Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-09-15 / 22. szám

POZSOHY, pénteken Tartalma: a’ h­oni politikai ’s nem politikai tárgyak, neveze­­tesb esetek’ ’s kinevezések’ minél gyorsabb, bő­vebb ’s részrehajlatlanabb közlése; a’ külföldi po­litikai tudósításoknak környülállásos és olly gyors hirüladása, hogy e’ tekintetben minden honiujság­­levelet megelőz; a’magyar literaturában újlag fel­tűnő vagy hazánkat érdeklő tudományos mun­kák’ közlése ’s ismertetése; a’ hazai ’s külföldi művészete­, közhasznú intézetek’, gyárak’, kézmű­­­vek’, gazdaság’, közösülés­mód’ leírása; közélet­beli érdekes esetek’ elbeszélése ’s egyéb mulat­tató czikkek; a’ pénz’, statuslevelek’, élelmek’, lég’ ’s víz’ álladalmak ’s mindennemű hirdetmények. II. szám. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Feltételek t­ö megtelen e’ hírlap minden kedden ’s pénteken; — félévi előfizetés Pozsonyban házhoz hordással 4 ezüst forint, postán borítékkal 4 fr. 24 kr. — Elő­fizethetni Pozsonyban a­ kiadó tulajdonosnak­ Vagy Wigand K. F. könyvárulásában, Pesten Füskúti Landerer Lajos* könyvmüllelyében, hol a’ hirdetmények ’s egyéb a’ szerkesztőséget il­­­lető közlemények is legolcsóbb áron elfogadtat­nak, nem különben minden postahivatalnál. Az értekezések e’ czím alatt kü­ldetendők : „A’ Hírnök' szerkesztő hivatalának, Pozsonyban.* A’ nem­hivatalosoknak bérmentes levelekben küldése ké­retik ki; untató ’s izetlen bohózatok vagy sze­mélyességek fel nem vétetnek. Magyarország. A’ m­n. m. k. u. Kamara, a’ temesi k. kamara -igazgatóság­nál megürült adtuariusi hivatalra Szentleány Józsefet, a’ mármarosi k. kamara - igazgatóság’ iktatóját, helyébe pe­dig Rácz Mihályt, a’ m­n. cs. k. udvari közönséges Kamara’ fizetéses fogalmazó gyakornokát nevezte ki. A­usztria.­ ­ Felségük a’ Császár és Császárné 1. hónap’ idén délutá­ni 1 óra előtt felső-ausztriai utjokból óhajtott egészségben Schönbrunn cs. k. mulató-kastélyba megérkeztek. Bécs, September’ 13-September 1lén ő Felsége a’ Császár a’ császári lakba jőve, ’s délelőtt fogadta az országgyűlésre összegyűlt alsó­ausztriai rendek’küldöttségét. Gróf Go­ez, az országgyű­lési marschall, herczeg K­o­llo­r­e d­o főudvarmester’ kezéből fogadta az évenkénti kivonatokat (Postulate) ’s a’ rendek job­bágyi legmélyebb tiszteletöket jelentették ki. Az audienczia’ végeztével a’rendek ünnepélyes vonalban mentek az ország­palotába, Ő Felsége pedig Schönbrunnba visszakocsizott. — A’ Lincz és Regensburg közötti közlekedésre rendelt „Ma­ria Anna“ gőzhajó dén estve Pestről ide érkezett; innen Mauthausen ’s Lincz felé első útját teendő. Úgy látszik azon­ban, hogy mostani próbaútja után, hasonlólag Bécs és Pest közötti utazásra fog használtatni, mivel a’ felvidéki Dunára nézve nehéznek ’s nagynak találtatók. *) Bizonyos, hogy ezen czélra Pesten egy kisebb gőzhajó’ építéséről gondoskodnak. A Folyó he­llén herczeg Metternich­­ magassága az említett gőzhajót megnézegette, ’s tegnap ő Felségük a’ Csá­szár és Császárné is hasonlókép annak megtekintése végett a’ városba jövőnek. Minden lobogót kitűzve valának és tömér­dek nép borította el a’ Duna’ partját. Ma indult Linczbe.