Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-11-24 / 42. szám
mellyben Manheimba utazandnak, mivel a’ nagyherczegné itt hoszabb időre bérlett ki magának szállást. — Az itteni, honi ’s külföldi gavaléroknak nj ’s egészen angol minta szerinti casinója e’ napokban fog megnyittatni. Az e végre bérlett palota igen ízletesen van bútorozva ’s minden lehető kényelemmel ajánlkozik. A’ bécsi városi tanács Nagy Györgyöt, Sz. Leopold I fárai karigazgatót, érdemeinek, mellyeket mint e községbeli szegények’ atyja szerzett , tekintetéből ditelengedés mellett polgárjoggal ajándékozta meg. — A’ Karinthiai-kapu mellett a’ franczia szinésztársaság folyvást ad mutatványokat; a’ „Fiatal keresztanyában“ Coligny asszonyság igen tetszett. Ugyanezen színházban Schmetzer ur ad most vendégszerepeket, ki igen nagy reményű dalszinész. A’ daljátékban Lutzer kisasszony rendkívül és méltán tetszik. — Nestroynak „Das Haus der Temperamente“ czímű uj darabja a’ Wien melletti színházban nagy tetszéssel adatott ’s tele házaknál ismételteik. Carito tánczosné Bécsből Mailandba megy.— Triestben Unger kisasszony ’s Poggi és Coselli urak rendkívül tetszettek, valamint Luccában Moriani énekes, és Scalesi comicus , ki a’ jövő tavaszszal ide Bécsbe jő. — Rubini, Tamburini, Lablache és Grisi kisassz. folyvást Párisban vannak, hol 1577 óta létez olasz dalszínház. Mazarin bibornok több új tagot hivott meg Olaszországból 1615 ben; becsukatott az olasz színház 1697 ben; ismét megnyittatott 1776 ban. Az első revolutio alatt félbeszakadtak a’ mutatványok, de csakhamar ismét elkezdődtek. E’ dalszínház egy Piccininek, Sacininak, Spontininak , Rossininak és Bellininek köszöni hires voltát. Angliából érkező minden tudósítás szerint ott a’ legközelebbi parlament’ megnyílását általában nyugalommal és bizodalommal várják, mert csaknem mindenki megismeri ugyan, hogy itt reformoknak történniük kell; de maga egy uj statusalkotmánynak gondolatra is elegendő, minden angolt borzadással ’s undorodással tölteni el, minthogy ő mindent, a’ mit bir, őseitől ró maradt örökség gyanánt tekint, ’s igy akármelly történhető reformnak a’ régi’ tekintetének meghagyásából kell kiindulnia. Magát Angliának legrégibb reformját, a’ Charta magna-t, a’legjelesebb jogtudósok, mint Coke, Blackstone, Burke és többen, úgy tekintik, mint Anglia’ szabadsági’ származásfájának egyik megkezdőjét, melly azonban I. Henrik’ szabadságlevelével együtt csupán régibb országos törvényeknek megerősítése, így az I. Károly alatti parlament „Jog iránti kérelem“ nevű hires törvényében ezt mondja a’ királynak: ,,Felséged’ alattvalói ezen szabadságot örökségül vették.“ A’ Vilmos és Mária’ első kormányévében hozott hires rendeletben pedig a’ parlament igy szól: „Nem akarja a’parlament, hogy a’ régi szabadságok és törvények a’ felforgathatás’ veszedelmének kitételve legyenek, azért is kéri a’ királyt és királynét annak kinyilatkoztatására, hogy ezen régi jogok és szabadságok az országnak igaz és kétségtelen jogai és szabadságai.“ E’ szerint mindig alapelv volt Angliában , az országos szabadságokat úgy tekinteni mint egy nagy fideicommissumot, melly az ősöktől örökült, hogy ismét az unokákra szállittassék, mint az ország’ polgárinak egy különös vagyona, minden viszony és tekintet nélkül az általányos jogra; ’s ezen eszköz által folyvást fentartatik a’ brit constitute’ egysége a’ részeknek minden különbözése ’s a’ koronkint történni kellő minden reformok mellett is , mert az egésznek harmóniája nem zavartathatlak ott meg, hol örökös korona és örökös nemesség mellett az alsó háznak és népnek is megvannak örökös jogai , kiváltsági és szabadsági, mellyek az