Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
7. szám - Dr. Pálfai Imre: Árvízi időszakok az Alsó-Tisza vidékén
Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 316 Árvízi időszakok az Alsó-Tisza vidékén DR. PÁZFAI IMRE" Hazánk egyik „legárvizesebb" tája az Alsó-Tisza vidéke. A Tisza vízrendszerében keletkező árhullámok a folyó középső és alsó szakaszán — a kis esés miatt — rendszerint lassan vonulnak le. Ezért az egymást követő árhullámok gyakran egymásra torlódnak. A mellékfolyók ( a Hármas-Körös és a Maros) ismétlődő áradásai többé-kevésbé egybeesnek a főfolyóéval, így az Alsó-Tisza és a mellékfolyók torkolati szakaszán tartósan magas vízállások, hosszú árvízi időszakok alakulhatnak ki. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak 323 km hosszúságú töltésrendszeren kell védekeznie az árvizek ellen. Ez — hosszan tartó magas vízállások esetén —, komoly szellemi, anyagi és gépi erők mozgósítását teszi szükségessé, de az árvízvédekezés kihat a „békebeli" időszakra is, jelentősen befolyásolja a kivitelezési munkák megszervezését, a termelési feladatok ellátását. Ezért — az árvízi viszonyok jobb megismerése céljából—néhány éve megvizsgáltuk az árvízi (és belvízi) időszakok gyakoriságát, időtartamát, évszakos megoszlását stb. [5]. A vizsgálatot az 1955—1974. évekre végeztük el, a tényleges készültségi időszakok figyelembevételével. Most egy jóval hosszabb, 103 éves, tehát több mint 100 éves adatsor feldolgozását mutatjuk be. Az árvízi időszakokat — három fokozatban — a mértékadó vízmércében észlelt alábbi vízállások szerint jelöltük ki: Folyó, vízmérce 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat Tisza, Szeged Hármas-Körös, Szarvas Maros, Makó 601—750 cm 751—800 cm 801 cm-től 601—700 cm 701—750 cm 751 cm-től 351—450 cm 451—500 cm 501 cm-től A vízállástartományok megválasztásánál az Országos Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szabályzat I. sz. mellékletében [4] rögzített mértékadó vízállásokból, illetve az azok módosítására tett legújabb javaslatokból indultunk ki, s kisebb eltérésekkel azokat alkalmaztuk. (A Tisza mindszenti, árvízvédekezési szempontból szintén fontos vízállásainak alakulását nem vizsgáltuk, mivel az a szegedihez nagyon hasonló. A mindszenti vízmércén leolvasott értékek egyébként átlagosan kb. 30 cm-rel nagyobbak az egyidejű szegedi értékeknél. A fenti vízállástartományokhoz tartozó naptári időszakok, vagyis a különböző fokozatú árvízi időszakok kezdetének és végének időpontját 1876-tól határozták meg. * A szegedi és a makói napi (reggeli) vízállások adatai ettől az évtől kezdve a Vízrajzi Évkönyvekben, illetve — a legutóbbi évekre vonatkozóan — vízrajzi adattárunkban rendelkezésre álltak. A szarvasi vízállásokról kevesebb feljegyzés van, mivel azok rendszeres észlelése csak 1888 novemberben indult meg, 1926 áprilisától 1935 végéig szünetelt. A hiányzó adatokat számítás útján pótolták, felhasználva a Hármas-Körös gyomai és kunszentmártoni vízmércéjére vonatkozó hiánytalan adatsorokat. A vizsgált 103 év árvízi időszakairól sávos diagramokat szerkesztettünk f1., 2., 3. ábra), az egyes évek árvízi időszakainak hosszát (időtartamát) táblázatos formában foglaltuk össze (1. táblázat). Az adatok további feldolgozásakor — ha szükségesnek láttuk —, figyelembe vettük, hogy a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint árvédelmi rendszerének megfelelő kiépítése, vizsgálati időszakunk kezdeti évtizedeiben még nem fejeződött be, s ez a folyók vízjárására (a tetőző vízállások tartósságára) is kihatott [1, 2, 3]. Ez a hatás nem lehetett túlzottan jelentős, hiszen — Vágás [6] számításai és értékelése szerint — a Tisza és a Maros 1876—1975 között nagy vízi jellegét nem változtatta meg, a Hármas-Körös nagyvizei pedig éppen hogy inhomogénnek minősültek a 95%-os megbízhatósági szinten. Az árvízi időszakok hosszának egyöntetűségét *2-próbával ellenőriztük (a számítógépi programot — EMG 666 jelű gépre — Rully József készítette). A teljes árvízi időtartamra vonatkozó adatsorok — minden folyószakaszon — kb. 70%-os megbízhatósági szinten bizonyultak egyöntetűnek. Tanulmányunkban először az árvizes éveket és az árvizes évsorozatokat ismertetjük, majd az árvízi időszakok hosszát, végül azok éven belüli elhelyezkedését mutatjuk be. Árvizes évek Árvizes évnek azt az évet tekintjük, amelyben az árvízi időszak legalább néhány napig egyfolytában tartott. Ezt a minimális időtartamot, a ténylegesen fennállott árvízvédelmi készültségek adataiból kiindulva, a Tisza szegedi szelvényében 7 napra, a Hármas-Körös szarvasi szelvényében 5 napra, a Maros makói szelvényében 3 napra vettük fel (az eltéréseket a három folyó eltérő hevességű vízjárása indokolja). Nem számítjuk az árvizes évek közé azokat az éveket, amikor az árvízi időszak hosszabb volt ugyan a felevett minimális időtartamnál, de a vízállás csak néhány dm-rel haladta meg az I. fokozat alsó szintjét, így kihagyták az árvizes évek sorából a Tiszán az 1880. és az 1892. évet, a Hármas-Körösön az 1885. és az 1886. évet, a Maroson pedig az 1884. és az 1886. évet. A fenti feltételek szerint kiválasztott árvizes éveket a 4. ábrán tüntettük fel, megkülönböztető jelet használva, ha 2. vagy 3. fokozatú árvizes év is volt. Az eredeti adatokat az árvízi fokozatok szempontjából is kissé átértékeltük, figyelembe véve a gátszakadások és a későbbi töltésépítések nagyvizekre gyakorolt hatását, így az 1876. évet mindhárom folyón, az 1877. évet pedig a Tiszán és a Hármas-Körösön egy fokozattal feljebb sorolták. * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged A munkában Rátki László segített