— Gróf Schullenburg hannover­i kir. minister Ő Felségénél hol­napután nyerend bejelentési audiencziát. Berchtesgadeni tudósítások jelentik, hogy a’ felséges ura­­ságok egy szemlátomást­ halálos veszélytől szerencsésen még­is ének­ed­tek. Ugyanis f. h. 3án ő felségük a’ király ’s ki­rályné ő Felségével az ausztriai özvegy Császárnéval egy sé­tautat tettek, ’s Ramsantól nem messze a’ h­idon egy erdei pataktól a’ lovak megijedtek ’s már a’ karfákat el is törték, midőn a’ kocsin szolgálattevő huszár magát hirtelen feltalálván, az istrángokat elvagdalta ’s ezáltal a’ veszedelmet még idejében elhárította. Ezen tudósítást mint hiteles forrásból eredettel kö­zöljük. Minél rettenetesebb a’ megtörténhetett szerencsét­lenség, annál nagyobb hála legyen az isteni gondviselés­nek, hogy ezt ő felségük kikerülték. (Allym. Zeit.) A’ cs. k. hadseregnél történt azon változásokon kiv­­l, melly­­eket lapjaink’ 17. számában érdeklettünk, még következő elő­léptetések voltak: Gróf C­e­c­c­o p­­­éri Ferdinand altábornagy, Söldenhofen’23 számú megürült gyalog ezrede’ tulajdonosá­vá neveztetett. Sterpin János ezredes, főherczeg Ferencz’ 2 számú vasas ezredétől altábornagyi ranggal a’ modenai udvar­hoz rendelteték. Alezredesekből ezredesekké : W­a­­­per Má­tyás az első tábori pattantyús ezredben, Reiche Milmos a’ főtábornoki kartól ugyanazon ezredben; alezredessé Fichten­­stammi Kempen József őrnagy, a’ második tábori pattan­tyús ezredben ; kapitányokból őrnagyokká: Tham József bá­ró , Trapp’ 25 számú gyalog ezredéből Rothkirch gróf’ 12 sz. gyalog ezredéhez; Heldendaueri Ilara­dauer Károly Rothkirch gróf’ 12 sz. gyalog ezredéből Trapp báró’ 2­5 sz. gyalog ezredéhez; Temp­is Lajos báró Mayer’ 45 sz. gya­log ezredéből ugyanazon ezredben ; A­x­­­e­r Ferencz, a’bom­bázó seregből a’ 2 tábori pattantyús ezredhez tétettek. R­a­m­­berg György báró Trapp’ 2­5 sz. gyalog ezredében számfe­letti ezredes, báró Palombini 36 sz. gyalog ezredhez; Braun­­hoff B­r­a­un­h­o­f­er János , báró Trapp’ 25 sz. gyalog ezrede­­beli őrnagy, Negroni’ —’s N­­ü­b­s­eh József, báró Mayer’45 sz. gyalog ezredebeli őrnagy, M­engersky’ megürült gránátos zászlóaljaihoz parancsnokokká neveztettek. Nyugpénzes álla­potba helyeztettek: báró Ha­e­ring Wenczel, Adelsbachi Grimm et Vincze, mindketten altábornagyi ranggal; gya­log és lovas kapitányok: Klein Károly a’ nassaui herczeg 29 sz. — Sivkovich József ottochani határőrző 2 sz. — Ha­b­ia­n­e­cz Lukács warasdi sz. György határőrző 6 sz. gy. — Bega Vincze 5 sz. gyorslovas ezredekből, Rasko Mi­hály a’ 2 sz. várőrző zászlóaljtól, Z­oczek Károly a’ határ­széli építészetnél aligazgató Slavoniában , és Sambson An­tal az egyesült bán ’s varasd - károlyvárosi határszéleken ugyan építészeti aligazgató , őrnagyi ranggal; továbbá N­­e­­­bich Fridrik kapitány-hadnagy, a’ temesvári várőrségi pattan­tyús kerületből őrnagyi ranggal ’s kapitányi nyugpénzzel ; LCAverivaldi de Best Szaniszló nyugalmazott ezredes az Erzsébet Terézia-alapitványi megürült helyet nyerte. A’ hadi szolgálattól búcsút vett. Miháldi báró Splényi Mihály a’ 11 sz. székely huszár ezrednél első kapitány, őrnagyi rang­gal. Idegen rendeket ’s azoknak elfogadására ’s hordozhatá­­sára legfelsőbb engedelmet