elődök’ hoszti során keresztül származtak le. — Párisi levelek szerint ott a’ követválasztások’ érdeke valamennyire hűlni kezdett, mióta a’ „Journal des Débats“-ban a’ constantinei bey’ háremjének leírását olvashatják. — Valée generálnak rész néven veszik, hogy Constantine’ bevételének egész dicsőségét a’ pattantyússágnak tulajdonítja ; ámbár ez igaz lehet, ha a’ halottak’ csekély számát, mint azt a’ franczia ministeri lapok adják , meggondolják. Örömest adtak volna egy mellékdarabot az arcolei hídhoz, midőn general Bonaparte, zászlót ragadva, nyomult előre; de ezt most már Vernet’ ecsetje nem teheti. — Laffitte, úgy látszik, mindenütt keresztülesik ’s úgy áll egyedül, mint a’ júliusi revolutiónak elhagyott romja. — Lyonban a’ választások bevégződtek ’s az előbbi követek választattak meg. Egyébiránt itt, valamint Francziaország’ minden egyéb gyáros városában, a’ gyárurak a’ kisebb birtokosok’ tönkretételével szerzik vagyonukat, ’s egyetértésök által a’ munkásokat valóságos rabszolgaságba hozzák. E’ rendszer a’ kisebb vagyonúakat elöri, műkeresetben szintúgy mint a’ földművelésben. Egyik félnek illy nagy vagyonbősége, a’ másiknak pedig szigorú szüksége, csaknem határtalan hatalmat ad amazoknak, mig ezek föltételetlen függésre kárhoztatvák. Ez még feltűnőbb, ha meggondoljuk, hogy épen e’ szegény munkások harczoltak a’júliusi revolutiokor a’ barikadok megett egy polgári egyenlőség’ álomképéért, mig a’ gyárurak, pénztőzsérek ’s más illyesek pinczékben várták a’ tusa’ kimenetét. — Köz azon óhajtás Francziaországban, bár a’ kamarák’ közelgő összejövetele arra használtatnék, hogy az ország’ szellemi ’s anyagi érdekei előmozdittassanak; de ehhez önálló erő ’s olly erkölcsi nagyság kívántatik, millyet a’ franczia követek már több esztendő óta nem mutattak. — E * * *. vaiktól és királyi haszonvételeiktől meg akarják fosztani ’s egy civilliste’ fonák nevezete alatt fizetésbe tenni; úgy hogy azelőtt saját pénzöket idegen kézből kénytelenek kérni ’s elfogadni. — A’ nép fizet tehát; de mennyit kell fizetnie? terhe milly nagy? szükséges e a’ kiadásokat a’ bevételekhez, vagy a’ bevételeket a’ kiadásokhoz mérsékelni? — Vannak philosophusok, kik az elsőt állítják; de egy még csak alkotandó polgári társaságot tevén fel, nincsen semmi bevétel készen, mellyhez a’ kiadásokat szabni lehessen. Azértis a’ philosophusok többnyire azt állítják, hogy a’ bevételeket kell a’ kiadások’ mennyisége szerint meghatározni és előkeriteni, ’s korunkban, kétségkívül a’ népek’ nagyobb boldogitására, ez utóbbi rendszer győzött. De ki határozza meg a’ mellőzhetetlen statusszükségek’ mennyiségét, midőn az egyik puszta fényűzésnek tartja, mi a’ másik előtt nélkülözhetetlennek látszik. Ki láthat előre minden statusszükséget, kiveheti a’ lehető véletlen eseteket mind számba? Magának az uton alkotandó legfőbb néptisztviselőnek legyen e szabad irántok határozni ? vagy legalább engedtetik e neki is a’ dologban egy szócska? avagy ő ebben is függend az egy részről engedelmeskedő, más részről pedig mégis felséggel bíró nép kegyelmétől vagy tudatlanságától? Mi utakon és eszközök által kell a’ bevételeket beszerezni, ’s mi arány szerint a terhet a polgárokon felosztani? Minemű adók érdemelnek elsőbbséget, ’s mire kell azokat kivetni: a’ földbirtokra, a tőkepénzekre, a’ jövedelmekre, a’ műszorgalomra e, vagy a kereskedésre; fényűzési tárgyakra e, vagy a’köz és legelső szükségekre; a’ termékekre e, vagy pedig azok’ fogyasztására ! Mindezek igen tüskés és akadékos kérdések, mellyek iránt a philosophusok örök vitában vannak egymással, s mellyek a’ gyakorlatban is tömérdek nehézséggel járnak. Mert akármennyit gyötörje