Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-03 / 1. szám
Itast hozzon, ellenére az egyesült státusok törvényeinek és világos megvetésével státuspolgári köteleztetéseiknek. Illynemű cselekedeteknek, azonkívül hogy az országos törvénynek bűnös áthágásai, azon egyenes irányzatuk van, hogy egy külháború’ számtalan bajait árasszák béke- és rendszerető polgárainkra, ’s hogy országunk’ hitelét és hivségét sérelmes kétségeknek tegyék ki. Mint illyeneknek tehát gyorsan és erőteljesen el kell nyomatniok. A legerősebb bizodalommal vagyok, hogy e’ részben polgártársaink’ teljes és szíves egyetértésére tarthatok számot.“ Francziaország". A’ követkamara’ dec. 20-ai ülésében az alelnökök választása vétetett elő. Calmon, Passy, Duckatel urak (mind a’ hárman a’ coalitio’ tagjai) mindjárt az első szavazatkor többséget nyertek; a’második szavazatnál legtöbb, de mégsem elegendő szózatot nyertek Odilon-Barrot és Cunin-Gridaine urak, ’s igy köztök másnap titkos szavazatra került a dolog, midőn is Odilon-Barrot, nagy megütközésére a kamarának ’s boszuságára a’ coalitionak, kisebb számban maradt, ’s Cunin-Gridaine ur negyedik alelnökké kineveztetett. Utóbb a’ kamara’ titoknokai választattak meg. A’ követ kamara’ dec. 22-ei ülésében Dupin úrnyomadékos hangon következő beszédet tarta: „Uraim és igen érdemes collegáim. Engedelmeskedem a’kamarának ’s elfogadom a’ nagy és terhes küldetést, munkálatainak előlülni ’s tanácskozásait vezérleni. Megkezdem kötelességimet, szabadon minden befolyástól ’s tisztán minden kötelezettségtől (Megindulás), csak kötelességimhez kötve. Ismerem ezek’ kiterjedtségét; törekedni fogok azokat önök’ jóakaró gyámolításával betölteni, ’s reményiem, hogy a’ közvélemény, melly tanácskozásaik iránt feszült figyelemmel van, eléggé igazságos leend irántam, megvallani, hogy minden alkalommal mint a’ kamara’ embere , mint a’ rendszabály’ parttalan követője ’s mint parlamenti előjogaink’ (e’ szókra az elnök különös nyomást tett) hív orgánuma fogtam magamat bebizonyítni. (Élénk részvétel. Igen jól! Köz tetszés.) A’ kamara szerkesztetve. Tétessék róla a’ királynak 's a’ pairkamarának jelentés.“ — A’ kamara ezután az elnök’ ajánlatára osztályaiba (bureaux) vonult, a’ válasz-felírás’ választmányának ’s a’ számadások’ és kérelmek’ választmányainak kinevezésével foglalatoskodni. Legelőször azon választmány, melly a’válasz-felirat’ elkészítésével van megbízva, neveztetett ki; áll ez, mint tudva van, kilencz tagból, a’ kamarának kilencz osztálya szerint. Az oppositio, vagy mint most nevezik, a’ coalitio, hat osztályban vítta ki a’ győzedelmet, minthogy Passy, Guizot, Etienne, Thiers, de la liedorte, és Duvergier de Hauranne neveztettek ki; ministen kijelöltek csak három osztályban választattak, u. m. a’ másodikban Debdleymeur, a’ negyedikben de Jussieu ’s a’ nyolczadikban de la Piisonniére. — A’ Journal des Débats komoly szemlélődésbe ereszkedik e’ fontos eset felett ’s meghányja a’ kérdést, illy körülmények közt mire kelljen a’ ministeriumnak magát határoznia. ,,A’ ministerium — úgy mond a’nevezett lap— csak két utat választhat: