Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-10-01 / 79. szám
mesebben megigérte, ’s magánkat atyáink hitének elveihez alkalmaznunk világosan megparancsolá. Nekünk leg alább csupán e’ felséges biztosítás által sikerült, a'vallása veszélyben forogta miatt rettegő catholicus népet megnyugtatni. Minthogy azonban a’ fens, ministen leirat megsemmíti azt, miről ő felsége kezeskedett, atyáink hitének elveihez tartozván az is: 1) hogy a' Szent-Lélek rendelte a püspököket ’s ezek iránt a' hit’ dolgaiban engedelmessége parancsolt; a’ lens, ministeri leirat pedig ezen engedelmességet megtiltja, holott maga az Isten sem akarta, hogy az ember örökkévaló és ideigleni ügyei egy kézben legyenek a’ miért is két különböző hatalmat rendelt: ,,Amarias pedig, a’pap , a’ ti főpaptok, legyen fölöttetek azon dolgokban, mellyek Istent illetik, és Zabadias, Ismahelnak fia, király a’ Juda nemzetségben, legyen azon ügyek fölött, mellyek a’ király’ tisztéhez tartoznak.“ II. Palativ. 19. 11.; *2) hogy Jézus Krisztus menybemenetelekor a’ földön helyettest hagyott ’s bizonyossá tette a’ felől, hogy az ő hite csorbulást nem fog szenvedni, a’ miért iránta, úgy mint ön maga iránt, engedelmességet parancsolt; 3) hogy a' catholicus papnak nem szabad valaki’ részére szentséget kiszolgáltatni, ha nincs képessége, az ezzel összekötött malaszt' megnyerésére, mert a’ pap maga nem szerzője a’ malasztnak, hanem csupán eszköz ezen malaszt’ kiosztogatására a’ kellőleg és méltóképen elkészülteknek; a’ fens, ministeri leirat pedig, eltörülvén a’püspöki rendeletet, azt kívánja, hogy a’ papok a’ házasság’ szentségét megavatás által méltatlanoknak egyházrablólag szolgáltassák ki; 4) hogy letett hitünkhöz hívek legyünk. Tudniillik, minden catholicus pap fölszenteltetésekor esküvést tesz, melly őt kötelezi, az anyaszentegyház’ fejével egységben maradó püspöknek, a’hit’ dolgában, engedelmeskedni; a’ fens, ministeri leirat pedig engedetlenségre ’s ez által hitszegésre visz bennünket: de tehetjük e ezt, ha az Isten’ itélőszékére gondolunk? Ezen szorongatott állapotban tehát, bizonytalan lévén, megengedtetnék e minmagunknak egyenesen tisztelt királyunk Ő felsége’ színe’ elébe járulnánk, nagytiszteletű főpásztorunkat, a’Kegyelmes Érsek urat, mint elöljárónkat esedezve kérjük, hogy nevünkben ’s valamennyi catholicus hívek’ nevében ezen előterjesztésünket helyettünk eszközlené, vagy, ha lehetséges, ezt min magunknak tenni engedné meg. Mindenekelőtt pedig, mind részünkről mind valamennyi paptársunk’ ’s a’ránk bízott nyájak’részéről, legitt azon leglelkiesméretesb vallomást tesszük, hogy mi, a’ szent apostolok’ és martyrok’ példája után, földi vagyonúnkat é s magát életünket is a’ világi hatalom’ kívántára minden ellenszegülés nélkül átengedni készek vagyunk; de hogy Istent ’s atyáink’ hitet elhagyjuk, bízván az Isten’ segítségében, sem tömlöcz sem halál, ha erre kerülne is a’ dolog, rá nem bízhatnak. Mindazáltal lelkiesméretünk kényszerít a’ vészterhes jövendőnek elejét venni, mivel a’ nép, szent vallása miatt, kétségbeesésben van, ’s megnyugtatására többé nem találtathatott eszköz, miután mi nem léphetünk fel, mint azelőtt Kegyelmességed’ parancsára, ’s nem mondhatjuk neki, hogy ő felsége minket cath. vallásunk’ sértetlen birtokában hagyand, valamig a’ fens. ministeri leirat annak elveivel homlokegyenest ellenkezésben áll; ’s így a’ catholicus nép világi elöljáróiban vallása’ellenségét látja, a’ miből csak szomorú következéseket