Hidrológiai tájékoztató, 1975

Falussy Ferenc: Tolna megye öntözésfejlesztési lehetőségei, figyelemmel a víztározók és öntözőfürtök létesítésére, a meglevők kihasználtságára

A fúrásra kijelölt helyek „optimális"-ak és feltétele­zésem szerint a sikeres fúrások nem csökkentenék a többi forrás vízhozamát. A tabáni „fúrásra kijelölt helyek" olyan messze van­nak a fürdőktől, hogy ezekre károsítónak nem tekint­hetjük. * * * Szeretném, ha jelen munkám eredményes és hasznos lenne, s felhasználásával az elfolyó, kárbavesző, igen nagy energiakészleteket megfogva. Hazánk javát szol­gálnák! IRODALOM Földvári A.—Papp F.: Újabb adatok a Gellérthegy­i szöke­vényforrások ismeretéhez. Hidr. Közl., 1932. Horusitzky F .: Újabb hévízfeltárási lehetőségek Budapesten. Hidr. Közl., 1956/1. Horváth J.—Horváth L.: A budai termálgyógyvizek összefüg­gése. Hidr. Közl., 1957/3 Keszthelyi Z.: Új budai hévforrásnyomok az 1954. évi hó­olvadáskor. A ,,Lőw" féle forrásnyomfoltok megjelenése. Szö­kevényforrások észlelése a Dua jegén. A hévforrásnyomok és a szökevényforrások összefüggése. Kézirat. MTA 56 558/1954. VI. o. Keszthelyi Z.: Fák jelzései felszínközeli termálvíz nyomok­nál. Kézirat. MTA 50 574/1955. VI. o. Keszthelyi Z.: Szökevényforrások és jégolvadások a buda­pesti Duna-szakaszon 1963. évben. Kézirat, 1963. IX. 30. Lőw M.: Újabb gellérthegyi hévforrásnyomok. Hidr. Közi., 1930. Papp F.: Budapest melegforrásai. Hidr. Közi., 1937. Pálfy M.: A gellérthegyi mélyfúrás tanulságai. Földt. Közi., 1928. Schafarzik F.: Szökevény hévforrások a Gellérthegy tövében. Földt. Közl., 1920. Schafarzik F.—Vendl A.—Papp F.: Geológiai kirádulások Bu­dapest környékén. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1964. Vendl A.: Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrá­sokról. Hidr. Tájékoztató, 1971 Tolna megye öntözésfejlesztési lehetőségei, figyelemmel a víztározók és öntözőfürtök létesítésére, a meglevők kihasználtságára* FALUSSY FERENC Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Az öntözés jelentősége Mezőgazdasági üzemeink termelésének agrotechnikai és műszaki szintje az elmúlt öt év alatt igen rohamo­san fejlődött. A korszerű agrotechnikai módszerek — a mechanizálás, a tápanyag utánpótlás, a kemizálás — korszerű alkalmazása új távlatokat nyitott a növény­termesztés fejlődésében. A növények fejlődéséhez szük­séges tényezők közül a fény, a hő és az oxigén általá­ban biztosított. A tápanyag utánpótlás is megoldott­nak tekinthető. Nem ez a helyzet azonban a vízzel. A mai nagy növénytermesztési hozamok biztonságos el­érése, a természet adta csapadékkal nem mindig és nem mindenütt biztosított, de a nagy terméseredmények sem biztosíthatók csak a vízzel egyedül. Az öntözés is egy agrotechnikai eljárás, éppen úgy, mint a talajmű­velés, a növényvédelem, vagy a tápanyag utánpótlás. Az öntözővíz is csak ezekkel együtt érvényesül megfe­lelően. Sőt az öntözés bevezetéséhez ezek olyan szintű alkalmazása szükséges, amelyek hatása csak öntözéssel együtt érvényesül megfelelően. Egyértelmű, hogy csak ott szabad öntözni, ahol a száraz gazdálkodásban elér­hető maximumhoz az egyéb feltételek biztosítottak és a víz az egyetlen minimumban levő tényező. Tolna megye sokévi csapadékátlaga 650 mm. Az or­szág