azonnal lemondani, a’ nélkül hogy a’ válasz-felirást bevárja, mellynek szellemét és szándékát eleve ismeri; vagy a’ felírás’ vitatásakor lemondani, miután mindent előadandott, mit tett, mit akart ’s milly állapotban hagyja az országot utódaira. Szólunk a’ministerium’ lemondásáról, mivel lehetetlen, hogy a’ ministerium a’ kormányt megtarthassa, ha a’ kamara neki a’ többséget, mellyet a’ válaszfelirási biztosságban elvesztett, vissza nem adja. Hogy az ember kormány fonnánk mellett minister lehessen, a’ követkamarábani többséggel kell bírnia. Mi soha sem alkudoztunk ezen elv felett, ’s annál nagyobb készséggel hívjuk azt e’ pillanatban emlékezetbe viszsza, mivel ezen többséggeli birás’ szükséges volta nekünk egyik legelső ’s legnagyobb nehézségnek látszik lenni, melly a’ coalitióból eredendő ministerekre várakozik. Kandiák vagyunk p. o. látni, mint fognak majd hozzá, a’ coalitióból, melly őket a’ győzelemre segítendi, egy hasonelemű többséget alkotni. Ha a’ ministerium most mindjárt lemondana, azon kedvetlenség’ érzésétől fogna elragadtatni, mit a’ megbuktatására szőtt esetszövények gerjesztenek, ’s helytelenül cselekednék. Kötelességeit valamint maga, úgy barátja iránt megszegné. Megszegné önmaga iránti kötelességeit, mert helyzetét ’s az ország’ állapotját szét kellene taglalnia, meg kell szólamlania, legalább egyszer, hogy azon lappangó insimiatióktól, mellyek ellene kerengésbe hozattak, a’ szószék’ nyilvánosságára hivatkozzék. Vajhajól meggondolná, hogy ellenei semmit sem óhajtanak inkább, mint hallgatását, mert ha szól, akkor részükről nekik is szólniok kell; ’s ez épen a’ coalitióra nézve a’ legbajosabb, mert akkor eszméit ’s kormányelveit elő kellene adnia. E’ tekintetben a’ választás neki minden esetre fáj , hanem itt nem csekély zavarba jön; mert mit tegyen ? a’ bal vagy jobb centrum’ vagy a’ bal oldal’ vagy valamennyinek politicai eszméit ’s kormányelveit fejezze ki? A’ coalitióra nézve ennélfogva semmi sem volna kényelmesebb, mint a’ ministeriumot csak úgy szép csendesen eltemetni. Akkor kétségkívül az mondatnék, a’ ministerium már a’ vitatkozások előtt odább állott, megfélemült, ’s önmaga fölött tőré el a’ palozát. Utól, ha az örökség felett megosztozhatnának, akkor diadalmaskodó bemetelt fognának tartani. Nem szólani, a’ kormányhatalmat egy szemfényvesztői csel által egész halkan magához ragadni, ez fogna a’ coalitionak leginkább tetszeni; de ezt a’ ministeriumnak minden áron meg kell akadályoznia, ’s hogy megakadályozhassa, fen kell magát a’ válaszfelírás’ meghányatásáig tartania. A’ministerium mit sem törődik a’ kormányhatalommal; de becsületét és méltóságát fen kell tartania. Becsülete és méltósága megkívánják, hogy a’ válaszfelirati vitatkozásoknál szóljon; ’s ha csakugyan le kell mondania, ezt csupán ama’ vitatkozások után teheti.