Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
7-8. szám - Dr. Schulhof Ödön: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről
RAINFOI orr A tanulmány azokat az új területeket ismerteti, ahol, a gyógyvizek .l-ivy.LiVy vrr-ix hatásmechanizmusát ismerve, a gyógyszeres kezelés mellett vagy azok kiegészítéseként jó hatással alkalmazhatunk ivó- vagy fürdőkúrát. A balneológia indikációinak kiterjesztéséről Dr. SCHULHOF ÖDÖN A gyógyvizek felhasználásának sok ezer éves tapasztalatokon nyugvó gyakorlata a kémia és fizika felfedezései nyomán a múlt században tudományos megalapozottságot kapott, ami lehetővé tette a gyógyvizeknek ivó- és fürdőkezelésben történő céltudatos alkalmazását. Ennek megfelelően a balneológia területén hatalmas fellendülés volt észlelhető. Számos betegség kezelését ekkor már a régi empirián túlmenően elméleti meggondolások alapján kezdték meg és gyakran ezen az úton igen kitűnő eredményeket értek el; olyan eredményeket, milyeneket a rendelkezésre álló egyéb gyógymódok nem biztosítottak. Azóta azonban az orvostudomány hatalmas változáson ment át. Sok betegség akkor még ismeretlen okának kimutatása olyan összefüggésekre világított rá, amelyeket addig csak sejtettek, vagy esetleg nem is gyanítottak. Ezt pedig nyomon követte a hatásosnál hatásosabb új gyógyeljárások kidolgozása. Nem is kell olyan nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy az ember még emlékezzen arra, hogy milyen gondot okozott az insulin felfedezése előtt, ha egy cukorbetegen a legkisebb műtétet kellett végrehajtani. Vagy milyen riadalmat keltett a sulfonamidok és a penicillin ismerete előtt, ha valamely gyógyintézetben orbáncos beteget találtak. A vészes vérszegénység a máj és Bi2-vitamin kezelés bevezetése óta lassanként elveszti a „vészes" jelzőre való jogosultságát. A lues, a gonorrhoea, a hastífusz és sok más fertőző betegség elvesztette azt a fenyegető és végzetes jellegét, amellyel még 50 évvel ezelőtt rendelkezett. A műtéti technika hatalmas fejlődése a műszaki vívmányok felhasználásával olyan feladatokat tud megoldani, amilyenekről fél évszázad előtt csak álmodni lehetett . Hosszan lehetne még felsorolni azokat az eredményeket, melyek oda vezettek, hogy a figyelem a balneotherápiáról elterelődött. Az érdeklődés középpontjába a gyors és kézzelfogható eredményeket nyújtó gyógyeljárások kerültek. Nem csak az élet megmentéséért küzdő gyakorló orvosok, hanem a tudományos kutatók is szívesebben foglalkoztak ezeknek az új gyógymódoknak a kérdéseivel. Ez nem csak a problémák újszerűségéből adódott, hanem abból is, hogy az új gyógyszeres, vagy műtéti beavatkozások által okozott gyors és nagy amplitúdójú változások a legkülönbözőbb mérőmódszerek részére sokkal jobban hozzáférhetők, mint a balneológiai kezelések folyamán keletkező igen apró eltolódásokból lassan, fokozatosan összetevődő hatások. A legtöbb esetben a biokémia módszerei eddig nem bizonyultak elég finomaknak ahhoz, hogy a balneológiai hatásmechanizmus részleteibe behatoljanak és ott, ahol egyik-másik végeredményt sikerült is regisztrálni, a közbeeső mechanizmus útját követni nem lehetett. Kétségtelen, hogy egy ideig a balneológiai kutatás világszerte egyhelyben topogott és csak most a természettudomány újabb haladása, az idegrendszer szerepének, irányító hatásának megismerése, a hormonális hatások finomabb analízise, a radioaktív izotópok felhasználása fog a gyógyvizekkel végzett kezelésekre vonatkozó kutatásoknak újabb fellendülési lehetőséget nyújtani. A heveny, életveszélyes betegségek bizonyos mértékű leküzdése magával hozta az emberi életkor és főként a munkaképes korhatár kitolódását, de egyúttal sok krónikus, az idegi és fizikai elhasználódás következtében keletkező betegség nagymérvű elszaporodását is okozta. Másrészt számos olyan betegség, mely azelőtt a beteg halálát okozta, ma meggyógyul, de maradandó nyomot hagy, s most már az új, visszamaradó állapot szorul kezelésre. Ezeknek a krónikus betegségeknek nagy része ellen ma sem rendelkezünk specifikus gyógymódokkal és kezelésükben ma is az egész szervezet ellenállóképességének, reagálási módjának befolyásolása útján tudunk csak eredményt elérni. Erre a célra pedig a gyógyvizek kitűnően felhasználhatók. Az orvostudomány haladásával elért eredmények következtében sok betegség kezelésében feleslegessé vált a balneológiai kezelés, vagy legalább is úgy látszott mintha feleslegessé vált volna. Ez a tudat a gyógyvizek alkalmazásának területét annyira beszűkítette, hogy sokszor már akkor sem használják, amikor jobb gyógyeredményeket lehetne általa elérni, mint más eljárással. Amikor ma a balneotherápia indikációinak kiterjesztéséről beszélünk, akkor elsősorban arról van szó, hogy indokolt-e újból elővenni a nálunk, vagy külföldön régen bevált, de utóbbi időben nem használatos balneológiai gyógyeljárásokat, illetve azok ma nem alkalmazott indikációit. Tehát ezekben az esetekben nem új indikációkról, hanem a régiek kritikai felülvizsgálatáról van szó. Csak másodsorban tárgyaljuk azt a kérdést, hogy újabb tapasztalatok, vagy a legújabb elméleti felismerések feljogosítanak-e bennünket arra, hogy új, eddig nem szokásos területeken is alkalmazzuk a jövőben a balneotherápiát. Végül, de nem utolsósorban foglalkoznunk kell azoknak a gyógyvizeknek indikációival, melyeket hazánkban az utóbbi évtizedek * A Magyar Hidrológiai Társaság V. Balatoni Ankétján 1954 szeptember 24-én megtartott előadás. Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 21f1