Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-01 / 79. szám

mesebben megigérte, ’s magánkat atyáink­ hitének elvei­hez alkalmaznunk világosan megparancsolá. Nekünk leg alább csupán e’ felséges biztosítás által sikerült, a'vallása veszélyben forogta miatt rettegő catholicus népet m­egnyug­tatni. Minthogy azonban a’ fens, ministen leirat megsem­míti azt, miről ő felsége kezeskedett, atyáink­ hitének el­veihez tartozván az is: 1) hogy a' Szent-Lélek rendelte a püspököket ’s ezek iránt a' hit’ dolgaiban engedelmessége parancsolt; a’ lens, ministeri leirat pedig ezen engedelmes­séget megtiltja, holott maga az Isten sem akarta, hogy az ember­ örökkévaló és ideigleni ügyei egy kézben legyenek a’ miért is két különböző hatalmat rendelt: ,,Amarias pe­dig, a’pap , a’ ti főpaptok, legyen fölöttetek azon dolgok­ban, mellyek Istent illetik, és Zabadias, Ismahelnak fia, király a’ Juda nemzetségben, legyen azon ügyek fölött, mellyek a’ király’ tisztéhez tartoznak.“ II. Palativ. 19. 11.; *2) hogy Jézus Krisztus menybemenetelekor a’ földön he­lyettest hagyott ’s bizonyossá tette a’ felől, hogy az ő hite csorbulást nem fog szenvedni, a’ miért iránta, úgy mint ön maga iránt, engedelmességet parancsolt; 3) hogy a' catholicus papnak nem szabad valaki’ részére szentséget kiszolgáltatni, ha nincs képessége, az ezzel összekötött malaszt' megnyerésére, mert a’ pap maga nem szerzője a’ malasztnak, hanem csupán eszköz ezen malaszt’ kioszto­­gatására a’ kellőleg és méltóképen elkészülteknek; a’ fens, ministeri leirat pedig, eltörülvén a’püspöki rendeletet, azt kívánja, hogy a’ papok a’ házasság’ szentségét megavatás által méltatlanoknak egyházrablólag szolgáltassák ki; 4) hogy letett hitünkhöz hívek legyünk. Tudniillik, minden catholicus pap fölszenteltetésekor eskü­vést tesz, melly őt kötelezi, az anyaszentegyház’ fejével egységben maradó püspöknek, a’hit’ dolgában, engedelmeskedni; a’ fens, ministeri leirat pedig engedetlenségre ’s ez által hitszegésre visz bennünket: de tehetjük e ezt, ha az Isten’ itélőszékére gondolunk? Ezen szorongatott állapotban tehát, bizonyta­lan lévén, megengedtetnék e minmagunknak egyenesen tisz­telt királyunk Ő felsége’ színe’ elébe járulnánk, nagytisz­­teletű­ főpásztorunkat, a’Kegyelmes Érsek urat, mint elöl­járónkat esedezve kérjük, hogy nevünkben ’s valamennyi catholicus hívek’ nevében ezen előterjesztésünket helyet­tünk eszközlené, vagy, ha lehetséges, ezt min magunknak tenni engedné meg. Mindenekelőtt pedig, mind részünkről mind valamenny­i paptársunk’ ’s a’ránk bízott nyájak’részé­ről, legitt azon leglelkiesméretesb vallomást tesszük, hogy mi, a’ szent apostolok’ és martyrok’ példája után, földi vagyonúnkat é s magát életünket is a’ világi hatalom’ kíván­tára minden ellenszegülés nélkül átengedni készek vagyunk; de hogy Istent ’s atyáink’ hitet elhagyjuk, bízván az Isten’ segítségében, sem tömlöcz sem halál, ha erre kerülne is a’ dolog, rá nem bízhatnak. Mindazáltal lelkiesmére­­tünk kényszerít a’ vészterhes jövendőnek elejét venni, mi­vel a’ nép, szent vallása miatt, kétségbeesésben van, ’s megnyugtatására többé nem találtathatott eszköz, miután mi nem léphetünk fel, mint azelőtt Kegyelmességed’ pa­rancsára, ’s nem mondhatjuk neki, hogy ő felsége minket cath. vallásunk’ sértetlen birtokában hagyand, valamig a’ fens. ministeri leirat annak elveivel homlokegyenest ellen­kezésben áll; ’s így a’ catholicus nép világi elöljáróiban vallása’ellenségét látja, a’ miből csak szomorú követke­zéseket várhatni. ’S