Hiradó, 1937 (24. évfolyam, 1-54. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Rendkívüli kiadás: Boldog újévet! Mai számunk 6 oldal 9 A XXIV. évfolyam. 1. sz. Tg.-Mureş, 1937. január 1. hercelő&szerk szí. es­aptuajdonos : TÁRKÁNYI GUSZTÁV Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Regele Ferdinand 44. Egyes szám ára: 2 lei Reklámcikk soronkint 10 lei. ­•Boldog újévet! Millió és millió szál mondja el ma ezt, mindenféle nyelven, őszintén is, érdekből is, de in­kább érdekből, mint őszinte szó­val. Mindegy!­­Az emberek meg­szokták elmondani is, meghall­gatni is. Ha el nem mondanád, tapintatlan és figyelmetlen em­ber vagy. Ha kijelentenéd, hogy menjenek a pokolba a sablonos jókívánságaikkal, akkor is go­romba, komisz ember lennél. És mondjuk és hallgatjuk. Ez az élet. Sablonokat, hazugságo­kat mondani folyton, minden ér­telem és érzés nélkül, csak azért, mert ez így szokás. S azt, aki az ilyen meggyökeresedett szo­kások ellen vét, vadembernek tart­ják. Hát legyen ! Mondjuk, hogy boldog újévet! *De ez a kíván­ság őszinte szívből fakadjon. Boldog újévet mindenfelé és mindenkinek széles e világon, a sok gyötrelmes és boldogság­mentes évek után.­­­nagyon ráférne az emberi­ségre egy igazi boldog újév. “De van-e erre kilátás a péntekkel kezdődő ezerkilencszázharminc­­hetes évben ? Pedig anélkül, hogy egyetlen embernek kiesne a falat a szá­jából, anélkül, hogy valaki tönk­remenne és anélkül, hogy egyet­len ember élete áldozatul esne, kimondhatnák a világ vezető em­berei a következőket. Ha vannak még, elengedünk minden háborús adósságot, ki­mondjuk az általános leszerelést és ezzel az összes adók tized­­részre leszállítását. Eltöröljük az összes vámokat. A cél és érte­lem nélkül, igazságtalan alapon háborút kezdő államokat közös erővel tesszük lehetetlenné, f­aji elnyomást nem tűrünk. A nyel­vek és vallások joga szent és sérthetetlen, valamint a szemé­lyes szabadság is.­­Megcsináljuk az ,,Európai Egyesült Államokat“, egységes pénznemmel.­­Amit ed­dig fegyverkezésre költöttünk, azt most kulturális és gazdasági be­fektetésekre fogjuk fordítani. S nem akarunk többé rongyos, éhező, szenvedő embert látni. Ha ezt, azok az országvezető emberek kimondanák!! *De nem mondják ki, sőt in­kább ennek az ellenkezőjét har­sogják ravasz mondatok mögé bújtatva a hadseregszállítók, az ágyú- és fegyvergyárosok érde­keit, akik pokoli szervezettséggel az egész világ vezető embereit, szörnyű hatalmú kezekkel, dróton rángatják és a csúf harácsoló érdeket hazafias mázzal vonják be, már­pedig addig, míg az egész világ diplomatáit, vezető egyéneit, parlamentjeit a fegyvergyárosok dirigálják, addig, mi, szegény kis emberpondrók hiába kívánunk egymásnak :­­Boldog újévet! Morvay Zoltán. /C/3 h [ff Az évfordulóra dr. Schmidt Béla A levegőben annyi megoldást váró és nehéz probléma lóg, hogy az évfordulóval az új évtől önkéntelenül mindenki sokat vár. Mindazt szabatosan körvonalazni talán, amit óhajtunk és várunk, úgy hirtelenében nem is lehet. De bennünk él az örökös éltető remény, hogy az ismeretlen jövő év jobb lesz, mint az elmúlt. Ehhez azonban szükséges lesz, hogy mindnyájunkban