várhatni. ’S minthogy a’ pásztorlevél egyedül a’ házasság’ szentségének kiszolgáltatását czélozza — semmi újat nem rendelvén, hanem csak némelly papok’ durva hibáit ’s az egyház’ és tanjától eltérését feddi ’s igazítja, miben a’ főpásztor az Isten’ rendelése ’s a’ természet’törvénye szerint cselekszik, azaz, ezzel csak pásztori kötelességét teljesíti, mellyről a’ legfőbb biró előtt számolnia kell — hogy a’pap, ki az érseknek, mint Krisztus’szolgája, alá van vetve, csak kellőleg elkészülteknek adja fel a’ szentségeket; ebből azt gyanítjuk, hogy a’ fens, ministerium csupán egy, a’ mi hitünktől idegen előterjesztés által leiratott ezen leiratra, minthogy eddig a’ világi hatóság soha sem elegyedet a’ catholicai hit- és szentség-ügyekbe (in sacra catholica). Méltóztassék tehát Érseki Kegyelmességed magunk’ ’s a’ catholicus népség’ nagy megütközését ezen a’ mi szent vallásunkat fenyegető veszély felett ő felségének, a’ mi legkegyelmesebb királyunknak, előterjeszteni. Mert a’ fens, ministeri leiratban fenyegetett büntetés még inkább neveli abbeli aggodalmunkat, hogy mi lélekismeretünk ellen cselekedni kényszeríttetni fogunk, midőn azután hivatásunkhoz híven ’s megemlékezve az Isten’ ítéleteiről és arról, hogy a’ ministeri leirat Jézus Krisztus’ rendelését sem el nem törülheti sem meg nem másíthatja, ugyancsak első papunk’ és pásztorunk’ Jézus Krisztus’ példája szerint ezt kellene válaszolnunk: inkább kell engedelmeskedni Istennek mint embereknek, és hogy semmi emberi hatalom sem kívánhat vagy rendelhet valamit az Isten’ rendelete ellen, miilyen egy szentség’feladása ’s az esküvel pecsételt hithez köteleztetés. Gnesen, július’ 23 dikán 1838.“ (Következnek a’ tíz esperes’ aláírási, esperességeik’ nevében.) A bajor koronaherczeg Münchenből, Fridrik németalföldi kir. herczeg Hágából, és a’ szász-weimari örökösnagyherczeg Weimarból Berlinbe érkeztek, megalázásoknak, mindenkor azon, eskühöz közelítő erősítéssel: „Ez utoljára van, hogy békeségért engedünk**. Hogy azonban a’ méltatlanságoknak e’ sora folytattatni fog, előre lehetet látni, ’s e’ napok’története bizonyságot szolgáltat reá. Ámbár eddig minden uj méltatlanság sértőbb ’s élesebb volt a’ korábbiaknál, mégis most Lajos Filep uj követelése felülmúlja mindazon lealacsonyítást és jogtalanságot, melly eddig Schweiztól kivántatott ’s általa tüzetett. Ezen uj eset nem csak egyes személyeket és viszonyokat veszélyeztete, hanem egy szabad nemzeti lét’ elveit is koczkára teszi, ’s e’ kérdést adja fel megfejtés végett. Tartoznak e Schweiz’ hatóságai akaratnélküli műszerei lenni egy jogatlan, idegen rendőrségnek, vagy nem? Azon kívánság, mellyet a’ franczia cabinet a’ szövetségi hatóságokhoz és Thurgau’ rendeihez parancsolólag és kemény fenyegetőzések közt Bonaparte Napoleon Lajos kiutasítása végett intézett , ki 1832. óta a’ thurgaui, tehát a’ schweizi polgárjognak is, semmi bírói ítélet által törvénytelennek nem nyilatkoztatott birtokában vrtatlanul van, ’s ki még nem rég Thurgau’összegyűlt nagy tanácsa által ünnepélyesen ’s egyelműleg thurgaui polgárnak nyilványíttatott, egy szabad néphez olly méltatlan, a’ népjog’ minden elveivel annyira ellenkező, ’s egy nép’ erkölcsi ’s természeti virágzásának minden alapját olly igen megrendítő,—egyszersmind a’ mód és bánás, mellyre ez ügy a’ szövetséggyűlés’ keblében talált, olly vigasztalatlan, ’s a’jövendőre nézve olly fölötte aggasztó kinézéssel összekötött, miszerint nekünk úgy tetszik, hogy a’ nép maga köteles, idővesztés nélkül szabadon, őszintén ’s elfogulatlanul nyilatkozni iránta, ’s magát mindenre készen tartani, mi abból netalán támadhatna, nehogy a’ nép’ hallgatása gyengeségnek és jogairól önkinti lemondásnak magyaráztassék ’s tekintessék. Valamint tehát a’ nemzeti egyesület’ eddigi üléseinek alkalmával minden hazafinak — habár nem tagja is ez egyesületnek— jelenléte örvendetes volt, úgy ezúttal világos meghívás bocsáttatik mindazon hazafiakhoz, kiknek az önállás és a’ hon’becsülete szivükön fekszik, hogy számosan jelenjenek meg a’ langenthali gyűlésen, jelenlétük által ezen olly igen fontos ügy iránti érdeküket bebizonyítandók ’s közösen tanácskozandók, mit kelljen tenni abban a’nép’ részéről, a’ hazafias gondolkozási hatóságokkal egyetértőleg, a’ nemzeti becsület’ fentartására. Ha tehát az alulirt biztosság e’ részben a’ kezdeményhez nyúl, ez csak azon öntudattal történik, hogy ezzel haza iránti kötelességet teljesít. Bern, sept. lükén 1838. A schweizi nemzeti egyesület’ középponti biztossága. Kaslhofer, elnök. Schneider, titoknok.“ Schweiz. A’ schweizi nemzeti egyesület f. é. sept.lékén következő körlevelet bocsátott ki: ,,Szövetségesek! A’ nemzeti egyesület’ rendszabásainak 14dik czikkelyéhez képest az alulirt biztosság az idei főgyülést vasárnapra, sept. 23., délelőtti 9 órára határozta, ’s gyüléshelyül Langenthalt Bern cantonban rendelte. Tanácskozási tárgyakul a’ rendszabások által kitfizettek, a’ biztosság’ jelentése ez évi foglalkozásai, számadása ’s az 1839-i uj biztosság’ választása felől. Minden osztálynak ’s minden egyes tagnak szabadságában áll javaslatokat előterjeszteni. A’ választmány mindazáltal azt hiszi, hogy, mint az idei tanácskozás’ főtárgyára, honunk’ jelen állására Francziaország’ ellenében kell figyelmet fordítani. Schweiz a’ francziaországi juliusrevolutio óta a’ franczia kormánytól egész sorát tűrte el a’ Olaszország. Ő szentsége XVI. Gergely pápa a' f. é. sept. 13-ai titkos consistoriumban, mellyben Fiescus a’ mechelni érsek bibornokokká neveztettek, igen fontos beszédet tartott, mellyet jövő számunkban közlendőnk. Mantua, sept. 14. F. h. 11 kén érkezett városunkba a pápabirtokból ő felsége a’ görög királyné, „Missolunghi grófné“ név alatt, ’s miután az „arany oroszlán“ czímerű vendégfogadóban töltötte az éjt, 12kén reggel útját Bergamon keresztül Schweizba folytató. (Sept. Thikén Bernbe érkezett.) Belgium, Brüssel, sept. 15. Tegnap este fogada el a’ császárság’ egykori katonáinak társasága, Napoleon Péter Pál herczeget. A’ társaság háza fényesen ki volt világítva, ’s több mint 300 veteranus, mind díszjelekkel ékesített, összegyűlve. Az elnök beszédet tartott a’ herczeghez, mellyben megemlíté a’ császár’ hőstetteit. A’ herczeg azt felelé, hogy igen meg van illetve azon elfogadástól, mellyben őt a’ császárság’ régi katonái részesíték, nagyon kedves előtte a császár iránti háladatosságuk, ’s gyönyörűséggel lát itt olly számos és annyi vitézből álló társaságot. Ezután Ter-Brugge, az antwerpi „Société de la Prévoyance’“ elnöke, a’ császárság’ idején altiszt, hasonlókép beszédet tartott a’ herczeghez, mellynek végén felszólító maradna Belgiumban, osztozandó azon szerencsében, mellyet a’ belgák Leopold király alatt élveznek. E’ beszéd után a’ brüsseli veteranusok’ elnöke a’ herczeget a’ társaság’ tagjává kiáltá ki, ’s annak emlékjelével díszesíté. Szécíia, Stockholm, sept. 11. Tegnap estve a’ belső város újabb ’s terjedelmükre nézve