam? kérdésénél kezdődnek, hanem hogy a környezetünkben, tudatunkban élő változatok közül melyiket kell anyanyelvünk szelle­mében, normáin belül használni. A mű szabályzat olyan értelemben, hogy a földrajzi nevek alapfor­máinak, a magyar, az idegen földrajzi nevek, a többnyelvű névválto­zatok formáinak, a toldalékolásnak, elválasztásának rendjében a teljes­ség igényével tisztázza le a magyar, szerbhorvát és egyéb nyelvi anyagú neveit, beleértve a világföldrajzi vonatkozásokat is. Mélyen a nyelvi, nyelvészeti indíttatásban gyökerezően nem a földrajzi fogalmak helyét tekinti a magyar név kritériumának, hanem a teljes vagy részleges ma­gyar megfogalmazást (Földközi-tenger, Versec, Thaiföld, Fokváros, Csík­ér stb.). Ily módon az általános szabályzatban is meglevő, de csak elvileg érintett kérdéseket nagyít ki, hoz közelebb, vagy éppen először tisztáz, pl. a vajdasági, jugoszláviai névanyag több vonatkozását. A földrajzi nevek írásmódja szabályzatként kissé kritikus időpontban jelent meg, mivel A magyar helyesírás szabályainak elég sok változást hozó 11. kiadása most van folyamatban. Szerencsére szerzőnk, környe­zetünkben szinte egyedül, a változásokat jól ismeri, s be is építette őket a szabálytartalmakba, igen korszerűvé téve művét ezáltal. Példa­ként elég a hidak nevét említenünk, amelyeknek a 10. kiadás a kötőjeles írásáról rendelkezik (Szabadság-híd), a Tipográfiai tanácsadó szótár­a nem folyamatos szövegben a különírást rendeli el, a jelen kézikönyv vi­szont már az egyértelmű új szabályt, a különírást tartalmazza: Szabad­ság híd (de Duna-híd, ha ezen a folyón található). Ennek a kis könyvnek egyik legnagyobb újdonsága, hogy valójában az összevető, kontrasztív helyesírás viszonylatában tartalmazza és világítja meg a szabályokat, noha erről tételesen nincs az előszóban említés, s inkább egypólusú összevetésnek nevezhető a magyar és szerbhorvát név­változatok konfrontálása, mind a leírásban, mind a szójegyzékben, amely igen bőséges, részletező, és önmagában is használható. Egypólusú­nak mondható, mivel a magyar helyesírás rendszeréhez igazodik, s ehhez igazítja a szerbhorvát példákat is. A kitűzött célt így is maradéktalanul megvalósítja. Akármelyik nyelvi alak alapján kíván tájékozódni az ol­vasó, mindig eljut a nyelvi párhuzamokig. A Djerdanska klisuránál a Vaskapu-szorost is megleli, a Vlasinai víztároló (szakterületi szempont­ból a víz­tározó lenne ajánlatosabb) mellett a Vlasinsko jezero-val együtt szerepel. Előszavában Ágoston Mihály is hangsúlyozza, s nekünk is meg kell

Next