Hidrológiai tájékoztató, 1984
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szerencsi László: Az Alsózsolcai Vízmű hidrogeológiai védőidomának meghatározása
A fedőréteg „infúziós" lesz, amelyet az óholocén holtmedrekben 1—3 m vastag agyagos fedőképződmény helyettesít, aminek nagy részét agyag alkotja. Az újholocén holtmedreknél homok és iszap helyettesíti az eredeti fedőréteget. A területen a talajvíz nyugalmi szintje a felszín alatt 2—1 m körül várható. A legközelebb levő talajvízszínészlelőkút Ongán üzemel kb. két évtizede, s benne a vízszint minimum 3,78, maximum 1,80 m volt. A szabad hézagtérfogat 0,15—0,20 körüli, a szivárgási tényező 100 m/h körüli érték. Természetes állapotban a talajvizet táplálja a csapadék (Felsőzsolca 1001—1940 átl. 691 mm, [3]) talajvízig beszivárgó része, amit a területen sokévi átlagban 100—110 mm/évnek vehetünk. A vízlepel formájában való hozzáfolyásból történő beszivárgás a terület északi részén jelentős, közelítőleg 100 mm/év [1]. A földtani felépítés alapján feltételezhető egy adatok hiányában nem számszerűsíthető alulról történő utánpótlódás. Az oldalról történő hozzáfolyás és az alulról történő utánpótlódás összegét Szlabóczky P. egyenlőnek vette az oldalirányú elfolyással, így ezek összege zérus. A Sajó felőli utánpótlódást a fekügát akadályozza, illetve mérsékeli. Vizsgálataink ugyanis kimutatták, hogy a termelés során olyan mértékű a vízszínsüllyedés, hogy a távolhatás a fekügátat megkerüli s a rendszer a Sajóból is utánpótlódik. A talajvíz jelentős fogyasztója a párolgás, melynek hatására a talajvíz szintje csökken. A kettő egyensúlyából adódik itt a mindenkori nyugalmi vízszín. A potenciális szennyezőforrások megjelölése mellett a nitráttartalom területi változását is megkíséreltük jellemezni matematikai összefüggésekkel, a változást legjobban közelítő elméleti görbe paramétereinek meghatározásával. A községtől távolodva a víz nitráttartalma igen gyorsan csökken, bár mindvégig a kritikus érték felett marad. Ezért a községtől távolodva exponenciális csökkenést tételeztem fel. Ennek segítségével jól nyomon követhetők voltak a víz nitráttartalmának változásai az idő és a távolság függvényében. Kimutatható volt a nitráttartalom folyamatos növekedése, majd a csökkentett hozamú termelés hatására annak stagnálása. Kiugró értékkel jelentkezett a tavaszi műtrágyázás hatása. A nempermanens vízmozgás modellezésére a Lap-Zace-egyenlet Jacob-féle megoldását használtuk fel [2]. A számításhoz az ekvivalens nagykút sugarát — két kútról lévén szó — a Girinszkij-módszerrel számoljuk, ami ré 45,2 m-nek adódott. A nyílttükrű rendszerben a tárolási tényező értéke a szabad hézagtérfogat értékével egyezik. A mértékadó szemcseátmérőt — a szokottól eltérően — a szivárgási tényező és a hézagtérfogat függvényében Beyer képletével számoljuk úgy, hogy a Schlichter-számot Zamarin módszerével határoztuk meg. A mértékadó szemcseátmérő a számítások szerint a kavicsteraszban 5 mm körüli érték. A szivárgási tényező értékének számítása a próbaszivattyúzás eredményeiből történik, a mért depreszszióértékeket legjobban közelítő görbe meghatározásával Dupuit képlete alapján Ebből a fi„ H —S„- helyettesítéssel a depresszió értéke adott r,, távolságban, H vízoszlopmagasság esetén, adódik (fj az aktuális megfigyelőkút indexe). (l)-ben ki az ismeretlen. Ha (l)-ből kifejezem ki-1, akkor minden j-re adódna egy k, érték, s ezek általában nem egyeznének meg. Ezért az egyes irányokhoz (i) tartozó ki értékeket célszerűnek látszik a feltételből meghatározni. 7° • 4 5 5 g t.. .J 1. ábra. A védőidom felszíni határai (A T—3. sz. kút nem üzemel) 1. A helyettesítő nagykút, 2. Termelőkút, 3. Helyi vízválasztó, 4. Kavicsterasz széle, 5. A védőidom határai számítások alapján, 6. Cserehát és fekügát széle, 7. Feltételzett áramvonal. 8. Földtani szelvényvonal helye S„ = H-]f to-^l (1) r krzt r„ á>(k,) = 2 J H — j/ h„2 + In S*ijj min. 7 ^ 2 EIHI 3 ^ 4 IHB 2. ábra. Jellemző földtani szelvény (az OFKFV után) 1. Agyagos feküösszlet, 2. Kavics összlet, 3. Iszapos betelepülés, 4. Agyagos fedőréteg. 26