egységes akarat, egységes lélek és egysé­ges terv alakuljon ki. Ebben a tekintetben megszívlelésre méltó a bölcs Deák Ferenc egy mon­dása. Deák Ferenc három hatal­mat ismert, melyeknek vélemé­nyére és tervszerű nyilatkozataira nézve felelősséggel tartozott. Min­denek előtt az Istent, saját lelki­­ismeretét és a közvéleményt. Nagy fontosságot tulajdonított az utolsónak is, de ha Isten és sa­ját lelkiismerete előtt tisztán állt, fájdalmasan bár, de nyugodt lé­lekkel tűrte a közvélemény kár­­hoztatását, Deák ki is emeli, hogy nincs nagyobb csapás, mintha valaki saját lelkiismere­­té­vel jön meghasonlásba... Az évforduló­ hozta új évben a kisebbségi sors útját Deák Fe­renc bölcs szavai vezessék és irányítsák az elkövetkező munka év összes dolgozóit i­déző nekilendülésben csak úgy tudtuk megállni helyünket, hogy olvasóink kitartottak mellettünk és buzdítottak lelkes támogatá­sukkal. A szeretetnek és kitartásnak legszebb és reánk nézve legérté­kesebb megnyilatkozását alkal­munk volt többször élvezni. Buz­dító és lelkesítő sorokat kaptunk számtalanszor közéleti férfiaktól azért a munkáért, amelyet 23 éven keresztül folytattunk. A sok üdvözlet és buzdítás erőt és kitartást ad nekünk a jövő küzdelemre. Amikor most a lelkünk mélyéből jövő jókíván­ságot küldjük olvasóinknak és barátainknak, ünnepélyesen azt a fogadalmat tesszük, hogy ezentúl is azon az úton fogunk haladni, amelyen 23 éven keresztül ha­ladtunk és amelyről sohasem té­rünk le. A szerkesztőség. A munkásság keveset ka­pott a karácsonytól - de annál többet vár az újévtől Elmúlt a karácsony is, melyet nagy reményekkel várt a mun­kásság, az elnyomottak legelnyo­­mottabbja. Azok, akik nyomo­rult éhbérért dolgoznak 10—12 órákat naponta. Ezek a munka napszámosai ha éjjel-napot is együvé tettek, akkor sem tudtak annyit keresni, hogy karácsonyra, a béke, szeretet ünnepére olyan terített asztalt nyújtsanak család­juknak, hogy az feledtesse velük az év minden napjának nélkü­lözését. Azok a munkások, akik pedig nem dolgoznak, még szomorúbb karácsonyt értek meg. Jó, hogy a város némi segélyt nyújtott részükre, mégis szomorú, fekete karácsonyt értek meg. A szakmabeli munkások mint­egy 70 százaléka kereset nélkül volt karácsony előtt s bizony, ezek nem valami kellemes em­lékkel zárták ezt napot, melyet a jólétben, boldogságban tobzódók 2—3 napon keresztül végig dor­­bézoltak. De ha már a karácsony ilyen szomorú emlékkel zárult a mun­kásság részére, annál több re­mény tölti el őket az eljövendő új évre. Több munkaalkalmat vár a munkásság, az ipar- és kereske­delem fellendülését, mely által nagyobb kereseti lehetőség kí­nálkozik arra, hogy családja ré­szére jobb megélhetést nyújtson. Egyes munkaadóktól több be­látást vár, hogy a munkásokat ne lenézzék, ne megvessék, ha­nem úgy tekintsék őket, mint akik nem azért dolgoznak, hogy csak önmaguknak biztosítsák a mindennapi kenyeret, hanem azért is, hogy munkaadóiknak létegzisztanciáját is szilárdítsák meg. Mert ahogy a munkás rá van utalva a munkaadóra, épen úgy rá van utalva a munkaadó a munkásra. Tehát szűnjön meg itt is a hatalmi téboly (egyes munka­adóknál), legyen