nyertek . Odelga József altábor­nagy Lucca herczegség’ katonai Sz. György-rendje’ első osz­tályát. Gróf Mensdorf-Pouilly Sándor, I. Miklós orosz császár’ 9 sz. lovas ezredebeli kapitány, ’s gróf Miens­­d­or­f-P­o­u­illy A­r­t­h­u­r , a’szász - coburgi ’s gothai her­czeg’ 4 számú dzsidás ezredebeli kapitány, a’ herczeg’ szász­­erneszti házirend’ lovagkeresztjét. Minarelli József, Ist­ván főherczeg’ 58 sz. gyal. ezr. kapitány; Pillér István, Ferencz Károly főherczeg’ 52 sz. gyal. ezr. főhadnagy és 31 o­­raas Károly a’ luccai herczeg’ 24 sz. gyalog ezredebeli al­hadnagy Lucca herczegség’ katonai Sz. György rendje’ má­sodik osztályát. A’ „M. Herald“ szerint, a’ közönséges helyeken megjelenő toryknak megismertető jegyük fejér nyakravaló; ki színes vagy fekete nyakkendőt hordoz, radicalnak vagy whignek tar­­totik. N­­ir szerint, Pozzo di B­or­g­o követségi helyzetére többé vissza nem menetid Londonba. Elhatározta magát, hogy di­plomatikai foglalatosságairól végképen­­lemond ’s hátralévő napjait szülötte­­ földén , Corsicában , egy mezei jószágon fogja leélni. *) De műszere is részenként hibásnak találtatott, miért is haladása lassúbb mint a’ többi gőzösöké. A’ színészet’ fogalma, czél­ja ’s erkölcsisége. Dr. Rumytól: „Sine ira et studio !“ A’ Hírnök’ 17dik számában egy pesti tudós a’ többek között azt állítja, hogy „sok magyarabb, azaz nemzete’ cha­­racterét beljebb ismerő magyar tudja, hogy m­elly nemzetek­nél a’ színészet magas fokán áll a’ tökéletességnek, innen a’ tudományokat, sőt mondhatni az erkölcsiséget lejebb nyom­ta,“ ’s hogy ,,a’ magyar színészetet erkölcsiség­­iskolává tenni teljesíthetetlen feladás, de ha teljesíthető is, elérhetetlen sikerű, mert hiszen a’ templomba ingyen mehetni, de oda sem igen járunk, mert a’ korszellem nem igen szereti a’ moralizálást.“ Én bátorkodom tagadni, hogy szükséges, hogy a’ színészet erkölcsiség’ iskolája legyen, ’s állítom, hogy az erkölcsi­­ség csak mellékes czélja minden színészetnek, tehát a’ magyar színészetnek is. Ezen állításomat nem megvetendő okokkal, bizonyíthatom. A’ színészet személyes előadása a’ történeti költészetnek, a’ halgatók’ ’s nézők’, sőt olvasók’ mulattatása ’s megindu­lása által. M Mivel a’ színészet a’ költészetnek neme, kíván­tatik, hogy benne csalódás (illusio, Täuschung) forduljon elő, de szükséges, hogy ezen csalódás történethez hasonlít­son ; azért a’ tárgy sokszor valódi történeten alapúl, mint Shakespeare’ több drámáiban. . A’ színészetnek fő ’s tulajdon czélja nem oktatás, nem er­kölcsiség’ előmozdítása, hanem aestheticai czél. Már Aris­toteles állította, hogy a’ színészet’ czélja ’i­ecg -xcu fiólog, azaz szánakozás és félelem. Úgy látszik, hogy Aristoteles csak tragoediára (szomorú színjátékra) czélozott, helyesebben állítom tehát, hogy a’ színészet’ czélja: mulatta­tás és megilletődés (Rührung). De ámbár az erkölcsiség’ előmozdítása, szintúgy mint az oktatás, nem fő tulajdona és közelebbi czélja a’ színészetnek, még is a’ színdarabok, valamint oktathatnak, úgy az erkölcsiséget is előmozdíthatják , részint az emberi bolondságok’ hiv lerajzolása által (mint Aristophanes’, Plaut­u­s’, M­o­l­i­é­r­e’ víg színjátékai), részint nemes charak­­terek’ eleven festése által (mint E­uri­pi­des’, Sophocles’, Y­o 1f­aire’, Racine’, Shakespeare’, Schiller’, Gö­­t­h­e’ több drámái), részint a’ jó ízlés’ kiművelése által a’ne­mes érzések’ kifejezésében, a’ gondolatok’ előadásában, a’ nyelvben és írásmódban ; végre jeles erkölcsi mondások ál­tal , miilyenek több régi és újabb drámákban találtatnak, p. o. Euripides’, Sophocles’, Shakespeare’, Voltaire’, Racine’, Schiller’, Göthe’ drámáiban. 