Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Schulhof Ödön: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről

RAI­NFOI orr­­ A tanulmány azokat az új területeket ismerteti, ahol, a gyógyvizek .l-ivy.LiVy vrr-ix hatásmechanizmusát ismerve, a gyógyszeres kezelés mellett vagy azok kiegészítéseként jó hatással alkalmazhatunk ivó- vagy fürdőkúrát. A balneológia indikációinak kiterjesztéséről Dr. SCHULHOF ÖDÖN A gyógyvizek felhasználásának sok ezer éves tapasztalatokon nyugvó gyakorlata a kémia és fizika felfedezései nyomán a múlt század­ban tudományos megalapozottságot kapott, ami lehetővé tette a gyógyvizeknek ivó- és fürdő­kezelésben történő céltudatos alkalmazását. En­nek megfelelően a balneológia területén hatal­mas fellendülés volt észlelhető. Számos betegség kezelését ekkor már a régi empirián túlmenően elméleti meggondolások alapján kezdték meg és gyakran ezen az úton igen kitűnő eredménye­ket értek el; olyan eredményeket, milyeneket a rendelkezésre álló egyéb gyógymódok nem biz­tosítottak. Azóta azonban az orvostudomány ha­talmas változáson ment át. Sok betegség akkor még ismeretlen okának kimutatása olyan össze­függésekre világított rá, amelyeket addig csak sejtettek, vagy esetleg nem is gyanítottak. Ezt pedig nyomon követte a hatásosnál­ hatásosabb új gyógy­el­járások kidolgozása. Nem is kell olyan nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy az ember még emlékezzen arra, hogy milyen gondot oko­zott az insulin felfedezése előtt, ha egy cukor­betegen a legkisebb műtétet kellett végrehaj­tani. Vagy milyen riadalmat keltett a sulfon­amidok és a penicillin ismerete előtt, ha vala­mely gyógyintézetben orbáncos beteget találtak. A vészes vérszegénység a máj és Bi2-vitamin kezelés bevezetése óta lassanként elveszti a „vé­szes" jelzőre való jogosultságát. A lues, a go­norrhoea, a hastífusz és sok más fertőző beteg­ség elvesztette azt a fenyegető és végzetes jel­legét, amellyel még 50 évvel ezelőtt rendelke­zett. A műtéti technika hatalmas fejlődése a mű­szaki vívmányok felhasználásával olyan felada­tokat tud megoldani, amilyenekről fél évszázad előtt csak álmodni lehetett . Hosszan lehetne még felsorolni azokat az eredményeket, melyek oda vezettek, hogy a fi­gyelem a balneotherápiáról elterelődött. Az ér­deklődés középpontjába a gyors és kézzelfogható eredményeket nyújtó gyógyeljárások kerültek. Nem csak az élet megmentéséért küzdő gyakorló orvosok, hanem a tudományos kutatók is szíve­sebben foglalkoztak ezeknek az új gyógymódok­nak a kérdéseivel. Ez nem csak a problémák új­szerűségéből adódott, hanem abból is, hogy az új gyógyszeres, vagy műtéti beavatkozások által okozott gyors és nagy amplitúdójú változások a legkülönbözőbb mérőmódszerek részére sokkal jobban hozzáférhetők, mint a balneológiai ke­zelések folyamán keletkező igen apró eltolódá­sokból lassan, fokozatosan összetevődő hatások. A legtöbb esetben a biokémia módszerei eddig nem bizonyultak elég finomaknak ahhoz, hogy a balneológiai hatásmechanizmus részleteibe behatoljanak és ott, ahol egyik-másik végered­ményt sikerült is regisztrálni, a közbeeső me­chanizmus útját követni nem lehetett. Kétség­telen, hogy egy ideig a balneológiai kutatás vi­lágszerte egyhelyben topogott és csak most a természettudomány újabb haladása, az ideg­rendszer szerepének, irányító hatásának megis­merése, a hormonális hatások finomabb analí­zise, a radioaktív izotópok felhasználása fog a gyógyvizekkel végzett kezelésekre vonatkozó kutatásoknak újabb fellendülési lehetőséget nyújtani. A heveny, életveszélyes betegségek bizo­nyos mértékű leküzdése magával hozta az em­beri életkor és főként a munkaképes korhatár kitolódását, de egyúttal sok krónikus, az idegi és fizikai elhasználódás következtében keletkező betegség nagymérvű elszaporodását is okozta. Másrészt számos olyan betegség, mely azelőtt a beteg halálát okozta, ma meggyógyul, de ma­radandó nyomot hagy, s most már az új, vissza­maradó állapot szorul kezelésre. Ezeknek a krónikus betegségeknek nagy ré­sze ellen ma sem rendelkezünk specifikus gyógy­módokkal és kezelésükben ma is az egész szer­vezet ellenállóképességének, reagálási módjának befolyásolása útján tudunk csak eredményt el­érni. Erre a célra pedig a gyógyvizek kitűnően felhasználhatók. Az orvostudomány haladásával elért ered­mények következtében sok betegség kezelésében feleslegessé vált a balneológiai kezelés, vagy legalább is úgy látszott mintha feleslegessé vált volna. Ez a tudat a gyógyvizek alkalmazásának területét annyira beszűkítette, hogy sokszor már akkor sem használják, amikor jobb gyógyered­ményeket lehetne általa elérni, mint más eljá­rással. Amikor ma a balneotherápia indikációinak kiterjesztéséről beszélünk, akkor elsősorban ar­ról van szó, hogy indokolt-e újból elővenni a ná­lunk, vagy külföldön régen bevált, de utóbbi időben nem használatos balneológiai gyógyeljá­rásokat, illetve azok ma nem alkalmazott indi­kációit. Tehát ezekben az esetekben nem­ új in­dikációkról, hanem a régiek kritikai felülvizs­gálatáról van szó. Csak másodsorban tárgyaljuk azt a kérdést, hogy újabb tapasztalatok, vagy a legújabb elméleti felismerések feljogosítanak-e bennünket arra, hogy új, eddig nem szokásos te­rületeken is alkalmazzuk a jövőben a balneo­therápiát. Végül, de nem utolsósorban foglalkoz­nunk kell azoknak a gyógyvizeknek indikációi­val, melyeket hazánkban az utóbbi évtizedek­ * A Magyar Hidrológiai Társaság V. Balatoni An­kétján 1954 szeptember 24-én megtartott előadás. Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 21f1

Next