Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-11-24 / 42. szám

mellyben Manheimba utazandnak, mivel a’ nagyherczegné itt hoszabb időre bérlett ki magának szállást. — Az itteni, honi ’s külföldi gavaléroknak nj ’s egészen angol minta szerinti casinója e’ napokban fog megnyittatni. Az e végre bérlett pa­lota igen ízletesen van bútorozva ’s minden lehető kényelem­mel ajánlkozik. A’ bécsi városi tanács Nagy Györgyöt, Sz. Leopold I fárai karigazgatót, érdemeinek, mellyeket mint e községbeli sze­gények’ atyja szerzett , tekintetéből ditelengedés mellett pol­gárjoggal ajándékozta meg. — A’ Karinth­iai-kapu mellett a’ franczia szinésztársaság folyvást ad mutatványokat; a’ „Fia­tal keresztanyában“ Coligny asszonyság igen tetszett. Ugyan­ezen színházban Schmetzer ur ad most vendégszerepeket, ki igen nagy reményű dalszinész. A’ daljátékban L­u­t­z­e­r kisasszony rendkívül és méltán tetszik. — Nestroynak „Das Haus der Temperamente“­ czím­ű­ uj darabja a’ Wien melletti színházban nagy tetszéssel adatott ’s tele házaknál ismételteik. C­ari­to tánczosné Bécsből Mailandba megy.— Triestben Unger kisasszony ’s Poggi és Coselli urak rendkívül tetszettek, valamint Luccában Moriani énekes, és Scalesi comicus , ki a’ jövő tavaszszal ide Bécsbe jő. — Rubini, Tamburini, Lablache és Gr­isi kisassz. folyvást Párisban vannak, hol 1577 óta létez olasz dalszín­ház. Ma­z­arin bibornok több új tagot hivott meg Olaszország­ból 1615 ben; becsukatott az olasz színház 1697 ben; ismét megnyittatott 1776 ban. Az első revolutio alatt félbeszakadtak a’ mutatványok, de csakhamar ismét elkezdődtek. E’ dalszín­ház egy Piccininek, Sac­ininak, Spontininak , Rossininak és Bellininek köszöni hires voltát. Angliából érkező minden tudósítás szerint ott a’ legköze­lebbi parlament’ megnyílását általában nyugalommal és bizo­­dalommal várják, mert csaknem mindenki megismeri ugyan, hogy itt reformoknak történniük kell; de ma­ga egy uj status­alkotmánynak gondolatra is elegendő, minden angolt borza­dással ’s undorodással tölteni el, minthogy ő mindent, a’ mit bir, őseitől ró maradt örökség gyanánt tekint, ’s igy akármelly történhető reformnak a’ régi’ tekintetének meghagyásából kell kiindulnia. Magát Angliának legrégibb reformját, a’ Charta magna-t, a’legjelesebb jogtudósok, mint Coke, Blackstone, Burke és többen, úgy tekintik, mint Anglia’ szabadsági’ szár­mazásfájának egyik megkezdőjét, melly azonban I. Henrik’ szabadságlevelével együtt csupán régibb országos törvények­nek megerősítése, így az I. Károly alatti parlament „Jog iránti kérelem“ nevű hires törvényében ezt mondja a’ király­nak: ,,Felséged’ alattvalói ezen szabadságot örökségül vet­ték.“ A’ Vilmos és Mária’ első kormányévében hozott hires rendeletben pedig a’ parlament igy szól: „Nem akarja a’par­lament, hogy a’ régi szabadságok és törvények a’ felforgatha­­tás’ veszedelmének kitételve legyenek, azért is kéri a’ királyt és királynét annak kinyilatkoztatására, hogy ezen régi jogok és szabadságok az országnak igaz és kétségtelen jogai és szabadságai.