Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-08 / 28. szám

sem a’ carlisták’ részéről magokat elhatározni, mig az uj franczia ministerium’ politicája nem tudatik. Ezen némileg kényszerített halasztás a’ madridi mínisteriumnak is , melly már szétbontani kezdett, épen jókor jön. Aragonban a christinok’ ügye nem halad. A’ tartomány Segura’ megerő­sítése által rémülésbe jött, mi által Cabrera, ki C­antavie­­jából és Moren­ából az alsó-arragoniai hegyek’ keleti ré­szén egész az Ebroig máris uralkodik, most már a nyu­gati részt is hadmunkálatinak aláveti. szaghoz 8678, Cleve és Túli ehhez 28,187, a­ lüttichi püs­pökséghez 22,592, az ausztriai Németalföldhöz 45,825. Brüssel, mart. 23. Az országban mindenütt béke uralkodik , ide értve a’ hadsereget is. A" belgák nyugtalan népnek mondatnak; de vegyük bármellyik európai nemzetet, engedtessék nála olly határtalanul szabad sajtó mint a bel­ga, vettessék e’ nép közé olly egy czivódás­ almája, mint a’ londoni szerződés Belgiumban; intéztessenek kamarái­ban a’ kormány ellen három hétig nyilványosan a' legheve­sebb megtámadások; izgattassék egyszersmind naponkint a néptömeg a’ sajtó egy része által; ne hiányozzanak procla­­matiók, ragasztványok , nyilványos helyeken, gyülekeze­tek ’s más demagog mesterségek, mint Belgiumban; végre legyen a' kereskedés és kézimunka hónapokig nagy krisis­­ben s ezáltal ezer meg ezer kéz munka nélkül, nagyon kételkedünk, valljon e’ nép olly szigorú próbát jobban ki fogna­k állani mint a’ belga nép. Fontoljuk meg továbbá, hogy a’ társasági rend itt még csak alig keletkezett egy lá­­zadási megrendülésből, hogy minden intézmények után ala­­píttattak, ’s egy ellenséges párt ezeknek megbuktatását esz­közleni törekszik, még világosabban ki fog tetszeni, mi ily sokkal többet nyomók itt a’ rend’, a’ társasági egyetértés’ és a’ békés munkásság’ elemei. Az Allgemeine­­/Ag. 92. száma (apr. 2ról) egy bécsi le­vél után azon (ha megvalósul) igen fontos hirt hozza, hogy a’ szultán minden eddigi remények­ 's az idegen hatalmassá­gok’ képviselői’ előterjesztésének ellenére Mehemed Ali el­len háborút határozott, ’s hogy az ellenségeskedések eddig már hihetőleg el is kezdődtek. Kairo, mart. 1. Itt közönségesen hiszik a’ basát visz­­szatértében lenni; reméljük, hogy e’ hónap’ végén itt leend. A’ török ellenadmiral, Osman bey, itt van, ’s Apdus basá­tól, Mehemed-Ali unokájától, igen kitünőleg fogadtatik. A hadministeriumban nagy munkásság uralkodik, úgy hogy most az egyiptomi egész rendes lovasság 17 ezredre megy, ’s ezeknek mindegyike 756 lóval bir, mellyek mind derek syriai fajok. Egyebek itt nem jó lábon állanak; sok szük­ség— nevezetesen tetemes pénzszükség— uralkodik, mint­hogy a’ kereskedés egészen elakadott, 's a' kormány sen­kinek sem fizet. Minde’ mellett is a’ hadsereg szaporíttatik, az építések meg nem szüntettetnek , költséges vállalatokba ereszkednek, mintha a’ legnagyobb bőségben úsznának. Dzsedda, febr. 10. Aden város most már csakugyan az angolok­ birtokában vagyon. Miután ők januarius’ elején katonaságot szállítottak ki, ’s az