“ A’ Journal des Débats ezt mondja: ,,A’ coalitio’ tüze és heve a személyes kérdésekben hamvadnak el. Mindazáltal épen nem kételkedünk, hogy az megtakarítandja a’ szükségeseket a’ válaszfelirati harczra; de itt még nehezebb lesz az egyesség; itt a’ nézetek’ és gondolatok’különfélesége meg világosabban álland, elő ’s a’ kamara tisztán látandja, hova viszi őt a’ coalitio — zűrzavarba. Ne felejtsük, hogy a’ coalitio' buzgósága’ és erőködései’ daczára is elnökké neveztetett Dugin ur. A’ kamara meg akaró mutatni e’ kinevezés által, hogy korántsem szándékozik a’ coalitionak engedni a’ főuraságot az ülésben. Ám legyen ministerium és coalitio; Isten’ nevében; de reményijük, hogy a’ coalitio és a’ ministerium mellett és felett mindig fog létezni független ’s részrehajlatban kamara, melly a’ szenvedélyeket zabolázza ’s mérsékli. Ez azon értelem, melly Dupin ur’ kinevezésében rejlik, ’s örülünk neki.“ A’ kinevezett válaszfelirati biztosság’ első eredménye következő: hat biztos az oppositio’ részén, három a cabinet mellett. A’ ministerium’ vesztesége tökéletes. E’ veszteség még tetemesbbé válik , ha a’ neveket és számjegyeket nyomozzuk, ’s végre, ha az oppositio’ jelöltjeinek fontosságát a’ minister jelettekével összehasonlítjuk. (Messager) Gérard marsal a’ párisi nemzetőrséghez egy napiparancsot intézett, mellyben azon reményét fejezi ki, hogy ő, mint elődje , a’ respublicának és a’ császárságnak katonája ’s a’ dynastiának mint a’ nemzeti intézvényeknek hive, szintazon részvétre , mellyel Lobau marsal élt, tarthat számot. Laffitte a’ Journal du Commerce-ben tudomásul adja, mikép a’ pénzcsarnokon azon hir kerengett, hogy ő a’ belga bank által nagyon compromittálva van. Ezennel kinyilatkoztatja tehát, hogy azon intézettel mindenkor igen csekélyek voltak ügyei, ’s hogy ő épen most adósa annak. A’ Laffitte-bankban még novemberben 77 millió frank váltatott fel, azaz 4 millióval több, mint az előbbi hónapban. Az 5000 frankos részvények 5560 frankkal, az 1000 frankosak pedig 1140 frankkal fizettetnek a’ pénzcsarnokon. Toulon, dec. 19. Egy levél Órámból dec. 16ról következő tudósítást foglal magában: „Abd-el-Kader’ itteni consulánál egy lovasember szállott le, ki neki az emir’ visszatértét Ain-Maadiból és Maskarába érkezését jelenti. Ain- Maadi alávetette magát Abd-el-Kader’ uraságának. Ez utóbbi Milianába készült elutazni, hol rendes hadseregével szándékozik a’ telet tölteni. Segédhadai elbocsáttattak. — Algírban tudni akarták, hogy Valée marsal összejövetelt tartana Abd-el-Kaderrel Medeahban, hol őt ez utóbbi, azon szívességért, mellyel követe, Ben-Aras, Parisban láttatott, igen ünnepélyesen akarja fogadni. Spanyolország, Madrid, dec. 15. Luciana gróf (Espartero) a’ királynénak egy újabb politicai leczkét tartott. E’ hónap’ okán t. i. egy hoszú ’s igen keserű hangon irt feliratot külde be ő felségéhez ’s bocsátott a’ hírlapokban is közre, mellyben Cordova és Narvaez generálok’ legszigorúbb megbüntettetését sürgeti. „Nem lehet — úgymond — azon körülményt, hogy e’ két general mindeddig büntetlen, egyébnek mint magas rangjoknak tulajdonítani; de ha ők, mi alig gondolható, csakugyan büntetés nélkül maradnak, akkor az erkölcsiség föl van dúlva ’s a’ hadsereg végső felbomlásába taszítva.