“ E’ szerint mindig alapelv volt Angliában , az országos szabadságokat úgy tekinteni mint egy nagy fidei­­comm­issumot, melly az ősöktől örökült, hogy ismét az uno­­kákra szállittassék, mint az ország’ polgárinak egy különös vagyona, minden viszony és tekintet nélkül az általányos jog­ra; ’s ezen eszköz által folyvást fentartatik a’ brit constitu­te’ egysége a’ részeknek minden különbözése ’s a’ koronkint történni kellő minden reformok mellett is , mert az egésznek harmóniája nem zavartathatlak ott meg, hol örökös korona és örökös nemesség mellett az alsó­ háznak és népnek is meg­vannak örökös jogai , kiváltsági és szabadsági, mellyek az elődök’ hoszti során keresztül származtak le. — Párisi leve­lek szerint ott a’ követválasztások’ érdeke valamennyire hűlni kezdett, mióta a’ „Journal des Débats“-ban a’ constantinei bey’ háremjének leírását olvashatják. — Valée generálnak rész néven veszik, hogy Constantine’ bevételének egész dicső­ségét a’ pattantyússágnak tulajdonítja ; ámbár ez igaz lehet, ha a’ halottak’ csekély számát, mint azt a’ franczia ministeri lapok adják , meggondolják. Örömest adtak volna egy mel­lékdarabot az arcolei hídhoz, midőn general Bonaparte, zász­lót ragadva, nyomult előre; de ezt most már V­ern­e­t’ ecsetje nem teheti. —­ Laffitte, úgy látszik, mindenütt keresztülesik ’s úgy áll egyedül, mint a’ júliusi revolutiónak elhagyott romja. — Lyonban a’ választások bevégződtek ’s az előbbi követek választattak meg. Egyébiránt itt, valamint Franczia­­ország’ minden egyéb gyáros városában, a’ gyárurak a’ kisebb birtokosok’ tönkretételével szerzik vagyonukat, ’s egyetérté­­sök által a’ munkásokat valóságos rabszolgaságba hozzák. E’ rendszer a’ kisebb vagyonúakat elöri, műkeresetben szintúgy mint a’ földművelésben. Egyik félnek illy nagy vagyonbősége, a’ másiknak pedig szigorú szüksége, csaknem határtalan ha­talmat ad amazoknak, mig ezek föltételetlen függésre kár­­hoztatvák. Ez még feltűnőbb, ha meggondoljuk, hogy épen e’ szegény munkások harczoltak a’júliusi revolutiokor a’ bar­­ik­adok megett egy polgári egyenlőség’ álomképéért, mig a’ gyárurak, pénztőzsérek ’s más illyesek pinczékben várták a’ tusa’ kimenetét. — Köz azon óhajtás Francziaországban, bár a’ kamarák’ közelgő összejövetele arra használtatnék, hogy az ország’ szellemi ’s anyagi érdekei előmozdittassanak; de ehhez önálló erő ’s olly erkölcsi nagyság kívántatik, millyet a’ franczia követek már több esztendő óta nem mutattak. — E * * *. vaiktól és királyi haszonvételeiktől meg akarják fosztani ’s egy civilliste’ fonák nevezete alatt fizetésbe tenni; úgy hogy azelőtt saját pénzöket idegen kézből kénytelenek kérni ’s elfogadni. — A’ nép fizet tehát; de mennyit kell fizet­nie? terhe m­illy nagy? szükséges e a’ kiadásokat a’ bevéte­lekhez, vagy a’ bevételeket a’ kiadásokhoz mérsékelni? — Vannak philosophusok, kik az elsőt állítják; de egy még csak alkotandó polgári társaságot tevén fel, nincsen semmi bevétel készen, mellyhez a’ kiadásokat szabni lehessen. Az­értis a’ philosophusok többnyire azt állítják, hogy a’ bevé­teleket kell a’ kiadások’ mennyisége szerint