Hippodrom és Lovarda, 2019 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám
A 66. oldalon a Hippodrom és Lovarda számaiban mindig a Helikónhoz vágtatunk, annak tiszta vizű forrásához, már az első számtól kezdődően. Nem véletlenül. Az ógörög hitregék szerint itt, a Helikon-hegység lábánál múlatták idejük javarészét a múzsák, megmerítkezvén nemcsak a patakban, de a költészetben és egyéb művészetekben is. És mi is ezt tesszük ezen a bizonyos, 66. oldalon, amikor sorra jelenítjük meg irodalmi klasszikusok gondolatait a lovakról. Akár egy kis csavart téve a legendába, vehetjük úgyis, hogy a Helikonnál jelenlévő múzsa (legalábbis az egyik) mindenképpen egy ló lehet. Miért is ne? Mozgásával, természetével, lelkével táplálja az ihletet, hiszen a ló maga a harmónia. Afféle élő istenség, mely ennek megfelelően minden mondában szerephez jut, elég például a keleti mesék unikornisára gondolnunk, de minket, magyarokat közelebbről érint a Fehér ló regéje, amely nemzettudatunk alapvető része is. Mostani számunkban Gárdonyi Géza kedves történetét teszszük közkinccsé, de mutattuk már be – csak néhányat ragadva ki a szerzők sokasága közül – Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Kosztolányi Dezső gondolatait is a legnemesebb négylábúakról. Hiszem, hogy szeretettel fogadják olvasóink ezeket a műveket, és elolvasván a rovat éppen aktuális darabját, egy-egy percre megállnak, mielőtt becsukják a magazint, és belegondolnak abba, mi mindent is adnak nekünk a lovak. Köszöntöm gondolatsorát egyik e havi anyagunk, egészen pontosan arénabeli beszámolónk indította el, hiszen a teltházas, művészien kivitelezett show minden nézőt megbabonázott. Úgy a szabadidomítók mint a suttogók, vagy éppen a meseszerű, mégis valós történet szívet melengető mondanivalója megérintette a publikum minden tagját. köszöntő És az olvasói visszajelzések alapján ugyanígy hatnak azok a művészi lovas fotóink, melyeket hónapról hónapra módunk van bemutatni az egyik, ha nem a legjobb hazai lovasfotós, Hajdu Krisztina jóvoltából. Igen, ezek a képek a lélekre hatnak, nézve őket kapunk valamit a lovak transzcendentális valóságából. Irodalom, színház-, tánc-, képző- és fotóművészet kiindulópontja gyakran a ló, és ezt szeretnénk aláhúzni minden egyes lapszámunkban az idei esztendőben is a 66. oldalon. Most, mikor útjára indítjuk immár 4. évfolyamunkat, hiszem, hogy nem érdektelen a lovat mint barátot és sporttársat hónapról hónapra egy kicsit piedesztálra állítani, bemutatva azokat a rövid irodalmi alkotásokat, melyek Pegazus – akinek patanyomából fakadt állítólag a Helikon forrása - hátán születve íródtak, Önökért, és persze elsősorban a lovakért. főszerkesztő 2019 / 1