is eszét az ember, lehetetlen itt, az adókivetésben t. i., egyenlő igazságot, vagy csak az adómennyiség ’s az adózó’ vagyona közt egyenlő arányt állítani fel, úgy hogy minden philosophiai theoriák és szépen csengő szavalatok’ daczára végtére kénytelen az ember a’ gordiusi csomót ketté vágni, ’s nem azon adóknak adni elsőbbséget, mellyek a’ követelt elvekkel legjobban egyeznek, hanem azoknak, mellyek legjobban jövedelmeznek ’s mellyeket legkönnyebb beszedni. Nem érnénk soha véget, ha még a’ philosophusoknak az alkotmányi alku, vagyis politicai erőművek’ belső szerkezete feletti számtalan variánsaikról ’s ellenmondásaikról is akarnánk értekezni. Szerencsére ezen variánsok’ története még nem olly régi, ’s igy eléggé ismeretes. De hogy mégis egy pár szót ejtsünk, itt legelébb is az a’ kérdés: micsoda egy polgári alkotmány (constitutio) ? micsoda tárgyakra kell kiterjeszkednie, ’s mellyek maradhatnak ki belőle? — Hasztalan várunk e’ kérdésekre kielégítő választ ’s még kevesebbé találunk egyetlen philosophust is, ki e’ pont iránt collegáival egyetértene. Monarchia tetszik e nektek? De milylyen? úgynevezett absoluta monarchia e, vagy mérsékelt; szabad e, vagy megkötött’s kezén lábán megnyűgözött; örökös e vagy választó-monarchia ? ’s ha örökös tetszik, miképen kell az örökösödést szabályozni ? lehetnek e asszonyok és leányok, sőt növendék gyermekek is, mint például a’ spanyol Izabella, constitutionalis királyokká ’s igy eljuthatnak e a status’ legfőbb méltóságára, ámbár a’ társasági alkutól, a’ rendszerhez képest, ki vannak rekesztve ’s még csak nem is polgárok? — Választó-monarchia’ esetében pedig, ki által neveztessék ki a’ fejedelem, ’s a’ választójognak miilyen feltételei volnának itt elhatározandók ? — Ha pedig respublicák vannak inkább ínyetekre, a’ philosophusok ezeknek is mindennemű és természetű tervével szolgálhatnak; sőt, ha szükség, mind a’ két úgynevezett kormányformát is a’legtarkább módon összekeverik, a’ királyság’ barátinak nem hagynak egyebet a’ puszta névnél és külső színnél, ellenben a népség’ barátinak meghagyják a’ lényeget ’s igazi hatalmat, hogy e’ közép út által, mint mondják, mind a’ két félnek eleget tegyenek, holott valójában egyiknek sem tesznek. De kikből fog tehát a’ burkolt, vagy be nem burkolt respublica állam? kik a’ sajátképen szavazható, cselekvő polgárok, ’s kiket kell, más részről, szenvedő, azaz fizető, tűrő és hallgató polgárokat elmellőzni? ez a’ kérdés szintolly nehéz, sőt megoldhatatlan, mint az, kik voltának a’ társasági alkunak eredeti contrahensei.*) Továbbá, szükséges e ezen polgároknak képviselőket is adni vagy nem? ’s az első esetben mellyik képviseleti rendszernek adjunk elsőséget? A’ képviselők' száma a’ különböző kerületekben a’ földterület vagy a’ népesség, a’ státusköltséghezi adózás’ mennyisége vagy egy e’ három alaphoz képest összetett arány szerint határoztassék meg ? Azonban a’ földterületi alap csak maga változhatatlan és a’ legbiztosabb, úgy hogy végre a’ földnek ’s nem a’ rajta élő népnek kellene repraesentáltatni. A’ választhatóságnak melly feltételei ’s minő választásformák a’ legczélirányosabbak ? Mindenik philosophus mást-mást ajánl, mindeniknek más-más nézetei vannak a’ dologról. Valljon az észtehetségeknek kell e a’ vagyonosság, vagy a’ vagyonosságnak az észtehetségek felett elsőséget adni? mert a’ tudományról és erényről, a’ társaságbani állásról és jogi viszonyokról mai nap a’ philosophusoknál szó sincs többé. A’ választásokat közvetlenül a’ nép maga tegye e, vagy azok a’ választó férfiaknak kétszeres háromszoros rostáján peregtessenek keresztül, hogy a’ polyva a’ magtól különválasztassék ’s