egyéb tájaihoz viszonyítva ez kedvező. Ez az átlag nagyobb, mint a feltétlen öntözéses zó­nák átlaga. Ennek ellenére az öntözés itt is szükséges, olyan mértékben, ahogy arra a már említett feltételek biztosítottak, így lesz érvényes Tolna megyére is a nép­gazdaság öntözés­fejlesztési koncepciójának megfogal­mazása. „Az öntözés a termés biztonságát és nagyságát be­folyásoló olyan agrotechnikai eljárás, amellyel a növé­nyek vízigényét mindenkor gazdaságos határig kíván­juk kielégíteni. Bevezetése általában ott indokolt, ahol az adottságok az öntözés nélküli gazdaság optimumát megközelítik, vagy elérik. Az öntözés az öntözés nélküli gazdálkodásra ráépülő, azt alapként feltételező annál magasabb rendű agrotechnikai eljárás." Sajnos az idézett alapelv a Tolna megyei öntöző­üze­mek igen kis hányadában valósult csak meg. Az eddig elért eredmények csak részben igazolják a helyes utat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az öntözésről itt nem érdemes beszélni. Igen sok üzem van, ahol már­is biztosítottak az öntözés feltételei gazdasági vonalon és jók az öntözésfejlesztés természeti és műszaki adott­ságai. A rossz öntözés kapacitás kihasználtság okai Az öntözés fejlődése itt is, mint hazánk más terü­letén az 1960—70-es évekre esik. Az ezt megelőző idő­szakban alig pár száz hektár volt az öntözött terület (1958-ban 524 ha). Ez a terület 1961-ben már 3000 ha, 1967-ben pedig 15 418 ha-ra emelkedett (1. ábra). Jelenleg Tolna megyében csak 10 272 ha öntözés, 1 522 ha halastó és 247 ha mezőgazdasági víztározó üzemel. A gyors kapacitásfelfutást sajnos a kielégítő kihasz­nálás nem követte. A felfutástól napjainkig 28—101% között igen változó az egyes évek kihasználtsága. A vizsgált időszak (14 év) átlaga is csak 49,2% kihaszná­lást mutat. Az adatok ilyen elemzése a KDT Vízügyi Igazgatóságot is arra késztette, hogy az OVH—MÉM együttes utasítás szerint járjon el, úgy, hogy a nem üzemelő öntözési vízjogi engedélyeket visszavonja és a felszabaduló vízkészletet az újabb vízigénylők részére biztosítsa. Erre azért is szükség volt, mert a nem üze­melő gazdaságok az amúgy is szűkös vízkészletet le­kötötték, elvonva azt az üzemelni kívánó, de vízjogi engedéllyel nem rendelkező gazdaságoktól. Ez a hely­zet a Tolna megyei kisvízfolyásokra mindenütt jellemző, vizük augusztusra annyira elapad, hogy csak az enge­délyezett öntözéseket tudják ellátni. Az ellenőrzési te­vékenység eredménye az lett, hogy 1973-ra Tolna me­gye engedélyezett öntözési kapacitása az 1967-es maxi­mumhoz képest 33,4%-kal csökkent, azaz 10 277 ha lett. Sajnos a csökkenés nem hozott jobb eredményt. A ki­használás 1974-ben is csak 60%-os, annak ellenére, hogy éppen a rendszeresen nem üzemelő és a legelavultabb öntözőberendezéseket és telepeket kapcsolták ki. Meg­jegyezzük, hogy a gyenge kihasználást a tenyészidőben lehullott több csapadék (570 mm) sem indokolja, mivel április végéig a talaj vízkészlete rendkívül csekély, volt az 1973—74-es téli csapadékhiány miatt. Mint látható, az öntözőberendezések jobb kihaszná­lása érdekében tett adminisztratív intézkedések sem jártak kellő eredménnyel. Nyilvánvalónak látszik, hogy 61 . Előadásként elhangzott az MHT Középdunántúli Csoportja 1974. június 7-i előadóülésén.

Next