Hippodrom és Lovarda, 2019 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám

A 66. oldalon a Hippodrom és Lovarda számaiban mindig a Helikónhoz vágtatunk, annak tiszta vizű forrásá­hoz, már az első számtól kezdődően. Nem vélet­lenül. Az ógörög hitregék szerint itt, a Helikon-hegység lábá­nál múlatták idejük javarészét a múzsák, megmerítkezvén nem­csak a patakban, de a költészetben és egyéb művészetekben is. És mi is ezt tesszük ezen a bizonyos, 66. oldalon, amikor sorra jelenítjük meg irodalmi klasszikusok gondolatait a lovak­ról. Akár egy kis csavart téve a legendába, vehetjük úgyis, hogy a Helikonnál jelenlévő múzsa (legalábbis az egyik) mindenkép­pen egy ló lehet. Miért is ne? Mozgásával, természetével, lelkével táplálja az ihletet, hiszen a ló maga a harmónia. Afféle élő istenség, mely ennek megfe­lelően minden mondában szerephez jut, elég például a keleti mesék unikornisára gondolnunk, de minket, magyarokat kö­zelebbről érint a Fehér ló regéje, amely nemzettudatunk alap­vető része is. Mostani számunkban Gárdonyi Géza kedves történetét tesz­szük közkinccsé, de mutattuk már be – csak néhányat ragad­va ki a szerzők sokasága közül – Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Kosztolányi Dezső gondolatait is a legnemesebb négylábúakról. Hiszem, hogy szeretettel fogadják olvasóink ezeket a műveket, és elolvasván a rovat éppen aktuális darab­ját, egy-egy percre megállnak, mielőtt becsukják a magazint, és belegondolnak abba, mi mindent is adnak nekünk a lovak. Köszöntöm gondolatsorát egyik e havi anyagunk, egészen pon­tosan arénabeli beszámolónk indította el, hiszen a teltházas, művészien kivitelezett show minden nézőt megbabonázott. Úgy a szabadidomítók mint a suttogók, vagy éppen a mese­szerű, mégis valós történet szívet melengető mondanivalója megérintette a publikum minden tagját. köszöntő És az olvasói visszajelzések alapján ugyanígy hatnak azok a művészi lovas fotóink, melyeket hónapról hónapra módunk van bemutatni az egyik, ha nem a legjobb hazai lovasfotós, Hajdu Krisztina jóvoltából. Igen, ezek a képek a lélekre hatnak, néz­ve őket kapunk valamit a lovak transzcendentális valóságából. Irodalom, színház-, tánc-, képző- és fotóművészet kiinduló­pontja gyakran a ló, és ezt szeretnénk aláhúzni minden egyes lapszámunkban az idei esztendőben is a 66. oldalon. Most, mi­kor útjára indítjuk immár 4. évfolyamunkat, hiszem, hogy nem érdektelen a lovat mint barátot és sporttársat hónapról hó­napra egy kicsit piedesztálra állítani, bemutatva azokat a rö­vid irodalmi alkotásokat, melyek Pegazus – akinek patanyo­mából fakadt állítólag a Helikon forrása - hátán születve íród­tak, Önökért, és persze elsősorban­­ a lovakért. főszerkesztő 2019 / 1

Next