meghatározni és előkeriteni, ’s korunkban, kétségkívül a’ népek’ nagyobb boldogitására, ez utóbbi rendszer győzött. De ki határozza meg a’ mellőzhetetlen statusszükségek’ mennyiségét, midőn az egyik puszta fényűzésnek tartja, mi a’ másik előtt nélkü­lözhetetlennek látszik. Ki láthat előre minden statusszüksé­get, kiveheti a’ lehető véletlen eseteket mind számba? Ma­gának az uton­ alkotandó legfőbb néptisztviselőnek legyen e szabad irántok határozni ? vagy legalább engedtetik e neki is a’ dologban egy szócska? avagy ő ebben is fü­ggend az egy részről engedelmeskedő, más részről pedig mégis felséggel bíró nép kegyelmétől vagy tudatlanságától? Mi utakon és eszközök által kell a’ bevételeket beszerezni, ’s mi arány sze­rint a terhet a polgárokon felosztani? Minemű adók érde­melnek elsőbbséget, ’s mire kell azokat kivetni: a’ földbir­tokra, a tőkepénzekre, a’ jövedelmekre, a’ műszorgalomra e, vagy a kereskedésre; fényű­zési tárgyakra e, vagy a’köz és legelső szükségekre; a’ termékekre e, vagy pedig azok’ fogyasztására ! Mindezek igen tüskés és akadékos kérdé­sek, mellyek iránt a philosophusok örök vitában vannak egy­mással, s mellyek a’ gyakorlatban is tömérdek nehézséggel járnak. Mert akármennyit gyötörje is eszét az ember, lehe­tetlen itt, az adókivetésben t. i., egyenlő igazságot, vagy csak az adómennyiség ’s az adózó’ vagyona közt egyenlő arányt állítani fel, úgy hogy minden philosophiai theoriák és szépen csengő szavalatok’ daczára végtére kénytelen az ember a’ gordiusi csomót ketté vágni, ’s nem azon adóknak adni elsőbbséget, mellyek a’ követelt elvekkel legjobban e­­gyeznek, hanem azoknak, mellyek legjobban jövedelmeznek ’s mellyeket legkönnyebb beszedni. Nem érnénk soha véget, ha még a’ philosophusoknak az alkotmányi alku, vagyis politicai erőművek’ belső szer­kezete feletti számtalan variánsaikról ’s ellenmondásaikról is akarnánk értekezni. Szerencsére ezen variánsok’ története még nem olly régi, ’s igy eléggé ismeretes. De hogy mégis egy pár szót ejtsünk, itt legelébb is az a’ kérdés: micsoda egy polgári alkotmány (constitutio) ? micsoda tárgyak­ra kell kiterjeszkednie, ’s mellyek maradhatnak ki belőle? — Hasztalan várunk e’ kérdésekre kielégítő választ ’s még kevesebbé találunk egyetlen philosophust is, ki e’ pont iránt collegáival egyetértene. Monarchia tetszik e nektek? De mily­­lyen? úgynevezett absoluta monarchia e, vagy mérsékelt; szabad e, vagy megkötött’s kezén lábán megnyűgözött; örö­kös e vagy választó-monarchia ? ’s ha örökös tetszik, miképen kell az örökösödést szabályozni ? lehetnek e asszonyok és leányok, sőt növendék gyermekek is, mint például a’ spa­nyol Izabella, constitutionalis királyokká ’s igy eljuthatnak e a status’ legfőbb méltóságára, ámbár a’ társasági alkutól, a’ rendszerhez képest, ki vannak rekesztve ’s még csak nem is polgárok? — Választó-monarchia’ esetében pedig, ki ál­tal neveztessék ki a’ fejedelem, ’s a’ választójognak miilyen feltételei volnának itt elhatározandók ? — Ha pedig respub­­licák vannak inkább ínyetekre, a’ philosophusok ezeknek is mindennemű