csak a’ legtisztább buzaszem maradjon ben? — Feltévén végre, hogy ezen a’bádog választóserlegből kikelt képviselők már tudva vannak ’s egy vagy két kamarába össze is gyűltek: mik lesznek azoknak illetőségeik ’s foglalatosságaik? Mindenhatók ’s polgártársaiknak határtalan urai lesznek e, vagy magok is korlátozottak és ki által? Szabadé nekik a’ constitutiót hitelesen magyarázni és módosítani, vagy nem? úgy hogy az első esetben tehetnek a’ mit akarnak, a’ másodikban pedig a’ constitutiót mindenik tag mégis saját értelme szerint magyarázhatja , következőleg az ollyanná lesz, mintha nem is létezne? Tetszik e a’ hatalmaknak öszszitése, vagy azoknak szétdimboltatása ? Megelégesztek e Montesquieu’ hármas hatalmával, t. i. a’ törvényhozóival, végrehajtóival és bíróival, vagy Locke’javaslata szerint még egy szövetkez ősit, avagy talán Constant Benjamin és dom Pedro’ chartája szerint mindezeken felül egy mérséklőt, azaz a’ többinek pajkosságit zabolázót, ’s igy mind iai yl britainina. A’ fo r d m ay or - ünnepély nov.ékén. — Elmúlt végre ama’ nagy ünnepély a’Cityben, melly már rég óta olly sok nyelvet és tollat hoza mozgásba. Az idő, melly több nap óta komor és ködös vala, csötörtökön noveekén megváltozott, és pedig olly kedvezőleg, hogy e’nap a’ legszebb és legverőfényesb septemberi napokhoz hasonlított. Már az előestén olly mozgásban volt London , mint valamelly ünnepnapon. Töménytelen embercsoportok, közöttük sokan távol tartományokból, járdáitok azon utczákon, mellyeken a’ díszmenet keresztülvonulandó vala, hogy az előkészületeket megnézzék. A’ boltok többnyire zárva voltak, ’s a’ munkások azok előtt nézőállásokkal, transparentekkel stb. foglalatoskodtak; az örökzöld olly kapós volt, hogy ára szörnyen fölment. Délután Temple-Bar két sorban kocsikkal telék meg, mellyek egy óranegyednél tovább sem előre sem hátra nem mehettek. A’munkásokat annyira keresték, hogy nekik óránkint egy guineet is fizettek. A’ díszmenetnek szánt utczák elkorlátoltattak, hogy kocsik belejük ne mehessenek. Esti 9 órakor ürülni kezdének az utczák, mivel a’ nép részint már eltelt a’ nézéssel, részint pihenés által a’ holnapi dicsőségekre új erőt akart magának szerezni. Lugate-Hill és Cheapside’ lakosai még csak ez éjjel csinálták meg nézőállásaikat, ’s a’ kalapálás és kopogás olly nagy volt, hogy az idegennek Anglia’ fővárosát lakatos- vagy kovácsműhelynek kelle tartania. A’ mellett olly sűrű volt a’ köd, hogy egy lépésnyire sem lehet elátni, ’s a’ kocsik csak fáklyavilágnál haladhattak előre, ’s az utczákat is ennél kellett kövecseset beszórni. Az élet és zsibály e’ városrészben még éjfél után is sokáig tartott. Este felé több boltbirtokosok, kik szobáikat, még magasbárt reménylvén , ki nem adták, örűlének, hogy azokat azon árnak , mellyet szomszédjaik három nap előtt kaptak, harmadrészén kiadhatók. A’ különféle helyeken emelt állások (mellyeken a’nézők’ egy részének 5 órafolyásig kellett a’díszmenetre várakozni) mind igen ízletesen szőnyegekkel , virágbokrétákkal stb. valónak telezifrázva; mindenütt lehete látni a’ királyi czímert illy felírásokkal: „Isten tartsa meg a’ királynét!“ „Üdv Victoriának!