igen roszul erősített várost két hadi corvett által lövöldöztették, e’ város azon föltétel alatt adatott át nekik, miszerint valamennyi lakosnak kellő idő fogna engedtetni, hogy vagyonostól a’ közel fekvő he­gyekbe mehessenek. Látnivaló tehát, hogy az arabok tel­jességgel nem óhajtják az angolok’­ uraságát. Mindaddig állandóul függetlenek voltak az adeni sechek,­­s magok a törökök ezelőtt 2­10 évvel csak igen rövid ideig uralkodhat­tak rajtok. De most a’ sech­’ fia, ki kényszerítve volt Adent az angoloknak eladni, küldöttséget bocsát a Mehemed-Ali­­nak Yemenben vezérkedő generáljához, felszólítá ezt a’ ke­resztények elleni segélynyújtásra, ’s önkint aláveté magát az egyiptomi basa­ uraságának. „Mint muzelmannok 's min­denek előtt mint sunniták, minek mi is vagyunk, legyetek kényszerítve, minket segíteni, ’s Allah’ segedelmével nem sokára ismét elűzendjük a’ hitetleneket.“ Ekkép fejezi ki magát a’ követség. Ibrahim basa *) Jüszint tudósította Mehe­­med-Alit. Válljon az angolok ki fogják e terjeszteni fogla­lásaikat Aden’ határán, erről még semmit sem tudunk. Bi­zonyos azonban, hogy a’ lakosok védelmezni fogják mago­kat. Itt e’ foglalás nagy benyomást tesz, és a’ m­ekkai se­rifek mindenféle gyanús dolgokat sugdosnak egymás’ fülé­be, mik minket, a’ basa’ szolgálatjában levő európaiakat, sok aggodalommal töltenek el. Szerencse, hogy itt egy an­gol corvett állomásozik, melly minket fel fogna venni, ha valamelly váratlan esemény adódnék elő. Ismét néhány zászlóal rendes gyalogság érkezett ide, mellyek a rendelte­téséről még nem tudunk semmi bizonyost. Bonaparte Lajos Napoleon azon hitt, mintha ő spanyo szolgálatba szándékozott volna lépni, londoni lapokban alap­talannak nyilatkoztatja. *) Az alkirály’ unokaöccse; nem kell fölcserélni annak Syriában levő szinte Ibrahim basa nevű fiával. Németország, Darmstadt, mart. 26. Az orosz trónörökös-nagyher­­czeg Heidelbergből jővén a’ nagyherczegi udvar’ látogatá­sára, tegnap este ide megérkezett. Öcs. magassága a’ nagy­­he­rczeg” kir. fenségünk’ é s az egész nagyherczegi csal­ád’ körében 8 órakor megjelent a’ színház’ udvari páholyában. Ezután nagy estebéd volt. Ma reggeli nyolczadfél órakor az egész helybeli őrizetkatonaság nagy pompában ellépte­­tetett a’ szemlélő fenség előtt. A’ szemle után ő cs. magas­sága a’ nagyherczegi család’ körében a’ nagyherczeg’ vár­palotájában reggelizett ’s tizedfél órakor elhagya udvarun­kat, útját tovább Mainzba folytatandó. Koblenz, mart. 28. Ő cs. fensége, az oroszországi nagyherczeg-trónörökös tegnap délután három óra tájban a’ zászlókkal ’s lobogókkal gazdagon ékesített „Párisi gróf“ gőzösön, mellyet a’ kölni társaság a’ nagyherczeg’ rendel­kezésére átengedett, Bibriehből ide megérkezett’s a’„bel­le Vue“ czímű vendégfogadóban kiszállott. Ma reggel az itteni őrség a’ várost környező egyik erőség ellen ostrom­gyakorlatot vala kiviendő; de az éj alatt kellemetlen idő állván be , a’ nagyherczeg’ óhajtására e’ tábori gyakorlattal felhagyának. 