Híd, 2011 (75. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Major Nándor: Kényszerhelyzetben árnyalatokért - Az áprilisi Híd és a körülmények (esszé)

Major Nándor Kényszerhelyzetben árnyalatokért Az áprilisi Híd és a körülmények 6. Herceg János, miként utóbb kiderült, tüstént hozzálátott a B. Szabó György által igényelt irodalmi találkozó megszervezéséhez, s azt majd 1951. szeptember 4-én és 5-én Zomborban - s nem Kupuszinán - meg is tartják. Irodalmi helyzetünkről című cikkében azonban, a Magyar Szobán, június 22-én, nyilván a tanácskozást előkészítendő, olyan kérdéseket ve­tett fel, amelyek tüstént újabb, az előbbitől elkülönülő vitát provokáltak. Létezik-e egyáltalán vajdasági magyar irodalom, s akár igen, akár nem, vajon a Kalangyának vagy a Hídnak a hagyományait kell-e napjainkban követnünk - ez lett az újabb vita tétje. Mintha nem lehetett volna ezt is, azt is, más hagyományokat is párhuzamosan ápolni. Herceg azzal kezdte, hogy az utóbbi időben gyakran olvashatjuk, mi­szerint a vajdasági magyar irodalom ma már „kiállja a versenyt a többi magyar nyelvterület irodalmával”. Ez azonban Herceg szerint csak bosz­­szantó reklám. „Mert az a körülmény, hogy nálunk az írók szabadságban élhetnek és írhatnak - amire a cikkírók hivatkoznak,­­ még nem ok­vetlenül bizonyíték amellett, hogy e szabadabb légkörben erős, komoly irodalmi vagy szellemi élet ki is alakult. Ahhoz, hogy valahol önálló irodalom legyen, nemcsak szabadságra, hanem mindenekelőtt írókra van szükség.” Bizony, írók nélkül nincs irodalom. Eszerint Sinkó vagy megfeled­kezett a lényegről, vagy nem tudta, kikkel van dolga, amikor a szabad­ság okán magasztos feladat elé állította az itteni - óvatosan fogalmazok! - tollforgatókat. Ami pedig a versenyképességet illeti: akkor sem, azóta sem olvastam senki tollából, hogy a vajdasági magyar irodalom bármely magyar nyelvterület irodalmával versenyezhetett volna, hát még azt, hogy ki is állta volna vele a versenyt. Az irodalmat senki sem fogta fel verseny-

Next