Híd, 2012 (76. évfolyam, 1-11. szám)
2012 / 3. szám - REFLEXÍV TEREK - Mészáros Zoltán: Szabadka és környéke 1918-as megszállása (tanulmány)
5. A hatalomátvétel rövid távú következményei A szerb hadsereg megérkezésének első évfordulóját megünnepelték, nagy beszédeket tartottak. A városigazgatás, valamint a szerb és a bunyevác kultúrintézmények egyre stabilabbak lettek. A városba időnként magas rangú állami funkcionáriusok látogattak. 1920. május 4-én új polgármestere lett a városnak dr. Franjo Sudarević gyógyszerész személyében. Egy hónappal ezután írták alá a trianoni békeszerződést. Ezt az új polgármester nyomban közzé is tette, és kiáltvánnyal fordult a polgárokhoz. Ebben a hős szerb hadsereget éltette, a rabság éveit kritizálta, hogy végül megállapítsa, Szabadka többé nem magyar, hanem jugoszláv város. A trianoni szerződést a templomokban és a Városháza előtt is megünnepelték, és rostonsültet, valamint sült ökröt ehetett a lakosság. Késő éjszakáig ünnepeltek. Mivel a békeszerződés nem rendelkezett Kelebiáról, a szabadkai polgármester és a jugoszláv vezetés elérte, hogy a falu fele Szabadkához kerüljön. Ebben szerepe volt annak is, hogy Szabadkán jelentős katonai erő állomásozott. Hajdújárás esetében is hasonló események zajlottak le. Gyakorlatilag az egész határvonal kérdéses volt a határmegállapító bizottság működéséig. A bizottság Szabadka környékén 1922. április 7-én kezdte meg a munkáját. Tagjai katonatisztek voltak. Egy angol tiszt volt az elnök, mellette egy francia, olasz és egy japán küldött dolgozott, azaz hozta meg a döntéseket. Mindennek a végeredménye az lett, hogy a város területéből (97 363 hektár) 80 917 hektár a délszláv állam része lett, amivel elégedetlenek voltak a város új vezetői. 6. A hatalomátvétel hosszú távú következményei Szabadka tehát a délszláv állam része lett. Az ezt követő időszakban a magyar kultúrintézmények leépültek, a város zsidó lakossága, amelyen az impériumváltás előtt (a délszláv lakosság értékelése szerint) erős volt a „magyar pecsét”, az új hatalomhoz alkalmazkodott. A magyar közoktatást leépítették, bevezették a névelemzést, és a nem magyar nevű gyerekeket nem írathatták magyar osztályba, az utcaneveket megváltoztatták. A városközpontban álló széttört turul szobor helyére a középkori lázadó Cserni Jovan szobrát állították. A város magyar lakosságának nagy része nem tudott szerbül, ezért a közhivatalokban ignorálták őket, nem tudták érvényesíteni jogaikat, ügyeiket sem tudták intézni. Szabadka határ menti város lett, nem érkeztek a beruházások, az ipar hanyatlásnak indult, a város vakvágányra került...