minden eddiginél nagyobb rendetlenségek’ színhelye volt. 10 órakor nagy összesereglés volt a’ Jerntorget piaczon, melly, miután több házak’ ablakai bedobattak, hirtelen a’ város’ több utczáin elterjedt, belől a hidakon, s nagy számú lakások’ablakait betördelé. Legtöbb illy házakban zsidók laktak; de minthogy ezek közönségesen a második emeletben laknak, az első emeleti lakosok lettek a legközelebbi áldozatok; mert nem csak ablakaik, hanem tükreik ’s más bútoraik is összezuzattak és feldulattak. A’ tömeg, melly e grázdaságokat teve, ugy látszik, nem volt ugyan számos, de olly sebességgel munkált, hogy mielőtt a főhelytartó a’ helyszínre ékezett, mindennek vége volt s az egész tömeg szétoszlott. Néhány rendőrtiszttel, ki a zajlás elején jelen volt é s ellenszegülni akart, méltatlanul bántak.— Philadelphiából aug. 20dikáról következő hirt közlenek az angol újságok: ,,A’ francziák és mexicoiak közt először ontatott vér. T. i. juh 23dikán egy mexicoi hajót. Veraruz és Tampico közt üldözőbe vett egy franczia hadi csolnak. A’ mexicoiak látván, hogy nem menekhetnek, csolnakokba keltek ’s elhagyák a' hajót, melly a' viztől part felé hajtaték; de midőn ezt a‘ francziák elfoglalók, a' partról lövések estek ellenük, 's többen — egy vagy kettő halálosan is — megsebesíttettek. E’körülmény hihetőkép visszatolást vonand maga után, s a’ legközelebbi posta könnyen az ellenségeskedések formaszerinti elkezdését hozandja hírűl. Annyi bizonyos , hogy ha a’ francziák a’ zárvonalt Veracruz közelében még egy vagy két hónapig folytatják, embereik az ezen egaljnak saját, igen veszedelmes betegség által tetemesen megfogyandanak. S a’ mexicoiak, úgy látszik, igen is jól tudják, milly hatalmas frigyesük van nekik az „el vomito“-ban; legalább ezt árulja el azon kétértelmű beszéd, mellyel Bustamente júniusban a" congressust berekeszté. Időnyerés, halogatás a’ mexicoi kormány’ politicája, ez bizonyos; s ha ez megadatik neki, akkor a’ dögvész" pusztításait annál kevesebbé kerülendik ki a’francziák, mivel augustus, September és October az évnek legegészségtelenebb hónapjai.“ — E’ közben az angol hírlapok folytatják inkább vagy kevésbbé heves kikelésüket a’ franczia kormány ellen mind a' mexicoi mind a’ buenos-ayresi zárvonalak miatt. Éjszakamerikai lapok szerint ott már egyik bank a’ másik után kezdi ismét készpénzzel' fizetéseit. Másoktól, névszerint a’nyugati részekben, ez legközelébb váralik. Csak a’ déli statusok’ bankjai nem határozák még el magokat. — A’ gőzhajózás’ szabályozására körülményes törvény hozatott. Ez a’ publicum’ bátorságosítására koronkinti vizsgálatokat rendeltétetni a’ gőzösök és gőzkatlanok, a’ hajósszemélyzet’ szükségkép megkivántató száma, mentő csolnakok , a’ hajók’ éjjeli megvilágítása ’stb. körül. A’ kapitány ’s legénysége hanyagság okozta balesetekért szigorú büntetéssel fenyegettetik. — A’ gyűlési választások Missouri, Illinois, Éjszakcarolina és Alabama kerületekben, nagy szótöbbséggel, a’jelen kormány elleni oppositio’ részére ütöttek ki. — Az újonnan felvett rendszer, melly szerint az indusok’ gyarmatosítása egy saját megyében eszközöltetik, kedvező sükert igeig. Magyar hírlapok’ heti szemléje. Sept. 17 — 23. Az Athenaeum’ 23- és 24-dik számaiban egykét tűrhető fordításon kívül, semmi figyelemre méltó czikkelyt sem találtunk. A’ Figyelmezőben Guzmics’ Egyházi Tára’ Ildik füzetének ’s a’ m. tudós társaság’ helyesírásának bírálatt fejeztetnek be. Utóbb folytatja a’redactio elleneim