111 Itt órakor ő cs. fensége ugyanazon gőzös­sel, mellyen jött, tovább utazott, útját Hágának veendő, mégpedig állomásonkint Köln, Düsseldorf, Nymrvegen és Rotterdam felé. München, mart. 28. Tegnap délután München’ több lakosinak, nevezetesen ollyaknak, kik még a’vasúton nem láttak haladó locomotivet, érdekes látvány adódott. Egy mérnök és két segédje, kik szerződés szerint Angliából mintegy 8 nap előtt érkeztek meg, ’s kik a’ már segédek által Értes mechanicus’ műhelyéből szerkesztett locomotiv­­erőm­űszereket összeolvasztották és jóságukat megvizsgál­ták, ezeknek mechanismusát a’ Károly külvárosi tűzoltórak­­tár’ udvarában, a’ füvészkert mellett, fűtés által mozgásba tették; igen érdekes volt látni, milly erővel hozott a’ gőz mozgást nyomás és emeltyű által a'gépely’minden részeibe. Most már hihetőleg senki sem kételkedendik tovább, hogy ezen év’ folytában a’ münchen-augsburgi vasút jókora térsé­gén járható lesz, miután már minden főkészületek meg­vannak , ’s a’ sínek’ letételével nem sokára valóban meg­nyitandó. Tudva van, hogy főgyengeségihez tartozik külön­ben kedves német rokonunknak, miképen ők minden új ta­lálmány vagy javítás iránt, habár más országokban már tett­legesen sikerült is, hajlandók nemcsak bizodalommal nem viseltetni, hanem inkább azon dolgoznak, hogy minden le­hető siker’ haladásáról másokat lebeszéljenek ’s értelmesb vállalkozókat bátortalanítsanak, miszerint a’ korszellemé­hez ne igen simulnának; ez azonban csak egy örökség Né­metország’ anyagi érdekeinek hajdani elszigetelt állapotá­ból, de a’ melly bizonyosan nem sokára általányos egye­süléssé alakuland, mihez már a’vámegyesülés által szép alapot vetettünk. Az idők nagy ha­jtókereke többé vissza nem fordítható. (Igaz és hazánkra is illeszthető igék !) Többen, előbb don Carlos buzgó követőinek ismert spanyolok , kik az utóbbi estellai események­ következté­ben számkivetésbe menendők, salzburgi útjukban Mün­chenbe érkeztek. Köztök láthatók : Fergerio volt­ kamarás, Fernandez Roque, Jose de Uranga volt­ general ’stb. Hannovera, mart. 12. Ma az érdemes szabóczéhnek egy választmánya a’ királynál audientián volt. Egy berlini szabónak, ki házi és udvari szabóvá vala kijelölve, a’ nél­kül hogy remeket mutatott volna elő , mint azt a’ czéh­ tör­vényei megkívánják, kelle­n' ezékbe fölvétetnie; az audi­­entia* czelja tehát a' parancs’ visszavételének kieszközlése volt. A’ czél ugyan nem éretett el, de minden ember be­szél azon bátorságról, mellyel a’szónok, Stelen­er mester, ügyét a’ trón előtt védelmeztel (Brémai újság, München, mart. 18. Városunk’választó községe fel­­szólíttatott, eddigi követe’, Detmold ügyvéd’, helyébe mást választani, minthogy az már úgy tekintendő, mint le­mondott. Egy hegyült tehát ma, ’s valamint a’ képviselők úgy a’ választók is kinyilatkoztaták , hogy, mivel eddigi kö­vetők az ő értelmükben cselekedett, egy követnek válasz­tásából pedig a’ statusalaptörvény ’ megszüntetésének elisme­rése s az 1819. alkotmány’ ereje következtetik, magokat illy lépésre nem határozhatják. M.-m.