egyenlőség és amikor bérdifferenciák merülnek fel, az illetékes hatóságok pártat­lanul intézkedjenek, egyenlő el­bírálás alá vegyék a felmerült sérelmeket. Tehát ha a karácsony nem hozott egy kis jobblétet a mun­kásságnak, remélve hisszük, hogy annál többet hoz az újév. Tárkényi Gusztáv Boldog újévet! Az új esztendő küszöbén el­mondjuk a szokásos kívánságot: — Boldog újévet kívánunk ! A mi részünkről ez a mondat nem egyszerű sablon, amellyel mindenki köszönti az ismeretlen új esztendőt. A lelkünk legmé­lyéből hullámzik fel ez a kíván­ság olvasóink és barátaink felé, akik 23 éven keresztül kitartot­tak mellettünk jóban és rosszban, kevés boldogságban és sok szen­vedésben. A mi jókívánságunk szívből fakad és olyanok felé száll, akik szívesen fogadják és szívből viszonozzák. A Híradó újéve olyan, mint egy nagy nekilendülés. Olyan, mint kezdete egy nagy munká­nak. Mi huszonhárom éven ke­resztül minden új év elején újból megkezdtük a munkát, a közért való harcot, a szépségnek és hu­manizmusnak fanatikus szolgá­latát. Ebben a munkánkban, eb­ben a minden évben újból kez­ Újév nap­ján írt» : cAnghi ^Bab­es. Uj év ! de drága, de hanzalos szó ! aMi mindent rejteget szűzi méhed... amit a múltban fogamzottál... s melynek világra hozatalát biztosra — soha — nem ígéred... cMennyi vágy, mennyi ábránd van benned szebbek, mint fenn a „tejut"­ az igen s mikor meg kéne születniük legtöbbje fájó könnyeket hozón... csalódássá lesz kora régen. "A búzakalászt jég teszi tönkre... A szőlőt ,,fakó­ rothadás“ éri... A tehént, kocát, míg leellene jönn egy betegség — szegény emberek ! szemfüles hentes vágja, mért... Az Anya drága levente fiát, akiért annyit álmatlankodott... gránát tépi szét a harcmezőn... s holtan vagy részben hozzák haza... hiába jött, ment gondoskodott... Lányát, akiben lelkét látta s megvette drága „menyasszony ékét"... hány anya sírta kora sírba... vésetve hideg márvány költe „lakzi-kép“ helyett az emlékét...! éMennyi verejték szülte drága pénz lett kiéhezve hordva lutriba s a főnyeremény helyett legtöbbször becsúszott a számrengetegbe ,,az eggyel több — vagy kevesebb hiba... Uj év ! de Janus arca mistteum ! mikor ismernek meg az emberek ? Mikor merül ki a komédia s semminek tartnak Isten nélkül nem hiszen benned senki fia ? / Mikor V­sz, hogy nem lesz Szilveszter-est, Uj év kívánó zajos éjféllel ? d)ágyott sziréna bugásokkal, melyek mennyekbe sohse érnek... elmúlnak, összefolyva a széllel... Mikor ocsúdnak fel az emberek, hogy az „Uj évben“ semmi sincsen ? Egy sablonos, egy üres szó csupán... melynek csak akkor van létalapja, ha van benne Isten, ki segítsen ! Szilveszter éjjel vagy Új év napján kedves jelenség jót kívánni... de csak akkor lesz foganatja ha a sablonos kívánságból nem fog, az Isten — a fő — kiválni..­. Akkor, akkor lesz boldog Uj év! lesz bor, tesz fehér buzakenyér éljem lesz háború, kora halál, nyer a szegények „lutri száma“... s lesz béke, „amely mindent megér" De hogy e sok jó mind-mind meglegyen hit kell! mely áttör minden erőt... Hit! Amely tud tűrni, szereim, csesszás módra önzetlenül... a nem hajlik meg csak az Isten elött !

Next