és természetű tervével szolgálhatnak; sőt, ha szükség, mind a’ két úgynevezett kormányformát is a’leg­tarkább módon összekeverik, a’ királyság’ barátinak nem hagynak egyebet a’ puszta névnél és külső színnél, ellenben a népség’ barátinak meghagyják a’ lényeget ’s igazi hatal­mat, hogy e’ közép út által, mint mondják, mind a’ két félnek eleget tegyenek, holott valójában egyiknek sem tesz­nek. De kikből fog tehát a’ burkolt, vagy be nem­ burkolt respublica állam­? kik a’ sajátképen szavazható, cselekvő pol­gárok, ’s kiket kell, más részről, szenvedő, azaz fizető, tűrő és hallgató polgárokat elmellőzni? ez a’ kérdés szint­olly nehéz, sőt megoldhatatlan, mint az, kik voltának a’ társasági alkunak eredeti contrahensei.­­*) Továbbá, szü­ksé­ges e ezen polgároknak képviselőket is adni vagy nem? ’s az első esetben mellyik képviseleti rendszernek adjunk első­séget? A’ képviselők' száma a’ különböző kerületekben a’ földterület vagy a’ népesség, a’ státusköltséghezi adózás’ mennyisége vagy egy e’ három alaphoz képest összetett arány szerint határoztassék meg ? Azonban a’ földterületi alap csak maga változhatatlan és a’ legbiztosabb, úgy hogy végre a’ földnek ’s nem a’ rajta élő népnek kellene repraesentáltatni. A’ választhatóságnak melly feltételei ’s minő választásformák a’ legczélirányosabbak ? Mindenik ph­ilosophus mást-mást ajánl, mindeniknek más-más nézetei vannak a’ dologról. Vall­jon az észtehetségeknek kell e a’ vagyonosság, vagy a’ va­­gyonosságnak az észtehetségek felett elsőséget adni? mert a’ tudományról és erényről, a’ társaságbani állásról és jogi viszonyokról mai nap a’ philosophusoknál szó sincs többé. A’ választásokat közvetlenül a’ nép maga tegye e, vagy azok a’ válasz­tó fér­fiaknak kétszeres háromszoros rostáján pereg­­tessenek keresztül, hogy a’ polyva a’ magtól különválasz­­tassék ’s csak a’ legtisztább buzaszem maradjon ben? — Fel­tévén végre, hogy ezen a’bádog választóserlegből kikelt kép­viselők már tudva vannak ’s egy vagy két kamarába össze is gyűltek: mik lesznek azoknak illetőségeik ’s foglalatossá­gaik? Mindenhatók ’s polgártársaiknak határtalan urai lesz­nek e, vagy magok is korlátozottak és ki által? Szabadé nekik a’ constitutiót hitelesen magyarázni és módosítani, vagy nem? úgy hogy az első esetben teh­etnek a’ mit akarnak, a’ másodikban pedig a’ constitutiót mindenik tag mégis­ sa­ját értelme szerint magyarázhatja , következőleg az ollyanná lesz, mintha nem is létezne? Tetszik e a’ hatalmaknak ösz­­szitése, vagy azoknak szétdim­boltatása ? Megelégesztek e Montesquieu’ hármas hatalmával, t. i. a’ törvényhozóival, végrehajtóival és bíróival, vagy Locke’javaslata szerint még egy szövetkez ősit, avagy talán Constant Benjamin és dom Pedro’ chartája szerint mindezeken felül egy mér­­sékl­őt, azaz a’ többinek pajkosságit zabolázót, ’s igy mind­ i­ai­ yl britainin­a. A’ f­o r d m ay o­r - ü­nn­e­p­ély nov.