minthogy a’ pásztorlevél egyedül a’ házasság’ szentségének kiszolgáltatását czélozza — semmi újat nem rendelvén, hanem csak némelly papok’ durva hi­báit ’s az egyház’ és tanjától eltérését feddi ’s igazítja, mi­ben a’ főpásztor az Isten’ rendelése ’s a’ természet’törvénye szerint cselekszik, azaz, ezzel csak pásztori kötelességét teljesíti, mellyről a’ legfőbb biró előtt számolnia kell — hogy a’pap, ki az érseknek, mint Krisztus’szolgája, alá van vetve, csak kellőleg elkészülteknek adja fel a’ szent­ségeket; ebből azt gyanítjuk, hogy a’ fens, ministerium csupán egy, a’ mi hitünktől idegen előterjesztés által leira­­tott ezen leiratra, minthogy eddig a’ világi hatóság soha sem elegyedet a’ catholicai hit- és szentség-ügyekbe (in sacra catholica). Méltóztassék tehát Érseki Kegyelmessé­­ged magunk’ ’s a’ catholicus népség’ nagy megütközését ezen a’ mi szent vallásunkat fenyegető veszély felett ő fel­ségének, a’ mi legkegyelmesebb királyunknak, előterjeszte­ni. Mert a’ fens, ministeri leiratban fenyegetett büntetés még inkább neveli abbeli aggodalmunkat, hogy mi lélek­­ismeretünk ellen cselekedni kényszeríttetni fogunk, midőn azután hivatásunkhoz híven ’s megemlékezve az Isten’ íté­leteiről és arról, hogy a’ ministeri leirat Jézus Krisztus’ rendelését sem el nem törülheti sem meg nem másíthatja, ugyancsak első papunk’ és pásztorunk’ Jézus Krisztus’ pél­dája szerint ezt kellene válaszolnunk: inkább kell engedel­meskedni Istennek mint embereknek, és hogy semmi em­beri hatalom sem kívánhat vagy rendelhet valamit az Isten’ rendelete ellen, miilyen egy szentség’feladása ’s az eskü­vel pecsételt hithez köteleztetés. Gnesen, július’ 23 dikán 1838.“ (Következnek a’ tíz esperes’ aláírási, esperessé­­geik’ nevében.) A­ bajor koronaherczeg Münchenből, Fridrik német­alföldi kir. herczeg Hágából, és a’ szász-weimari örökös­­nagyherczeg Weimarból Berlinbe érkeztek, megalázásoknak, mindenkor azon, eskühöz közelítő erő­sítéssel: „Ez utoljára van, hogy békeségért engedünk**. Hogy azonban a’ méltatlanságoknak e’ sora folytattatni fog, előre lehete­t látni, ’s e’ napok’története bizonyságot szol­gáltat reá. Ámbár eddig minden uj méltatlanság sértőbb ’s élesebb volt a’ korábbiaknál, mégis most Lajos Fi­lep uj követelése felülmúlja mindazon lealacsonyítást és jogtalan­ságot, melly eddig Schweiztól kivántatott ’s általa tüzetett. Ezen uj eset nem csak egyes személyeket és viszonyokat veszélyeztete, hanem egy szabad nemzeti lét’ elveit is kocz­­kára teszi, ’s e’ kérdést adja fel megfejtés végett. Tar­toznak e Schweiz’ hatóságai akaratnélküli műszerei lenni egy jogatlan, idegen rendőrségnek, vagy nem? Azon kí­vánság, mellyet a’ franczia cabinet a’ szövetségi hatósá­gokhoz és Thurgau’ rendeihez parancsolólag és kemény fenyegetőzések közt Bonaparte Napoleon Lajos­ kiutasítása végett intézett , ki 1832. óta a’ thurgaui, tehát a’ schweizi polgárjognak is, semmi bírói ítélet által törvénytelennek nem nyilatkoztatott birtokában vrtatlanul van, ’s ki még nem rég Thurgau’összegyűlt nagy tanácsa által ünnepélye­sen ’s egyelm­űleg thurgaui polgárnak nyilványíttatott, egy szabad néphez olly méltatlan, a’ népjog’ minden elveivel annyira ellenkező, ’s egy nép’ erkölcsi ’s természeti virág­zásának minden alapját olly igen megrendítő,­—egyszers­mind a’ mód és bánás, mellyre ez ügy a’ szövetséggyűlés’ keblében talált, olly vigasztalatlan, ’s a’jövendőre nézve olly fölötte aggasztó kinézéssel összekötött, miszerint ne­künk úgy tetszik, hogy a’ nép maga