Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - JÓ HELYEK - Szilágyi Márton: Csokonai Tusculanuma (tanulmány)

A ház belső tagolásáról ennél jóval kevesebbet tudunk. A visszaemlé­kezésekből mindazonáltal úgy tűnik, hogy Csokonai Debrecenbe való visz­­szatérése után következetesen igyekezett saját lakóterét anyjáétól elválasz­tani, noha háztartásuk közös maradt. Ebben szerepet játszhatott kettejük eltérő életstílusa és tevékenysége is. Az elkülönülés a lehetséges konfliktu­sok mérséklését is szolgálhatta; ennek anekdotikus, de nagyon figyelemre méltó körülményeiről Sárváry Pál visszaemlékezése árulkodik. Eszerint ugyanis Csokonai még a téli időszakban - a fűtendő szobák számának csök­kentése miatt - elkerülhetetlenné váló összeköltözés során is megpróbált szimbolikusan privát teret elkülöníteni magának. „Midőn Cs. téli időben fakéméllésből anyjával azon egy és nem igen tágas szobába vonulni kénte­­leníttetett, hogy az ő megháboríttatása nélkül, anyja is látogatóit fogadhas­sa, ennek fennálló nagy ruhatartóját kiüríttette, abba kis székét és asztal­káját helyhezvén s ajtaját világosság okáért nyitva hagyván, ha abba beül­hetett, az egész világtól elszigetelve tudta magát képzelni, teljes figyelem­mel tudott olvasni, gondolkodni és írni.”­ Erre már csak azért is szükség le­hetett, mert míg Csokonai számára az írás és olvasás volt a legfontosabb tevékenység, anyjáról tudjuk, hogy például fonással foglalkozott­, a téli időszak pedig az ilyesféle, kollektíván végzett munkák időszaka is - meg­ítélésünk szerint inkább ez sejthető az anya látogatóira tett utalás hátteré­ben, s nem a receptekért odajáró szomszédasszonyok, ahogyan Vargha Ba­lázs feltételezte egy korábbi írásában.­ Mint ahogy az sem kétségen kívüli azért, ahogyan Vargha később fogalmazott Domby sokatmondó emlékezé­se kapcsán. Domby ugyanis így írt: „Az ő Annyának voltak több szobái, de néki nem esett jól ezekbenn lakni; mert ezekbenn nem látta a’ maga lelké­nek constructióit, Symmetriáját.”­ Vargha Balázs mindezt a következőkép­pen kommentálta: „Attól tartok, hogy ezt így lehet köznapi nyelvre lefor­dítani: a Csokonainét meglátogató s nála naphosszat elüldögélő szomszéd­­asszonyok csevegése minden szellemi munkát lehetetlenné tett.”­ A nagy 3 Csokonai emlékek, összeállította és a jegyzeteket írta: Vargha Balázs, Akadémi­ai Kiadó, Bp., 1960 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 1.), [a továbbiak­ban: Csokonai emlékek] 399. 4 Ez után a tevékenysége után évi 50 krajcár adót fizetett: Zoltai Lajos, Adatok a Csokonai család életéhez. ItK, 1905,110-111. 5 „Kik voltak anyja látogatói? Szomszédasszonyok, akiknek talán recepteket, fü­veket is adott, félig-meddig kuruzslás módján folytatva férje mesterségét. A de­­rekas műveltségű, cívis jómódban felnőtt asszony az özvegységében és nagyob­bik fia távollétében még inkább elszigetelődött a rangbeliektől, a tehetősektől, s azokkal került egy sorba, akik - hozzá hasonlóan - kosztos diákokat tartottak.” Vargha i. m. 268. 6 Domby Márton, Csokonay V. Mihály élete ’s Némely még eddig ki nem adott munkái. Pesten, Trattner János Tamás’ betűivel, 1817, 24. 7 Vargha Balázs, Csokonai kiűzetése a Darabos utcai Paradicsomból , Újhold Év­könyv 1989,1. szám, 232.24

Next