“ Ezenkívül azt kívánja Luciana, hogy a’ kormány a’ „jovellanisták’“ titkos társaságát irtsa ki. E’ név alatt itt több, magas születésű fiatal emberek’ egyesületét értik, kik mérsékleti nézetekhez, miilyenek a’ hires Jovellanos’ irataiban foglaltatvák, szítanak, ’s a’ revolutionalis titkos társaságoknak ellensúlyul alakultak össze. Kiváltképen ezen egyesület’ halk munkálkodásának kell a’ Calatrava-ministerium’ megbukását tulajdonítani 1837 ben, miben őket, mint tudva van, maga Luciana gróf is segítette. Annyival inkább örülnek most az exaltadok, hogy Espartero ezen egyesületet gyülölség’ és üldözés’ tárgyául tűzi ki; de feledik, hogy legközelebb rájok jövend a’ sor. Sajnálni kell minden esetre, hogy Luciana gróf a’ hadvezéri pálczát krótollal cseréli fel ’s a’ statusügyvéd’ szerepét játsza, a’ helyett hogy az ellenség ellen rántana kardot. — Van Halen general e’ hónap’ tikén 7 zászlóaljal Segorbeba érkezett. Cabrera hozzá azon hivatalos jelentést bocsátó, hogy ő e’ közlemény’ napjától fogva semmi fog oly’ életének sem kegyelmezend többé, hanem egy kiirtó háborút fog folytatni. E’ szerint fel kell tenni, hogy ő e’ vérengetésre vagy urától kapott parancsot, vagy hogy annak netalán ellenkező értelmű parancsait semmibe sem veszi. (Alig. Zeit. lev.) Az Eco de Aragon szerint (dec. 15.) van Halén christino general, ki dec. 6kán Terudből Valenciába indult, parancsot ada a’ nem rég hatalmába került 200 carlosi fogoly’ agyonlövetésére. E’ kegyetlenség’ igazolására azon hit terjesztetett, mintha Cabrera avval fenyegetőzött volna, hogy ezután senkinek sem fog kegyelmezni. A’ carlosiaknak Cataloniában foglalt állásaikról és ottani haderejükről következő részleteket közöl egy, ama’ fejedelemség’ carlosi főkapitányának hadiszállásán kelt levél: „Főhadiszállás Puigreig prioratusban , novemb. 24. Tizenkét nap óta a’ főkapitány (d'Espana gróf) itt ütötte felső hadi szállását. Egy brigád, Ports ezredes alatt, ki ezelőtt bergai kormányzó volt, a’körülfekvő mezei házakban szállásos. — Nov. 7kén este Torres de Berguzhoz, Sierra de Boxaderába, értünk, fél órányira Cardonától, melly legerősebb pont Cataloniában. Cardona, egy rideg sziklakúpon építve, ura a’ környéknek ’s tulajdonképeni kulcsa az egész hegyláncznak. Jeles sóbányák, minőségükre ’s hasznukra nézve csak a’ Galicziában létező wieliczkaiakhoz hasonlíthatók, feküsznek az ágyúk’ sugárkörében, mellyek, számra 56-an, mind bronzból, 24 fontosak, védik az erőséget. Vágyódva tekinténk a’ szép várkastélyra, melly remeke a’ katonai építészetnek, ’s fővédhelye az ellenségnek Catalonia’ e’ részében, melly nagyobb részint a’ királyi fegyvereknek hódol. Cardona ránk nézve elfoglalhatlan; soha sem vétetett be, sem az örökülési háborúban (minthogy csak az utrechti béke adta át e’ várat), sem a’ függetlenségi harczban, mellyben a’ francziák soha sem lehettek annak uraivá. Akán Porredon és Ybanez ránk bukkantak osztályaikkal; az elsőbbi osztály, Leu de Ürgésből, egészen ellátva egyenruhával és jelesül fegyverkezve, de a’zászlóaljak csekély számmal; az utóbbi pedig óriási (7 láb magas) főnöke által Taragona’ gazdag mezején alkotva, a’ partvidékről jőve. Egy szép, nagy emberfaj, cataloniai öltözetben, képezi e’hasonlíthatlanul számosabb zászlóaljakat, mellyek