- Frankfurt, mart. 24. Bizonyos tudósítások szerint, a’ hannover­i országgyűlés’második kamarájának a. 29 küldöttjeitől aláírt előterjesztmény a’magas szövetség­­gyűlésnek tegnapelőtt átadatott. A’ frankfurti német hírlap következőt közöl Bonnból mart. 25ről: „Épen most terjeng itt azon hiteles tudósítás, hogy ő szentsége XVI. Gergely pápa dr. Hüsgen fővltárhoz intézett kegyelmes iratában a’ kölni főegyház­megyének eddig általa viselt igazgatását minden kiválható felhatalmazottságok’ megadása által megerősítette, minek következtében mindjárt husvét után ismét be fog töltetni a’ közel két évig ürességben lévő mindkét egyházi­ főhivatal, ’s igy nem sokára segítve lesz általányos megnyugtatásra azon szükségen, melly practicus lelkészek’, hiánya miatt már érezhetővé lett.“ Belgium« Brüssel, mart. 26. A’ belga tanács a’ 24 czik­­kelyek’ szerződését 31 szavazattal 14 ellen elfogadta. Két tanácsbeli nem szavazott. Az Indépendant szerint Luxemburg’ átengedendő ré­szének népessége 149,700 lélekre megy, a’ Limburg’ ré­széé Maestrichttel együtt 183,297, kizárva az erőséget 161,298, összesen tehát 310,998 lélekre. A’ limburgiak­­ból a794dik év előtt Hollandiához tartozott 56116. Poroszor­ P é n z k e 1 e t. Becs, april. 3. Dunavizállás april. 7dikén: 5' 9' A* status-kötelezvények/ közép ára volt 5 pere« 55 55 55 55 55 55 4­3 55 55 55 55 Kölcsönvett 1834. évről, 500 font. . . . „ 1821. „ 100 Bécsi statusbank-kötelezvény 2'/2 pcentért . Bank-részvények darabonkint . . . . i 55 55 p.p. 55 55 55 / ” 55 55 JoT 35 lesz/,, 81% 672­/­ 1547, 65% Magyar hírlapok’ heti szemléje. Mart. 26 — 31. Az Ismertető­ben több hasznos, gyakorlati gazdasági czik­­kelyen kívül egy „együgyű földművelő’ tudósítása Albert anhalt­­kötheni tanácsnokhoz“ figyelmet és megfontolást érdemel, kivált azon szép eredményekért, mellyekre a’ derék tudósító egyedül szorgalma és ért­elmessé­ge által jutott. „Tizenkét év előtt — úgy mond e’ mühlstädti földműves — arattunk rozsból 208 mé­rőt; árpából 78 m.; burgonyából 78 m. Most pedig, fél­annyi mag után, aratunk rozsból 312 m.; árpából ’s zabból 156 m.; burgonyából 858 m.; nyári repczéből 156 m. — Ez felette nagy különbség. Nekem nem csak több rozsom ’s pénzem van, ha­nem több szalmám is, miből több takarmányt ’s trágyát készíthe­tek. Mind ezt egyedül ennek köszönhetem, mert csak ön adott gazdálkodása által legelsőben is példát. Annak előtte azt hittük volna, hogy máskép gazdálkodni nem lehet, mint megszoktuk ; mi igen természetes, mert jobbat nem ismertünk. Annak előtte voltak az országban ollyanok, kik azt mondották, hogy több adót kell adni, ám jobb aratást nyerünk. Ön már boldogult atyámnak ki­­nyilatkoztatá, hogy ostobaság ezt hinni; az Ország­ urai szívesen látják, ám az aratás javíttatik, és egy fejedelem sem gondolkoznék, arról, hogy az adó is azonnal felemeltessek, kiváltkép a mi fe­jedelmünk. Önnek akkor is tökéletes igazsága volt, azt én tapasz­taltam, mert senki sem kért többet tőlem, sőt inkább én kaptam sokszor a’ fejedelemtől, a’ midőn a’ rozs elfagyott. De ha a* ja­vításnál többet kellene is adózni, ez sem tenne semmit. Mert ha 50 tallérral több jövedelem van, akkor adhatni belőle Iőzel többet, ez senkinek sem