3mi a’ drámák’ er­k­öl­c­s­i­s­é­g­é­t illeti, e’tárgyról egykor a’ theologusok’ és moralisták’véleményei nagyon ellenkeztek, ’s a’ drámáknak több ellenségei mint barátjai voltak a’ régi korban. Az egyházi atyák a’ drámákat egészen megvetették; p. o. Tertullian egy különös könyvet irt a’ színjátékok ellen és Chrysostomus a’ színészetet az ördög’ műhelyének nevezi. A’ reformatio után több protestáns theologus is meg­vetette *). Ellenben legtöbb bölcsek ’s el nem fogott theo­logusok és moralisták a’ régi és újabb korban a’ drámákat ajánlották ’s védelmezték. Dr. Luther Márton is helyesen ítélt, hogy a’ keresztyéneknek nem kellene a’ com­oediáktól azért egészen eltávozni, mivel azokban trágár szók (Zoten) fordulnak elő , mert másként nem volna szabad a’ szent írást olvasni, mivel ebben is sok fajtalan kifejezés és történet ta­­ láltatik. *) A’ jézsuiták magok a’ tanuló ifjúság’ számára drámákat Írtak. D’ Alembert a’ színészetet Rousseau el­len (ki maga is irt drámákat) jelesen védelmezte.**) Tisz­telt tanítóm a’ theologiában a’ göttingai egyetemnél, dr. Ammo n, jeles munkájában : „Neues Lehrbuch der religiösen 31oral und der christlichen insbesondere“ (Göttingen 1800) 304dik lapon, mint a’ „juste milieu’“ követője, ezt Írja a’ drá­mákról: „Die Schauspiele haben von der einen Seite durch Charakteristik, Dichtung, Sprache und Darstellung Yieles zur menschlichen Bildung beigetragen , von der andern hin­gegen der Sittlichkeit eben so viel geschadet. Unmittelbare Beförderung derselben Avar nie Zweck der Schauspiele und kann es nicht seyn ; Avohl aber können sie mittelbar und ge­­legenheitlich moralische Empfindungen Avecken ; und in die­sem Falle, oder Avenn sie auch nur von ZAveideutigkeiten und falschen Grundsätzen frei sind, Avird sie die 31oral eben so Avenig, als Romane, Gedichte, Gemälde, und eine lebhafte Geberdensprache (Avie Tertullian) zu verurtheilen Avagen,“ ’s igen helyesen hozzá adja: „Dem Denker kann der Besuch des Schauspieles noch iiberdiess zu mannichfaltigen Betrach­tungen über den subalternen Werth mimischer Talente, und das glänzende Elend des Sch au spielerber ufes Yeranlassnng geben.“ i) *) Lásd: Walch’s Geschichte der Streitigkeiten in der lutherischen Kirche; V. kötet 831dik lap ’s at. — Az egyházijog (Jus Canoni­cum) decret. III., 2­­95. parancsolja: hi­s­trio­nib­us sacra non c­o­m in­i 11 a­n­t­ur mysteria.“ Francziaországban a’ papság még XIV. és XV. Lajos alatt a’ színészeknek nem engede becsületes keresztyéni temetést. *) Lásd. Luther’s Werke. Jenái kiadás. 22dik kötet. 