ke Belgium. A’ tanácskamara’ dec. izkei ülésében Dubois és Dumortier urak felvilágosítást kívántak a’ ministerektől a’ hollandiávali viszonyok felől. A’ külügyek’ ministere végre igy szólott: „Uraim, a’ kormány az ország iránti állását az alkudozások’ újabb megnyitása óta teljességgel nem változtatta meg. A’ lakosság’ részéről történt desmonstratiókat sem nem izgatta, sem nem akadályoztatta,’s ezt mindaddig nem is fogja tenni, mig minden a’ törvényszerűség’ korláti közt maradand. Örvendünk azon magatartáson, mellyet az ország egészen a’jelen pillanatig mutat. A’ senator urak felvilágosítást kívánnak az alkudozások’ jelen állapotja felől; de én azt gondolom, a’diplomatái közleményeknél nem tanácsosi) messzebb menni, mint a’ mennyire épen a’ történetek engedik, ’s e’ közleményeknek csupán csak olly lett dolgokra kell szorítkozniok, mellyek’valósága a’rendszeres utón meg van állapítva. Mindeddig azonban a’ kormány semmi ollyas értesítést nem kapott , melly a’ kamarának teendő közlemény’ tárgya lehetne, ’s én ismét csak azon nyilatkozást vagyok kénytelen tenni, hogy a’ bővebb kiereszkedés’ pillanata még nem jött el. Egyik tag azt kérdé, valljon igaz e, hogy Belgiumot ostromzár fenyegeti. Ugy de még eddig sem ostromzárról,, sem általában semminemű fenyegetésről sem vala szó. Én azt hiszem, uraim, hogy az országnak nyugton kell maradni; a’ történetek igen is hamar bekövetkezhetnek; de én nem hiszem, hogy a’ kamaráknak egyhamar közleményeket fogjunk tehetni.“ — Ugyancsak a’ tanácskamara’ dec. lakés ülésében Duval de Beaulieu gróf hoszui beszédet tartott, mellyben csendet és megfontoltságot ajánl. „Mindig csak a’ földbirtok’ (territórium) egészletét rebesgetik — úgymond a’ többi közt — de a’ dolog’ bökkenője itt azon kérdés’ elhatározásától függ, valljon a’ földbirtok’ egészléte Limburgra és Luxemburgra kiterjeszkedhetik; mert ha egyszer megmutattatik, hogy e’ két tartomány hozzá tartozik, akkor a’ mi földbirtokunk épen nem lesz megsértve, ha azokból majd ki kell is takarodnunk.“ Továbbá a’ gróf nem látja által, mikor lehetne Belgium’ becsülete megsértve, ha a’ 24 czikkelyű szerződés végre is hajtatnék, miután azt korábban maga Belgium is elfogadta. A’ becsület abban áll, hogy az ember ígéretét megtartsa. Ha ama’ czikkelyek olly roszak, nem kellett volna őket előbb sem elfogadni. A’ belga bank’ fizetéseinek felfüggesztetéséről, melly esemény kizárólag foglalatoskodtatja a’ közönség’ figyelmet, egy, Brüsselből, dec. 17ről kelt levél, a’ Handelsbladban következő közelebbi részleteket ad: „Öt nap óta rendkívüli sokaságú bankjegy özönlött a’ belga bank’ pénztárába; már múlt szombaton pénzhiány állt be, ’s a’ bank 500,000 ír. kölcsönért folyamodók a’ kormányhoz. Hitelügyekben azonban néha szombattól vasárnapig nagy különbség szokott bekövetkezni; másnap kitetszett, hogy négy millióra van szükség, ma pedig nyolcz millióra. Tegnap este 10 órakor még nyújtott némi reményt a’ kormány , hogy az akkor szükséges négy milliót megadandja, mindazáltal éjfélkor a’ ministerek , miután tanácsot tartottak , kinyilatkoztaták, mikép teljességgel