árt; de ha Iózel többet kellene adni, h­a nincs, már az roszul lenne — “ "stb. Az Athenaeumhm „a’ franczia nemzetiségről“ franczia kútfő után értekezik Kazinczy Gábor. El lehet képzelni, mikép­­r egy franczia a’ maga’ nemzetiségéről. .,A' franczia nemzeti­ség — úgy mond — a’ szárazföld’ legszebb nemzetisége. Erős, tökélyesen meghatárzott, erőteljes, ’s a’ nagyság és tartósság’ minden kívánatos födeleit mutatja. Földalak, politicai rokonság, szokás- és nyelvegység: a’ nemzetiség’ e’ három alapelvét itt mind’ csodálatra­ méltólag egyesülve leljük. Mi az a’ Németország* meddig nyúlik el éjszak , kelet és dél felé! Mi az az Oroszor­szág * hol kezdődik és hol végződik! mi az Porosz - és Osztrák­­ország és Holland ?“ (Igazán, mi is ez az Osztrákország, azaz: Ausztria, Magyarország, Erdély, Csehország, lombard-velenczei királysági igazi bagatelle, mint a’franczia, igazi Schmann, mint a’ német mondja, a' nagy, az egyetlen Francziaországhoz képest.) És tovább: „Az 1789diki forradalom az utolsó pecsétet nyoma e’ ragyogó nép’ p­oliticai egységére. Gyalázat azokra, kik még most is fellázongni akarnak mindenek­ akarata ellen ’s merész próbák által egy kárhoztatott é s elhagyott rendet kivannak vissza­idézni !“ (Szép! igen szép! Rendet, az igaz, Francziországban és mindenütt kivannak visszaidézni; de hogy ezen törekvésben a’ franczia vagy akármelly más kormány, mindenek’ akaratja ellen lázongana fel, ez már mégis egy kissé merész és túlságos állítás.) Végre : „Oroszországot akarnátok e Francziaországhoz hasonlítani, mellynek — t. i. Oroszországnak — különféle részeit csak a vadság­ közössége és nyomása teszi testté ?“ (Való­sággal ? mi eddig az orosz nemzetiségről egészen más fogalom­mal voltunk ’s talán nem minden ok nélkül; de igy van az, ha az ember a’ nemzetiségeket nem franczia szemüvegen át nézi.) — Ugyanitt ismét egy új, eredeti novellát olvasunk Kuth­y La­jostól ,,A’ szerelemféltő“ czím alatt, melly az előbbiek’ dicsére­tes tulajdonain kívül azoknál mélyebb conceptioval is látszik bírni ’s a' szerző felőli kedvező véleményünkben még inkább megerő­sít. Kúthy nem magyar nevelés. Ő a’ franczia espritnek, tapin­tatnak, leleménynek, fénynek, tűznek ’s a’ gondolatunk és aka­ratunk ellen is magával ragadó sikernek önállással és teljes öntu­dattal biró viszsugára. Stylusa különösen jeles. Ő nem kaczér­­kodik a’ szavakkal, nem lesi egyenkint azoknak szép hangját, mint Kazinczy Ferencz; neki a’szék színek, mellyeket ügyesen, válogatva vegyít, ’s az ecsetvitel, az, mit a’franczia touche­­nak nevez, nála rendkívül könnyű, tiszta, gyöngéd, kecses ég kerek. Kár volna, ha Kúthy úr elh­irtelenkedné dolgozásait, még nagyobb kár, ha olly dolgozatok mint az övéi nem találnának kö­zönségünk’ részéről illő és érdemlett jutalmat. — Végre a’ játék­­színi krónikából értjük, hogy a’ pesti magyar színház’ tek. igaz­gatósága újabb szerződésre lépett Schodelné asszonnyal. A’ krónikás úr ezen sem nem örül sem nem búsul, hanem azon tű­nődik erősen, valljon be van e most is foglalva a’ szerződésbe férje, mint énektanító? — Hát aztán, ha be