Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - JÓ HELYEK - Szilágyi Márton: Csokonai Tusculanuma (tanulmány)
A ház belső tagolásáról ennél jóval kevesebbet tudunk. A visszaemlékezésekből mindazonáltal úgy tűnik, hogy Csokonai Debrecenbe való viszszatérése után következetesen igyekezett saját lakóterét anyjáétól elválasztani, noha háztartásuk közös maradt. Ebben szerepet játszhatott kettejük eltérő életstílusa és tevékenysége is. Az elkülönülés a lehetséges konfliktusok mérséklését is szolgálhatta; ennek anekdotikus, de nagyon figyelemre méltó körülményeiről Sárváry Pál visszaemlékezése árulkodik. Eszerint ugyanis Csokonai még a téli időszakban - a fűtendő szobák számának csökkentése miatt - elkerülhetetlenné váló összeköltözés során is megpróbált szimbolikusan privát teret elkülöníteni magának. „Midőn Cs. téli időben fakéméllésből anyjával azon egy és nem igen tágas szobába vonulni kénteleníttetett, hogy az ő megháboríttatása nélkül, anyja is látogatóit fogadhassa, ennek fennálló nagy ruhatartóját kiüríttette, abba kis székét és asztalkáját helyhezvén s ajtaját világosság okáért nyitva hagyván, ha abba beülhetett, az egész világtól elszigetelve tudta magát képzelni, teljes figyelemmel tudott olvasni, gondolkodni és írni.” Erre már csak azért is szükség lehetett, mert míg Csokonai számára az írás és olvasás volt a legfontosabb tevékenység, anyjáról tudjuk, hogy például fonással foglalkozott, a téli időszak pedig az ilyesféle, kollektíván végzett munkák időszaka is - megítélésünk szerint inkább ez sejthető az anya látogatóira tett utalás hátterében, s nem a receptekért odajáró szomszédasszonyok, ahogyan Vargha Balázs feltételezte egy korábbi írásában. Mint ahogy az sem kétségen kívüli azért, ahogyan Vargha később fogalmazott Domby sokatmondó emlékezése kapcsán. Domby ugyanis így írt: „Az ő Annyának voltak több szobái, de néki nem esett jól ezekbenn lakni; mert ezekbenn nem látta a’ maga lelkének constructióit, Symmetriáját.” Vargha Balázs mindezt a következőképpen kommentálta: „Attól tartok, hogy ezt így lehet köznapi nyelvre lefordítani: a Csokonainét meglátogató s nála naphosszat elüldögélő szomszédasszonyok csevegése minden szellemi munkát lehetetlenné tett.” A nagy 3 Csokonai emlékek, összeállította és a jegyzeteket írta: Vargha Balázs, Akadémiai Kiadó, Bp., 1960 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 1.), [a továbbiakban: Csokonai emlékek] 399. 4 Ez után a tevékenysége után évi 50 krajcár adót fizetett: Zoltai Lajos, Adatok a Csokonai család életéhez. ItK, 1905,110-111. 5 „Kik voltak anyja látogatói? Szomszédasszonyok, akiknek talán recepteket, füveket is adott, félig-meddig kuruzslás módján folytatva férje mesterségét. A derekas műveltségű, cívis jómódban felnőtt asszony az özvegységében és nagyobbik fia távollétében még inkább elszigetelődött a rangbeliektől, a tehetősektől, s azokkal került egy sorba, akik - hozzá hasonlóan - kosztos diákokat tartottak.” Vargha i. m. 268. 6 Domby Márton, Csokonay V. Mihály élete ’s Némely még eddig ki nem adott munkái. Pesten, Trattner János Tamás’ betűivel, 1817, 24. 7 Vargha Balázs, Csokonai kiűzetése a Darabos utcai Paradicsomból , Újhold Évkönyv 1989,1. szám, 232.24