köteles, idővesztés nélkül szabadon, őszintén ’s elfogulatlanul nyilatkozni irán­ta, ’s magát mindenre készen tartani, mi abból netalán tá­­madhatna, nehogy a’ nép’ hallgatása gyengeségnek és jo­gairól önkinti lemondásnak magyaráztassék ’s tekintessék. Valamint tehát a’ nemzeti egyesület’ eddigi üléseinek al­kalmával minden hazafinak — habár nem tagja is ez egye­sületnek— jelenléte örvendetes volt, úgy ez­úttal világos meghívás bocsáttatik mindazon hazafiakhoz, kiknek az önállás és a’ hon’becsülete szivükön fekszik, hogy számo­san jelenjenek meg a’ langenthali gyűlésen, jelenlétük által ezen olly igen fontos ügy iránti érdeküket bebizonyítandók ’s közösen tanácskozandók, mit kelljen tenni abban a’nép’ részéről, a’ hazafias gondolkozás­i hatóságokkal egyetértő­­leg, a’ nemzeti becsület’ fentartására. Ha tehát az alulirt biztosság e’ részben a’ kezdeményhez nyúl, ez csak azon öntudattal történik, hogy ezzel haza iránti kötelességet tel­jesít. Bern, sept. lükén 1838. A schweizi nemzeti egye­sület’ középponti biztossága. Kaslhofer, elnök. Schneider, titoknok.“ Schweiz. A’ schweizi nemzeti egyesület f. é. sept.­lékén követ­kező körlevelet bocsátott ki: ,,Szövetségesek! A’ nemzeti egyesület’ rendszabásainak 14dik czikkelyéhez képest az alulirt biztosság az idei főgyülést vasárnapra, sept. 23., délelőtti 9 órára határozta, ’s gyüléshelyül Langenthalt Bern canton­ban rendelte. Tanácskozási tárgyakul a’ rend­szabások által kitfizettek, a’ biztosság’ jelentése ez évi fog­lalkozásai, számadása ’s az 1839-i uj biztosság’ választása felől. Minden osztálynak ’s minden egyes tagnak szabadsá­gában áll javaslatokat előterjeszteni. A’ választmány mind­­azáltal azt hiszi, hogy, mint az idei tanácskozás’ főtár­gyára, honunk’ jelen állására Francziaország’ ellenében kell figyelmet fordítani. Schweiz a’ francziaországi julius­­revolutio óta a’ franczia kormánytól egész sorát tűrte el a’ Olaszország. Ő szentsége XVI. Gergely pápa a' f. é. sept. 13-ai titkos consistoriumban, mellyben Fiesc­u­­s a’ mech­elni érsek bibornokokká neveztettek, igen fontos beszédet tar­tott, mellyet jövő számunkban közlendőnk. Mantua, sept. 14. F. h. 11 kén érkezett városunkba a­ pápabirtokból ő felsége a’ görög királyné, „Missolunghi grófné“ név alatt, ’s miután az „arany oroszlán“ czímerű vendégfogadóban töltötte az éjt, 12kén reggel útját Berga­­mon keresztül Schweizba folytató. (Sept. Thikén Bernbe érkezett.) Belgium, Brüssel, sept. 15. Tegnap este fogada el a’ csá­szárság’ egykori katonáinak társasága, Napoleon Péter Pál herczeget. A’ társaság­ háza fényesen ki volt világítva, ’s több mint 300 veteranus, mind díszjelekkel ékesített, összegyűlve. Az elnök beszédet tartott a’ herczeghez, melly­ben megemlíté a’ császár’ hőstetteit. A’ herczeg azt felelé, hogy igen meg van illetve azon elfogadástól, mellyben őt a’ császárság’ régi katonái részesíték, nagyon kedves előtte a császár iránti háladatosságuk, ’s gyönyörűséggel lát itt olly számos és annyi vitézből álló társaságot. Ezután Ter-Brug­­ge, az antwerpi „Société de la Prévoyance’“ elnöke, a’ csá­szárság’ idején altiszt, hasonlókép beszédet tartott a’ her­czeghez, mellynek végén felszólító­ maradna Belgiumban, osztozandó azon szerencsében, mellyet a’ belgák Leopold király alatt élveznek. E’ beszéd után a’ brüsseli veteranu­­sok’ elnöke a’ herczeget a’ társaság’ tagjává kiáltá ki, ’s annak emlékjelével díszesíté. Szécíia, Stockholm, sept. 11. Tegnap estve a’ belső város újabb ’s terjedelmükre nézve minden eddiginél