van is? Úgy tetszik nekem, hogy hasonló esetekben Europa-szerte divatozik ezen elv: accessorium sequitur suum principale. Vagy talán attól tart a’ krónikás úr, hogy a’ mit Sehodernén nyerünk, azt Schodelen elvesztjük? — A' F­igy címező­ ben Tóth Lőrincz’ „ Olympia“-ját (drámai gyűjtemény) velősen és, a’ mennyire c­sak lóle telheted, pártat­lanul bírálja Vörösmarty Mihály. Ez már magában is örvendetes és figyelemre méltó dolog; de nem kevésbbé figyelemre méltók Vörösmarty úrtól a’ következő intések és vallomások : „A’ szerző­től jövendőre jót lehet várni, egy hozzáadással, hogy a’ költő jobban összeszedett erővel dolgozzék. Mi magyarokul többnyire igen szórakozottan írjuk műveinket, ’s ez, a’ me­l­lett hogy még gyengék vagyunk, sokat levon azok’lehető jóságából." És ismét: „Egyébiránt mind­ez nem azért van mondva, mintha jelen két mű színműveink’ sorában hátul állana. Olympia bizonyo­san a’ figyelemre méltó tünemények közzé számítható; de nem ollyan, mit e’ férfias készületü ’s szép tehetségű fiatal irótársunk­­tól várhatunk; mit midőn kimondok; csak bizodalmamat ’s hite­met fejezem ki azon pálya iránt , melly neki magas dísz’ virágait teremheti; de csüggedellenség, tartós és, még egyszer mondom, egész­ szorgalom kívántatik hozzá, hogy a’ legnehezebb fel­adat megfejtessék, hogy a,' dráma rás' titkai s szerencséje előtte megnyíljanak.“ Jegyezze meg ezt magának Tóth Lőrincz úr. Ezen intésben egyszersmind azon tanács fekszik, mit én már régen elvül tartok ’s minden irótársnak ajánlani merek, hogy iró, kinek jövendője és hitele szivén fekszik, az irói pártoktól ne reményljén semmit, mindent önmagától. A’ Rajzolatok a „pesti kávéházak’“ ismertetését kezdik meg, legelői, természetesen , a’ Kávéforráshoz czímezettét. U­­gyanitt olvassuk, hogy mart. 23 dikán, mint Gábor-nap’ előestvé­­jén, tekintetes Földváry Gábor urat zenével tisztelék meg a’ pesti magyar színház’ tagjai. „Valóban — úgy mond a’ tudósí­tás — ha van , kit a magyar szinésztársaság tiszteljen ’s nagyra becsüljön, úgy Füldváry ur az; mert kinek köszönheti e’ szinész­társaság állandó helyét ’s hogy nem kénytelen az országban ide ’s tova vándorolni? leinek köszönheti jobb sorsa’ csillaga’­­eltűn­tét? egyedül Földváry urnak; ’s hogy őt ez alkalommal háládé szívvel megtisztelte, szebbet a’ pesti magyar szinésztársaság nem tehete. Földváry ur lelkes beszédet tarta ’s azzal köszönte meg a’ társaságnak e’ szép tettét, milly feledhetlen maradjon a későbbi időkre is.“ A’ Honművész ugyanezen tárgyról igy ír „Pesten mart. 23-án estve 11 órakor igen érdekes látványnak va- ránk tanúja. A’ magyar színház’­művész személyzete t. i. tel Földváry Gábor urat, a’ színházi igazgató-választmány’ elnökét névnapja’ előestvéjén, pompás zenével tisztelé meg. Jelen vol az egész színi személyzet. Tizenkét fő színész’ kezében u­gyanannyi fáklya lobogott. Minden előadott hangmű igen jele­sen sikerülvén , azoknak végén az egybegyült sokaság három szőri szives „eljen“-nel üdvözlé ama’szilárd elvű hazafit, kine a’ honi művészet már eddig is annyi hálával tartozik, mennyit

Next