­ékén. — Elmúlt végre ama’ nagy ünnepély a’Cityben, melly már rég óta olly sok nyelvet és tollat hoza mozgásba. Az idő, melly több nap óta komor és ködös vala, csötörtökön nove­ekén megválto­zott, és pedig olly kedvezőleg, hogy e’nap a’ legszebb és legverőfényesb septemberi napokhoz hasonlított. Már az elő­estén olly mozgásban volt London , mint valamelly ünnepna­pon. Töménytelen embercsoportok, közöttük sokan távol tartományokból, járdáitok azon utczákon, mellyeken a’ dísz­menet keresztülvonulandó vala, hogy az előkészületeket megnézzék. A’ boltok többnyire zárva voltak, ’s a’ munkások azok előtt nézőállásokkal, transparentekkel stb. foglalatos­kodtak; az örökzöld olly kapós volt, hogy ára szörnyen föl­ment. Délután Temple-Bar két sorban kocsikkal telék meg, mellyek egy óranegyednél tovább sem előre sem hátra nem mehettek. A’munkásokat annyira keresték, hogy nekik órán­­kint egy guineet is fizettek. A’ díszmenetnek szánt utczák elkorlátoltattak, hogy kocsik belejük ne mehessenek. Esti 9 órakor ürülni kezdének az utczák, mivel a’ nép részint már eltelt a’ nézéssel, részint pihenés által a’ holnapi dicsősé­gekre új erőt akart magának szerezni. Lugate-Hill és Cheap­­side’ lakosai még csak ez éjjel csinálták meg nézőállásaikat, ’s a’ kalapálás és kopogás olly nagy volt, hogy az idegennek Anglia’ fővárosát lakatos- vagy kovácsműhelynek kelle tarta­nia. A’ mellett olly sűrű volt a’ köd, hogy egy lépésnyire sem lehet elátni, ’s a’ kocsik csak fáklyavilágnál haladhattak előre, ’s az utczákat is ennél kellett kövecseset beszórni. Az élet és zsibály e’ városrészben még éjfél után is sokáig tar­tott. Este felé több boltbirtokosok, kik szobáikat, még ma­­gasb­árt reménylvén , ki nem adták, örű­lének, hogy azokat azon árnak , mellyet szomszédjaik három nap előtt kaptak, harmadrészén kiadhatók. A’ különféle helyeken emelt állások (mellyeken a’nézők’ egy részének 5 órafolyásig kellett a’dísz­menetre várakozni) mind igen ízletesen szőnyegekkel , virág­bokrétákkal stb. valónak telezifrázva; mindenütt lehete látni a’ királyi czímert illy felírásokkal: „Isten tartsa meg a’ ki­rálynét!“ „Üdv Victoriának!“ stb. Egy cokspur streeti lakos egész házát bezárta ’s nézés végett senkit sem bocsátott be! Azon 24 tanácsbelinek számára, kik a’királynét lóháton va­­lának kísérendők, jófajta lovak kerestettek ki a’ woolviichi pattantyusságéi közűl és 8 napig taníttattak ; a’ lovaglás mindazáltal a’ népnek nem kis mulatságul szolgált, mivel so­kan a’ City’ urai közül nem a’ legn­gyesb lovaglók , úgy hogy egy alderman lováról le is esett, midőn néhány ismerős dámát ü­dvözleni akara; de legkevésbbé sem sérült meg, csak a’ díszmenetnek kelle kissé megállania. A’pénzcsarnok’s egyéb nyilványos intézetek egész nap zárva voltak. Korán reggel olly tekintetet mutattak London’ utczái, mintha a’ roppant fővárosnak és környékének egész népessége talpon volna. A’ legérdekesb három pont a’ Pál templom , Temple-Bar és Guild­hall volt. Már 12 órakor az ülések többnyire el voltak fog­lalva; a’ szépnem képezé a’ többséget. A’házak világításra­ szánt lámpákkal, virágokkal és szőnyegekkel valónak föléke­sítve ’s az ablakok’ legkisebb zugai is emberektől tömve , az utczákon pedig végtelen sokasága hullámzott azoknak, kik­nek nem