Hippodrom és Lovarda, 2017 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2017 / 1. szám

Legendás személyiségek nélkül n­em lenne teljes a ló- és lovassportok világa. La­punk ennek szellemében mindig igyekszik helyt ad­ni a piedesztálra emelhető szakemberek bemuta­tására. Ez nemcsak az elismerés kifejezése miatt fontos, ha­nem azért is, hogy az utánu­ n)k következő generációk példa­képeket állíthassanak maguk elé. E havi számunkban interjút készítettünk Dr. Prutkay Jánossal, aki a lósport mellett a lovas­sport világában is rendkívüli elismertségnek örvendő szakem­ber, de érdekes beszélgetést olvashatnak Sztojka Rudolf tré­nerrel is, aki idomárként és ablakmesterként egyaránt letette névjegyét már a világ megannyi részén. Sajnos a kiváló tréner­ről, Barna Andrásról már csak megemlékezhettünk... Három név, három szaktekintély. Jó érzés, hogy a lóverseny­zésnek, a lovasvilágnak van kikre felnéznie. Kérdésként ugyan­akkor felmerülhet, húsz-, harminc- vagy negyven év múlva em­lékezhetünk-e majd ilyen kiválóságokra? Nincs kételyem, hogy igen, ugyanakkor mégis dolgozik bennem a kisördög: bár van­nak jó idomárjaink mindkét szakágban, hajtónk is akad, de hol vannak a zsokéink? Félreértés ne essék, idén Suták Csenge bi­zonyított, Nagy Tamás is megmutatta, képes ő még a fejlődés­re, és láthattunk másoktól is szép teljesítményeket a nyereg­ben, ugyanakkor aggasztó a kép, ha egy-egy nagyverseny lo­vasításán végigtekintünk. Igen, csupa-csupa idegen név. Ma­gyar pusztán elvétve. Azért, mert – ezt rettentő fájó leírni – összességében jobbak a külföldiek. Évtizedeken keresztül elmaradt a lovasutánpótlás szaksze­rű képzése. Lassan eljutunk oda, hogy már nincs kitől tanulni sem. Az Alagi Zsokéiskola Kovács Botond vezetésével néhány éve ennek ment ellenébe, és elkezdték a professzionális lovas képzést. Ügyesek, igyekvőek a fiatalok, a probléma csupán az, hogy nagyon kevesen vannak. Ha figyelembe vesszük a maj­dani törvényszerű lemorzsolódást, és azt, hogy a (kiugró) te­hetség bizony isteni és nem tanulható adomány, akkor aggód­hatunk a jó szándék ellenére is. Igen, kevesen vannak. A zsoké karrier manapság nem vonzó. Sokkal könnyebb, gyorsabb pénzkereseti lehetőségek adódnak manapság egy ifjú ember előtt. Amivel kecsegtetni lehet a fia­talokat, az a reflektorfénybe kerülés lehetősége. Ezért is bízta­tó, hogy a honi versenyzés a tv-közvetítéseknek hála kilépett az ismeretlenség ködéből. És itt reményeink szerint mi is se­gíthetünk lapunkkal. Amikor elindultunk, ennek reményében tettük. Bízom benne, hogy lóversenyzésünk legendás alakjai­ról közreadott írásaink fokozzák az elszántságot ifjú lovasaink­ban, és vágynak arra, hogy egyszer ők is a legnagyobbak közé emelkedhessenek. Mint legendák. Mert legendás személyisé­gek nélkül nem lenne teljes a ló- és lovassortok világa. főszerkesztő 2017 / 1 köszöntő 3

Next