nagyobb ren­detlenségek’ színhelye volt. 10 órakor nagy összesereglés volt a’ Jerntorget piaczon, melly, miután több házak’ abla­kai bedobattak, hirtelen a’ város’ több utczáin elterjedt, belől a hidakon, s nagy számú lakások’ablakait betördelé. Legtöbb illy házakban zsidók laktak; de minthogy ezek közönsége­sen a második emeletben laknak, az első emeleti lakosok lettek a legközelebbi áldozatok; mert nem csak ablakaik, hanem tükreik ’s más bútoraik is összezuzattak és feldulat­­tak. A’ tömeg, melly e grázdaságokat teve, ug­y látszik, nem volt ugyan számos, de olly sebességgel munkált, hogy mielőtt a­ főhelyt­artó a’ helyszínre ékezett, mindennek vége volt s az egész tömeg szétoszlott. Néhány rendőrtiszttel, ki a zajlás elején jelen volt é s ellenszegülni akart, méltatla­nul bántak.— Philadelphiából aug. 20dikáról következő hirt közlenek az angol újságok: ,,A’ francziák és mexicoiak közt először ontatott vér. T. i. juh 23dikán egy mexicoi hajót. Vera­ruz és Tampico közt üldözőbe vett egy franczia hadi csolnak. A’ mexicoiak látván, hogy nem menekhetnek, csolnakokba kel­tek ’s elhagyák a' hajót, melly a' viztől part felé hajtaték; de midőn ezt a‘ francziák elfoglalók, a' partról lövések estek ellenük, 's többen — egy vagy kettő halálosan is — megse­­besíttettek. E’körülmény hihetőkép visszatolást vonand ma­ga után, s a’ legközelebbi posta könnyen az ellenségeske­dések formaszerinti elkezdését hozandja hírűl. Annyi bizo­nyos , hogy ha a’ francziák a’ zárvonalt V­eracruz közelében még egy vagy két hónapig folytatják, embereik az ezen eg­­aljnak saját, igen veszedelmes betegség által tetemesen meg­­fogyandanak. S a’ mexicoiak, úgy látszik, igen is jól tud­ják, milly hatalmas frigyesük van nekik az „el vomito“-ban; legalább ezt árulja el azon kétértelmű beszéd, mellyel Bu­­stamente júniusban a" congressust berekeszté. Időnyerés, ha­logatás a’ mexicoi kormány’ politicája, ez bizonyos; s ha ez megadatik neki, akkor a’ dögvész" pusztításait annál ke­vesebbé kerülendik ki a’francziák, mivel august­us, Septem­ber és October az évnek legegészségtelenebb hónapjai.“ — E’ közben az angol hírlapok folytatják inkább vagy kevésb­­bé heves kikelésüket a’ franczia kormány ellen mind a' me­xicoi mind a’ buenos-ayresi zárvonalak miatt. Éjszakamerikai lapok szerint ott már egyik bank a’ másik után kezdi ismét készpénzzel'­ fizetéseit. Másoktól, névszerint a’nyugati részekben, ez legközelébb váralik. Csak a’ déli statusok’ bankjai nem határozák még el ma­gokat. — A’ g­ő­z­h­a­j­ó­z­á­s’ szabályozására körül­mé­nyes törvény hozatott. Ez a’ publicum’ bátorságosítására koronkinti vizsgálatokat rendel­tétetni a’ gőzösök és gőz­katlanok, a’ hajósszemélyzet’ szükségkép megkivántató száma, mentő csolnakok , a’ hajók’ éjjeli megvilágítása ’stb. körül. A’ kapitány ’s legénysége hanyagság okozta balesetekért szigorú büntetéssel fenyegettetik. —­ A’ gyű­lési választások Missouri, Illinois, Éjszakcarolina és Alabama kerületekben, nagy szótöbbséggel, a’jelen kor­mány elleni oppositio’ részére ütöttek ki. — Az újonnan felvett rendszer, melly szerint az indusok’ gyarmatosítása egy saját megyében eszközöltetik, kedvező sükert igeig. Magyar hírlapok’ heti szemléje. Sept. 17 — 23. Az Athenaeum’ 23- és 24-dik számaiban egykét tűrhető fordításon kívül, semmi figyelemre méltó czikkelyt sem találtunk. A’ Figyel­mezőben Guzmics’ Egyházi Tára’ Ildik füzeté­nek ’s a’ m. tudós társaság’ helyesírásának bírálatt fejeztet­nek be. Utóbb folytatja a’redactio elleneim