semmiről sem akarják a’ felelet’ terhét elvállalni. E’ vonakodásról értesíttetvén Brouckere úr, tustint elutazott Brüsselből. Vilain XIIII. gróf, a’ bank’ igazgatóinak egyike, kisérte őt. A’ bank’ igazgatói, biztosai és tisztviselői ma reggeli 6 órakor összehivattak, ’s ma egy lépés határoztatok a’ kormánynál tetetni. Ez 1 órakor megtörtént, de a’ ministerium vonakodása mellett maradt. Semmi sem terjed el hamarabb, mint a’ rész hir. Már 19 órakor nagy embertömeg gyűlt össze a’banknak meg zaid ajtaja előtt; de ez nem nyittatott meg, hanem midőn a’ közönség igen türelmetlenné lön, végre kénytelenek voltak az ajtót kinyitni; ekközben a’ kapus tüstint kinyilatkoztató egyszersmind, hogy a’ pénztár zárva marad, hogy mostanság nem történendik fizetés ’stb. elf. Ezen újság villámsebességgel terjedt el a’ városban. Kevés pillanat alatt a’ hoszú „Rue Neuve“ (Új-utcza) tömvelen emberekkel, többnyire részesekkel; a’ bank előtti tért szinte emberek lepék el, mindnyájan kiváncsiak, valami bizonyost tudhatni. Coppyns úr, egyike a’ bankbiztosoknak, azon egyetlen, ki jelen volt, azt monda, hogy a’ bank ugyan pillanatilag zavarban van, de több mint 650,000 tr.saldo-val bír saját javára. Ez utóbbi nyilatkozás közelebb nyomozatot kíván. A’ bank igen hihetőleg bir ugyan saldoval, de csak névszerintivel, hogy ezt kihozhassa, activumai közzé bizonyos pazal péld.a’lodik 1,101 emberből áll. A'zászhialjak'árkászai sátrokat ütének föl, ’s az egész sereg a’hegység’ lejtőjén tanyázott, egy mérföldnyi terjedelemben, Cardona’szellenében. Naponkint sokan szöktek át fegyverestül és bakszerestül táborszemeinkhez; sőtedikén Albuhera'' ezredéből ,‹•a v egész őrcsapat jőve altisztjével. Ezen emberek mindnyájan bizonyíták a’ vett híreket. Mind a’ mellett az ellensé,res hadlábból semmi sem volt látható, lükén 8 gyalogszázad Álő ló- és két ágyúból álló kémcsapatocska egészen Cardona falai alá küldeték, a várőrizetet kicsalandó, azonban egy pár órai apró tüzelés volt egyetlen eredmény. Mi néhány golyót bocsátónk a’várkastélyba, mellyek viszonoztalak. A" királyi seregek’ dicséretére legyen mondva, hogy ezen egész idő közben egy ember sem szökött el, holott azon öt nap alatt, mellyeket Cardona előtt tölténk, többen szöktek át hozzánk nyolczvannál az ellenségtől, köztök angolok, francziák, poroszok és olaszok, az úgynevezett portugál légióból (Ca'ulores do Oporto), melly pedroi szolgálatból ment át christinoiba. Milkén azon hirt véve a’főkapitány, hogy az ellenséges hadláb Manresából visszatért Barcelona fell, nem akarván velünk összetalálkozni. Mihelyt ez tudva jön, azonnal közelégületlenséget gerjeszte; mert mindnyájan békétlenül váránk elhatározó ütközetet. Tüstint megindult a' sereg. 12dikén foglaltattak el a’jelen állások, mellyeket, csekély félbeszakasztásokat kivéve, mindeddig megtartottunk.“ Madridból dec. 15ről kelt tudósítások szerint a’ 40,010 ember’ kiállítását tárgyazó törvényjavaslat a’ követkamara által elfogadtatott. — A’ per Narvaez és Cordova generálok ellen haladék nélkül el vala kezdetendő, amaz a’ san-remiei táborban, ez utóbbi Ossunában volt.