volt sem pénzük helyfizetésre, sem barátjaik , kik által meghivattak volna. Temple-Barnál, hol a’ lordmayor a’ királynét elfogadandó vala, iszonyú volt a’ tolongás; de mégsem történt szerencsétlenség; ellenben fordultak elő víg mellékjelenetek, p. o. iiiiitt-amott egyegy zsebelő éretett lo­páson stb. Guildhall pompásan volt ékesítve ’s világítás vé­gett egy roppant faalkotmány felállítva ’s tűzveszély ellen vaslemezzel beborítva. A’ királyné’ nevének két első betűjét (V. R.) ’s egy ü­dvözlő szavat lehetett egy borostyánkoszorú­ban látni, továbbá Anglia’ zászlóit és czímerét stb. A’ trón­teremben két koszorúgyertyatartó függött, mellyeknek köre 34 lábnyi, világa pedig olly nagy volt , mint 5000 gyertyáé. A’ trón gazdagon megaranyozott, skarlátvörös bársonynyal borított, aranyrojtokkal és atlaczczal hímzett vala; a’ fala­kon óriási tükrök függenek. Szintolly pompával ragyogott a’ tanácsterem is, hol a’ királynét a’ lordmajorné vala elfoga­dandó. A’ királyi család’ számára külön asztal volt készítve ’s csupa arany edényekkel ellátva; az összes asztalok’ arany és ezüst edényei 400,000 font sterlingre (négy millió ezüst forint!) becsültetnek. Egy és két óra közt a’ rendőrség ’s a’ lán­csások megindultak. Ekkor a’ tolongás olly nagy volt, hogy alig állhatott az ember egyenesen. Pali-Maliban és Cokspur­­streetben minden ablakot és erkélyt előkelő emberek foglal­tak el, kiknek tizenkilencz huszadrésze nőszemélyekből ál­lott. Egy csoport mesterlegényt lehet­ látni repkénybokrétás kalappal és „Victoria“ felirású papiroscsillaggal mellökön, kik éljenkiáltások között vonultak keresztül az utczákon. Két órakor megjelentek a’ kenti ’s gloucesteri herczegnék, a’ cambridgei és sussexi herczegek hatlovas díszkocsikban ud­­varnépestül , testőröktől kísértetve , ’s a’ nép által örömzaj­jal fogadtattak. Aztán hatlovas udvari kocsik jövőnek a’ ki­rályné’ kíséretével, továbbá maga a’ királyné nyolcz almás­szürkétől vontatott statuskocsiban, mellette a’főudvarmes­­terné, a’ kocsi’ oldalánál az apródok , udvari szolgák, lo­vászmester stb. Ezekhez járultak a’ követek’, ministerek’ stb. kocsijai. Midőn a’ díszmenet Marlboroughhouseból elindult, a’ nép’ örömzaja, a’ fiatal uralkodónő’ szünetlen magameg­hajtása, a’ kalapok és kendők’ csóválása leírhatatlan látványt *) Szintezen , lentebb m­egirt nehézségek adják elő magokat a’ mai nap is mindazon monarchiákban és respublicákban, mellyekben uj, úgy­nevezett képviseleti alkotmányokat akarnak behozni, következéskép meg kell határozni, kik sajátképen a’ statuspolgárok, ’s ki tartozik ez uj statuspolgársághoz, ki nem ? Természeti ok itt teljesség­gel nem találtatható ’s igy a’ dolog csupán önkényes hatalomszó által döntethetik el, akár­­a’ legfőbb kormányhatalom’, akár az azt vezető alkotmánygyártók’ részéről történjék az. Ellenben az igaz és tör­vényszerű respublicákban ezen nehézségek soha sem jöhetnek elő, mert itt a’ polgárság nem szavaztatik ennek vagy amannak oda, ha­nem jog szerint polgár mindaz, ki a’ respublicát eredetileg alkotta, vagy abba későbben felvétetett.

Next