zajgásait, melylyek ez úttal is olly dolog- és ideaszegények, olly betűhöz ragadtak és földön csúszók, hogy én végre szégyenleni kezdeni magamat e’ három ember helyett, kik olly sokat rejtő „társzekereket“ ígértek ’s midőn kirakodnak, csak kavicsot látunk és sárt és silány homokot. Ismertetésül és felvilágosításul kiemelem itt ismét azokat, mellyek némi nyomatossággal látszanak bírni. Legelői egy általányos megjegyszést. Az én characteristicáim’ súlya, melly ezen urakat mint pajtás literatorokat, pártos academicusokat és kíméletlen és részrehajló criticusokat öli, nem ezen vagy amazon az egy tetten, hanem egész munkálkodások’szellemén, vagyis angyagilag a’ tettek’ nagyobb részén alapul. Ezt minden józan eszű ember átlátja, mert a’ dolog nem is eshetik másképen. Meg lehet például mutatni, hogy a’ Kritikai Lapokban ez vagy amaz egyik szó nem kíméletlenül, vagy nem méltánytalanul, vagy nem részrehajlóig ’s nem elzúzni akarólag van bírálva; de azért állhat és állandis, mint hiszem, örökre az én ítéletem, melly szerint a’ Kr. Lapok’ eddigi bírálatainak nagyobb része kíméletlen, méltánytalan ’stb.,’s igy azok’szelleme is általában véve: kíméletlenség, méltánytalanság, elzúzni akarás, részrehajlás ’stb. ’S most már lássuk, miképen czáfolja meg itt a’ triceps redactio azon állításomat, hogy „Schedel urnak critical ’s literaturatörténeti műveit legelső fellépése óta pajtásságszellem bélyegzi?“ Ezt mondja: Schedelnek gr. Festetics Albert’ néhai Pannóniájában 1822—ában megjelent illy nemű czikkelyeit pajtásságszellem nem bélyegzi, tehát Schedel’legelső fellépését pajtássági szellem nem bélyegzi. (Punctum.) Ez aztán czáfolat, felelet vagy okoskodás! Midőn én Scherel nek, mint criticusnak és belletristának legelső fellépéséről szólok, azon nyomtalan silányságokat értenie, mellyeket ő 16— 17 esztendős gyermekkorában irkált, vagy azokat, mellyek Schedelnek, a’ már érettebb és ömiliő írónak, legelső lépései voltak? Ezek az én ítéletem szerint: a’ fordított „Haramiák“ és az eredeti „Aesthetikai levelek“, mindkettő önálló mű, mindkettő a’ mostani Schedelt legjobban sejtető ’s őt mint írót és criticust legsajátábblag bélyegző legelső fellépések. Ugyde hiszen amaz „Bajza József barátomnak“ van ajánlva, ’s élőbeszéde a’ legszorosabb pajtásságot és literatori cliquet árulja el; ugyde emez a’ legémelyítőbb tömjénezést, dicsérgetést, magasztalgatást foglalja magában Vörösmarty’ epicus munkáiról, melylyekben minden, minden szép, még a’ character rajz is nagyszerű és bevégzett és eredeti, szóval mellyébben (és Czuczoréiban) a’ magyar epica poesis mármár cumminál! Soha munkában az, mit a’ franczia cameraderie litteraire-nek (literatori pajtásságnak) nevez, mint rugó és tollvezető olly egészen ’s tökéletesen valósítva és tanúsítva nem volt, mint ezen Aesthetikai levelekben; mit—mivel itthoszan meg nem mutathatom — ha az olvasó nekem nem hisz, olvassa meg maga a’ munkát és Vörösmarty’ eposait, vagy kérdezzen meg a’ dolog iránt más részrehajlatlan literatorokat. És ime a’ Haramiák’ ’s az Aesthetikai levelek’ megjelenése óta együtt látjuk mindig, szakadatlanul, mind életben mind literaturában, a’ három pajtást; együtt lát- juk őket a’ Kritikai Lapokban, együtt az Aurórában, együtt, az academiában, együtt a’ Kisfaludy-társaságban, együtt. Bajzát és Schedelt egy létre nem jöhetett hírlapi vállalatban, ’s együtt végre mind a’ hármat ismét a’ csakugyan Létre jött Athenaeumban és Figyelmezőben. És hogyan látjuk