Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei és budai-hegység termálkarszt fejlődésének összehasonlító vizsgálata a forrásmészkövek alapján a felső-pannóniai emelettől napjainkig

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. hegy, Svábhegy). Ezt követően a forrásmészkövekre vo­natkozó első összefoglaló munkát Schréter Z. (1983) végezte el, és az egyes előfordulásokról ismertetés is ké­szült megadva keletkezés körülményeiket és főbb típu­saikat (pl. tavi, lejtős, kúpos). A tanulmányában kifejti, hogy a forrásmészkövek különböző korúak, és ezek a re­cens karsztvíz szintek felett különböző magasságokban települnek, mert a paleo-karsztvíz szintek és a paleo-hév­források a felszínfejlődési folyamatok (völgybevágódás, lepusztulás, kiemelkedés) miatt mind mélyebbre szálltak. Továbbá, hogy a forrásmészkövek mai települési magas­ságát a keletkezésük utáni emelkedő mozgások mértéke jelentősen befolyásolta, ezért az azonos korú mészkövek különböző magassági helyzetbe kerültek. Majd 1970-1988 között a Földrajztudományi Kutató Intézet kere­tében Schweitzer F-el közösen dolgozták fel a két hegy­ség forrásmészkő előfordulásait (Scheuer Gy. - Schwei­tzer F. 1988). Ezt követően is folytatódtak a forrásmészkövekkel kapcsolatos kutatások, amelyek további új eredmények­kel gazdagították és bővítették e karbonátos forrásüle­dékre vonatkozó ismereteinket (Bakacsi Zs. - Mind­szenty A. 2004, Korpás L. 1998, 2000, 2003, Lantos M. 2004). A hévforrásokra és forrásmészkövekre vonatkozó is­mereteimet jelentősen bővítette - főleg a Budai-hegység területén­­ munkahelyemen (FTV) végzett szakvélemé­nyező és szakértői tevékenységem (Budai Várhegy, Kis­cell, Rózsadomb, Szabadság hegy stb.) is, és az a körül­mény, hogy aktívan közreműködtem Budapest építés­földtani térképezésében, s így teljes, átfogó ismereteket szereztem a hegység forrásmészkő előfordulásairól. Munkám során ezekből több esetben kerültek elő kor­meghatározó paleontológiai, paleobotanikai leletek is (Széchenyi-hegy, Szabadság-hegy, Várhegy). A jelen anyagban hasznosítottam még azokat a megfi­gyeléseket és tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt évti­zedekben külföldi útjaim során a recens mészképző hév­forrásoknál szereztem a különböző kontinenseken (Scheuer Gy. 2004). 2. A termálkarszt rendszer a felső-pannóniai eme­lettől napjainkig tartó fejlődésének vázlata a forrás­mészkövek alapján A Dunántúli-középhegység északkeleti részén kiala­kult termálkarszt rendszer mai működésének sajátossá­gaival, törvényszerűségeivel számos szerző foglalkozott. Az ezekben leírt megállapításokból kiindulva, amelyek egy félig zárt termálkarszt rendszer sajátosságait tárja e­lénk, ennek nyílt részét vizsgáltam. Ezen belül a rend­szernek föbb paleo-hidrodinamikai és hidrogeológiai jel­lemzőit, adottságait, változásait külön-külön a két hegy­ségre vonatkozóan koronkénti bontásban. Kiindulva az első forrásmészkő megjelenésétől kezdve, majd követve a forrásmészköveket a pliocénen át a pleisztocénen ke­resztül egészen napjainkig. Ez azért alapvető jelentőségű, mert a rendszer nyitott részén lezajló folyamatok és változások (tápterület növe­kedés, karsztvízszint emelkedés­­ vagy csökkenés és eb­ből adódó nyomásváltozás, bevágódás stb.) jelentősen befolyásolták az egész rendszer működését. Ezen belül esetleges változásokra, továbbá az aláramlási és feláram­lási pályák áthelyeződésére, időszakos vagy végleges megszűnésükre, ill. újaknak kialakulására. Vagyis az ak­tív paleo-vízáramlási zónák koronkénti meghatározására, amelyből azután a paleo-karsztosodásra és karsztos fo­lyamatokra, továbbá megjelenésformáikra lehetett követ­keztetéseket levonni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a paleo­hévforrások és mészüledékeik segítségével, felhasználá­sával és tanulmányozásával a termálkarszt rendszer nyi­tott részének fejlődése csak annyira tárható fel, amennyi információ a keletkezett forrásmészkövekből kiolvasha­tó, ill. azokból kikövetkeztethető, így rendszer fejlődésén belül csak a mészképző időszakokra vonatkozóan szol­gáltatnak adatokat. A hosszabb-rövidebb képződési szü­netekben lezajlott folyamatokra és karsztfejlődésre azok­ból a köztes üledékekből lehet következtetéseket levon­ni, amelyek a különböző korú mészkő-generációkat egy­mástól elválasztja (Krolopp E. et al 1976). Ennek alapján rögzíthető, hogy a termálkarszt rend­szer nyitott része fejlődésének teljes rekonstrukciója a különböző korú forrásmészkövek felhasználásával nem végezhető el, de a rendszer főbb fejlődési irányai, folya­matai, állomásai azonban feltárhatók és megismerhetők. Természetesen az ismeretek bővülésével és egyéb irányú kutatásokkal és azok eredményeinek felhasználásával to­vább részletezhetők, pontosíthatók és megismerhetők. Természetesen az ismeretek bővülésével és egyéb irányú és finomíthatók nem csak a rendszer fejlődésének főbb lényegi változásai, hanem ezeken belül lezajlott fejlődési folyamatok ok és okozati összefüggései is. Végezetül megjegyzem, hogy a termálkarszt rendszer vizsgálatát a jelen anyagban csak a Duna jobb parti te­rületekre korlátoztam. Nem vontam be még a vizsgála­tokba a Duna bal parti karsztos területeket (Nagyszál, Szendehely) és a Galga völgyéig kimutatott forrásmész­kő előfordulásokat sem (Vitális Gy.- Hegyi L-né 1982), bár tisztában vagyok azzal, hogy ezek vizsgálata és to­vábbi tanulmányozása nélkül a termálkarszt rendszer fej­lődésének adottságai nem ismerhetők meg. 2.1. A termálkarszt rendszer nyitott részének plio­cén előtti fejlődési adottságai és főbb jellemzői A Dunántúli-középhegység északkeleti részén kiala­kult termálkarszt rendszerhez kapcsolható forrásmészkő előfordulásokkal igazolható paleo-hévforrások a felső­pannóniai emeletben jelentek meg először (Kretzoi M. 1980). Ilyen korú forrásmészkövek összefüggően na­gyobb területekre kiterjedően a csak Budai-hegységben fordulnak elő a Széchenyi- Szabadság-hegy, Kakukk­hegy, Budaörsi-hegy stb. környezetében (1. ábra), és további előfordulásokat a hegység nyugati peremén is le­írtak (Ferenczy I. 1925). Ezek a mészkövek már jelentős paleo-hévforrás tevé­kenységet igazolnak. Ez azt jelenti, hogy a termálkarszt rendszer nyitott része már a pannóniai emeletben, főleg annak felső részén a mészképződés időszakában olyan fejlettségi állapotban volt, hogy kialakultak azok az a­dottságok és feltételek, amelyek hévforrások keletkezé­sének és működésük folyamatosságához szükségesek. Vizsgálva ilyen szempontból a gerecsei adottságo­kat, megállapítható, hogy a hegységben az eddigi isme­retek alapján alapvető eltérések mutathatók ki a Bu-

Next