Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Domokos Miklós: Pietro Palocapa és a magyarországi Tisza-szabályozás

DOMOKOS M.: Paleocapa és a Tisza A magyar nemzettudat kibontakozásának időszaká­ban, a reformkor­ban (1825—1848), amely kb. az olasz risorgimento-nak felel meg, az addig viszonylag elma­radott agrárország gazdasági élete is pezsgésnek indult, megteremtve a század második felében megvalósult gyors iparosítás feltételeit. A gazdasági-műszaki és kulturális fejlődés fő feladatainak fő szervezője és áldozatkész kezdeményezője az európai látókörű Szé­chenyi István gróf (1791—1860) volt (Széchenyi 1846; Széchenyi 1848) (3. ábra). Az ő nevével elválaszthatat­lanul összeforrott számtalan jelentős alkotás közül csak néhányat említek: a Magyar Tudományos Aka­démia megalapítása (1825), a Pestet Budával össze­kötő első állandó híd, a Lánchíd megépítése (1839—49), a folyami gőzhajózás bevezetése, az Al-Dunán a Vaskapu hajózhatóvá tétele és a Tisza-völgy árvízmentesítése, mint a korszerű mezőgazdaság megteremtésének alap­ja. Vásárhelyi Pál mérnök (1795—1846) (4. ábra) már a Tisza-szabályozás megkezdése előtt munka­társa volt Széchenyinek (Botár és Károlyi, 1970; Lászlóffy 1964). Együttműködésük egyik kimagas­ló eredménye az Al-Duna szabályozása (1834—37), a magyar vízépítés történetének egyik leghősibb fejezete (Andai, 1959; Botár és Károlyi 1970). A hajóút megjavítása mellett igen fontos volt a Kazán-szorosban a balparti (ma Románia terüle­tén lévő), nagyrészt meredek sziklafalba vágott, a hajóvontatásban nélkülözhetetlen szárazföldi út létesítése. A rómaiak már Tiberius és Traianus idején, az I. és II. század fordulóján építettek a bal­ parton egy hadi utat (5. ábra), amely azonban később elpusztult és 1­7 évszázadon keresztül senki sem akadt, aki meg merte volna kísérelni a feladat újbóli megoldását. Széchenyi, Vásárhelyi és utódaiknak ezt a kiemelkedő munkáját, az al-dunai hajóút — főleg a mederfenék sziklazáto­nyainak robbantásával történő — megjavítását és a ,,Széchenyi-út" (6. ábra) megépítését a múlt század végén a nemzetközi szakirodalom is érdeme szerint méltatta. Ma, amikor az 1971-ben üzembe helyezett Vaskapu I. Vízlépcső nemcsak egyszer s mindenkorra megoldja az Al-Duna hajózhatóságának kérdését, ha­nem harminc méteres vízzel is borítja az egykori úttö­rők hősi munkájának nyomait, természetesen a Szé­chenyi-út — már korábban megsemmisített — emlék­táblájának (7. ábra) helye sem látható. (A Traianus­táblát viszont természetesen gondosan megőrizték és 1969-ben a duzzasztott vízszint fölött újra a szikla­falba helyezték.) 3. ábra. Széchenyi István (gruf, „a legnagyobb magyar", mint vízszabályozási k­irályi biztos (171­1­—1860) 4. ábra. Vásárhelyi Pál mérnök (1795—1846) •1­. ábra. A Traianus-emléktábla a Kazán-szorosban (1969-ben, a Vaskapui Vízlépcső duzzasztása miatt, feljebb helyezték) 6. ábra. A ,,Széchenyi-út" a Kazán-szorosban (a Vaskapu Vízlépcső duzzasztó hatása előtt)

Next