Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Lotz Károly: Koszorúzás Vásárhelyi Pál emlékművénél (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én)
130 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI I. 3. SZ.: Tisztelt Emlékezők! Nagy örömömre szolgál, hogy a vízügyi szolgálat vezetőjeként leróhatom tiszteletemet Vásárhelyi Pál előtt, elhelyezve a minisztérium koszorúját. . A Tisza-szabályozás megkezdésének 150. évfordulóját is ünnepelve, a magyar mérnök-társadalom - ezen belül a vízügyi szakma - olyan képviselőjéről emlékezhetünk meg halálának 150. évfordulóján, aki tetteivel örökre beírta nevét a magyar nemzet emlékezetébe. Vásárhelyi Pál minden szakmai vita és gáncsoskodás ellenére korlátlan szaktekintélynek számított a vízügyben. A több, mit másfél évtizedig általa is végzett és vezetett Tisza-, illetve Duna-felmérési munkák hatalmas tapasztalatot jelentettek számára a magyarországi folyók természetének kiismerésében. Azok közé a mérnökök közé tartozott, akik felismerték, hogy a folyók is élnek, egyéniségük, természetük és lelkük van, lefelé folynak, és közben munkát végeznek. Vásárhelyi nemcsak a folyókat, hanem a magyar földet is jól ismerte. Bár a messzi felvidéken egy szlovák kisvárosban látta meg a napvilágot, ezernyi szállal kötődött hazájához. Nem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar nyelv és literatúra népszerűsítésében szerzett érdemeit hálálta meg 1835-ben levelező tagsággal, s csak a három évvel későbbi rendes taggá nyilvánításakor hivatkozik az indokolás tudományos tevékenységére. Magas szakmai polcra kerülését Vásárhelyi az egy emberben kivételesen összegződő tudományos irányultságának és gyakorlati mérnöki érzékének köszönhette. Ifjú mérnökként előbb a Körösök, majd a Duna mappációjához került. Ismerve az akkori viszonyokat, az ilyen munkát csak fiatal, de ambiciózus mérnökök vállalhattak, hiszen a szabad ég alatt végzett vízrajzi felmérések nem sokban különböztek az ismeretlen tájakat bejáró 19. századi felfedezők kalandos útjaitól. Amikor a hideg időjárás miatt abba kellett hagyni a vízméréseket, következett az adatok feldolgozása, a kereszt- és hosszszelvények elkészítése, a vízemésztések kiszámolása. Fáradságos, időt rabló tevékenység volt ez, de kiváló iskola a későbbi vízszabályozási tervek elkészítéséhez és a vízi munkák irányításához. Vásárhelyi Pál és társai szerencsés korban éltek Számukra adatott meg a lehetőség, hogy a "vadvíz országból" civilizálódó országot teremtsenek, tudásuk legjavát nyújtva. A magyar reformkor ugyanúgy az Európa nyugati feléhez történő felzárkózás kora volt, mint a mi ezredvégünk kora. Ebben is méltán tekinthetjük példaképünknek. Vásárhelyi Pálnak és mérnök társainak az emléke tisztán áll a magyar nép, s kivált az Alföld népe előtt Tisztán áll még akkor is, ha az utóbbi években elszigetelt kísérletek történtek az egész Tisza-szabályozás értelmének megkérdőjelezésére. Indokolatlan és igazságtalan számon kérni a Tisza-szabályozás művén mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet a vízmérnöki szakma a természet- és társadalomtudósokkal karöltve az elmúlt másfél évszázad alatt felhalmozott. Vásárhelyi tragikusan rövidre szabott pályafutása ellenére nem véletlenül lett a magyar reformkor mérnökei közül a leghíresebb, talán jelképszerű műszaki alkotója. Emlékét öregbíti az a történelmi dicsfény, amely az egész 19. századi reformkorszakot körülöleli a magyar történetírásban. Az egész vízügyi társadalom elismerését jelzi, hogy ma a vízügyi szolgálat legmagasabb szakmai kitüntetése Vásárhelyi Pál nevét viseli. Szeretném e helyen felidézni azokat a sorokat, amelyekkel a hű barát, Vörösmarty Mihály 150 évvel ezelőtt búcsúztatta a reformkor legnevesebb mérnökét: Mértem az országot, vizeinek kisérve futását, És utat a csüggő sziklafalakba lőjék. Elfeledem, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell, Amint megszületem, mérve jön a kicsi föld. Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja. Látom-e zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délibáb tündér palotáival álmom képeihez, szebbnek festeni a honi tért? Oh siket és vak föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. Vásárhelyi Pál! Utódaid és követőid most e helyen is idézik nevedet, és reméljük. Te hallod a szót! Koszorúzás Vásárhelyi Pál emlékművénél (Tiszadob, 1996. augusztus 31-én) Lotz Károly Közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Szerkesztői jegyzet: A Magyar Hidrológiai Társaság - együttműködve a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztériummal, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karával, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságával, továbbá a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal - a millecentenáriumi ünnepségekhez csatlakozva 1996 augusztus 29-én és 30-án "A Tisza-szabályozás 150. évfordulója és annak eredményei" címmel Debrecenben tudományos konferenciát rendezett, amelyet követően 1996. augusztus 31-én Tiszadobon , a Tisza-szabályozás munkáinak megkezdése helyszínén lévő emlékműveket ünnepélyesen megkoszorúzták. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Vásárhelyi Pál.