zajgásait, mely­­lyek ez úttal is olly dolog- és ideaszegények, olly betűhöz ragadtak és földön csúszók, hogy én végre szégyenleni kez­deni magamat e’ három ember helyett, kik olly sokat rejtő „társzekereket“ ígértek ’s midőn kirakodnak, csak kavi­csot látunk és sárt és silány homokot. Ismertetésül és fel­világosításul kiemelem itt ismét azokat, mellyek némi nyo­matossággal látszanak bírni. Legelői egy általányos meg­­jegyszést. Az én characteristicáim­’ súlya, melly ezen ura­kat mint pajtás literatorokat, pártos academicusokat és kí­méletlen és részrehajló criticusokat öli, nem ezen vagy am­azon az egy tetten, hanem egész munkálkodások’szellemén, vagyis angyagilag a’ tettek’ nagyobb részén alapul. Ezt min­den józan eszű ember átlátja, mert a’ dolog nem is eshetik másképen. Meg lehet például mutatni, hogy a’ Kritikai Lapokban ez vagy amaz egyik szó nem kíméletlenül, vagy nem méltánytalanul, vagy nem részrehajlóig ’s nem el­­zúzni akarólag van bírálva; de azért állhat és állandis, mint hiszem, örökre az én ítéletem, melly szerint a’ Kr. Lapok’ eddigi bírálatainak nagyobb része kíméletlen, méltánytalan ’stb.,’s igy azok’szelleme is általában véve: kíméletlenség, méltánytalanság, elzúzni akarás, részrehajlás ’stb. ’S most már lássuk, miképen czáfolja meg itt a’ triceps redactio azon állításomat, hogy „Schedel urnak critical ’s literatu­­ratörténeti műveit legelső fellépése óta pajtásságszellem bélyegzi?“ Ezt mondja: Schedelnek gr. Festetics Albert’ néhai Pannóniájában 1822—ában megjelent illy nemű czik­­kelyeit pajtásságszellem nem bélyegzi, tehát Schedel’leg­első fellépését pajtássági szellem nem bélyegzi. (Punctum.) Ez aztán czáfolat, felelet vagy okoskodás! Midőn én Sche­­r­el nek, mint criticusnak és belletristának legelső fellépéséről szólok, azon nyomtalan silányságokat érteni­e, mellyeket ő 16­— 17 esztendős gyermekkorában irkált, vagy azokat, mellyek Schedelnek, a’ már érettebb és ömiliő írónak, leg­első lépései voltak? Ezek az én ítéletem szerint: a’ fordít­­ott „Haramiák“ és az eredeti „Aesthetikai levelek“, mind­kettő önálló mű, mindkettő a’ mostani Schedelt legjobban sejtető ’s őt mint írót és criticust legsajátábblag bélyegző legelső fellépések. Ugyde hiszen amaz „Bajza József ba­rátomnak“ van ajánlva, ’s élőbeszéde a’ legszorosabb pajtásságot és literatori cliquet árulja el; ugyde emez a’ legémelyítőbb tömjénezést, dicsérgetést, magasztalga­­tást foglalja magában Vörösmarty’ epicus munkáiról, mely­­lyekben minden, minden szép, még a’ character rajz is nagyszerű és bevégzett és eredeti, szóval mellyébb­e­n (és Czuczoréiban) a’ magyar epica poesis mármár cum­minál! Soha munkában az, mit a’ franczia cameraderie litteraire-nek (literatori pajtásságnak) nevez, mint rugó és tollvezető olly egészen ’s tökéletesen valósítva és tanúsít­va nem volt, mint ezen Aesthetikai levelekben; mit—mivel itthoszan meg nem mutathatom — ha az olvasó nekem nem hisz, olvassa meg maga a’ munkát és Vörösmarty’ eposait, vagy kérdezzen meg a’ dolog iránt más részrehajlatlan li­teratorokat. És ime a’ Haramiák’ ’s az Aesthetikai levelek’ megjelenése óta együtt látjuk mindig, szakadatlanul, mind életben mind literaturában, a’ három pajtást; együtt lát-­ juk őket a’ Kritikai Lapokban, együtt az Aurórában, együtt, az­ academiában, együtt a’ Kisfaludy-társaságban, együtt. Bajzát és Schedelt egy létre nem jöhetett hírlapi vállalat­ban, ’s együtt végre mind a’ hármat ismét a’ csakugyan Létre jött Athenaeumban és Figyelm­ezőben. És hogyan látjuk

Next