“ stb. Egy cokspur streeti lakos egész házát bezárta ’s nézés végett senkit sem bocsátott be! Azon 24 tanácsbelinek számára, kik a’királynét lóháton valának kísérendők, jófajta lovak kerestettek ki a’ woolviichi pattantyusságéi közűl és 8 napig taníttattak ; a’ lovaglás mindazáltal a’ népnek nem kis mulatságul szolgált, mivel sokan a’ City’ urai közül nem a’ legngyesb lovaglók , úgy hogy egy alderman lováról le is esett, midőn néhány ismerős dámát üdvözleni akara; de legkevésbbé sem sérült meg, csak a’ díszmenetnek kelle kissé megállania. A’pénzcsarnok’s egyéb nyilványos intézetek egész nap zárva voltak. Korán reggel olly tekintetet mutattak London’ utczái, mintha a’ roppant fővárosnak és környékének egész népessége talpon volna. A’ legérdekesb három pont a’ Pál templom , Temple-Bar és Guildhall volt. Már 12 órakor az ülések többnyire el voltak foglalva; a’ szépnem képezé a’ többséget. A’házak világításra szánt lámpákkal, virágokkal és szőnyegekkel valónak fölékesítve ’s az ablakok’ legkisebb zugai is emberektől tömve , az utczákon pedig végtelen sokasága hullámzott azoknak, kiknek nem volt sem pénzük helyfizetésre, sem barátjaik , kik által meghivattak volna. Temple-Barnál, hol a’ lordmayor a’ királynét elfogadandó vala, iszonyú volt a’ tolongás; de mégsem történt szerencsétlenség; ellenben fordultak elő víg mellékjelenetek, p. o. iiiiitt-amott egyegy zsebelő éretett lopáson stb. Guildhall pompásan volt ékesítve ’s világítás végett egy roppant faalkotmány felállítva ’s tűzveszély ellen vaslemezzel beborítva. A’ királyné’ nevének két első betűjét (V. R.) ’s egy üdvözlő szavat lehetett egy borostyánkoszorúban látni, továbbá Anglia’ zászlóit és czímerét stb. A’ trónteremben két koszorúgyertyatartó függött, mellyeknek köre 34 lábnyi, világa pedig olly nagy volt , mint 5000 gyertyáé. A’ trón gazdagon megaranyozott, skarlátvörös bársonynyal borított, aranyrojtokkal és atlaczczal hímzett vala; a’ falakon óriási tükrök függenek. Szintolly pompával ragyogott a’ tanácsterem is, hol a’ királynét a’ lordmajorné vala elfogadandó. A’ királyi család’ számára külön asztal volt készítve ’s csupa arany edényekkel ellátva; az összes asztalok’ arany és ezüst edényei 400,000 font sterlingre (négy millió ezüst forint!) becsültetnek. Egy és két óra közt a’ rendőrség ’s a’ láncsások megindultak. Ekkor a’ tolongás olly nagy volt, hogy alig állhatott az ember egyenesen. Pali-Maliban és Cokspurstreetben minden ablakot és erkélyt előkelő emberek foglaltak el, kiknek tizenkilencz huszadrésze nőszemélyekből állott. Egy csoport mesterlegényt lehet látni repkénybokrétás kalappal és „Victoria“ felirású papiroscsillaggal mellökön, kik éljenkiáltások között vonultak keresztül az utczákon. Két órakor megjelentek a’ kenti ’s gloucesteri herczegnék, a’ cambridgei és sussexi herczegek hatlovas díszkocsikban udvarnépestül , testőröktől kísértetve , ’s a’ nép által örömzajjal fogadtattak. Aztán hatlovas udvari kocsik jövőnek a’ királyné’ kíséretével, továbbá maga a’ királyné nyolcz almásszürkétől vontatott statuskocsiban, mellette a’főudvarmesterné, a’ kocsi’ oldalánál az apródok , udvari szolgák, lovászmester stb. Ezekhez járultak a’ követek’, ministerek’ stb. kocsijai. Midőn a’ díszmenet Marlboroughhouseból elindult, a’ nép’ örömzaja, a’ fiatal uralkodónő’ szünetlen magameghajtása, a’ kalapok és kendők’ csóválása leírhatatlan látványt *) Szintezen , lentebb megirt nehézségek adják elő magokat a’ mai nap is mindazon monarchiákban és respublicákban, mellyekben uj, úgynevezett képviseleti alkotmányokat akarnak behozni, következéskép meg kell határozni, kik sajátképen a’ statuspolgárok, ’s ki tartozik ez uj statuspolgársághoz, ki nem ? Természeti ok itt teljességgel nem találtatható ’s igy a’ dolog csupán önkényes hatalomszó által döntethetik el, akára’ legfőbb kormányhatalom’, akár az azt vezető alkotmánygyártók’ részéről történjék az. Ellenben az igaz és törvényszerű respublicákban ezen nehézségek soha sem jöhetnek elő, mert itt a’ polgárság nem szavaztatik ennek vagy amannak oda, hanem jog szerint polgár mindaz, ki a’ respublicát eredetileg alkotta, vagy abba későbben felvétetett.