277 lapon. **) Lásd: Jean Jacques Rousseau lettre a’ Mr. d’Alembert sur son article Génévé dans le Vit. vol. de l’Encyclopaedie et particuliére­­ment sur le projét d’etablir<lBn theatre de comedie en cette ville. Amsterdam 1758. D’Alembert melanges de litterature d’hisloire et de philosophic. Tome 2- p. 405. •f) Ellenbeu Less Gottfried, kia’ göttingai egyetemben Ammo n előtt a’ morális theologia’ tanítója volt, illy czímü munkájában: „Com­pendium der theologischen Moral“ ezen kérdésre: „Ob ein Christ die Schauspiele, so Avie sie jezo unter uns in Deutschland sind, mit gutem Gewissen besuchen könne?“ szigorúan igy felel: „Sie sind einem jeden Freunde der Tugend und des Christenthums so lange lYag-ybrilannia. Herczeg L­i­e­c­h­t­e­n­s­t­e­i­n Károly augustus’ 30 án, Mel­bourne ’s Palmerston lordok’ kíséretében, udvarlását téve a’ királynénál Windsorban. SEPTEMB. 13. 1837. Fran­cziao­rsz­ág*. A’ clubb­isták. Páris, September’ 2­ Hogy a’ clubbisták vértől soha sem undorodtak , már ré­gen tudjuk, és hogy vérengző szándékuk szörnyű álokosko­dáson (sophisma) alapszik, az is régi tapasztalásunk. A’je­­zsuitáknak sokszor szemökre lobantatott azon elvök, hogy a’ czél az eszközöket szenteli. E’ jesuitismust, ha azt úgy szabad nevezni, iszonyú mértékben gyakorolják a’d­ubbisták. Ha azt állítják, hogy Maratnak „az emberiség’üdvözülésé­ért“ kellett vérben fű­rödnie, hogy R­o­b­e­s­p­i­erre azért ra­katta ki a’ vérpadot úgynevezett aristokraták’ fejeivel, mivel ez szükséges volt az emberiség’ örök ellenjének — az aristo­­cratiának — eltörlésére: mi volt ez egyéb mint a’ jezsuiták­­nak általok olly keserűen szemrehányt ezen maximának: ,,a’ czél szenteli az eszközt“ óriási alkalmaztatása*? — Mindezen szabadsághősök vért szomjúhoztak, midőn a’ júliusi zendü­lés után több , ez ideig ismét megszűnt , hírlapok a’ clubb­­istaságot föleleveníték, és a’Dantonok’, Robespierrek’és Ma­ratok’ elveinek hódoltak. —­ És mit tesznek jelenleg a k­olub­bisták Spanyolországban *? Generálokat gyilkolnak. És mit hoznak fel e’ gyalázatok’ elfedésére *? Azt, hogy vér nélkül revolutio nem sikerülhet. De vér alatt ők nem csak a’ nyilvá­nos harezot értik , hanem a’ legdü­hösb erőszakot. Csak azon mesterkednek, hogy a’ köz embert, kifejezések szerint, bűnbe keverjék. Ki egyszer vérbe mártotta kezét, az már hatalmukba esett, már ki nem gázolhat. Az ürügy könnyen feltaláltatik, hiszen csak aristocraták’, christinók’, carlisták’, estatutisták’, hazaárulók’ vére ! — Hanem jaj 3reer bárónak, jaj azon generálnák , ki valahol egy dlubbot megszorítói , ’s egyedül csak megszorítói, igyekeznék; azonnal egy olly meg­átalkodott népgyilkosnak neveztetik, zsarnoknak , gonosz­nak: már nem ember, hanem szörnyeteg. — Robespierre és czimborái — ezek az emberiség’ hősei; de kik ellentállanak nekik, nem is emberek, hanem valami utálatos állatnem, mellyet tetszés szerint üldözhetni; bennök nem ember öle­­tik , hanem tigris, oroszlán, bivaly stb. — Többnyire kér­dést sem szenved, hogy e’ christinók szomorú szerepet ját­szanak a’ d­ubbisták’ ellenében. Ők a’ teljes erőtlenség’ hősei. A’ mint jelenleg állanak a’ dolgok , szapora léptekkel halad elő Spanyolország’ elolvadása. Valamelly középponti hata­lom, miilyen a’convent volt Francziaországban, a’Pyrenaeu­­sokon túl hallatlan dolog ; a’ helyett az egész ország kis gue­

Next