Híd, 1999 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Bori Imre: Fehér Kálmán Petőfi-értelmezéséről (jegyzet)
436 FEHÉR KÁLMÁN PETŐFIÉRTELMEZÉSEIRŐL Fehér Kálmán e kötetben olvasható verseinek zöme Petőfi Sándor születése százötvenedik évfordulója ihletében született, a versek kötetbe gyűjtve azonban a költő halálának százötvenedik évfordulója alkalmából jelennek meg. „Petőfi-korú” versek tehát ezek a Petőfi-értelmek, Petőfi-érzések és Petőfi-értékek, ahogyan ezeket a választott hármas köteteim hirdeti. Nyereség lett volna huszonhét évvel ezelőtti megjelenésük is, hiszen az irodalomtörténeti figyelem az első közléseket az Új Symposion lapjain nemcsak figyelte, hanem kommentálta, majd a Fehér Kálmánról készített leírásba is beépítette, mondván, hogy Fehér Kálmán Petőfi-értelmezései a kísérletező költő műveinek jelentős állomását képezik, de azt is hozzá kell tennünk ehhez a minősítéshez, hogy költőnk a Petőfi-értelmezések verssorozatát ki nem kerekítve költőként elhallgatott, és több mint húsz év után jelentkezett ismét, immár nem csupán egy vers erejéig, ahogyan az 1981-es Kantáta a szabadságról című műve bizonyítja hallgatása kivételeként. Ezekről a homályban maradt elhallgatási okokról például az Új Symposion bibliográfiája nem beszél, de tükrözi Fehér Kálmán költői némaságának a tényét, holott egymás után kilenc számban versfürtökben jelentek meg a Petőfiért összefoglaló cím alatt a versértelmezések, az elsők az Új Symposion 74., az utolsók a 82. számban, 1972-1973-ban. Arra vállalkozott Fehér Kálmán ezekben a rendhagyó költeményekben, hogy mintegy megismételve Petőfi egykori költői gesztusait úgy közeledjen az adott témához (egy-egy Petőfi-vershez), ahogy ma a költő tárgyához közelíthet. Ti szavakra figyeltek? című különös kronológiájában az 1849. október 6-át követő dátumsor után Radnóti Miklós 4. Razglednicájának német nyelvű versmondatát írja fel. HÍD