Híd, 2007 (71. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - HÍD ÉS AJTÓ - Bence Erika: Képi hidak, nyelvi hidak: metaforák, anekdoták, hazugságok (esszé)

épi hidak, nyelvi hidak, metaforák, anekdoták, hazugságok „Ha a hidak nem épülnek meg, az utak, melyek a két várost összekö­tik, beleesnének a Dunába, s a kereskedőknek a vízen kellene átevickélniük, hogy áruikkal ellássák a szomszéd város polgárait. Évszázadokon keresztül nyögték ezt a terhet. [...] Hidat kell építeni, mondogatták egymásnak, nincs más megoldás. Hidat, melynek karcsú teste átível a Duna fölött...” Háy János Budapesti hidak című novellájában definiálódik így a híd funkcionális, azaz összekötő/összekapcsoló szerepe, hogy szükségszerűen képződjék meg belőle a tropikus jelentés is: „...ahogy a férfi karja ível a nő válláig, ahogy az erős izmok átlendítik a kart a gyenge vállig, hogy összekössék azt, ami eddig ketté volt választva”.­ A híd­fogalom valóságreferenciái és metaforikus vonzatai egymásba való áttűnéseik révén képeznek új összefüggéseket. A Lánchíd funkcionális ob­jektivitását erőteljesen elnyomják a hozzá kapcsolódó múltértelmező, törté­nelemidéző, nemzetkép-alkotó jelentések, miáltal a magyar történelem ki­emelt szakaszának sajátos értelmező mozzanatává vált, a kollektív emlékezet tropikus alakzatává. Az esztergomi „kettétört” híd egészen a közelmúltig nagyon is valóságos­ságában meredt a Duna fölé, de nem hiszem, hogy bárki számára is csak a félbehagyott építkezés látványát jelentette, s ne idézte volna fel a határok, nem­zetek és nyelvek közötti átjárhatatlanság, illetve kettészakítottság képzetét. A lebombázott újvidéki hidak leginkább az elsüllyedt hajó, a hajótörés látványát, illetve gondolatát ébresztették a szemlélőben, különösen a Szabad­ság híd. Roncsai úgy meredtek az ég felé, mint egy süllyedő vitorlás árbocai. Vele a szimbolikus tartalom alakult negatív valósággá: képileg manifeszta- Háy János: Budapesti hidak . H. J.: Házasságon innen és túl, Bp., 2006, 121.

Next